A spiritualizmusban általában egészen addig nem hisznek az emberek, ameddig az élet térdre nem kényszeríti őket. Kivárják azt a pillantot, amikor úgy érzik abban a pillanatban megnyílik alattuk a föld, rájuk szakad az ég, és bizton állítják: kizárólag egy felsőbb erő ránthatja ki őket abból a negatív élethelyzetből, amelyben megrekedtek.

Ezt onnan tudom, hogy velem is így történt.

Az elmúlt egy évben megtapasztaltam, hogy milyen is az, amikor a sors a tudtunkra adja: "Ne haragudj, de rossz irányba mész!". Ezutóbbit javarészt nem a legkellemes formában tette, ki tudja, talán éppen azért, hogy biztosan meghalljam az üzenetét.

Korábban már írtam arról, hogy mit is jelent számomra a spiritualizmus, ezúttal pedig összegyűjtöttem nektek néhány tippet, ami segít meggyökereztetni az életetekben a felsőbb erőkbe vetett hitet.

1.) Ismerd fel a hétköznapjaidban a gurut!

A guru szó szerinti jelentése: valaki, aki a tudás fényével áraszt el, megvilágosít minket, de korántsem egy fehér ruhás, megvilágosodott személyre kell gondolni, aki besasszézik az életünkbe és egyik pillanatról a másikra megteremti számunkra a tökéletes harmóniát. Guru lehet bárki vagy bármi, legtöbbször egy negatív szituáció, ami józanítólag hat ránk. Éppen ezért a legtöbbször ezek a traumák a leghatékonyabb, spontán tanítóink. Ezeknek köszönhetően indulunk el az úton, a többi már csak rajtunk múlik. Az ősi, keleti mondás szerint ugyanis a mester akkor jelenik meg, ha a tanítvány készen áll, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy felismerjük azt.

TIPP: Vedd körbe magad gurukkal! Értsd: Olyan emberekkel, akik inspirálnak.

Ők lesznek azok, akik elősegítik a szellemi fejlődésed.

2.) Tanulj meg imádkozni!

Állítom, hogy a mai ember elfelejtette, hogyan kell kérni, azzal viszont tisztában van, hogyan követeljen. Az ima nemcsak a kéréseinket közvetíti az univerzum felé, de van egy rendívül hasznos funkciója a "két lábbal a földön" típusú emberek számára is: képes letisztázni az emberben, hogy mire vágyik valójában. Ima lehet egy hagyományos Miatyánk, vagy néhány egyszerű mondat, dalszöveg, de kereshetünk magunknak egy mantrát is!

TIPP: Gabrielle Bernstein: Történhetnek csodák című könyvében számos mantráról és meditációs gyakorlatról olvashatsz, ahogy Youtube csatornáján irányított meditációs videókkal is találkozhatsz!

3.) Adj hálát!

Létezik egy buddhista tanmese, miszerint egy szerzetes az erdei úton sietett, csakhogy nem vette észre az éppen útjába akadó követ, így megbotlott és hasra esett benne. Érdemes átgondolni, vajon mi mit tennénk adott esetben? A szerzetes bosszankodás helyett felállt, leporolta a ruháját, majd megkereste a követ és a homlokához érintette azt, ami Keleten a hódolat kifejezése. Ezután azt mondta: "Köszönöm, Mester!" Hogy mi ennek a tanmesének a lényege? Életünk során folyamatosan szembetalálkozunk buktatókkal és akadályokkal, amelyeket nem azért kapunk, hogy gátoljanak bennünket, hanem azért, hogy a fejlődésünket szolgálják! Ahelyett, hogy bosszankodnánk rajtuk, érdemes lenne hálát adni nekik és elgondolkodni azon, miért kaphattuk őket.

TIPP: Az utóbbi időben egyre népszerűbbé vált a hálanapló vezetése, ami első hallásra ostobaságnak tűnhet, mégis segít meglátni az életünk apró szépségeit!

Gabrielle Bernstein könyvét ide kattintva megrendelheted!

Vajon miért zsiráfok, elefántok és vízilovak köszönnek vissza ránk a hazai játékboltok polcairól, miközben cinkével vagy vörösbeggyel sosem találkozhatunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel Nagy Anna Nórában és Berán Emesében, a két gyakorló anyukában, amikor a gyerkőceik számára igényes játékok után kutattak. 2014-ben döntöttek úgy, hogy megvalósítják az ötleteiket, azóta Eperfa néven készítik játékaikat és kiegészítőiket, szettjeiket a hozzájuk tartozó gyermekversekkel, Garbai Nóra közreműködésével varázsolják még személyesebbé. A megnövekedett, napi szintű feladatok ellátásában pár napja egy közös barátnő is bekapcsolódott a munkába, valamint szükség esetén még két kedves ismerősre is számíthatnak a stratégiai tervezésben.

1.) Honnan jött a játékkészítés ötlete?

Hármunk közül Annának egy kislánya, Emesének két fia van, így gyakorló anyukákként gyakran találkoztunk azzal a problémával, hogy nehéz igényes játékokat találni a gyermekek számára, amely meg is tanítja őket valamire. Erre talán a legjobb példa a halas szett. A boltokban elég sok horgászós játék található, de a legtöbbjük műanyagból van és sosem konkrét létező halakat formálnak a játékok. A mi célunk az, hogy a termékeink segítsék a gyerekeket a minket körülvevő környezet, élővilág megismerésében és megszeretésében.

2.) Miért pont a fát választottátok fő alapanyag gyanánt? Milyen egyéb anyagok kerülnek felhasználásra a játékok gyártása során? Honnan szerzitek be őket?

Igazán szép tárgyakat csak szép alapanyagokból lehet készíteni, és a fánál nincs szebb. A felhasznált faanyag erezete, színe mindig más és más, így ettől válik minden egyes darab egyedivé. A fát a Pilis Parkerdő Zrt. biztosítja számunkra, így lehetőségünk van olyan speciális faanyag felhasználására (pl. platán), amelyet alapvetően csak tűzifaként árusítanak mivel erdőkben csak ritkán találhatóak meg, így nem termelik ki. Ha egy-egy darab kidől, vagy egy parkban ki kell vágni, akkor tűzifa lesz belőle, de szerencsére a játékaink által van, amelyik tovább élhet. A fa mellett még egyéb természetes anyagokat, pl. textilt is használunk a szélzsákhoz és a hálózsákhoz. Az anyagokat mind itthon vásároljuk és próbálunk hazai anyagokat választani.

3.) A kézzel készített termékekről már általánosságban is elmondható, hogy saját lelkük van, ami a fajátékokra fokozottan igaz. Miért volt számotokra fontos, hogy emocionálisan megragadó termékeket készítsetek?

Gyermekkorban az emóciók, az érzések határoznak meg mindent. Szeretnénk, ha játékaink nem csak a gyermekek számára okoznának örömet, hanem a felnőtteket is hozzásegítenék ahhoz, hogy a két helyszínhez, a Balatonhoz és a Hegyvidékhez kötődő érzelmeik, emlékeik felszínre kerüljenek és ezeket a saját gyerekeikkel is megosszák. Szeretnénk, ha a játékok által a szülők történetei, meséi a gyermekeiknek is átadódnának.

4.) Azt hiszem, teljes joggal állíthatjuk: az Eperfa játékok mögött igazi csapatmunka áll. Kik a játékok tervezői?

Anna tervezi a fajátékokat, Emese pedig a textil termékekért felelős. Szerencsére a játékaink folyamatosan mindenkit megihletnek, így sokszor kapunk ismerősöktől vagy akár egy apukától is ötleteket, hogy mit készítsünk még, csak győzzük megtervezni.

5.) Hogyan képzeljük el magát, az alkotói folyamatot?

Minden egy jó ötlettel szokott indulni. Akinek valami eszébe jut, az azonnal megosztja a többiekkel és az ötletből egy közös gondolkodás során konkrét játék születik. Először természetesen csak papíron, aztán az asztalossal, esztergással egyeztetve a többedik próbadarab után elkészül a mintadarab. Ezt követően indul csak el az igazi gyártás. Átgondolást igényel minden esetben a csomagolás is, illetve a gyártás ideje alatt, látva már az első elkészült darabot, egy ihletett pillanatában Nóri is megírja a verset hozzá.

6.) Mit tudhatunk azokról a mesteremberekről, akiknek a munkáját dicsérjük?

Ha egy szóval kellene jellemeznünk őket, akkor azt mondanánk róluk, hogy tényleg mesteremberek. Pl. a fajátékokat lombfűrésszel vágják, de olyan pontosan, hogy gyakran kérdezik tőlünk, hogy ugye lézerrel készülnek. Minden termékünk Magyarországon készül, az asztalos munkák, ami a legtöbb feladatot jelenti, Mányban a Pro Vobis Alapítvány műhelyében.

7.) Az Eperfa játékok nagy részét megváltozott munkaképességű, vagy szociálisan hátrányos helyzetű emberek készítik. Honnan jött ennek az ötlete?

Az asztalosüzemre teljesen véletlenül találtunk rá. Az eredetileg kiválasztott asztalos az utolsó pillanatban visszamondta a megrendelést, és valaki ezt a műhelyt ajánlotta, így kerültünk Mányba. A műhely vezetője, Tamás hihetetlen kedvességgel, odafigyeléssel foglalkozik a műhelyben dolgozókkal, hatalmas élmény ott lenni velük. Első pillanatban éreztük, hogy a mi játékaink ilyen helyen kell, hogy készüljenek, ahol szívvel, lélekkel vágják és festik őket, olyan odaadással, ahogy mi terveztük őket. És innen jött az ötlet, hogy a textiles feladatokkal is egy ilyen jellegű budapesti üzemet keressünk meg. Büszkék vagyunk rá, hogy a játékokkal nem csak gyermekeknek örömöt, hanem több embernek munkalehetőséget is tudunk biztosítani.

8.) A katalógus elején olyan támogatókról olvashatunk, mint a Magyar Madártani Egyesület, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, Pilisi Parkerdő, Széchenyi-hegyi Gyermekvasút és a Balatoni Hajózási Zrt. Hogyan sikerült elnyerni a bizalmuk?

Szerencsére egyik esetben sem kellett úgymond elnyerni az adott szervezetek bizalmát. A megkeresésünket mindenki örömmel és maximális segítő szándékkal fogadta. A szakmai támogatás (pl. a járművekről jellegrajzok, a tojás petanque esetében a Hegyvidéken költő madarak kiválasztása) mellett a Balaton-felvidéki Nemzeti Park és a Magyar Madártani Egyesület azzal is támogat minket, hogy árusítják a játékainkat. A Pilisi Parkerdő Zrt. pedig a fát biztosítja számunkra.

9.) Szélzsákok, pörgettyűk és kirakók. Honnan szerzitek az inspirációt?

Ha az ember nap mint nap gyerekekkel van együtt, akkor rájön arra, hogy egy falevél, egy kavics, egy bot is nagyon jó játék. Általuk újból felfedeztük azt, hogy a legegyszerűbb tárgynak is hihetetlenül érdekes részletei vannak, hogy mindennel lehet játszani, csak tudni kell, hogy hogyan, egyszerűen csak meg kell látni a tárgyakban rejtőző mesét. Játékainkkal ezeket a meséket szeretnénk elhozni mindenkinek.

10.) A játékok szerves részét képzik a gyerekek fejlődésében, ami bizonyos fokú felelősséget is ró a készítőkre. Mennyiben tartjátok fontosnak a felnövő generáció természeti nevelését?

Az embereknek jó esetben már az óvodában, az iskolában próbálják megtanítani, hogy felelősek vagyunk a környezetünkért, a következő generációért és ez a felelősség jó esetben belénk ivódik egy életre. Azonban amikor saját gyermekünk születik, akkor ez a felelősségtudat hirtelen különleges értelmet nyer, rájövünk arra, hogy következő generáció ott van a kezünkben, akinél nincs fontosabb.

11.) Leendő tanítóként, a katalógust lapozgatva azonnal az jutott eszembe, hogy a játékaitokkal akár a környezetismeret órákat is feldobhatjuk. A gombás pörgettyűvel a gyerekek játszva sajátíthatják el az őzláb, a csiperke és a pereszke formáját. Az ismeretanyag bővítése mellett, milyen képességek fejlesztését céloztátok meg a játékaitok segítségével?

A játékaink fő célja a szórakoztatás, a természetes anyagok megszerettetése mellett az ismeretátadás, de emellett természetesen ügyelünk arra is, hogy a kisgyerekek számára készülő játékok valamilyen készségük fejlesztéséhez is hozzájáruljanak.

12.) Mit mutatnak a tapasztalataitok, mekkora a kereslet hazánkban a fából készült játékok iránt?

Szerencsére mi azt tapasztaljuk, hogy a természetes anyagok használata újból egyre több embernek fontos. Egyre többen vágynak arra, hogy valami természeteset, valami szépet, valami különlegeset vegyenek a kezükbe. Reméljük ez egyre inkább így lesz.

13.) Melyek a legkelendőbb termékeitek? Melyek a személyes kedvenceitek?

A Hegyvidék szett és a mágneses halak általában a legkelendőbbek mindenhol, de az új játékok közül a halas szélzsák is sokak kedvence. Annának a tojás petanque, Emesének a horgásztáska, Nórinak pedig a Balaton-felvidéki építőjáték a kedvenc darabja. A közös kedvencünk pedig a tölgylevelet formázó légycsapó.

14.) Hol találkozhatunk a termékeitekkel? Milyen terveitek vannak terjeszkedés terén? Országhatáron kívül is gondolkoztok?

A termékeink megvásárolhatóak a webshopunkban, illetve a honlapon folyamatosan frissítjük azoknak a boltoknak a listáját, ahol találkozni lehet játékainkkal. Szeretnénk, ha minél több budapesti és vidéki boltba is eljuthatnánk, illetve az elmúlt hónapokban egyre több külföldi üzlettől is kapunk megkeresést, így talán már nem kell sokat várni arra, hogy a boltlistánk külföldi címekkel is bővüljön.

Köszönöm szépen, hogy időt szakítottatok rám!

Sok sikert, eredményes munkát kívánok a folytatáshoz!

Ne felejtsétek el fellapozni az Eperfa katalógust, amelyet ide kattintva érhettek el!

A blogolás egy tipikusan olyan terület, amiben ha fejlődni szeretnél, nagyon hamar eléred azt a küszöböt, amikor már a magyar blogok ezt a célt nem tudják tovább szolgálni. Az igényes, magyar nyelven íródott blogok száma véges, így amennyiben szíveden viseled az oldalad sorsát, kénytelen vagy angol nyelven kutakodni tovább. Egyre több hazai és külföldi felületen találkozok olyan bejegyzésekkel, amelyek magáról a blogolásról szólnak. Tippeket, trükköket osztanak meg egymással és az olvasóikkal a bloggerek arról, hogyan vigyék sikerre az oldalaikat.

Ebben a bejegyzésben azokat a tapasztalatokat szeretném megosztani veletek, amelyeket az elmúlt évek során szereztem.

1.) Tudd, hogy miről akarsz írni!

5 évvel ezelőtt, amikor elindítottam az első blogomat, semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy közzé tegyem az akkor éppen aktuális történetemet. A blog megkapta a regény címét, azzal viszont nem számoltam, hogy ezzel lekorlátozom a további lehetőségeimet és egy kicsit magamat is... persze ki gondolta volna, hogy ebben találom meg életem értelmét?

Gondolkozz nagyban! Ne korlátozd le magad!

A tapasztalatok azt mutatják, hogy még mindig rengeteg olyan blogger van – főleg történetekkel foglalkozók esnek bele ebbe a csapdába –, akik egyszerre több blogot szeretnének párhuzamosan vinni, csakhogy ez gyakran a minőség rovására megy. Gondolj bele! Mi a közös a történeteidben, ha nem te magad? Építsd magad köré a blogot és ne akarj egyszerre százfelé szakadni! Válassz olyan témát, ami megfelelően tükröz téged! Hadd ismerjenek meg általa az emberek…

… és itt el is érkeztünk a második ponthoz…

2.) Vállald fel magad!

Szerencsésnek érzem magam, mert rengeteg üzenet kapok tőletek. Mertek kérdezni és tanácsot kérni, ami pedig elmondhatatlanul jó érzés, hiszen ez azt jelenti, hogy a bizalmatokba fogadtatok. A legtöbb üzenetben a következő kérdések merültek fel: "Hogyan fogadta a környezeted, hogy blogolsz? Mit szólt a családod? Mit szóltak a barátaid? Nem nevettek ki?"

Higgyétek el, pontosan tudom, hogy mekkora frusztrációt tudnak okozni ezek a kérdések, mivel éveken keresztül én is az ezekből fakadó bizonytalansággal küzdöttem, egészen addig, még arra jutottam, hogy nem érdekel mások véleménye.

Ha mások elismerésére vágysz, egy egész életen át elégedetlenkedni fogsz. Engedd el a mások megbecsülése után való sóvárgást! Egyetlen ember van, akinek az elismerésére szorulsz: önmagad.

Boldoggá tesz a blogolás? Igen. Mire vársz még?! Egy idő után megtanulod helyén kezelni a kritikákat, merthogy abból mindig lesz bőven. Tudni fogod, melyiket kell megfogadni vagy meghallgatni, aztán elbúcsúzni tőle, mert nem a fejlődésed szolgálja. Tarts ki az elképzeléseid mellett és egy napon azon fogod kapni magad, hogy a legrosszindulatúbb véleményekre a következő mondattal válaszolhatsz: Csináld utánam!

3.) Számolj le a bloggerekkel kapcsolatos tévhitekkel!

Ne álltasd magad azzal, hogy a külcsín másodlagos, mert a belbecs a lényeg! Elsőre talán sekélyesen hangzik, mégis úgy tűnik, a blogokra is igaz az első benyomás ereje. Ettől függ, hogy az odatévedő tovább olvasgat, vagy más blogok után néz. Ha egy valamit tanácsolhatok: A kevesebb néha több. Egy letisztult design, áttekinthető felülettel profizmust sugall, a tartalomra irányítja a figyelmet.

Hiába egy jól megírt szöveg, ami talán még hasznos is, ha nem tudod eladni!

A legtöbben nem engedhetjük meg magunknak, hogy profi segítséget kérjünk, így bizony ránk hárul a tartalomfejlesztő, a designer, a marketinges, PR munkatárs feladatkörének ellátása is.

A bloggerek, különösen a kezdők, a szabadidejükből csippentenek le időt arra, hogy vigyék az oldalukat, ami nem kis erőfeszítésekbe kerül. Többségük azért vág bele a blogolásba, mert a.) blogolni menő vagy b.) pénzkereseti lehetőségként tekintenek rá. Ez utóbbi szokta a nagyobb csalódást okozni, mivel blogolással pénzt keresni… Nem lehetetlen, de azért ne legyenek illúzióink! Folyamatos munkát és időbefektetést igényel, sőt minél többen olvasnak, annál nagyobb a felelősség nyugszik a válladon. 

Képes vagy ezzel megbirkózni? Mennyire vagy kitartó? Van egyáltalán időd arra, hogy blogot vezess? Úgy értem igényes blogot…

…és ez csak néhány kérdés volt a sok közül…

" – Ha a pasim, ha nem, engem ugyan ne ölelgessen állandóan! – magyarázta Dorka hevesen. – Nem szorulok rá sem a folytonos szeretgetésre, sem a puszilgatásra. A gügyögést meg egyszerűen ki nem állhatom! Attól, hogy nő vagyok, még nincs genetikailag belém kódolva, hogy egyfolytában bújni akarok! Ez még nem azt jelenti, hogy nem szeretem, és nem vágyok a társaságára, csak annyit, hogy jóval nagyobb személyes térre van szükségem, mint neki!"

/Kapcsolatfüggők Társasága/

A konfliktusok forrása nem az emberek nemében, sokkal inkább a személyiségében keresendőek. Számos párkapcsolati konfliktus visszavezethető az "énhatárok" tisztázatlanságára és arra a tévhitre, miszerint egy párkapcsolat folyamatos együttlétet és közös programokat jelent.

Adott egy férfi és egy nő. Egymásba szeretnek. A következő néhány hétben kizárólag egymással vannak elfoglalva. Mindent hajlandóak feláldozni a közösen eltöltött idő oltárán, olykor még önmagukat is, csakhogy mire észbe kapnak, már azon tanakodnak, hogy ki menjen, és ki maradjon.

Mindannyiunknak szüksége van személyes térre és időre, amelyet magunkra fordíthatunk, hiszen ezáltal tudjuk megőrizni azt a személyt, akibe a párunk beleszeretett. Az, hogy mekkorára és mennyire, egyénfüggő.

Érdemes már a kapcsolat elején megválaszolni néhány kérdést:

Mennyire tudom közel engedni magamhoz a másikat?

Hagyom-e, hogy befolyásolja a párom hangulata az enyémet?

Mekkora szükségem van a másik közelségére? Mennyi érintést igénylek?

El tudom fogadni, ha a másik kevesebb együttlétet igényel?

Tudunk-e egy térben, mindketten önálló tevékenységet végezni?
Képes vagyok arra, hogy függetlenítsem a szükségleteimet másokétól?

Mindannyian különbözőek vagyunk. Néhányuknak a lelki közelség egyet jelent a fizikai közelséggel, még mások sokkal tágabb énhatárokkal rendelkeznek. Ők nem a találkozások számától teszik függővé az elköteleződés mértékét, ahogyan a testi érintést is ritkábban igénylik. Fontos, hogy ismerjük párunkat és a szükségleteit. Olyasvalaki, aki tág határokkal rendelkezik, nehezen tudja egyértelműen kijelölni, majd megtartani azokat. Gyakran érzik magukat megfojtva, mivel a másik intenzív jelenlétével, a közös programok állandó szervezésével, úgy érzik, a párjuk messze túllép még a kijelöletlen határokon is.

Ilyenkor egyáltalán nem arról van szó, hogy az egyik "ne szeretné" vagy a másik pont "túl szeretné" a párját, hanem arról, hogy máshol húzódnak a határaik. Hogy erre mi a megoldás? Az arany középút megtalálása. Meg kell találniuk az egyensúlyt, amelyben egyikük sem érzi magát megfojtva vagy éppen elhanyagolva.