Eredeti cím: Of Poseidon

Kiadó: Maxim Kiadó, 2014

Oldalszám: 332 oldal

Goodreads: 4,07

Moly: 88%

Címke: fantasy, young adult (YA), romantikus

Anna Banks: Szirénia öröksége című sorozatával való ismeretségem hosszú hónapokkal ezelőttre nyúlik vissza, amikor ráakadtam Marianna, az általam is figyelemmel követett és szeretett, Impression Blend blog írójának Poszeidónt illető beszámolójára. Víziszonyosként azonban nemcsak a víz, hanem minden ahhoz kapcsolódó történet olvasását hanyagoltam, ugyanis a vízzel kapcsolatos, legjobb jóindulattal is erősen negatívnak nevezhető tapasztalataimnak köszönhetően képtelennek bizonyultam a különböző vízi lényekkel való azonosulásra. A Poszeidón borítója azonban első pillantásra elrabolta a szívem, így a víziszony legyőzésével együtt, végre egy szirénekről szóló könyv is helyet kapott a polcomon.

"Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen.

Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még nincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csak Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére - bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?"

A regény vitathatatlanul a mostanság kezem ügyébe akadó, azon könyvek egyike, amelyek eszméletlenül olvastatják magukat, noha a Poszeidón eleje számomra nem más, mint vérszegény jelenetek halmaza. Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy az első 40-50 oldal olvasása során, hányszor kaptam magam szemforgatáson. Emma flip-flop papuccsal való bukdácsolása, Chloe szétmarcangolása, és Galén temérdek orrnyereg dörzsölgetése, ujjbegyeivel történő halántékmasszírozása ugyanis mind-mind erre adott okot, sőt ha egészen őszinte akarok lenni, akkor a szemszögek egy fejezeten belüli váltogatásával szintén ebbe a kategóriába sorolható. Bár a szívemhez kétségkívül az egy nézőpontú történetvezetés áll a legközelebb, mégis igyekszem toleráns lenni a Stephenie Meyer óta annyira felkapottá vált nézőpont-váltogatással, legalábbis mindaddig, amíg nem zilálja össze a szöveget. A Poszeidón azonban már erőteljesen próbára tette a türelmemet. Emma ugyanis E/1-ben szól hozzánk, míg Galén fejezetei E/3 szemszögből íródtak, amely legalább olyan ritkának számít, mint az, hogy valaki örökölje Triton képességét.

"Akit szeretsz, engedd el, ha visszatér, az biztos jel."

A ziláltságot ellensúlyozandó, a mitológiai háttér azonban egész megkapónak bizonyult számomra, éppen ezért szívesen olvastam volna sokkal bővebben Poszeidón és Triton királyi, mintsem isteni mivoltáról, az ehhez fűződő mondákról, azok ismerőiről, a titokzatos múltőrzőkről, vagy egész egyszerűen a szirének társadalmáról, amelyet ha egy szóval kellene jellemeznem, az mindenképpen a NATURALISZTIKUS lenne. Rostálás, párosítás, és utódnemzés. A kifejezések már önmagukban véve is a szirének természetére jellemző, állatias ösztönökről árulkodnak. Az előre elrendelt párzást azonban nehezíti, hogy a szirének nem pusztán szerelmesek lehetnek, hanem egyfajta különös vonzódást, bevésődést, akarom mondani "bizsergést" éreznek az IGAZI iránt.

És, ha már Twilightnál tartunk: Emma, a Bella Swan-féle "csendben-szenvedő-típus", ügyetlenségének hála belebotlik a márványszobortestű Galénbe, aki viszont jóval több egy egyszerű halandónál. Míg a lány időközben meglehetősen markáns – esetenként következetlen – jellemfejlődésen megy keresztül, addig a fiú a kezdetektől fogva rendkívül gondoskodó, őszinte, és lojális, mi több, népe iránt érzett hűsége egyenesen szívfacsaró, hiszen készen áll Triton népének érdekeit nézve feláldozni önnön boldogságát. Barátja, Tóraf hozzá hasonlóan jóvágású szirénfi, nála jóval könnyebb és nehezebb helyzetben van egyszerre, ugyanis Galén nővérének, Raínának a választottja, aki eleinte nem különösebben lelkesedik a frigyért. Kettejük párosának azonban számos humoros jelenet miatt igencsak hálásak lehetünk.

"– Szevasz, ebihal! – bokszol jó nagyot üdvözlésül barátja karjába Galén. – Látom, meglelted az egyik fürdőnadrágomat. Örömmel látom, hogy a nyomkövető készséged a baleset óta is zavartalanul működik.

– Baleset, persze – mered Raínára Tóraf. – Legközelebb majd nyitva tarom a szememet, ha megcsókolom a nővéredet. Akkor nem fogom véletlenül újra sziklába verni az orromat. Én béna."

Na, nem mintha Raína és Tóraf hordoznák magukban egyedül a komikum lehetőségét.

"– (…) – Megmarkolja a fiú pólóját. – Lefeküdtél a lányommal?

Hogy lefeküdt-e…? Rachel nem azt mondta, hogy lefeküdni egymással, mint az együtt hálni? Lefeküdni és együtt hálni teljesen ugyanaz, de együtt hálni és együtt járni csak majdnem.

– Nem, kérem.

Az asszony türelmetlenül vonja föl a szemöldökét.

– Miért nem? Mi baj van a lányommal?

Ez váratlan. Galén gyanítja, hogy ez az asszony ugyanúgy észleli a hazugságot, ahogy Tóraf követni tudja Raína nyomát. Egyfolytában az őszinteséget kutatja, de a tiszta igazság most szorul helyzetbe juttatná Galént. Bolondulok a lányáért – csak épp a bátyámnak tartogatom. Így hát válaszát azzal az egyenességgel fűszerezi, amire Emma anyukája a jelek szerint áhítozik.

– Semmi baj sincs a lányával. Azt mondam, nem feküdtem le vele. Azt nem mondtam, hogy nem is szeretnék.

Az asszony mély lélegzetet vesz, és elengedi a fiút. Megköszörüli a torkát, tenyerével kisimítja összegyűrődött blúzát.

– Helyes válasz, Galén – paskolja meg a fiú mellkasát. – Helyes válasz."

A szirének, mint témaválasztás, a hozzájuk kapcsolódó mondavilág, valamint a humor mellett, a brutálisan kegyetlen függővég abszolút arra sarkall, hogy fogjam magam, és most AZONNAL beszerezzem a folytatás. Szóval, ahogy láthatjátok a kisebb-nagyobb hibák ellenére is a Szirénia öröksége című sorozat első kötete erősen ADDIKTÍV. A fenébe is!

Nem mondhatnám, hogy a szabadtéri sütés-főzés meghatározó élménye lett volna a gyermekkoromnak. Egy-egy nagyobb családi, vagy baráti összejövetel alkalmával ugyan előkerült a bogrács, vagy a tárcsa, csakhogy a főzés, mint közösségi élmény egyáltalán nem vált maradandóvá a számomra, így persze aligha nyílt lehetőségem arra, hogy ellessek egy-egy vendégvárást illető praktikát. Július közepét taposva immáron szent meggyőződésem, hogy az egyik lehető legjobb nyári program. Az utóbbi néhány hétben igencsak rákaptunk az ízére, így arra gondoltam, hogy megosztok veletek néhány hasznos tippet, és receptet, amelyeket bátran ajánlok egy-egy baráti, vagy akár családi összejövetelre.

#1 Megfelelő mennyiségű étel és ital

Talán ez a legnehezebb része a vendégvárásnak. Megfelelően felmérni, hogy mennyit fog enni és inni a társaság. Egyszer azt a tanácsot kaptam, hogy egy vendég fogyasztását úgy érdemes kiszámolni, mint a magamra jutó adag másfélszeresét, de ettől függetlenül is, mindenképpen érdemes egy kicsit többel kalkulálni, hiszen inkább maradjon meg egy kevés, minthogy ne legyen elég. A maradékot másnap szintén elfogyaszthatjuk, vagy akár le is fagyaszthatjuk, a száraz alapanyagokat pedig el tudjuk tenni a következő összejövetelre.

Egy-egy baráti vacsora persze megszervezhető úgy is, hogy viszonylag kevés munkával és kiadással járjon, mintegy "batyu-bál" jelleggel. A háziasszony készül a hellyel, a terített asztallal, esetleg egy-két étellel, de mindenki hozzájárul valamivel az estéhez, és kizárólag logisztika kérdése.

BBQ Hamburger

Az elmúlt néhány napot J. és én Orfűn töltöttük – ezúton is köszönet a meghívásért –, ahol második nap mi voltunk felelősek az ebéd prezentálásáért.

Hozzávalók: 1,5 kg darálthús (2/3 marhahús, 1/3 sertéshús), vöröshagyma, fokhagyma, mustár, cheddar sajt, Worchester szósz, Jack Daniel's füstös BBQ szósz, só, bors, római kömény, újburgonya, baconszalonna, hamburgerzsemle, saláta, paradicsom, lilahagyma, káposztasaláta, ketchup.

A főzést azzal kezdtük, hogy még előző este bekevertük a húspogácsának valót. Ehhez egy kevéske olajon megpároltunk egy jókora vöröshagymát, és elkevertünk benne egy evőkanálnyi mustárt, és belereszeltünk két gerezd fokhagymát. A kihűlt hagymalapot összekevertük a húsokkal, a tojásokkal, némi felkockázott cheddar sajttal, egy leheletnyi ketchuppal, Worchester-, és Jack Daniel's BBQ szósszal. Ezt követően pedig ízlés szerint fűszereztük, amelyhez a só és a bors mellett a római kömény is előkerült. A húst egy éjszakán át, lefedve hűtőben pihentettük, és grillezés előtt 8 db nagyobb pogácsát formáztunk belőle, viszont ez az adag bőven elegendő 4 helyett, 6 személyre is.

A grill előkészítése alatt kissé előfőztük a hamburger mellé járó újburgonyát, amelyet hosszában félbevágtunk. A krumpliszeleteket a húspogácsák elkészültével szintén feldobtuk a rácsra, hogy szép színt kapjanak, fogyasztás előtt pedig sóval ízesítettük. Míg a krumpli főtt, a hamburgerzsemléket is félbevágtuk, vékonyan megkentük vajjal, hogy a parázson ropogósra piruljanak. A salátát leveleire bontottuk, átmostuk. A paradicsomot, hagymát felkarikáztuk.

A szalonnát és húspogácsákat átsütöttük a grillen, majd utóbbira még az összeállítás előtt egy-egy szelet cheddar sajtot is ráolvasztottunk. A ropogósra sült hamburgerzsemle alját vékonyan megkentük BBQ szósszal, erre jött egy levél saláta, majd a húspogácsa a ráolvasztott sajttal, káposztasaláta, bacon, paradicsomszeletek, hagymakarika, ketchup és végül a zsemle teteje.

#2 Legyünk figyelmesek!

Soha ne hozzuk a vendégeinket kellemetlen helyzetbe azzal, hogy számukra tiltólistás ételek fogyasztására kényszerítjük, vagy épp koplalniuk kell miattunk. Az ételek megtervezése előtt kérdezzünk körbe, hogy akad-e bárkinek valamilyen kérése a menüvel kapcsolatban, és merjünk tanácsot, vagy útmutatást kérni egy-egy élelmiszer-allergiás vagy speciális étrendű vendég esetén. 

#3 Ne költsünk drága üdítőkre!

A tapasztalat azt mutatja, hogy hiába veszünk egy raklap drága, cukros üdítőt, ha kiteszünk az asztalra egy hideg, limonádés kancsót, tele friss citrusokkal, senki sem fogja a bolti verziót választani választani. A kancsó már puszta látványában is feldobja az asztalt, másrészt egy tíz fős társaságot limonádéval megvendégelni negyed annyi pénzből megvalósítható, mint üdítővel.

#4 Előkészületek

Nincs rosszabb annál, amikor mindenki kint ül a kertben, beszélgetnek, jól érzik magukat, a házigazda pedig bent robotol a konyhában. Így érdemes, amit csak lehet előkészíteni, hogy a vendégek érkezése után már csak minimális munka legyen az étel befejezésével. A közös sütögetés élményét mindenképp ki kell használni, azonban ha bográcsozunk (pl. marhapörkölt, gulyás stb.), akkor arra törekedjünk, hogy ne a vendégek érkezésekor kezdjük el felvágni a hagymát, hanem próbáljuk meg úgy időzíteni, hogy 30-40 perc múlva asztalhoz lehessen ülni.  Ha viszont egy óránál többet kell várni a főétel elkészülésére, akkor érdemes kikészíteni valami rágcsálnivalót, gyümölcsöt, hogy addig is tudjanak csipegetni a vendégek.

#5 Fordítsunk gondot a tálalásra!

Fontos, hogy minden ételt tegyünk ki, amellyel készültünk. Néha nem is gondolnánk, hogy egy tetemes mennyiségű adag elfogyasztása után belefér az emberbe némi édesség, de így van. Még ha nem is volt időnk sütni, és bolti édességgel készültünk, azokat se zacskóstól tegyük az asztalra, mert a vendégek nem fogják maguktól kinyitni. Minden nassolnivalót  kibontva, tányéron, szépen tálalva tegyünk az asztalra!  A legegyszerűbb süteményeket, édességeket, vagy akár gyümölcsöt is fel lehet dobni egy szép tálalással.

#6 Mosogatás, takarítás, rendrakás

Kevés annál idegesítőbb létezik, mint amikor az utolsó falatokat majszoljuk, de a házi gazda már el is rántotta előlünk a tányérunkat, nehogy rászáradjon a sajt, vagy éppen vadul sikálja az asztalra csöppent ételt, nehogy a paprika megfogja annak felületét. Számoljunk előre azzal, hogy ami kifolyhat, az ki is fog folyni, és tegyünk olyan terítőt az asztalra, amelyet könnyedén tisztán tudunk tartani, továbbá a bőséges szalvétaellátmányról se feledkezzünk meg! Egy kerti sütögetés esetében pedig a legegyszerűbb megoldás, ha beruházunk egy készlet műanyag tányérra és evőeszközre, amelyet utána egy mozdulattal be tudunk söpörni a szemetesbe.

Visszatérve a rágcsálnivalóra: mutatok néhány tetemes mennyiséget garantáló ropogtatnivalót, amelyek hihetetlenül gyorsan elkészülnek, és nevetségesen egyszerűek! 

Magvas-Sajtos Falatkák

25 dkg finomliszt, 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 20 dkg margarin, 1 tojás, 1 ek só, kb. 3 ek tejföl, 2 dkg élesztő, és ehhez egy kevéske tej, cukor, tetejére pedig ízlés szerint sajt, szezámmag, köménymag, lenmag, akár mák, ki mit szeret. Nincs más dolgunk, mint az élesztőt langyos tejben a cukorral és a liszttel felfuttatni, majd hozzáönteni az addigra összemorzsolt alapanyagokhoz. A masszát meleg helyen hagyjuk kelni, és tetszőleges alakúra kiszaggatjuk. Megkenjük tojással a tetejét, megszórjuk sajttal, és a magokkal, aztán készre sütjük.

Hajtogatott Tejfölös Pogácsa

50 dkg liszt, 25 dkg margarin, 2 tojás sárgája, 3 dkg élesztő, 2 dl tejföl, 1-2 dl tej, 1 ek só, ízlés szerint sajt, különböző magvak. Az élesztőt langyos tejben, kevéske cukorral, liszttel betakarva felfuttatjuk, miközben a lisztet elmorzsoljuk a margarinnal, tejföllel, tojássárgájával, és a sóval. Hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, és mindig csak annyi tejet, amennyit a tészta felvesz. Gyenge, rétestésztaszerű masszát készítünk, amit 1/2 óráig a deszkán pihentetünk. Kinyújtjuk, és három hajtjuk. Ezt még 2x megismételjük. 20 perc pihentetés után kinyújtjuk, megrácsozzuk, kiszaggatjuk. Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Szalakálés-Sajtos Perec

1/2 kg liszt, 25 dkg margarin, 1 cs szalakálé, 2 db tojás, 35 dkg sajt (fele a tésztába, fele a perec tetejére), 1 dz tejföl, 1,5 ek só. Mindezekkel annyi a teendőnk, hogy alaposan összegyúrjuk, és akár pihentetés nélkül szaggatjuk, megkenjük tojással, megszórjuk reszelt sajttal és különböző magvakkal, majd 180 ᵒC-ra előmelegített sütőben készre sütjük.

Szaftos Kiflicskék

70 dkg liszt, 1 dz kefir, 1 dl olaj, 1 tojás, 1,5 ek só, 5 dkg élesztő, 2,5 dl tej, 25 dkg margarin, ismét csak reszelt sajt a tetejére, és magvak. Ahogy minden kelt tésztánál, ezúttal is felfuttatjuk az élesztőt a langyos tejben, csipetnyi cukorral és liszttel. Míg az élesztő dolgozik, addig a margarin kivételével összemorzsoljuk az alapanyagokat. A felfuttatott élesztőt hozzáöntjük a morzsalékhoz, és alaposan eldolgozzuk fele, majd megkelesztjük. A megkelt tésztát nyolc részre osztjuk, gombócokat formálunk belőle, és leheletvékonyra nyújtjuk. Az egyik tésztát megkenjük vékonyan a sóval kikevert margarinnal, majd befedjük egy másik, kinyújtott tésztakoronggal. Ezt tizenkét szeletre vágjuk, és feltekerjük kiflinek. (Tipp: készíthetünk sajttal, sonkával, vagy akár virslivel töltött kifliket is.) A tetejét megkenjük tojással, megszórjuk sajttal, és különféle magvakkal, aztán készre sütjük.

Amióta létezik nyári szünet, az azóta együtt jár a szülők abbéli fejtörésével, hogy a szünidő alatt mihez kezdjenek a csemetéikkel, hiszen nem mindenkinek adott a huzamosabb ideig tartó szabadság, vagy az, hogy egyáltalán magukkal vigyék a gyerkőceiket a munkahelyükre. A nagymamák mozgósítása után, hamar előkerülnek a különböző nyári táborok, amelyek remek alternatívát kínálnak a nyári hetek tartalmas eltöltésére, már amennyiben a családi kassza egyáltalán elbírja a táborozás költségeit, és a gyerek is hajlandóságot mutat egy-egy táborbeli nap eltöltésére, merthogy ez is egy szempont. Vagy mégsem?

Sem a főzeléket, sem a táborozást nem lehet erőszakkal lenyomni a gyerek torkán. A családi asztalnál nálunk mindig is az „annyit eszel, amennyi jól esik” szabály érvényesült, éppen ezért sokakkal ellentétben, nem is tudnék egy olyan ételt sem kiemelni, amelyet azért utáltam volna meg, mert rám kényszerítették.

Ez a bizonyos fokú szabadság nemcsak az étkezési szokásaim kialakításában játszott szerepet, hanem anyukám gyermeknevelést illető elképzeléseiben is. Félreértés ne essék: Nem úgy nőttem fel, mint a gaz, hanem úgy, mint akinek már gyerekként is számított a véleménye. Így amikor egy-egy alkalommal felmerült a táborozás lehetősége, és világosan kifejeztem tiltakozásom – introvertált típusként korántsem meglepő –, anyu nem erőltette tovább. És, azt hiszem, ennél a pontnál rontják el nagyon sokan a táborozással kapcsolatos attitűd kialakítását. Azzal, hogy annak szükségességét a gyermek szociális fejlődésére fogva tovább forszírozzák a dolgot, miközben a szülők még maguknak sem merik bevallani, miszerint az egész mozgatórugója, hogy a tábor, legalább egy hét erejéig, de hatalmas terhet venne le a vállukról, holott ezzel a vallomással sem lenne semmi gond.

Mindannyiunknak szüksége van a komfortzónájából való kilépésre, vagy legalábbis annak kitágítására, ugyanakkor szentül hiszem, hogy ennek külső behatások helyett, saját, belső indíttatásból kell megtörténnie.

Lehet, hogy mind a mai napig nem eszem meg a tökfőzeléket, és nem élek-halok a táborozásért, de egészséges felnőtt lett belőlem. A tanítóképző egyébként is folyamatosan olyan szituációkkal állít szembe, amelyek során kisebb-nagyobb mértékben, de ki kell lépnem a komfortzónámból. Az úszás megtanulása, és egyben a víziszony leküzdése után a nyári táborozási terepgyakorlat volt a következő lépcsőfok, amellyel kapcsolatban még csak nem is sejtettem, hogy a lehető legkellemesebb csalódásban fog részesíteni.

A Wosinsky Mór Megyei Múzeum által, immáron sokadig alkalommal megrendezésre kerülő, történelmi, és tematikus alapon szerveződő, kézműves foglalkozásokkal fűszerezett, Együtt a múlt nyomában elnevezésű táborának célja: egyrészt a szünidő élményszerű, hasznos eltöltése az informális tanulás jegyében, másrészt a múzeumi, gyűjteményi anyaghoz kapcsolódó kulturális örökség tanulmányozása iskolán kívüli helyszíneken. A nyaranta 2x5 napos turnusban megszervezett táborba főként 9-13 éves tanulók jelentkezését várják, amelynek elbírálásában előnyt jelent a tanulmányi eredmény és a pedagógus ajánlása, ugyanis egy-egy alkalommal, legfeljebb 25 gyermek tud részt venni a programon. A 9-15 óráig tartó, napközis tábor a múzeumban kerül megrendezésre, amelyet a gyerekek ezen idő alatt a pincétől a padlásig birtokba vesznek. Míg a reggeli gyülekezőnek, bevezető játéknak a könyvtár ad helyet, addig a kézműveskedés a pincemúzeumi foglalkoztatóban kerül megrendezésre, ahol az „időkapuk”-ban elhelyezett korhű műtárgymásolatok, ruha konstrukciók, interaktív elemek („régészkedés”, gabona őrlése őrlőkövön, szövés, fonás, stb.), majd a tárgyalkotó, kézműves foglalkozások teszik igazán élményszerűvé az ismereteket. Így a gyerekek interaktív módon ismerkedhetnek meg az adott kor történetével, helyi vonatkozásaival, amelynek elmélyítésében a vetítéses előadás, kiállítások megtekintése, és a foglalkoztató füzetek nyújtanak segítséget.

Andrásné Marton Zsuzsa – múzeumpedagógus – az első pillanattól fogva kollégaként kezelt, mentorként segítette a munkámat. A tábor során így rengeteg jóérzéssel gazdagodtam, hiszen már önmagában elégedettséggel töltött el, hogy egy olyan helyen töltöttem a gyakorlatomat, ahol mindvégig azt éreztették velem: szükség van a munkámra, megbecsülik és értékelik azt. Zsuzsa nemcsak a különböző korokkal kapcsolatos játékok előkészítésébe, lebonyolításába vont be, hanem előszeretettel fogadta a különböző ötleteimet is, amelyeket egytől-egyig megvalósíthattam. Arról nem is beszélve, hogy számos ismeretet, kézműves ötletet szereztem, amelyekről úgy gondolom, tökéletes kiegészítői lehetnek egy-egy irodalmi anyag bevezetésének, szemléltetésnek, feldolgozásának, vagy projektek kivitelezésének.

Mamuttól a gabonatároló hombárig. Őskori játszóház.

Az őskorral kapcsolatban a gyerekek háromféle kézműves produktumot készíthettek el. A táborozók az első asztalnál agyagozhattak, amelynek során különböző edényeket és istenszobrocskákat gyártottak. A második asztalnál zsírkővel dolgoztak, és különböző eszközök segítségével, tetszésük szerint vághattak, csiszolhattak, formázhattak többségük papírnehezékké, míg a kreatívabbak egy vékony bőrszalagra fűzve nyakláncot készítettek belőle. A harmadik asztalnál, ahol főként a lányok foglaltak helyet, szintén nyakláncot fűztek, méghozzá az adott kort idéző gyöngyök, kagylók, és kézi készítésű bőrdíszek felhasználásával. Ez utóbbival annyi volt a teendő, hogy fogtunk egy anyagdarabot, amelynek egyik oldalára felrajzoltuk a háromszög alakú sablont, középen beragasztóztuk, majd rátekertük egy hurkapálcikára, végül pedig kihúztuk belőle.

Élet az ókori Pannóniában. Római kori játszóház.

A keddi nap szintén háromféle produktum elkészítésének lehetőségét hordozta magában. Az előző napi gyöngyfűzés helyén megint csak ékszergyártásba fogtak a lányok, azonban ehhez ezúttal domborításos technikát alkalmaztak. A domborítás gyakorlatilag annyiból állt, hogy fogtunk egy arany, vagy akár egy ezüstszínű fémlapot, díszes felével lefelé ráhelyeztük egy puha, szivacsos felületre. Körberajzoltunk egy kör alakú – mérete attól függően változott, hogy medált vagy fülbevalót szerettünk volna alkotni – sablont, majd tetszés szerinti mintát rajzoltunk a lapra, amelynek a másik oldalán meg is jelent a domborminta. A műveletet még egyszer megismételtük, majd kivágtuk mindkét példányt, és összeragasztottuk. Száradást követően kilyukasztottuk az ékszernek valót, és elláttuk különböző kapcsolóelemekkel, megint csak attól függően, hogy mi készült belőle. Előbbi esetén fogtunk egy organzaszalagot, levágtunk belőle egy tetszőleges hosszúságú darabot. Az egyik végét szalagvégzáróval rögzítettük, ráfűztük a kapcsolóelemnél fogva a medált, majd a másik végét is lezártuk. Ezután az egyik szalagvégzáróhoz delfinkapcsot, a másikhoz egy egyszerű karikát illesztettünk, hogy könnyedén össze tudják kapcsolni a nyakláncot.

A középső asztalnál római kori sisakot alkottak a gyerekek, amelyhez az utolsó asztalnál pajzsot és kardot is kreálhattak. A harci eszközöket kartondobozból készítették el. Mind közül a pajzs igényelte a legtöbb előkészületet, amelyet előzőleg megfelelő méretűre vágtunk, így a gyerekeknek csak az volt a dolguk, hogy kiválasszák a számukra szimpatikus példányt, és a kinyomtatott motívumok közül is egyet, amelyet indigó segítségével átmásoltak a meztelen pajzsra, és kifestették azt. Néhány gyerkőc kombinálta a műveleteket, és a domborításos technikával készített „fémérmékkel” díszítette a pajzsukat.

Szintén a római korhoz kapcsolódott az a játék is, amelyet még hétfői napon találtam ki, és készítettem el szerda reggelre, mintegy visszacsatolva az előző napi témára.

Ehhez az előzőleg legyártott „küldöttkártyák” segítségével csoportokra osztottam a gyerekeket. A kártyák egy-egy római isten nevét jelenítették meg. A táborozók véletlenszerűen kihúzták a kártyákat, majd közösen megbeszéltük, mely istenség, milyen ókori hagyományhoz köthető. A kártyák kitűzésével immáron hivatalosan is megalakultak a háromfős csapatok, amelyek Jupiter kegyelméért vetélkedtek, méghozzá oly módon, hogy a múzeum egyes termeiben elrejtett pergameneket kellett megkeresniük. A pergamenek főként aranyérméket ábrázoltak, de akadt némi csalafintaság is a dologban. A papírfecniket ceruzával meghengergettem, feltekertem, vörös cérnával rögzítettem, és még a gyerekek érkezése előtt elrejtettem. A kiindulási pont közelében viszonylag egyértelmű rejtekhelyeket választottam, hogy könnyen ráakadjanak egy-egy példányra, így tudják, mit is kell keresniük. A vízszintes felületek mellett, kétoldalú ragasztóval a székek lábára, ajtófélfára és a különböző, függőleges lehetőségeket is kihasználtam.

A küldötteknek 10 perc állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy minél több pergament összegyűjtsenek, azonban egy valamit nem közöltem velük: a pergamenek nemcsak gyarapíthatják a vagyonukat, hanem le is apaszthatják azt. Az idő lejártával visszavonultunk a könyvtárba, ahol minden csapatból kihívtam egy-egy szóvivőt. Először összeszámoltuk, hány papírosra sikerült rábukkanniuk. Minden szóvivő ezután kibonthatott három-három pergament, hogy megnézzük, mit rejtenek. A gyerekek főként aranyérmékre bukkantak, de néhány csoport rátalált azokra a trükkös pergamenekre is, amelyek a „Barbárok” támadását jelölték, és ez bizony a fele vagyon elvesztésével járt.

A csapatokat a bontogatás kellőképpen felcsigázta, azonban a munka oroszlánrésze rám maradt, és mialatt a gyerekek a pincében végighallgatták a vetítéses előadást, összeszámláltam a pontokat. Végül két győztes csapatot hirdettem ki. Az első győztes az volt, amelyik adott idő alatt legtöbb pergament összegyűjtötte, míg a második a legnagyobb vagyont felhalmozó lett. A csapattagoknak Jupiter kegyelméről szóló tanúsítványt is kiosztottunk.

Kérem a „Hajsza az elveszett pergamenek után” című 

játékhoz tartozó segédanyagot!

A reneszánsz kora Magyarországon.

A gyerekek ezúttal reneszánszkori – többségében legalábbis, mert egyik-másik produktum inkább egy vadnyugati tájat jelenített meg – maketteket készíthettek, amelyhez hatalmas lelkesedéssel fogtak neki. Ezzel kapcsolatban a táborozóknak annyi dolguk volt, hogy kiválasszák, milyen építményt szeretnének rekonstruálni, kivágják papírból a részeit, meghajtsák azokat, majd ragasszák össze őket. Az elkészült házakat ragasztópisztoly segítségével deszkatöredékekre ragasztottuk. A gyerekek ezután ceruzával előrajzolták a tájat. A füves területet bekenték erre a célra szolgáló ragasztóval, és megszórták zöld szóróhomokkal, a felesleget lekocogtatták. A folyók és tavak helyét kék akrilfestékkel pótolták. A homok megszáradását követően ismét ragasztópisztollyal különböző terméseket, növényeket rögzítettünk tájelemek gyanánt.

Bikali kirándulás a Reneszánsz Élménybirtokra.

A bikali kiránduláson ugyan nem kézműveskedtünk, viszont eszméletlen jó programnak tartottam, amelyet bátran ajánlok szülők és pedagógusok figyelmébe egyaránt. Bár a lovagi torna számomra egy kicsit vérszegényre sikerült, azonban a középkori falu és az óváros körbejárása hatalmas élményt jelentett. Minden egyes állomást alaposan szemügyre vettünk, néhány helyen hosszabban is elidőztünk, mint a „Zöld Diófa Csárda”, ahol a gyerekek zsebpénzük függvényében fabatkákat, azaz birtokbeli fizetőeszközt vásárolhattak. A csoportot az Állatudvar, és a Kovácsműhely hozta még izgalomba, utóbbinál a kovács be is avatott bennünket a mestersége rejtelmeibe. A Katonai tábornál szintén állomásoztunk egy ideig, ugyanis itt egy fél órás fegyverbemutatóban részesültünk. A palotáig vezető utat együtt tettük meg, ahol megebédeltünk, ezt követően pedig szabadprogram következett. Ez idő alatt bejártuk az egész birtokot, beszereztünk néhány szuvenírt, és megkóstoltuk, milyen finomságokkal várják a látogatókat a Pék műhelyben. Egyetlen kellemetlenséget az elviselhetetlen hőség okozta, így folyamatosan emlékeztettük a velünk szembejövő gyerekeket arra, hogy lehetőség szerint igyanak minél több vizet, és próbáljanak árnyékban maradni. Kardozni persze nem az árnyékban, hanem a vártoronyban, a tűző napon lehet a legjobban. Megközelítőleg 3-4 órát töltöttünk a birtokon, amely alatt kényelmesen meg lehetett nézni, és ki lehetett próbálni mindent.

A változások évszázada. 1848/49-es forradalom és szabadságharc.

A tábor utolsó napján ismét háromféle kézműves lehetőség várta a gyerekeket. Míg a fiúk huszárcsákót, addig a lányok Biedermeir-kalapot készítettek. Mindkét fejfedőt előre legyártott sablonok és ragasztó segítségével alkottak meg, amelyet különböző zsinegekkel, virágokkal díszítettek, további kreatívkodásra pedig az agyagkokárdák megfestése adott lehetőséget.

A témához kapcsolódóan a „Cowboy” című játékra akadtam, amely kiválóan adaptálható, és akár egy 1848/49-es forradalom és szabadságharc tematikájú naphoz is tökéletesen illeszkedik, matematika vagy akár idegen nyelv órákon szintén bevethető.

A játékosok körben állnak, a játékvezető a kör közepén helyezkedik el, és hirtelen „rálő”  valakire – múzeumi nyári tábor esetében, akár műtárgymásolatokkal is el tudom képzelni a játékot –, az illető leguggol, és a két szomszédja egymásra lő. A két szomszéd közül, aki később lőtt, az kiesik (ezt a játékvezető dönti el, de akár döntetlent is hirdethet). Akire a játékvezető rálőtt az ezután újra feláll. A kiesett játékos viszont nem áll ki a körből, hanem leguggol (úgy is marad a játék végéig). Ha már csak két játékos van életben, akkor a párbaj következik. Egymásnak háttal, kb. 10 méterre állnak egymástól, és a játékvezető tapsára egymásra lőnek. A gyorsabb lövő lesz a bajnok. A játékvezető – gyorsnak és határozottnak kell lennie – választásával ezután új kör kezdődhet. Figyeljünk arra, hogy „töltött fegyverrel” (pisztoly alakra formált előre tartott kéz) ne játsszon senki, a kezek a test mellett lógjanak.

Matematika órán a műveletek gyakorlására is megfelelő, amikor a középen álló játékvezető (tanár), amint rámutat valakire, máris feltesz egy kérdést, és a leghamarabb válaszoló marad játékban. Idegen nyelvek tanulása esetében pedig a szavak gyakorlására is alkalmas.

●

Remélem, hogy hasznotokra fognak válni a különböző történelmi korokhoz, eseményekhez kapcsolódó játékok és kézműves ötletek. Hálás lennék és megköszönném, ha egy-egy „Tetszik” formájában, vagy akár a Facebook oldalamhoz történő csatlakozással kifejeznétek a témát illető tetszéseteket, azáltal számomra is visszajelzést adva arról, hogy még-még-még kíváncsiak vagytok a pedagógiával kapcsolatos bejegyzéseimre, az általam összegyűjtött tippekre és a letölthető, oktatási segédanyagokra.