Az egyik legkedvesebb barátnőm anyukája a 2014-es év végén home boutique projektbe fogott, méghozzá azzal a céllal, hogy két, számára szenvedéllyé vált dolgot – divatot és a fotózást – egyesíthesse. Akkoriban még csak Facebook csoportban gondolkodott, azonban a vállalkozás idő közben akkorára nőtte ki magát, hogy februárban startoló webshopjának köszönhetően, immáron országszerte fogad rendeléseket.

Bea egyébként Miss Rebel, Mistic Day, Envy, Robrow, XOXO, valamint Lilly Chic márkájú termékek, mindezeken kívül pedig Olaszországból importált ruhák forgalmazásával foglalkozik. A következő bejegyzésben azokat a személyes kedvenceimet találjátok, amelyek még a báli szezonra való tekintettel kerültek mustrára.

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed a BBox termékei iránt, ide kattintva megtekintheted a teljes kínálatot!

Finy Petra meséivel a tavaly év gyermekirodalmi kurzusán ismerkedtem meg, és azonnal elrabolták a szívem. Ezúttal a Szívmadár című, szerelmes történeteket tartalmazó, egyébként felnőtteknek szóló könyvének, számomra legkedvesebb darabját szeretném megosztani veletek, és egyúttal arra buzdítanálak benneteket, hogy OLVASSATOK MESÉKET!

A tigrissé változott asszony

Azt mondják, hogy bármennyire is boldog a szeretet, néha úgy retteg, mint az őzgida vadászat idején, a bokor ágaihoz lapulva. Hogy mitől tud úgy rettegni? Mindjárt elmesélem.

Nyáron az emberek sokat dolgoznak, akárcsak a természet. A Nap azon fáradozik, hogy minél több meleget tudjon adni, az állatok kölykeiket dédelgetik, a bokrokon bogyók duzzadnak, a fák gyümölcsöktől híznak. És a mezők. A mezők illatos virágoktól roskadoznak. A búzaföldek pedig olyan képtelenül sárgák, amilyen sárga nem létezik.

Egy ilyen valószínűtlenül sárga búzaföldön találkozott Haniel és Hanna. Haniel egy örökmosolyú földműves fiú volt, a szemében még akkor is ragyogott a Nap, amikor az már régen lebukott az égen. A járása keményen kopogott, de a szíve lágy volt, mint a vaj. Hanna egy sokmosolyú szőke leány volt, a haja cirmosan fénylett, mint a macska szőre. Léptei puhán huppantak, de a szíve kemény volt, mint a szárított sajt. Szerelmesek lettek egymásba. Harmadnapra meg is lett az esküvő. Hanna gyakran bújt urához, dorombolt neki, és incselkedve dörgölőzött hozzá. Haniel egy kedves macskát látott benne, és örült, hogy asszonya elkényezteti a szeretetével.

De teltek-múltak a napok, és Hanna igencsak megváltozott.

A mosolygós macskaasszony egyre inkább egy vérmes tigrishez hasonlított. Mert Hanna rettegett. Rettegett attól, hogy az ura más asszonyra is szemet vet, és őt szereti majd helyette. Hanna mindenhová követte Hanielt.

Utána sompolygott, ha a férfi a pékhez ment, ha a borbélyt látogatta meg, vagy az elrongyolódott bocskorát vitte el a cipészhez. Árnyékként követte mindenhová, hogy megtudja, nem találkozik-e másik asszonnyal a férje.

Haniel egy darabig hagyta, még egy darabig szótlanul tűrte, míg végül egy este kifakadt az asszonynak:

– Rád sem ismerek, te asszony! Ahogy mindenhová követsz engem, olyan vagy, mint a kegyetlen tigris, aki a zsákmányát űzi. Miért teszed ezt velem?

Hanna nem mondta el neki, hogy azért ilyen, mert rettegésben él.

Ekkorra már külsejében is egy igazi tigrishez hasonlított, és bensőjében is egy állat vadságát érezte. A tigrisasszony hatalmasat csapott hát karmaival a férfi felé, aki félholtan esett össze. Haniel mellkasán három rubinvörös karmolás éktelenkedett. Hanna azonnal megbánta a tettét, és zokogva borult Haniel fölé. Rohant volna nyomban a javasasszonyhoz, hogy az gyógyítsa meg a férjét, de valaki megállította az ajtóban.

Egy zöld béka állt a házuk kapujában. Aprócska volt, mégis olyan erő sugárzott belőle, hogy a tigrisasszony azonnal érezte, nem érdemes ujjat húznia vele.

– Az uradat csak egy módon gyógyíthatod meg, úgy, ha visszaváltozol játékos és kedves, doromboló macskává. Vidd el őt a három széptündérhez! Csókjuk meggyógyítja majd, és ahogy gyógyul, úgy fogod te is levedleni a tigrisgúnyát.

– És ha beleszeret az egyik széptündérbe? – kérdezte a féltékenységtől reszkető asszony.

– Még az is megtörténhet. De ha nem vesz el hozzájuk, az urad biztosan meghal. Válassz, azt szeretnéd, hogy csak a tiéd legyen, vagy azt, hogy éljen!

Az asszony megértette a próba lényegét, és úgy döntött, hogy vállalja.

– Köszönöm – felelte a varázsbékának, majd felmálházta a lovukat, a hátára fektette Hanielt, és elindult a széptündérekhez.

Az első széptündér egy óriási kőtulipánban lakott a tündérdombok egyikén. Szépsége olyan csillogó volt, hogy Hanna szíve összeszorult félelmében. Mi lesz, ha a férje beleszeret ebbe a gyönyörű nőbe? Mégis odavitte Hanielt a tündérhez, akit megkért, hogy csókjával segítse a férfi gyógyulását.

A tündér Haniel fölé hajolt, megcsókolta, és az első karmolás eltűnt a férfi mellkasáról.

Haniel kinyitotta a szemét, és ránézett a széptündérre.

– Ej, milyen gyönyörű asszony vagy te, de azt tudod, hogy az én szívem másé?

– Tudom – felelte a széptündér, és elbúcsúzott tőlük.

Ezután Hanna tigristestéről eltűntek a csíkok.

A második széptündér egy fatulipánban lakott a tündérdombok egyikén. Szépsége olyan ragyogó volt, hogy Hanna szíve összefacsarodott félelmében. Mi lesz, ha a férje beleszeret ebbe a gyönyörű nőbe, aki az előzőnél is sokkal szebb? Mégis odavitte a tündérhez Hanielt, és megkérte, hogy csókjával segítse a férfi gyógyulását. A tündér Haniel fölé hajolt, megcsókolta, és a második karmolás is eltűnt a férfi mellkasáról.

Haniel kinyitotta a szemét, és ránézett a széptündérre.

– Ej, milyen gyönyörű asszony vagy te, de azt tudod, hogy az én szívem másé?

– Tudom – felelte a széptündér, és elbúcsúzott tőlük.

Ezután Hanna tigrismancsáról eltűntek a pengeéles karmok.

A harmadik széptündér egy szalmatulipánban lakott a tündérdombok egyikén. Szépsége olyan vakító volt, hogy Hanna szíve egészen apróra zsugorodott a félelemtől. Mi lesz, ha a férje beleszeret ebbe a gyönyörű nőbe, aki a két előzőnél is sokkal szebb? Mégis odavitte a tündérhez Hanielt, és megkérte, hogy csókjával segítse a férfi gyógyulását.

A tündér Haniel fölé hajolt, megcsókolta, és a harmadik karmolás is eltűnt a férfi mellkasáról.

Haniel kinyitotta a szemét, és ránézett a széptündérre.

– Ej, milyen gyönyörű asszony vagy te, de azt tudod, hogy az én szívem másé?

– Tudom – felelte a széptündér, és elbúcsúzott tőlük.

Ezután Hanna tigrisszájából eltűntek a tűfogak.

Most már egészen úgy nézett ki, mint régen. És a viselkedése is olyan volt, mint egy kedves macskáé.

Haniel teljesen felgyógyult, és újra keményen lépkedett a felesége mellett. Csak a szíve volt még mindig lágy, mint a vaj. Hanna meg puhán tipegett az ura mellett, mint egy kismacska. Ha arra gondolt, vajon mi lesz, amikor a férje egy gyönyörű lánnyal találkozik, mindig eszébe jutott, hogy annak idején Haniel még a vakító szépségű tündérek helyett is őt választotta.

És ez a gondolat jó volt. Jó és melengető, mint a lemenő Nap érintése a búzaföldeken.

●

Amennyiben további lélekhangoló mesékre vágynátok, lapozzátok fel Finy Petra: Szívmadár című mesekönyvét!

"Ebből élek. Ez a munkám. Elvégzem, mert szükségem van a megélhetésre. Semmi több." És még hányan vannak így ezzel! Egy felmérés szerint, megközelítőleg az emberek 60%-a nem szereti a munkáját. Elvégzik, mert a kényszer nagy úr. Az pedig, hogy valamit szenvedélyből művelhessenek egyenesen a luxus kategóriájába esik. De hogyan jutottunk el idáig? Miért adjuk fel az álmainkat? És mit tehetünk ellene?

Azt, hogy milyen szakmát választunk magunknak, számos külső tényező is meghatározza, mint az, hogy hova születtünk, milyen lehetőségeink adódtak, milyen attitűdökkel rendelkeztek a szüleink, és még az is, hogy milyen irányba tereltek minket a tanáraink. Sokak számára a különböző forrásokból érkező benyomások leginkább a gátlások felhalmozódásával járnak, főként a tekintetben, hogy mire vagyunk képesek, milyen adottságokkal rendelkezünk, miben vagyunk tehetségesek, amelyek egyvelege negatív irányban befolyásolja az énképünket. Továbbmegyek: A többség azt hiszi, hogy ezek a tényezők véglegesek, miközben a valóság valahogy úgy néz ki, hogy a képességeink java része fejleszthető. Mindezek fényében már cseppet sem meglepő, hogy többségünk még azzal sincs tisztában, hogy mihez szeretne kezdeni az életével. Míg a fiatalabbak a pályaválasztás okozta stressztől, valamint a szemük láttára beszűkülő lehetőségek tárházától válnak frusztrálttá, addig az idősebbeket azon idegőrlő érzés kínozza, miszerint az út, amelyet taposnak még csak meg sem közelíti azt, amit elképzeltek maguknak. 

Visszatérni ahhoz, amit igazán szeretsz, a lehető legkifizetődőbb befektetés.

Természetesen mindenkinek megvan az, amiben tehetségesebb, amit könnyebben tanul meg, amit szívesen csinál. Mindannyian másban vagyunk jók. És ez így is van rendjén. Ahhoz, hogy egy leheletnyit közelebb kerülj önmagadhoz, a vágyaidhoz, bizony érdemes átgondolni néhány dolgot.

1.) Mik az erősségeid?

Figyeld meg, hogy mi az, ami igazán örömet okoz a számodra! Mi az, amivel szívesen foglalkozol a szabadidődben? Mi az, amiben annyira el tudsz mélyedni, hogy észre sem veszed, ahogy elment az idő? Mivel kapcsolatban vagy igazán szenvedélyes? Mibe teszed bele a szíved-lelked? Melyek azok a területek, amelyekkel kapcsolatban személyes érdeklődésednél fogva szívesen kutakodnál? Melyek azok a helyzetek, amikor igazán talpraesettnek érzed magad? Mi az, ami nélkül nem tudnád elképzelni az életed?

2.) Mérd fel a képességeid!

Járt utat a járatlanért el ne hagyd! Meg a francokat! Sokakat éppen a kitaposatlan út lehetősége bizonytalanít el, amely mögött alattomos módon ott lapul az önmagunkba, valamint képességeinkbe vetett hit hiánya. Különböző személyiségtesztek, couch vagy akár pszichológus segítségével azonban jelentős mértékben felszámolható a probléma, miközben a képességeinkről alkotott reális kép csökkenti a kudarc eshetőségét.

3.) Számolj le a kifogásokkal!

Felmerülhet benned a kérdés: Ez eddig mind szép és jó, de hogyan fog hasznot hozni nekem? Elvégre, a legtöbb kompromisszumot éppen azért hozzuk, mert meg szeretnénk élni valahogy. Ebből kifolyólag az álmaink kergetése nem más, mint puszta időpocsékolás. És valóban. Mindaddig, amíg le nem számolsz az ehhez hasonló gondolatokkal, és azáltal a kifogásokkal, az égvilágon semmi nem fog változni. 

"Ha egy kicsit a dobozon kívül gondolkodsz és megnézed hol lehet a tudásodat mások számára hasznossá tenni, új, izgalmas, szokatlan formában megosztani, máris megtalálhatód, hogyan tudsz az álmaidból nem csak hobbit, de bevételt is teremteni."

/Vida Ágnes/

Állítom, hogy a rizottó – és amikor erről beszélek, nem egyszerűen egy zöldségekkel összekevert rizsre gondolok, ahogy azt nálunk sokan teszik –, a hétköznapi, magyar konyha egyik méltánytalanul mellőzött példánya. A rizottó egy krémes, gyorsan elkészíthető és remekül variálható rizsétel, ami éppen annyira különleges, hogy magyar viszonylatban is meglepjük vele a párunkat Valentin-napon, vagy akár magunkat egy húzós nap után. Kiváltképp, ha céklával, rukkolával, és némi kacsamellel is megbolondítjuk. 

Amire az elkészítéséhez szükséged lesz:

- 20 dkg kacsamell/fő

- 25 dkg rizottó rizs (hazánkban már minden mezei szupermarketben elérhető)

- póréhagyma, cékla, rukkola (céklacsíra díszítéshez)

- 1,5 dl száraz fehérbor

- kb. 1 l zöldségalaplé

- 2 dkg vaj

- parmezán ízlés szerint

- 2 gerezd fokhagyma

- olívaolaj, szezámolaj

- só, bors

Azzal kezdjük, hogy a kacsamelleket előző este  hideg víz alatt megmossuk, majd a bőrös felét beirdaljuk. Fontos, hogy a zsírrétegig vágjuk csak be, a húsig még véletlenül se! Mindkét oldalukra kevés borsot törünk és bepácoljuk. Utóbbival korántsem az a célunk, hogy még zsírosabbá tegyük a húst, sokkal inkább az, hogy minél több ízt szívhasson magába. A pácunkba mindenképpen érdemes kerülnie olajnak, fokhagymának, vöröshagymának, valamilyen fűszerkeveréknek, de a bátrabbak egészen nyugodtan kísérletezhetnek fahéj-, és szegfűszeg darabkákkal, ugyanis a belőlük kioldódó aromák egyértelműen magasabb szintre emelik az ételünket.

Amit pedig szintén előre elkészíthetünk az a nagyjából 1,5 mm vastagságú céklaszeletekből kivájt szívek. Ezeket tegyük egy papírtörlőkendőre, és várjunk 1-2 napot, míg teljesen megszárad. Amennyiben ezzel nem szeretnénk napokat várni, a formázást követően, míg a főételt elkészítjük, egyszerűen tegyük be őket a sütőbe, vagy akár nyersen is elfogyaszthatjuk a céklaszíveket. Azoknak viszont, akik a hétköznapi vonalon szeretnének maradni, tudom ajánlani, hogy a céklagumóból, akár egy sajtvágó segítségével vágjanak leheletvékony szeleteket, és ezeket tegyék be a sütőbe száradni, így végeredményként gyönyörű céklaszirmokat fognak kapni.

A póréhagymát olívaolajon megfonnyasztjuk, amihez hozzáöntjük a rizst. Amennyiben azt akarjuk, hogy a végeredményben a rizs fogkemény maradjon, érdemes ennél a pontnál hozzáadni a céklakockákat is. A rizst ugyancsak le kell pirítanunk, méghozzá addig, amíg a szemek opálossá, áttetszővé nem kezdenek válni. Hozzáöntjük a bort, amit a rizsszemek viszonylag hamar fel is vesznek, és a bennük lévő keményítő kioldódásának köszönhetően besűrűsödik az ételünk. Folyamatos kevergetés mellett, mérőkanálnyi részletekben elkezdjük hozzáadagolni az alaplevet. Ez utóbbit mi most egy leveskockával oldottuk meg, de természetesen a hagyományos úton lefőzött alaplé a legmegfelelőbb a célra. Az alapléből mindig csak akkor adunk hozzá, ha a rizs felszívta a folyadékot. Ha a rizs már fogkemény, hozzáöntjük az utolsó részlet alaplevet is. Fokhagymával, borssal ízesítjük, sót egészen nyugodtan kihagyhatjuk az alaplé miatt. Belereszeljük a parmezánt, és annak érdekében, hogy a rizottónk igazán krémes legyen, beledobunk egy darabka vajat. Lefedjük, és hagyjuk, hogy a vaj beleolvadjon a rizsbe.

A kacsamell sütésének a rizs félkész állapotában érdemes nekiállni. Felhevített serpenyőben, a bőrös oldalával lefelé sütjük. A beirdalt bőrből szépen lassan kiolvad a zsír, és elkezd rajta sülni a hús bőrös fele. Amennyiben kizárólag serpenyőt szeretnénk használni a sütéshez, akkor mindkét oldalra 7-8 percet érdemes szánni. A másik módszer szerint viszont a bőrös oldal 4-5 perces sütését követően megfordítjuk, majd fordítást követően 3-4 percig sütjük a másik oldalukat is, és légkeverés nélküli sütőben, további 4 percre betesszük a húst. Akár végig serpenyőben, akár sütőben fejezzük be a sütést, mindenképpen 1-2 percig pihenni, mielőtt egy éles késsel felszeleteljük. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a rozé kacsához képest, a miénk egy leheletnyit túlkészült. Azt hiszitek, kidobtuk? Eszméletlenül finom volt azzal az 1 percnyi túlsütéssel együtt is.

Nincs más hátra, mint a tálalás. A tányéron elhelyezzük a rizottót, reszelünk még rá egy kevés parmezánt, majd a tetejére fektetjük a kacsamellszeleteket. Melléhalmozzuk a rukkolát, megtűzdeljük céklaszirmokkal, majd a legvégén meglocsoljuk egy kevés szezámolajjal.

Mivel nem vagyok kimondottan egy versimádó típus, így a múlt félévben kötelezően teljesítendő Modern magyar irodalom és irodalomelmélet című kurzus kész szenvedésnek ígérkezett. Legalábbis addig, míg rá nem döbbentem arra, hogy az általam feldolgozásra választott vers milyen heves indulatok kiváltására képes, arról nem is beszélve, mekkora aktualitást élvez a XXI. században.

Szabó Lőrinc: Semmiért egészen című verse a költő teljes életművének a legismertebb, és egyben legvitatottabb verse. Míg a verskedvelők a megfogalmazás pontosságáért csodálják, addig a legtöbben vitatják a művet a belőle kiolvasni vélt antifeminista üzenet okán. A költő a következőképpen nyilatkozott a vers témaválasztását illetően:

"Hogy mi váltotta ki? Tíz évi házasság és tizennégy-tizenöt évi szerelmi tapasztalat. (…) Az egész hűség-hűtlenség-szerelem-probléma nem lehetett más bennem, mint zavaros ködlés, és tudtam, hogy sokat kívánok, amikor ilyen odaadást kérek."

Szabó Lőrinc 36 évig élet házasságban Mikes Klárával, és azzal párhuzamosan, kedvese tragikus haláláig kötődött szerelemmel felesége néha barátnőjéhez, Vékesné Korzáti Erzsébethez. Az asszonnyal 1924 nyarán, csillebérci kirándulásuk alkalmával ismerkedett meg a pár.

"Bözsi, maga jöjjön velem, mondok valamit" – emlékezett később a költő. – "Semmit nem akartam mondani, csak kettesben lenni vele. Ő velem jött, ki a kapu elé, a zöld tájba, ahol egy nagy mély füves árok volt. Ahol nem láttak, ott leültünk. És én csókolózni kezdtem vele. Talán egyéb is történt volna, de két perc múlva feltűnt a férje és mások."

Az esetet évekig tartó bujkálás és titkos levelezések követték, mialatt Klára legjobb barátnőjeként tekintett Vékesnére. 1928 nyarán Szabó Lőrinc végül beszámolt arról, hogy szeretőt tart, akinek kilétéről egyelőre hallgatott, mindenesetre felvetette Klárának, hogy éljenek hármas házasságban. Az asszony beleegyezett.

"Már nem a szeretőm vagy, nem véletlen és boldog kaland, hanem a költő kedvese, kedvessége, akit nem érhet többé semmi szennyesség. Böském, szeretlek, és szeretem Klárát: tudtam, éreztem én, hogy hamarosan rendeződni fog a dolgunk."

Másnap Klára rákérdezett arra, hogy ki a harmadik fél.

"Rettentő fájdalmas feljajdulás és zokogás fogadta a kimondott nevét. Mindenkit el tudott viselni, csak ezt nem.  (…) Nem bírta el a valóságot. Csak sírt. Órákig vigasztaltam."

Ezután a költő megígérte feleségének, hogy véget vet viszonyának, azonban az esetet követően Klára kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg. 

„Borzadva nézek vissza előbbi lényemre, utálom a testemet, szeretném azt is átformálni, mint ahogy belül változom most át, hogy semmi ne emlékeztessen a régi énemre.” – Lőrinc.

„Úgy akarok bízni Lőrincben, mint magamban, nem tudnék most már enélkül élni. Én is hinni akarok most már. Bözsi, úgy szabad csak felém jönnie, ha meri vállalni komolyan, fenntartás nélkül az őszinteséget.” – Klára.

Vékesné eközben szintén beszámolt férjének a kapcsolatáról, de mivel Lőrinccel megegyeztek, hogy véget vetnek kapcsolatuknak, három évig nem találkoztak. Ezután ismét felvették egymással a kapcsolatot és folytatódott a románc, amit Lőrinc már korántsem akarta felesége tudtára hozni, hiszen mindketten tartottak attól, hogy Klára ismét öngyilkos akarna lenni.

Erzsébettel közvetítőkön keresztül leveleztek, álnéven feladott táviratokban beszélték meg a találkozóikat, a legkülönfélébb ürügyekkel külföldi utazásokat szerveztek. Az asszony mindeközben nem sejtett semmit, vagy inkább nem akarta tudomásul venni a nyilvánvalót.

1950 februárjában Erzsébet aztán kért egy utolsó éjszakát Lőrinctől, majd másnap gyógyszert vett be, és kinyitotta a gázcsapot. A költő ugyan megpróbálta elrejteni az érzelmeit felesége elől, azonban patakzottak könnyei. Erzsébet halálhírét követően fia kérdésére így felelt:

" Meghalt az asszony, akit huszonöt éven át szerettem."

●

Szabó Lőrinc 10 évvel a vers megírását követően a következőképp vélekedett:

"Kérem, én önző vagyok. A többi férfi, úgy tudom, nem az. A nők sem azok. Így aztán én egészen különleges valamit szeretnék. Örömöt és feltétlen megbízhatóságot. Vigaszt, támaszt, segítőtársat… A feleség, hacsak nem különlegesen zseniális, önálló, teremtő egyéniség, legyen alkatrésze a férje életének. Találja ebben az örömét, becsvágyát, a boldogságát. Másképp nincs házi béke."

És valóban. Szabó Lőrinc kapásból a vers elején egy felütéssel figyelmezteti az olvasót, miszerint valamiféle megrázkódtatás fog bekövetkezni a vers során. Ebből arra következtethetünk, hogy a költő rendelkezik erkölcsi érzékkel, különben nem merevítené a maga igazát rettenetesnek, merthogy a másiktól önfelszámolást, vagy majdnem azt kérni szerelem gyanánt, csakis az lehet.

Adva a kérdés: Vajon fordított helyzetben ő maga megadná azt, amit kér? Feltehetően nem. Ha a "maga törvénye" szerint van a másik önfelszámolására szüksége, akkor az önismerete, a maga tükre diktálja a szót. Ebben a tükörben viszont torzulások jelennek meg: ha a modernek és a törvény hitelesít, akkor az erkölcsi követelés nem több egy szokásnál, ami rabbá tesz. Pontosabban a "kint rabjává", ahol kellemetlenül érezzük magunkat, ami ellen a belső rend épül. Amennyiben viszont a belső rend a jó, akkor viszont a "maga igaza" sem olyan rettenetes, legfeljebb vétek, amit akár bocsánatosnak is minősíthetünk.

A versszak üzenete: "Te semmisülj meg a kedvemért, mert akkor kegyes, jó uralkodód leszek!" Egy kicsit felháborító, egy kicsit provokatív, és legalább annyira vérlázító, mint amennyire aljas ez a fajta szeretet-zsarolásgesztus. Ez utóbbi pedig addig fajul, amíg nem pusztán tudtul adja, hanem végre is hajtja, amit mondd: "Halj meg!, vagy "Ne élj, ha nem akarom". Hogy mi ebben a legfenyegetőbb? Az, hogy az olvasó egyszerűen képtelen kivonni magát a vers ambivalens hatása alól, még annak ellenére sem, hogy a vers megszólítottjai nem mi vagyunk. A morális sokkhatásnak köszönhetően nem az esztétikai tapasztalat, hanem az igazságért felelős erők kerekednek bennünk felül, és mintegy szembefordulunk a másik ember eszközként való használatával.

A második versszakban aztán felmerül a kérdés: Mi lehet az indoka egy efféle, "rettenetes" kérésnek? Ha az ember állandó szembenállásban áll a világgal, társat valóban nem vállalhat, legfeljebb csak "alkatrészt". A lehetséges társnak persze ezzel tisztában kell lenne. Fel kell hagynia a belső védekezéssel, fel kell adnia a méltóságát, mivel ez az egyetlen lehetséges módja a kapcsolatnak.

A vers beszélője világosan a tudtunkra adja: nem fogadja el, hogy a másik szeretheti magát is. Szerinte a szeretet kizárólagos. Egyszerre csak egy valamit, de leginkább valakit lehet szeretni, így amíg a másik fél egy fikarcnyit is maga felé fordul, addig a beszélő úgy érzi, hogy őt már nem is szereti.

Bár az alkut két önzés titkos párbajával azonosítja a költő, aligha beszélhetünk kétfajta önzésről. Merthogy önzésből is csak egy legyen, és az is a beszélőé, aki a maga törvénye szerint vetítheti azt ki az alkatrészére. Az alkatrészére, akit, vagy inkább amit, úgy használ, ahogy kedve tartja.

Mindezt miért? Mit ad a követelő ezért cserébe? Semmit. Éppen erre utal a címben megjelenő ellentétes jelentésű szavak, amelyek már alapvetően feszültséget generálnak. A későbbiekben pedig feltétel gyanánt, jelmondatszerűen tér vissza megokolt, kibomló gondolat formájában.

Na, de vajon eleget tudunk-e egyáltalán tenni ennek a kérésnek? Aligha. Ráadásul a TELJES ÖNÁTADÁS SOHA NEM BIZONYUL LEFEGYVERZŐNEK ANNAK, AKI FELÉ MUTAT, KIZÁRÓLAG AZOK SZÁMÁRA, AKIK KÍVÜLRŐL LÁTJÁK.

A következő versszakban aztán történik valami. Egyfajta éles hangnemváltás, amelyet követően sokkal lágyabb, csaknem panaszos hangvételben szólal meg a beszélő, azáltal magával hozza a törékenység, a bizonytalanság és a gyanakvás érzetét. És rádöbbenünk: akiben ilyen mélységű a gyanakvás, azt feszesen leláncolja az őszintesége. A "mindenki hazudik" pedig nem más, mint a kiszolgáltatottságra adott dacválasz. A beszélő ezáltal megint ellentétekbe bonyolódik, hiszen aközben, hogy kiszolgáltatottságot kíván, felsejlik benne a kiszolgáltatottság tapasztalata, attól való féleleme. Így már nem csoda, hogy teljes alázatot, önfeladást, bizalommal és örömmel átadott irányítás lehetőségét várna el a másiktól. Azt éreztető: inkább ő akar az uralkodó fél lenni, mint az, aki felett uralkodnak.

A beszélő kihívó őszintesége valójában bizalmatlanság. Nem bírná elviselni, ha az hazudna neki, akit olyan közel engedett magához. Követelései a megelőlegezett féleleme nem más, mint az általa gerjesztett önvédelmi reakció. Szükségesnek érzi az önigazolást, merthogy a benne lévő érzések jogossága megkérdőjeleződik. A feszültség növekedtével pedig az érvelés is egyre elvakultabbá válik. A hang felvállaltan zsarnokivá válik, amellyel szemléleti beidegződéseket támad, miközben belső bizonytalanságokat érint. Megkísérti a veszteség lehetősége.

A szenvedélyes érvelés a negyedik versszakban teljesedik ki, amelyben a beszélő azt kéri attól, akihez beszél, hogy váljon tárggyá. Akár egy hangszerré, ami kizárólag akkor zeng, ha megvonják a vonóját, de megtűrő a csendet is, sőt legfőképp azt, ha elrakják a tokba, és elő sem veszik hetekig. Ezzel bontakozik ki csak igazán a cím valódi értelme, miszerint: "Legyél tárgy a kedvemért, az én tárgyam!". Azt kéri reménybeli partnerétől, hogy a lelke legmélyéig élje át tárgyi voltát: "halott és akarattalan". Felhívja a figyelmet: "Amíg erre nem vagy képes, nem lehet hozzám közöd!" Azzal pedig egy sajátosan negatív értékviszonyt állít fel, és még csak választási lehetőséget sem ad.

Az utolsó versszakban, mintegy zárlatként bemutatja, hogyan is néz ki a teljes alávetettség állapota. Azt mondja: "Ha lekapcsollak, szűnj meg! Nem arra kérlek, hogy aludj, mert akkor akár álmodhatsz is. Hanem arra, hogy szűnj meg, mert az, aki megszűnt, az nem "él", így ártani sem tudsz nekem!" A beszélő őszintesége kiépült, ugyanakkor a bizonytalanságának köszönhetően teljesen hiábavaló, mi több hamis, és hazug.

Kettős nyelven beszél, amelyben egyrészt megfogalmazza az önző ember törvényeit, másrészt pedig azt, hogy az asszonyi sors nem más, mint kiszolgáltatottság, megszomorítottság, egy idegen sorsnak a másikkal való vállaltatása. Az önzés beteljesítéseként a társ sorsát saját kiszolgáltatottságainak tapasztalatából állítja össze, önmagát pedig a zsarnokság áldozataként jeleníti meg, azáltal megtörve az önzés erejét.

Amennyiben a férfi a való életben szintén megalázója lenne a nőnek, a vers alkotása közben költőként elszenvedi maga is a férfi szerepe által okozott sérelmeket, ezáltal pedig méltóvá válhat a megbocsátásra. Vagy mégsem?

●

Kulcsár Szabó Ernő: A "szerelmi" líra vége; A magyar irodalom történetei III., Szegedy-Maszák Mihály – Veres András (szerk.); Gondolat, Budapest, 2007, 135-145

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2. – Újabb irodalmi szerelmeskönyv; Corvina Kiadó Kft., 2013.

Eredeti cím: Úton hozzád

Kiadó: Erawan Kiadó, 2015

Oldalszám: 534 oldal

Goodreads: 4,6

Moly: 87%

Címke: magyar, krimi, romantikus

Liliana Hart: Go-Go Girl Nyomoz című kötetének kivégeztével alig vártam, hogy nekifoghassak életem első, Fejős Éva regényének. Egyrészt, még mindig az előző, Erawan Kiadó által forgalmazott regény, romantikus-krimi hangulata lengett körbe. Másrészt pedig a legkedvesebb csoporttársam, aki egyébként az egyik, ha nem a leglelkesebb rajongója az írónőnek, napi szinten érdeklődött afelől, hol tartok az olvasásban, illetve a recenzióírásban. Ezúton is puszillak, Lillus! Tudom, hogy olvasod a bejegyzést!

A Villa Blue-ban az ördög lakik – egyre csak ezt ismétlik a Balázshoz csapódó csinos karibi lányok az egzotikus sziget éjszakai bárjában, csókok és ölelések ritka szüneteiben. A fiatal ügyvéd két napja még álmában sem gondolta volna, hogy Óbudáról ebbe a mesevilágba röpíti sorsa, hogy aztán újabb két nap múlva már egy alföldi falu határában kelljen menekülnie üldözői elől.

Balázs és újdonsült asszisztense, Lea nemcsak egy litérvári vállalkozótól, hanem a karibi szigete élő ördögi dollármilliomostól is különös megbízást kap, és nem sejtik, hogy hamarosan Hongkongban menthetik az életüket, mert merénylők járnak a nyomukban.

Talán az összekovácsolódásnak e nem mindennapi formája az oka, hogy a szerelmi csalódásból csak lassan gyógyuló Balázs – akinek a szívét még a tüzes karibi lányok sem dobogtatták meg – másképp kezd nézni útitársnőjére. Lea múltja azonban titkokat rejt…

Kezdeném azzal, ami miatt megakadt a szemem a könyvön, merthogy az Úton hozzád borítója valami ESZMÉLETLENÜL GYÖNYÖRŰ. Ráadásul a kiadósok voltak olyan drágák, hogy egy Golden Edition példánnyal leptek meg, amiről túlzás nélkül állíthatom, hogy egyenesen imádom! Maradéktalanul lefedi az ízlésemet. KÖSZÖNÖM!

"Ami felül csillog, az viszont alul rohad, és szépen lassan felfelé tör."

Litvérváron még a mangalicák is korruptak. Erre Fodros Balázs – az egyébként tetemes adóssággal küszködő, ám annál nagyobb lelkesedéssel megáldott ügyvéd –, valamint gyakornoka hamar rádöbben, amikor az egyik helybéli gazda megbízásából a szeméttározó környékén kezdenek szaglászni. Balázsnak és Leának persze fogalmuk sincs arról, mibe tenyereltek bele, ráadásul nem ez az egyetlen bizarr ügy, amelynek a végére kell járniuk. Boch Hernád, aki nem mellesleg egy St. Bartes szigetén élő, kilencvenes éveit taposó milliárdos azzal a feladattal látja el őket, hogy kutassanak fel egy Li nevű kínai lányt Budapesttől kezdve, Pekingen át, egészen Hongkongig. Mindkét eset veszett ügynek látszik, azonban a fiatal ügyvéd nem hátrál meg. Büszkeségénél, és az apja iránt érzett, mélyen elfojtott bizonyítási vágyánál semmi sem tűnik nagyobb hajtóerőnek. De vajon mit ér el vele? Képes lesz-e felfuttatni ügyvédi irodáját, vagy úgy végzi, mint a litérvári polgármester titkárnője, akinek halálával kapcsolatban, idő közben egyre inkább felerősödik az idegenkezűség gyanúja?

A litérvári ügyben a polgármester, modernkori Döbrögiként, uralma alatt tartja a teljes falu lakosságát. Kizárólag ellenszenves vonásokkal rendelkezik, mégis eleven embernek hat, merthogy Fejős Éva, Fazekas Mihályhoz hasonlóan nemcsak a gonoszságot, a kegyetlenséget jelenítette meg annak személyében, hanem a velük jól összeférhető, paranoiában testet öltő gyengeséget, valamint az idő közben nyilvánvalóvá váló együgyűségét. Éppen ezek az ellentétek azok, amelyek leginkább fokozzák a polgármester hitványságát. Az ügyvédek hasonló hitványságot feltételeznek Boch Hernádról is, akinek köszönhetően a cselekmény szépen lassan kiegészül egy rendkívül szürreális karibi-kínai szállal, amely eleinte ugyan a falusi közeg szöges ellentétének hat, azonban a kettő elegye egészen különleges hangulatot kölcsönöz a történetnek.

A szálak Fodros Balázs karaktere révén kapcsolódnak egymáshoz. Ennél fogva már az sem meglepő, hogy a cselekmény oroszlánrészét szintén a férfi szemszögéből ismerhetjük meg, miközben beékelt nézőpontváltások által, hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az addig elhanyagolhatónak vélt személyek nem passzív elszenvedői a történéseknek, sokkal inkább ők maguk is aktív szerepet játszanak az események irányításában, a részeges Kállai Jenőtől egészen Bandiig, akinek a szatyros jelenete valami hihetetlenül jól megkreált jelenetnek tartottam. Li, Ming, Olivér és Ilonka, de még Telegdy Bálint is kulcsfontosságú szerepet játszottak, ha nem is a végkifejlet kibontakoztatásában, de egyes szálak elvarrásában mindenképp.

Amit a leginkább hiányoltam, az a briliánsan kidolgozott karakterek és események mellett elhalványuló szerelmi szál volt, ami lényegében egy tétova csókban és egy negyed oldalnyi szexjelenetben kimerült. Mindezt betudtam annak, hogy a regény elsősorban a krimire épít, kevésbé a romantikára, mégis néha azon kaptam magam, sóvárgok azután, hogy Balázs és Lea közelebb kerüljenek egymáshoz. Épp, mint a srác anyja. Csak kevésbé idegesítően, merthogy a nőnél aligha találtam irritálóbb karaktert.

Az Úton hozzád kevésbé könnyed, mégis gyorsan emészthető, szolid romantikával, humorral tűzdelt regény, amely szokványos, ugyanakkor meghökkentő témák együttes felvetésével nyújt tartalmas kikapcsolódást a hétköznapokban.

★★★★★

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed Fejős Éva: Úton hozzád című regényét illetően, ide kattintva beszerezheted!