"– Oké. Felfogtam. Bocsánat! – hadarta Gábor, majd a vállam felett lopott egy pillantást a meccsről, amitől csak még jobban felment bennem a pumpa.

– Rohadtul nem figyelsz rám, igaz? – folytattam, miközben csípőre tett kézzel álltam és küzdöttem a figyelméért, a lehető legrosszabbkor természetesen. Pont leszartam a meccset. Legalább annyira, mint ő az összes olyan helyzetet, amikor tennie kellett volna valamit a kapcsolatunk érdekében.

Min vagyok úgy meglepődve?

Gábor az esetek többségében egyébként is egy szimpla bocsánatkéréssel elintézte a dolgot, hogy aztán úgy tehessen, mintha mi sem történt volna. A bocsánatkérése se többet, se kevesebbet nem jelentett számomra, mint egy legyintés, és legfeljebb annyit ért, hogy kitörölhettem vele a seggem."

/Kapcsolatfüggők Társasága/

Hányszor érezted már úgy, hogy a párod egyfajta varázsigeként használná a "Bocsánat" szócskát, amelyet követően úgy tesz, mintha csiribá-csiribú eltűnnének a problémáitok? Míg néhányan képtelenek a bocsánatkérésre, addig mások hajlamosak tüneti kezelésként alkalmazni a bocsánatkérést, hiszen az által feloldozva érzik magukat a tetteik és azok következményei alól. Kiléphetnek a "hibás" fél szerepéből, és gyakran párjuktól is elvárják, hogy a bocsánatkérés hallatán ők is egy pillanat alatt levetkőzzék a sérelmeiket, ez azonban korántsem ilyen egyszerű.

Senki sem szereti végignézni a másik rossz kedvét, főleg ha azt ő maga okozta. Olyankor a lehető leghamarabb le akarjuk zárni az ügyet, sietve bocsánatot kérünk, csakhogy mihamarabb megszabadulhassunk a bűntudattól, amikor aztán a másik újra és újra hangot ad nemtetszésének, méltatlankodva forgatjuk a szemünket és azt mondogatjuk: "Bocsánatot kértem! Mit akarsz még?!"

Többségünk azonban egy tessék-lássék bocsánatkérés hallatán a következőket gondolja:

– "Meg se bánta igazán, amit tett!"

– "Arra se képes, hogy beismerje a hibáját!"

– "Az se érdekli, hogy mi van velem!"

– "Nem is figyel arra, amit mondok, csak túl akar lenni az egészen!"

– "Újra el fogja követni ugyanazt a hibát!"

Mit tehetünk akkor, ha ezek szerint 

még a bocsánatkérés nem elég?

Ha hibázunk, igen is jól tesszük, ha bocsánatot kérünk, ám ebben az esetben a párunk nem magára a szóra, hanem arra kíváncsi, hogy vajon megértettük-e egyáltalán, mi fájt neki a legjobban, abban, amit mondtunk vagy tettünk. Azt szeretné, hogy figyeljünk oda a megbántottságára, éppen ezért nyugodtan kérdezzünk vissza:  "Mi esett tulajdonképpen rosszul neked?" vagy "Mi bántott meg ennyire?" A legkézenfekvőbb helyzetekben persze a visszakérdezés figyelmetlenséget, értetlenséget jelenthet, mert ezeknek magunktól is látnunk kell a fájdalmat okozó következményeit, viszont a súlyosabb sebek esetén a párunknak arra van szüksége, hogy kiadhassa magából a fájdalmát, dühét, szomorúságát és azt mi megértően végighallgassuk. Ezáltal a fájdalma is alább hagy, és azt fogja érezni, hogy bár megbántottuk, mégis fontos a számunkra és mindennél jobban jóvá akarjuk tenni a hibánkat, kezdve azzal, hogy bocsánatot kértünk, figyelmesen végighallgattuk és beláttuk, hogy fájdalmat okoztunk neki.

Kiadó: Édesvíz Kiadó, 2001

Oldalszám: 156 oldal

Goodreads: 3,61

Besorolás: önfejlesztő

Még a Hogyan NE birkózz meg a hibáiddal bejegyzésem kapcsán találtam rá Gerald Jampolsky, Megbocsátás című könyvére. Arra voltam kíváncsi, milyen további lehetőségeink vannak arra, hogy megszabaduljunk a sérelmeinktől, feloldjuk a múltban elkövetett hibáinkból fakadó bűntudatunkat.

Mi az a megbocsátás?

Annak a szándéka, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, minek utána nyitott szemmel törekedhessünk meglátni másokban a fényt az ítélkezés és az elutasítás helyett. Egy döntés, miszerint nem vagyunk hajlandóak tovább szenvedni, enyhülést akarunk szerezni a szívünknek és a lelkünknek. Választás, hogy nem találunk többé értéket a gyűlölködésben és haragban, meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak valamilyen múltban történt dolog miatt.

Mit ad a megbocsátás?

Olyan fokú személyes szabadságot, reményt, békét, boldogságot, amihez semmilyen más módon nem lehet hozzájutni. Általa megszabadulhatunk a múlttól, és lehetővé teszi, hogy átérezzük az örömöt, amely a jelen pillanat teljes átéléséből fakad, ám ehhez első körben le kell számolnunk a megbocsátáshoz kapcsolódó tévhitekkel.

TOP5 TÉVHIT a megbocsátással kapcsolatban:

1.) Az a személy, aki ekkora fájdalmat okozott neked megérdemli a haragodat, hogy ne szeresd többé, akárcsak az összes többi büntetést.

2.) Akinek megbocsátasz, az azt fogja gondolni, hogy egyet értesz azzal, amit tett vagy nem tett.

3.) Megbocsátani annyit jelent, mint szemet hunyni a helytelen viselkedés felett.

4.) Gyenge vagy, ha megbocsátasz, hiszen csak abban merülhet fel a megbocsátás gondolata, akinek szinte semmi önbecsülése sincsen.

5.) Ha megbocsátasz, az az ember újra és újra el fogja követni ugyanazt a szörnyűséget.

Ezen tévhiteket az énünk azon része táplálja, amelyet a legtöbb spiritualitással kapcsolatos könyvben egóként emlegetnek. Az egónk hiteti el velünk, hogy a boldogság a külső tényezők függvénye. Azt tanácsolja, hogy folyton figyeljünk, és ne bízzunk senkiben. Az teszi elégedetté, ha meggyőződésünkké válik a mártíromságunk tudata, mert ilyenkor lemondunk a félelem és a szeretet közti választási lehetőségünkről.

Mit tehetünk a teljes megbocsátás elérése érdekében?

#1 TIPP: Alakítsd át a meggyőződésrendszered!

Ismerd fel, hogy minden lelki fájdalmat, amelyet ebben a pillanatban érzel, kizárólag a gondolataid okozzák. Higgy abban, hogy hatalmadban áll megválasztani, milyen gondolatokat engedsz be a tudatodba! Szabadulj meg az ártó gondolatoktól, az egód által sugallt hittől, hogy a boldogság kizárólag külső tényezők függvénye lehet.

#2 TIPP: Legyen a célod a lelki nyugalmad elérése!

Gyökereztesd meg a szándékot az életedben, ugyanis ez adja meg az erőt ahhoz, hogy előrehaladj a megbocsátás folyamatában! Ha készen állsz a cselekvésre, és teljes szívedből akarod, hogy minden sérelmed, amelyet addig jogos haragnak gondoltál átalakuljon a legtisztább igazsággá, azon kapod magad, hogy a haragod lassan átváltozik szeretetté!

#3 TIPP: Gyakorold a megbocsátást minden áldott nap!

Ha nap, mint nap emlékezteted magad arra, hogy az egyetlen célod a lelki nyugalmad megőrzése, a megbocsátás rövid időn belül az életed szerves részévé válik. Tekints úgy a fájdalmad okozójára, mint a legnagyobb tanítódra, hiszen lehetőséget adott arra, hogy megértsd, mit is jelent valójában a megbocsátás! Gyakorold a jó cselekedeteket és az imádkozást másokért és önmagadért! Élvezd ki a boldogságot és a békét, amely a megbocsátásból árad!

Ha felkeltettem a témával kapcsolatos érdeklődésed, és további hasznos tippeket szeretnél gyűjteni a megbocsátáshoz, szívből ajánlom neked Gerald Jampolsky könyvét!

★★★★☆

Úgy tartják, hogy a kialakult személyiségen nem, vagy csak nehezen, hosszú idő alatt tudunk változtatni. Ami ebből tagadhatatlan: a változás megszilárdításához mindennapi ismétlés, és elkötelezettség szükséges, ám magához, a sorsdöntő változáshoz előfordulhat, hogy elegendő egyetlen éjszaka is! A spirituális szemléletmód ezeket az eseteket "kvantumpillanatoknak" nevezi, amelyeket kizárólag azok élhetnek át, akik nyitottak arra.

"Soha ne próbálj senkit változásra kényszeríteni; hadd változzanak meg a saját akaratukból a maga idejében; és bizony akkor akarnak majd megváltozni, ha úgy találják, hogy a te változásod megérte. Nemes törekvés másokat változásra buzdítani a jó érdekében; ehhez azonban békén kell hagynod őket, s magadnak kell nemesebbé válnod." 

/Christian D. Larson/

Hogyan működik?

A kvantumpillanat kvantumugrást eredményez, amely során a változás benned, és nem a körülötted zajló világban megy végbe. Kimozdít abból a lélekállapotból, amelybe beleragadtál, és egy szempillantás alatt átformálja a szemléletmódod. Tulajdonképpen egyetlen döntés elég ahhoz, hogy egy szempillantás alatt megváltoztasd a magadról és a képességeidről alkotott felfogást. Arról szól, hogy ki akarsz lenni, hogy aztán elkezdhess dolgozni rajta, és meggyökereztesd a változást az életedben. Mert ha hiszel magadban, meglesz a kellő önbizalmad is ahhoz, hogy megtégy mindent, ami ahhoz kell, hogy az légy, aki akarsz lenni!

Hogy is néz ki a gyakorlatban?

Olyasvalaki, aki addig ideges típusú emberként látta magát, dönthet úgy, hogy attól a pillanatól fogva sokkal nyugodtabban fog hozzáállni az élethez. Valaki elhatározhatja magát amellett, hogy a múltban becsípődött, hűtlenséggel kapcsolatos félelmei helyett, a bizalmat választja. És még egy egy súlyos szerfüggővel is megeshet, hogy egy napon arra ébred, a józanságot választja a drog vagy az alkohol helyett.

Ezutóbbira a legjobb példa Gabrielle Bernstein története:

"Nem voltam ám mindig ilyen lelkes rajongója az életnek. Sőt, öt évvel ezelőtt a sötétség csapdájában vergődtem, és úgy éreztem, hogy az egyetlen megoldás az, hogy kikiabálom magam onnan. Huszonöt éves voltam akkor, és a saját PR-cégemet vezettem Manhattanben. Én voltam a tipikus középosztálybeli, fiatal New York-i. Kívülről nézve a boldogság minden szükséges kellékével fel voltam szerelve: szuper családdal, szuper állással és szuper barátokkal. Legbelül azonban nem voltam boldog. Akkoriban minden erőmmel arra fókuszáltam, hogy megerősítsem, amit a külvilág érzékel velem kapcsolatban: Miből élek? Kivel járok? Milyen klubokba engednek be? Ezek a dolgok számítottak…

Tele voltam bizonytalansággal, piával és Subway-szendviccsel. A boldogságképem nagyjából ilyen volt: egy tabletta, egy pasi, vagy egy új rovátka az életben elengedhetetlen "teljesítmények" tabelláján. A mantrám így szólt: "Minél keményebben nyomulok, és minél hangosabban kiabálok, annál messzebbre jutok." A "majd ha" hozzáállás megszállottja voltam.  Majd ha lesz egy barátom… Majd ha lesz több pénzem… Majd ha leszerződöm azzal az ügyféllel… akkor boldog leszek. Amikor ezek a majd ha dolgok jelenné értek, még mindig elégedetlen voltam, és a drogokhoz meg az alkoholhoz folyamodtam, hogy betöltsem az űrt. Egy teljes évet töltöttem azzal, hogy a szárnyalás pillanatait űzzem, csak hogy aztán egy ronda drogfüggőséggel végezzem.

Pontosan emlékszem arra a napra, amikor padlót fogtam. 2005. október 2-a volt. Másnaposan, szétdrogozva ébredtem, és szégyenkeztem amiatt, amit az éjszaka műveltem. Hallottam, amint beszűrődik az utcáról a kukásautó zaja, valamint a munkába és az edzőterembe siető emberek beszédfoszlányai. Én sehova nem siettem. Akkor, a fejemben tomboló fejfájás rohamai közepette hallottam az intuícióm hangját. Ezt mondta: "Hagyj fel azzal, hogy kívül keresed a boldogságot. Tisztulj ki, és majd belül megtalálod." Aznap a józan életet választottam, és elhatároztam, hogy ezentúl magamban keresem a boldogságot."

Tegyél fel magadnak néhány kérdést:

- Milyen ember szeretnél lenni? Mit akarsz elérni? Hogyan akarsz magadra nézni?

- Milyen személyt tükröz az életed? Az, aki ma vagy, különbözik attól, aki lenni akarsz?

- Milyen módon gátolod magad abban, hogy az légy, aki lenni akarsz?

- Megrekedtél amiatt, hogy negatív énképet fogadsz el magadról? Mi a jelenlegi éntörténeted?

Nem minden változás érhető el olyan könnyedén, mint az önmagadról alkotott kép átformálása, ami kizárólag a hajlandóságodon múlik! Hagyj fel az önmagaddal, már-már rögeszmésen folytatott negatív párbeszédekkel! Származott valaha is bármi előnyöd az önmarcangolásból? Nem hinném. Ahogy Louise L. Hay tanácsolná: "Évek óta kritizálod magad, nulla eredménnyel. Próbáld ki a dicséretet, és nézd meg, mi történik!" Ha valamit igazán el szeretnél érni az életben, ne gáncsold el magad bizonytalan gondolatokkal, hanem válts át mély meggyőződésre! Változtasd meg az önmagadról alkotott képet, és a világ is mást fog visszatükrözni! 

Hogy miként ültetheted a gyakorlatba az imént leírtakat? 

A következő bejegyzésben megosztom veletek az ezzel kapcsolatos, leghasznosabb tippeket, ha viszont ennél az ízelítőnél is többre vágynátok, Gabrielle Bernstein: Édesítsd meg az életed! című könyvét ide kattintva megvásárolhatjátok!