Főleg nyáron.
Meg úgy egyáltalán.
Leendő
tanítóként, egy kezemen nem tudom megszámolni, hányszor ütköztem bele az elmúlt
néhány hétben a témát illető kérdésekbe, problémákba és megoldási javaslatokba.
Éppen ezért arra jutottam, hogy a szigorlati tételekhez kapcsolódó
szakirodalmak, valamint a gyakorló pedagógusok tapasztalatai mentén, bizony
érdemes összegyűjteni, és egy bejegyzés keretein belül rögzíteni az olvasóvá
nevelés leglényegibb pontjait, azáltal akár segítséget nyújtva a szülőknek,
hozzám hasonlóan leendő, vagy már pályán lévő tanítóknak. Az ember ugyanis nem olvasónak születik, hanem egy
hosszas szocializációs-, nevelési
folyamat következtében válik azzá, amelyben kulcsfontosságú szerepet tölt
be egyrészt a szülők, pedagógusok
mintaadó szerepe, másrészt pedig a motiválás,
a különböző játékos, előkészítő
tevékenységek, és egyáltalán a könyvek
iránti érdeklődés felkeltése. Mindezekre pedig nagyobb szükség van, mint
valaha.
Míg korábban az
olvasás gátját többnyire az képezte, hogy kizárólag a módosabb családok
engedhették meg maguknak a könyvvásárlást, addig manapság a probléma fő
forrását a képi információhordozók
rohamos terjedésében szokás megjelölni, amely rendkívüli mértékben befolyásolja
a gyerekek szabadidejének beosztását.
A 6-12 évesek java részének az olvasás,
mint szórakozási forma gyakorlatilag megszűnt
létezni. Az emberben szunnyadó meseigény
persze továbbra is megmaradt, és ennek kielégítésére
a különböző médiumokat hívják segítségül,
hiszen a mesenézés, mind a gyermek, mind a felnőtt részéről, sokkal kevesebb
fáradtsággal jár, mint az olvasás.
A televízió azonban egy sajátos jelenség, indirekt kommunikációs eszköz,
egyszerre több érzékszervünkre hat, nehezebb felfogni, követni, megérteni,
továbbá egyirányú kommunikációt jelent,
éppen ezért nem is lehet egyértelműen megállapítani, mennyit és egyáltalán mit
értett meg a gyermek a látottakból, arról nem is beszélve, hogy a benne
felmerülő kérdésekre sem kap választ.
A gyorsan pergő képek elindítják a
dopamintermelést az agyban, amely gátolja
az agyműködés kockázat-felismerő képességét, ezáltal negatív hatással van a
cselekedetekre. Az erőszak, durvaság,
és a gyilkosság permanens jelenléte
önmagában hajlamosít a "szennyes
világ" szindróma kialakulásához, így a gyerekek hajlamosak a
környezetüket jóval rosszabbnak, gonoszabbnak, veszélyesebbnek hinni, mint
amilyen valójában. A televízió világunkat
tematizáló hatása egyre hangsúlyosabbá válik, amely lényegében újratermeli
az olvasással kapcsolatos negatív jelenségeket, mint akár a tudás
leértékelődése.
Az iskola feladata
az olvasóvá nevelésben az lenne, hogy megszerettesse a gyerekekkel a könyvek világát, csakhogy sem alsó, sem felső
tagozaton nem jut elég idő a tudatos
olvasóvá nevelésre. A tanárok többsége elolvastatja a könyve, mert:
alapműveltség része; történelmi ismereteket tartalmaz; hazafiasságra nevel; el
nem múló értékeket közvetít; generációk óta meghatározó olvasmányélményt nyújt.
A legfontosabb
tényező mindeközben háttérbe szorul: Alkalmas
egyáltalán az adott regény az olvasóvá nevelésre? A tanulók jelentős része
ugyanis alig érti meg a XIX. és XX. századi irodalmi műveket, hiszen ezeket
rengeteg ismeretlen szó, hosszú mondatok, lassú cselekményvezetés, és az
azonosulási lehetőség hiánya jellemez.
Gadamer szerint
az olvasás nem más, mint értelmezés. Na,
de hogyan élvezhetné a gyerek annak a szövegnek az olvasását, amelyet nem is
ért?
A jelenlegi
iskolai gyakorlatban a mennyiségi mutatók, a szövegformák belső arányának, a
nyelvi sajátosságok stb. figyelembe vétele helyett, az alsó tagozatos olvasmányok
kiválasztásában főként a hazafias
nevelés és a természet szeretetére
való nevelés, míg a felső
tagozatban a szintén megjelenő hazafias nevelés mellett már az irodalmi kánon markáns jelenléte is
megfigyelhető.
Kötelező
olvasmányok tekintetében a Nemzeti Alaptanterv a pedagógusokra bízza a
választást, akik többségében a klasszikusok
és az újdonságok között vergődnek,
mégis a vizsgálatok azt mutatják, hogy a mérleg nyelve már évek óta az előbbi
kategória felé billen. Egy 2009-es felmérésből az is kiderült, hogy 50 éve
gyakorlatilag ugyanazokat a könyveket olvassuk. Az összesen 71 tételes listán a
leggyakrabban feladott olvasmányok között szerepel az Egri csillagok, Pál utcai
fiúk, A kőszívű ember fiai, Az aranyember, Ábel a rengetegben, A kis herceg,
Szent Péter esernyője, Légy jó mindhalálig, holott néhány regény egyenesen
értelmezhetetlen a gyerekek számára.
Mi
alapján választottak a pedagógusok?
● tankönyv,
munkafüzet, segédanyag (62%); gyerekek
érdeklődése (44%)
● kollégák
ajánlása (12%); szakkönyv, szakfolyóirat (12%)
● tanterv (3%);
egyéb (1%); könyvtáros ajánlása (0%)
A Tüskevár, témaválasztás szempontjából
éppenséggel ideális lenne a felsős fiúk számára, hiszen könnyedén azonosulni
tudnak a nyári, szülőktől való elszakadás érzésével, amikor is "férfi
módra" belevethetik magukat a természet világába, azonban a szöveg terjedelme, de leginkább a természetleírások megemésztése hamar
képes elvenni a gyerekek kedvét az olvasástól.
A kis herceg terjedelmét tekintve ugyan nem hosszú,
elbeszélés és leírás szinte nincs is benne, sőt a főhős személyével az
azonosulás feltétele is adott, csakhogy a cselekmény
szimbolikus voltának, és annak köszönhetően, hogy a gyerekek kizárólag a konkrétumokat képesek befogadni,
rendkívül unalmasnak hat számukra a történet. A Micimackóval hasonló a probléma, bár ennek akad annyi előnye, hogy
a jelentéssíkok közül a felszíni
tartalmak is képesek élményt nyújtani a tanulóknak, ám a tapasztalatok
szerint a gyerekek többsége vagy már
kinőtt a történetből, vagy még bele sem nőtt.
Mindezek
fényében a felmérést vezetők arra is kíváncsiak voltak, hogy a megkérdezett
tanítók, hány alkalommal fordultak a kötelező olvasmányok cseréjéhez. Az
eredmények szerint ez pusztán 68%-ban fordult elő, főként a gyerekek
érdeklődésére, az osztály összetételére, és a regény nyelvezetére hivatkozva,
azonban így sem történt számottevő változás, mert ugyanúgy nehéz nyelvezetű, a
gyerekek világától távol álló regények léptek az előzőek helyére.
Hogyan
válasszunk olvasmányt?
● A legkorábbi
lehetséges időpont házi olvasmány feladására a 2. osztály második féléve, annak befejezte. A gyerekek ekkor még mintakövetőek, így egy jól
megválasztott olvasmány, világosan megfogalmazott tanítói igény, egy sikeres
előkészítés kellőképpen megalapozza az olvasás, mint szórakozás célzatú
felhasználását.
● A hosszabb
művek, regények olvasása nagyobb
intellektuális erőfeszítést igényel, hiszen egy egyszerű mesénél,
elbeszélésnél jóval terjedelmesebb, több szereplőt mozgató, több helyszínen-,
és több szálon futó cselekményről olvasunk. A gyerekek számára nehézséget
jelent a közelebbi és távolabbi
információk összekapcsolása, a jellemfejlődés
értelmezése, amelyekkel legalább annyira számolnunk kell, mint a megfelelő olvasási rutin
kialakításával, vagy azzal, hogy a házi olvasmányok olvasása némán történik –
így érhető el a műélményhez kívánatos olvasási sebesség, valamint a kellő
intimitás –, amelynek mikéntjére szintén meg kell tanítanunk a gyerekeket.
● A 8-12 évesek nem/ kis mértékben képesek az áttételes
jelentés érzékelésére, amelyet legalább annyira figyelembe kell vennünk,
mint azt, hogy a történetünk tartalmazzon
azonosulásra alkalmas hőst, ezáltal biztosítva a beleélést.
● A házi
olvasmányok önálló elolvasása nemcsak műélmény, hanem a teljesítmény forrása,
ezért a könyv ne csak tartalmában, hanem
kivitelében is tekintélyt, vonzerőt sugárzó legyen, éppen ezért javallott keménykötésű könyvet választani.
Ügyeljünk a szövegtipográfiára,
valamint a szöveg és az illusztrációk
arányára, hiszen ekkor már nem képeskönyvvel dolgozunk.
● A feldolgozás
szempontjából a szöveg áttekinthetősége
számít kulcsfontosságú tényezőnek, amelynek biztos eligazodást kell nyújtania.
● Az olvasmánynapló nem szentírás. Az
olvasottakat természetesen meg kell beszélni a tanórán, sokkal inkább élménybeszámoló formájában, mintsem
tananyagként. Célravezetőbb, ha a tanító
az ízlése, és az osztály "gyermekanyagának" ismeretében összeállítja a választható/választott
irodalmak a lényegkiemelő feladatait.
● A kevesebb néha több. Ahogy eleinte, esztétikai
érték szempontjából az is mindegy, hogy
mit olvas a gyerek, csak olvasson. Az ízlése mindenképpen finomodni fog az
évek, és a folyamatos olvasás során.
OLVASÁSRA
ÖSZTÖNZÉS KREATÍVAN
A kisebb gyerekek számára hatalmas motivációt nyújt, ha maguk dönthetik el, mit szeretnének elolvasni. Irányított formában, akár könyvtári óra keretein belül, a bemutatásra kerülő 6-8-10 különböző hosszúságú és nehézségű könyv közül, akár a gyerekek is kiválaszthatják, mely olvasmányokkal szeretnének foglalkozni a szünidőben.
Egyes tanító néniknél bevált módszer, hogy a bizonyítvány mellé – szülők beleegyezésével –, egy-egy könyvet ajándékoznak, amelyet a tanítványok "tanító nénitől kaptam" alapon elolvasnak, sőt arra is volt már példa, hogy a tanító nénik arra kérték a tanulóikat, hogy NE olvassák el a könyvet, mire a gyerekek iskolakezdésre kivégezték az olvasmányt.
Na, de nézzünk néhány konkrét ötletet, amelyek üde színfoltjai lehetnek a szünidei olvasás előkészítésének, és nem mellesleg Iványiné Nagy Kingától származnak. Mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el a blogjára, mert megéri!
#1 BINGÓ TÁBLA - Kérem a LETÖLTHETŐ Bingó táblázatot!
A bingózáshoz
egy 5x5 négyzetből álló táblára lesz szükségünk, amelynek középső, üresen
hagyott helye díszítőfunkciót tölt be. A négyzetekben jelölhetjük, hogy hol
vagy hogyan olvasson a gyermek, de akár könyvcímeket, meséket is
lejegyezhetünk. A játék lényege: minden olvasási alkalommal az olvasó választ
egy helyzetet, és ha kiolvasta az adott történetet, vagy egyszerűen olvasott a
vállalt – közösen, előre megbeszélt – ideig, akkor áthúzhatja a megfelelő
négyzetet. Amennyiben összegyűlik 5 egymás melletti – vízszintesen, függőlegesen,
vagy átlósan – X, akkor az elért teljesítményért cserébe a gyermek jutalmat
vagy, akár egy kupont.
#2 OLVASÁSI
KALANDOK - Kérem a LETÖLTHETŐ kalandtáblázatot!
Ehhez a játékhoz
ismét egy – ezúttal 5 oszlopos, tetszés szerinti sorral ellátott – táblázatra lesz
szükségünk, amely tartalmazza az olvasási kalandokat. A bingóhoz hasonlóan,
egy-egy kaland teljesítését jutalmazhatjuk kuponokkal.
A szünet minden
napjához írjunk be valamilyen olvasnivalót! Amennyiben hosszabb olvasmányt választunk,
természetesen ezt több napra is írhatjuk. A naptárban szerepeljen: regény,
mese, vers, magazin, napilap, recept, játékszabály, gyakorlatilag bármi, amit
olvasni lehet. További ösztönzést nyújthat, ha kuponokkal is motiválunk.
A kuponok
különböző "ajándékokat" – pl. társasozás, focizás, strand, mozi,
fagyizás stb. – tartalmaznak, amelyeket vagy a gyerekekkel együtt határozunk
meg, vagy akár a meglepetés erejét is kihasználhatjuk. A gyerekek minden előre
meghatározott olvasási alkalom után kapnak egy kupont, amelyeket a nyár végéig
tudnak beváltani.
A gyermekek
minden könyv elolvasása után kidíszíthetnek egy-egy zászlót. Gondoskodjunk
arról, hogy a zászlóra kerüljön rá: könyv címe, szerzője, és néhány mondat a
könyvről, esetleg egy rajz. A kész zászlókat fűzzük fel sorban egy fonalra, a
füzért pedig tegyük ki a lakásban, hogy mindenki láthassa. A tanév elején a
tanító néni összehasonlíthatja, hogy kinek a füzére áll a legtöbb zászlóból.
#6 OLVASÁSI
KIHÍVÁS - Kérem a LETÖLTHETŐ kihívást!
Főként felső
tagozatos tanulóknak ajánlott játék, amelynek során a cél az, hogy a listán
szereplő olvasmányok közül minél többet kipipáljanak.
#7 ÉRTÉKELŐ
TÁBLÁZAT - Kérem a LETÖLTHETŐ értékelő táblázatot!
A gyermek minden
nyári olvasmányélményről készít egy bejegyzést. Felírja: könyv címét, szerzőjét,
a kezdés és a befejezés idejét. Végül csillagokkal értékeli (kiszínezi),
mennyire tetszett neki a könyv.
A személyes
tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyre több tanító érzi szükségességét
az kötelező-, és ajánlott olvasmánylista felül bírálatának. A klasszikusok
mellé pedig szépen lassan beszivárognak az újabbnál-újabb kötetek, amelyek
ugyan nem a magyar irodalmi kánon részesei, mégis előszeretettel forgatják őket
a gyerekek.
Íme néhány
olvasmány, amelyekért egyenesen rajongtam nyaranta:
Eva Ibbotson:
Vissza a folyóhoz, avagy a lányos Tüskevár.
"Maia és kísérője, Miss Minton a hatalmas,
dél-amerikai folyamon, az Amazonason hajóznak fel, egyre távolabb az általuk
eddig ismert civilizációtól. Az árván maradt Maia félelemmel vegyes izgalommal
várja, hogy megismerkedjen rokonaival, akikhez gyámja küldte őt, egy előkelő
angol nevelőintézetből. Az egyelőre titok, hogy mi a valódi oka, hogy az
igencsak furcsa küllemű és természetű Miss Minton miért vállalkozott a nagy
utazásra. Maia félelmei beigazolódni látszanak, amikor megismeri nagybátyját és
nagynénjét, akiknek mintha kissé agyára ment volt az őserdő-menti ültetvényes
élet. Iker lányaik pedig végképp nem tűnnek hétköznapi gyerekeknek. Maia a
legvadabb álmaiban sem tudta elképzelni a kalandokat, melyek a trópusi folyam
mentén várnak rá…"
Kate Saunders:
Kótyagos boszorkák sorozatát a mágia kedvelőinek ajánlom.
"Loncsós Mamó és Zöld Nasi igazi boszorkányok.
Talán ezért nem erősségük a kézimunka. Így inkább varázsolják az ajándékokat.
Igen ám, de most mintha kissé elhamarkodottan ígértek volna meg valamit
barátjuknak, Kompót Kázmérnak. Nem csoda, ha a boszik kissé morcosak. Mégpedig,
ha egy boszi morcos, akkor a környék se lesz a régi… Mi lesz még itt!"
Julia Brücker:
Az Ördögoromvár rejtélye sorozat a kalandvágy kielégítésére javallott.
"Ezer titkot rejt az Ördögoromvár, amely ezen a
nyáron izgalmas események helyszíne. Itt tölti feledhetetlen vakációját Tomi,
Patrícia, Krisztián és Elza, no meg hűséges társuk, Minna a kutyus. A titkos
alagút a vár alatt, az ódon termek és a várat körülölelő bozótos, mind-mind
csupa rejtély, de hőseink nem félnek nekivágni az ismeretlennek. Számos
lélegzetelállító kaland során végül még az elveszettnek hitt kincsekre is
rábukkannak. Minden kiskamasz számára érdekes olvasmány a nyári
szünidőre."
Thomas Brezina:
Fiúk kizárva! című sorozata, mint boszorkányos családregény.
"Egy váratlan vendég néha felér egy
tragédiával! Hogy? Ezentúl egy család vagyunk? S Apu ráadásul odavan az új
Anyuért… És az a csaj? Ezt nem gondolják komolyan, hogy a tesóm lesz!? És a
többi gyerek? Brrr… Vagy mégis? A FIÚK KIZÁRVA! a legmulatságosabb könyvsorozat!"
FELHASZNÁLT IRODALOM
Amennyiben
szívesen tájékozódnál a témában, vagy csak a tanulmányaidhoz, munkádhoz keresel
szakirodalmat, a következőket – általam is felhasznált – szakirodalmakat tudom
ajánlani:
●
Komáromi Gabriella (szerk.) Gyermekirodalom. Helikon, Bp., 2001. 271-283
● Kernya Róza (szerk.): Az anyanyelvi nevelés módszerei. Trezor, Bp., 2008.
●
Pompor Zoltán: Olvasóvá nevelődés - alulnézetből. In. Anyanyelv-pedagógia.
2010. 4. szám.
●
Tímárné Hunya Tünde: Az irodalmi alkotások kiválasztásának módszertani
szempontjai, különös tekintettel a fiúk érdeklődésére. Új Pedagógiai Szemle,
2008. 5. sz. 103-109.
●
Gombos Péter: "Ó, mondd, te mit választanál!" A tanár felelőssége és
lehetőségei a kötelező olvasmányok kiválasztásában.
●
Benczik Vilmos: Házi olvasmányok és olvasóvá nevelés az általános iskola 2-6.
osztályában.
● Péter Orsolya Adél: Az olvasási készség fejlesztése. NyelvészNet, 2002, április 30.
● Gereben Ferenc:
Az ún. "Máté-effektus" az olvasás - és könyvtárszociológában.
Könyvtári Figyelő, 43. évf., 1997. 3. sz.