Pages

2016. december 15., csütörtök

A következő szépségápolási terméket a legérzékletesebben talán a manapság igen felkapott "superfood" kifejezés mentén, "supercosmetic" szóval tudnám jellemezni. A Bio-Oil ugyanis ezekhez a bizonyos élelmiszerekhez hasonlóan, megdöbbentő hatékonysággal nyújt segítséget a legkülönfélébb bőrproblémák kezelésében, azáltal mintegy felhőkarcolóként kiemelkedve a hazai kozmetikai termékek palettájából.


A Bio-Oil tehát nem más, mint egy arcra és testre egyaránt használható, speciális bőrápoló termék, amely olajbázisban oldott növényi kivonatokat és vitaminokat tartalmaz. Kimondottan arra fejlesztették ki, hogy a bőrbe masszírozva segítse a mind az új, mind a régi hegek, a terhesség, a tindézserkori felgyorsult növekedés és súlygyarapodás következtében megjelenő feszülési csíkok, azaz striák, továbbá a bőrszín, pontosabban a pigment foltok, a hormonális ingadozások, bőrfehérítők, és a túlzott napfénykitettség hatására kialakuló egyenetlen bőrtónus kinézetének javulását. Mindezek mellett azonban jótékony hatást gyakorol az öregedő, száraz és a vízhiányos bőrre, hiszen hozzájárul a bőrben található természetes olajok pótlásához, amennyiben azok mennyisége különféle tényezők – extrém időjárási viszonyok, magas vegyi anyag tartalmú víz, gyakori fürdés, központi fűtés vagy légkondicionálás – szárító hatása következtében drasztikusan lecsökken, továbbá enyhíti az égési sérülésekkel együtt járó, kellemetlen viszketést.


Nem túlzok, ha azt mondom: tűkön ülve vártam a termék érkezését. Na, nem egy csúnya bőrproblémával szembeni sürgős intervenció okán, sokkal inkább azért, mert egész egyszerűen izgalomba hozott maga a készítmény, annak az ígérete, és igazság szerint a róla olvasott, meglehetősen megosztó vélemények garmadája. És, bár nem hiszek egyetlen feszesítő és kondicionáló krém mindenható erejében sem, kizárólag a mozgás – helyes táplálkozás – megfelelő mennyiségű vízfogyasztás szentháromságában, olajos mivoltánál fogva mégis bizalmat szavaztam neki, noha nem támasztottam különösebb elvárásokat a készítmény felé. A termék ígérete mentén, három területen vetettem be az olajat: 

(1) Arcbőr – abban is különös tekintettel a homlokra, ugyanis a frufrus időszakom alatt botrányosan leromlott a bőröm állapota. A pattanásoktól ugyan megszabadultam, azonban a nyomaiktól azóta sem sikerült elbúcsúznom.
(2) Belső comb – úgy 12-13 éves lehettem, amikor életemben először sikerült egy jelentősebb súlyfeleslegeset leadnom, viszont a feszülési csíkok, az elkapart pattanások hegeihez hasonlóan ugyancsak megmaradtak.
(3) Felkar – a szekszárdi, kőkemény víznek hála, gyakorlatilag minden fürdést a kiszáradt bőröm általi viszketéssel zárok, amelyen a különböző illatanyagokkal elegyített testápolók sem segítenek, így a felkaromon újra és újra felütik a fejüket a kisebb-nagyobb szárazságfoltok.

A multifunkcionális szépségápolási termék egyébként egy Dél-Afrikában élő, német vegyész, Dieter Beier nevéhez fűződik, aki még az 1970-es évek közepén, vágott bele az olaj alapú bőrápolók kutatásába. Személyes tapasztalataiból kiindulva, akkoriban a száraz bőrérzet enyhítésére, később már az egyéb bőrkárosodásokra is gyógyírt keresve. A Bio-Oilt először 1987-ben dobták piacra, csakhogy a készítmény kezdetben nem aratott széleskörű sikert, ugyanis abban az időben a bőrápolók piacát a krémek és a testápolók uralták, miközben ferde szemmel néztek erre a bizonyos bőrápoló olajra. Dieter viszont kutatásaiból tisztában volt vele, hogy bőrápolás tekintetében az olaj számít a lehető legideálisabb közegnek. Az olaj alapú készítmények, más víz-alapú krémekkel és testápolókkal szemben, közel oxigénmentes közeget hoznak létre az aktív összetevők számára, éppen ezért a vitaminok és a növényi kivonatok egy ideig tartósítószer hozzáadása nélkül is képesek benne megőrizni hatékonyságukat. Dieter elképzelése éppen ezért az volt a Bio-Oil megalkotásakor, hogy vitaminokat és növényi kivonatokat kever össze egy bázisolajba, amelyek közül ez utóbbi jelentette a legnagyobb kihívást. A receptúra végül a PurCellin Oil™ hozzáadásával vált igazán tökéletessé, amely egyrészt az olaj hígabb textúrájáról gondoskodik, másrészt a gyors felszívódásáról, méghozzá anélkül, hogy zsírosítana vagy nyomot hagyna.


És, hogy egészen pontosan milyen növényi összetevő rejlik a bőrápolóban?
Rozmaringolaj: Az imént említett növény kivonata nemcsak ápolja és energizálja a bőrt, hanem annak ellenálló képességét is fokozza.
Kamillaolaj: Mérsékli a bőrgyulladás kellemetlen tüneteit, nyugtatja és puhítja a bőrt. Az érzékeny bőr ápolásában különös hatékonyságot fejti ki.
Körömvirágolaj: Sejtregeneráló hatásánál fogva a kamillával kéz a kézben gondoskodik az érzékeny, károsodott, napégést szenvedett bőr kezelésében, miközben gyulladáscsökkentő erejének köszönhetően a kiütések leküzdésében is bevethető.
Levendulaolaj: Közismert bőrkondicionáló hatása mellett, ugyancsak nyugtatja és puhítja a bőrt.

A Bio-Oil nem mellesleg két rendkívül fontos vitamin erejét is magában rejti:
A-vitamin: Elősegíti az új kollagén termelődését, hozzájárul a bőr megújulásához és rugalmasságának fokozásához, állagának, tónusának javításához.
E-vitamin: A bőrápoló termékek esetében a manapság legelterjedtebben alkalmazott antioxidáns, amely megvédi a bőrt és az azt károsító, idő előtti öregedését előidéző szabadgyökök hatásaitól. Növeli a hámréteg nedvességtartalmát, ezáltal a bőrt puhává, simává és rugalmassá teszi.


A magam részéről, ugyan a striák elleni küzdelmet illető fenntartásaimat, egyelőre nem sikerült maradéktalanul felszámolnia, noha a 2 hónapnyi használat után kétségtelenül halványított a csíkjaimon, ugyanakkor szeretnék még némi időt szánni a kívánt eredmény elérésére. A szárazságfoltokkal kapcsolatban viszont bátran kijelenthetem, hogy a Bio-Oil hiánypótló termék, amely egy az egyben megszüntette a problémát, és az abból fakadó viszketést. A legnagyobb elégedettségre azonban a megfázási szezon alatt tanúsított bőrápolása adott okot, merthogy a zsebkendő által rákvörösre dörzsölt bőrt egy éjszaka alatt, bármiféle irritáció nélkül helyre hozta. Ezer köszönet érte!

Lássunk, néhány extraságot, amelyekért még érdemes lehet kipróbálni az olajat:
▪ Az olaj előállításakor külön figyelmet fordítanak a biztonságra, amelynek során, még a gyártás megkezdése előtt mindegyik összetevőnél teszteket végeznek a hamisítás és a mikrobiológiai szennyezettség szűrésére. Minden legyártott tételből mintát vesznek, azokat pedig laboratóriumi vizsgálatok alá vetik. Ezt követően a mintát tárolják, és 5 éven keresztül megfigyelés alatt tartják.
▪ A Bio-Oil gyártása során szem előtt tartják a környezetvédelmet is. A termék csomagolása újrahasznosítható, papír csomagolóanyagai igazoltan megfelelnek az erdőgazdálkodási gyakorlatnak. A készítmény előállítása során nem keletkezik sem káros sugárzás, veszélyes hulladék vagy szennyvíz.
Vegán, állatkísérletektől mentes készítményről van szó, így az sem meglepő, hogy a termék a Beauty Without Cruelty (Szépség kegyetlenség nélkül) tagja.
▪ A multifunkcionális olajat várandós kismamák is használhatják. A szoptatási idő alatt is teljesen biztonságos, ez alól kizárólag a mellbimbók képeznek kivételt. Az olaj ugyan méreganyag mentes, azonban a babák érzékenyen reagálhatnak rá. A gyermek 2 éves kora után azonban a kisebbeknél is bevethető az olaj. Az annál kisebb gyerekek és babák esetében az illatanyagok és az olajok koncentrációja esetenként irritációt okozhat, így érdemes kivárni az említett kort.
▪ A készítmény 2002-ben került forgalomba világszerte, azóta 284 díjat zsebelt be és 20 országban lett a striák elleni küzdelem piacvezető kozmetikai terméke. Arról nem is beszélve, hogy számtalan híresség szívébe is belopta magát. A US Weekly magazin szerint Katalin hercegnő is Bio-Oilt kent a bőrére állapotossága alatt és után is, hogy segítsen megőrizni bőre rugalmasságát.


A Bio-Oil már kapható a hazai gyógyszertárakban és webpatikákban egyaránt. A 60 ml-es kiszerelés napi szinten történő használata ellenére is hónapokon át gondoskodik a bőr egészségéről, éppen ezért beszerzését szívből ajánlom a számotokra. Amennyiben pedig további információra lenne szükségetek, ide kattintva dúskálhattok bennük!

2016. december 11., vasárnap

Idén valahogy különösen korán megkezdődött az ünnepekre való hangolódás, így amikor advent második vasárnapján linzersütésre adtam a fejem, már jócskán elkésve éreztem magam. Mivel az előző évben a vizsgák révén alig-alig jutott időm az általam olyannyira imádott karácsonyi készülődésre, tűkön ülve vártam, hogy ismét bevethessem a kiszúró gyűjteményem, amelynél nagyobbal csak Nigella Lawson rendelkezhet, noha még így is szomorúan konstatáltam, egy-egy példány bizony  hiányzik a kollekciómból.


A mai bejegyzés kimondottan az aprósütemények kedvelőinek szól, és azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek előre dolgozni, és ízességekkel megtölteni a karácsonyi süteményes dobozokat.

LINZER

A linzerrel kötött barátságom kimondottan újnak mondható, noha előnyeivel – (1) elkészítése pofonegyszerű, (2) előre megsüthető, hiszen légmentesen tárolva több napig is eláll – már korábban is tisztában voltam. Néhány évvel ezelőtt próbáltam ki először a családi receptet, amely nálam egy szakadós, száraz és azzal együtt szaggathatatlan tésztát eredményezett. A következő receptre az általam rendkívül nagyra tartott Aranytepsi blogon bukkantam, és azzal együtt meg is találtam a tökéletes receptúrát!


- 30 dkg liszt
- 1 csipet só
- 10 dkg porcukor
- 2 tasak vaníliás cukor
- 1 kk sütőpor
- 0,5 citrom reszelt héja
- 20 dkg margarin
- 1 tojás sárgája
- baracklekvár a töltéshez

A lisztet első lépésben összeszitáltam a porcukorral, vaníliás cukorral és a sütőporral. Meghintettem egy csipet sóval, és hozzáreszeltem egy fél citrom héját. A puha margarint belemorzsoltam, hozzáadtam a tojás sárgáját. A hozzávalókat összedolgoztam, és összeállítottam belőlük a tésztát. Lisztezett felületen kb. 4 mm vastagra nyújtottam.


Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a kiszúrt tésztákat. Előmelegített sütőben 180°C-on 8-10 perc alatt megsütöttem. Megvártam, míg kihűl a tészta, hogy aztán sárgabaracklekvárral összeragasszam a teli és az esetemben karácsonyfa alakú formával kiszúrt linzereket. Porcukorral meghintettem, és bepakoltam a süteményes dobozba szikkadni őket.


MÉZES PUSZEDLI

A mézes puszedli kimondottan azon édességek egyike, amelyet a nagymamám régen kizárólag a kedvemért sütött. Az igazat megvallva, nincs túl sok kellemes élményem vele kapcsolatban, az viszont tagadhatatlan, hogy sütni nagyon tudott, és bár évek óta nem beszéltünk, a puszedlijét évről-évre elkészítem.   


- 12 dkg zsír
- 35 dkg liszt
- 7 ek cukor
- 3 ek méz
- ½ sütőpor
- 2 tojás
- fahéj, szegfűszeg

A lisztet és a sütőport ismét összeszitáltam, majd meghintettem egy kevéske őrölt fahéjjal és szegfűszeggel. Hozzákanalaztam a cukrot, a zsírt, ehhez öntöttem hozzá a tojásokat, és csurgattam rá a mézet. A hozzávalókat összedolgoztam, majd diónyi darabkákat tépkedtem az így kapott tésztából. Megformáztam, kissé meglapogattam a gömböket, sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a puszedliket. 180 °C-on addig sütöttem, míg szép aranybarnára nem sültek. Miután kihűltek, egy kevéske olvasztott étcsokoládét csorgattam a tetejükre. A csokoládé dermedését követően bepakoltam ezeket is egy bödönbe.


HÓ(kifli)KAGYLÓ

Íme, az ékes bizonyítéka annak, hogy valóban nincs elegendő kiszúróformám! A hókifli igazi sláger a családunkban. A magam részéről ugyan a legkevésbé sem preferálom a diós süteményeket, azonban a linzerhez hasonlóan, arra gondoltam, hogy idén beújítok, és kipróbálok egy vadonatúj receptet. Lelkesen begyúrtam hát a tésztát, ám a kiflik formázásra során jöttem csak rá arra, hogy a tészta túlságosan omlós ahhoz, hogy bármilyen módon felhengergessem. Az eredeti receptben persze egy kimondottan erre a célra szánt kifli formát használtak, amelyet ahogy utóbb kiderült, sikerült teljes mértékben figyelmen kívül hagynom. Így történt, hogy a kifli helyett, kagylóformába tömködtem a tésztát. Hogy bárki is fennakadt-e a sütemény formáján? Ugyan, dehogy. Már csak azért sem, mert így is egy kimondottan elegáns sütemény sült ki belőle. Szó szerint.


- 25 dkg finomliszt
- 1 késhegynyi sütőpor
- 10 dkg porcukor
- 10 dkg darált dió
- 20 dkg margarin

A lisztet az előbbiekhez hasonlóan összeszitáltam a sütőporral, a porcukorral, és ehhez öntöttem hozzá a darált diót. A puha margarint hozzácsipkedtem, és szép simára dolgoztam a masszát. Egy enyhén ragadós tésztát kaptam, amelyet lefóliázva a hűtőbe tettem néhány órára, de az a legjobb, ha egy éjszakát pihen.


 A tepsiket sütőpapírral, egy kifli, akarom mondani kagylóformát fóliával kibéleltem. A tésztából kisebb darabokat csipkedtem le, ezeket kisujjnyi rúddá sodortam, a kibélelt formába pedig belenyomkodtam úgy, hogy a tészta ne púposodjon ki a formából. A fólia segítségével kiemeltem a tésztát a formából és a sütőpapíros tepsibe fektetettem.


Előmelegített sütőben 170-180 °C-on 10 perc alatt megsütöttem. A sütőből kivéve hagytam pár percet a tepsin hűlni, mert a kagylók ekkor még puhák és könnyen megnyomódnak. Megszórtam porcukorral, amikor aztán teljesen kihűltek, süteményes dobozba pakoltam, amelyben sokáig omlós is fog maradni.

Bízom benne, hogy sikerült némi ihletet adnom a karácsonyi készülődéshez. Az általam bemutatott sütemények mindegyike villámgyorsan, és nem mellesleg előre elkészíthető, hogy aztán a sütés még véletlenül se menjen az ünnepi hangulat rovására.
Arról pedig ne feledkezzetek meg, hogy a Magyar Telekom idén az Adni jó! Sütiakció keretén belül különös gondot fordít az Autistic Art Alapítvány megsegítésére! Csatlakozzatok minél többen a kezdeményezéshez! Ehhez nincs más dolgotok, mint megörökíteni egy-egy süteményt, és megosztani az így készült fényképet az Instagramon #sutitadok hashtaggel december 1. és 27. között, ugyanis mindegyikért 100 Ft-ot jóváírnak az alapítvány részére.