Pages

2017. december 19., kedd

Belegondoltál már abba, mekkora nyomás nehezedik ezekre a szerencsétlen karácsonyi ünnepekre? Merthogy a vele kapcsolatos elvárások valahogy úgy néznek ki: (1) mindenkinek legyen ajándéka, de az legyen frappáns, hogy még véletlenül se boríték feszítsen a fa alatt; (2) pincétől-padlásig legyen kitakarítva a ház, mert mégis mit fognak szólni a vendégek, ha meglátnak egy porcicát a szekrény tetején; (3) terülj, terülj asztalkám három napon át roskadozzon a jóságoktól, nehogy valaki éhen maradjon; (4) csillogjon mindenkinek a tekintete a szépen feldíszített fa alatt, és még véletlenül se látszódjon rajtad, hogy agyonhajtottad magad az elmúlt hetek során.
Gyanítom, hogy az ünnepek rohamos közeledtével hamarosan sokan ebben a cipőben fognak járni, éppen ezért itt és most, már december elején szeretnélek felmenteni a konvenciók alól, mert annak aztán semmi értelme, hogy már jó előre frusztrációt, mi több szorongást érezz az ünnepektől, hogy aztán amikor "kéne", akkor az ég világon semmi kedved ne legyen MEGÉLNI a pillanatot. Kedves páromat például egyáltalán nem hozza izgalomba a karácsony, és egyáltalán nem is bánja, hogy vendéglátósként azok a napok, akárcsak a többi, munkával telnek. Anyukámra pedig minden évben rátör az "ünnep-fúj", és ettől csak még "selejtesebbnek" érzi magát, miközben nagyokat pislog azon, hogy a lánya (értsd: én) mennyire be tud lelkesedni egy nyamvadt égősortól az erkélyen, egy doboz frissen sült linzertől vagy a fenyőfaillattól. Na, ki a selejtesebb?


A magam részéről oda és vissza vagyok az ünnepekért, de leginkább az azt megelőző készülődésért, de érdekes módon ezt nem gyerekkoromból hoztam magammal. Egyik évben mézeskalács sütésre adtam a fejem, csakhogy akkora giga-mega adag sült ki belőle, hogy nem győztem elajándékozni. Azt hiszem, akkor tapasztaltam meg először, vagy legalábbis fogtam fel a súlyát annak, mennyit számít, amikor valaki kézi készítésű ajándékkal kedveskedik a másiknak. Ez a bizonyos léleksimogató érzés azóta is bennem él, és azt hiszem, éppen ezért kaptam rá arra, hogy mások örömére, nemcsak az év legcsodásabbnak titulált időszakában süssek.

Arra gondoltam, hogy karácsonyi manóként megpróbálom ha nem is nagyon, de legalább egy kicsit megkönnyíteni a készülődéseteket, és megosztok veletek egy-két receptet, amelyeket előszeretettel ajánlok a számotokra, kezdve ezzel a mennyei Kókuszkrémes Mézes Szelettel! Őrület, de ezt a süteményét még nyáron készítettem el, amikor az Aranytepsi blogon ráakadtam a receptjére. A végeredmény akkora sikert aratott, hogy új karácsonyi süteményt avattunk! Mutatom, hogyan készül!

Hozzávalók:
▪ 50 dkg liszt
▪ 1 púpos kk szódabikarbóna
▪ 1 csipet só
▪ 20 dkg porcukor
▪ 2 púpos ek cukrozatlan kakaópor
▪ 5 dkg margarin
▪ 4 jó ek méz
▪ 2 közpes tojás

▪ 4 púpos ek liszt
▪ 5 dl tej
▪ 20 dkg margarin
▪ 15 dkg porcukor
▪ 10 dkg kókuszreszelék

▪ 20 dkg étcsokoládé
▪ 3-4 ek vaj

A tésztához a lisztet egy tálban összeszitáltam a sóval, szódabikarbónával, porcukorral és a kakaóval. Beleütjük a tojásokat és belecsorgatjuk a megolvasztott, de nem forró margarint és mézet.


Mindezek elegyét összedolgozzuk, és ha kicsit morzsalékos, akkor egy kevés tejjel fellazítjuk. Ezt követően három egyforma egyenlőre részre osztjuk.



Lisztezett felületen téglalap alakúra, kb. 30x20 cm nagyságúra nyújtjuk. Gyönyörű, mézes, márványsimaságú lapokat fogunk kapni, amelyeket sütőpapírra téve, a tepsi hátán, 180 ᵒC-on 8 perc alatt megsütünk, majd hagyjuk teljesen kihűlni.


Ameddig hűlnek a lapok, elkészítjük a krémet. A lisztet csomómentesre keverjük a tejjel, és sűrűre főzzük. A krémalapot szintén kihűtjük, addig a margarint habosra keverjük a porcukorral. A masszákat összekeverjük, és beleszórjuk a kókuszreszeléket.


Egy lapot lefektetünk, rákenjük a krém felét, majd befedjük a második lappal, amelynek tetejére simítjuk a maradék kókuszkrémet, ráhelyezzük a harmadik lapot. Alufóliával lefedjük, súlyt helyezünk rá, és betesszük a hűtőbe néhány órára. Ezt követően a csokoládét felolvasztjuk a vajjal, és bevonjuk vele a tetejét. Fogyasztás előtt legalább egy éjszakára hideg helyre tesszük, hogy a tészta kellően megpuhuljon.


Végeredményként egy hihetetlenül finom, mézes, ugyanakkor könnyű, háromlapos süteményt fogunk kapni, amelyet egy enyhe kókuszaroma varázsol igazán izgalmassá.