Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2013

Oldalszám: 344

Goodreads: 4,28

Besorolás: YA, disztópia, angyal

2013 decemberében, a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megjelent Susan Ee: Angelfall - Angyalok bukása című regénye, de valamiért csak az utóbbi néhány napban került a kezem ügyébe.

Az elmúlt évek YA könyvekkel kapcsolatos tapasztalataim azt mutatják, aligha lehet olyan témát találni, amit ne aknáztak volna már ki, éppen ezért elég szkeptikusan fordultam az angyalos történetek felé. Egy újabb cukormázas angyalábrázolásra számítottam, amelyre az Angyalok bukása alaposan rácáfolt. Susan Ee bebizonyította, hogy kizárólag az számít, ahogyan TE  hozzányúlsz egy adott témához, és az korántsem, hogy előtted hányan és hogyan tették meg azt.

"Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn bármit megtenne, hogy visszaszerezze a húgát.

Bármit. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.

Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, haldokolva hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány kell, hogy megmentse az életét.

Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok erődítményébe, ahol a lány mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségeinek könyörületességére bízni magát, hogy újra ép és egész lehessen."

Penryn Young egy, az addigi búvóhelyüknél biztonságosabb menedék reményében, kerekesszékhez kötött húgával és elborult elméjű édesanyjával együtt útra kel, amelynek során szemtanúi lesznek egy angyal szárnyaitól való megfosztásának. Mivel nem sikerül észrevétlennek maradniuk, egyikük magával ragadja a lány húgát, ezért Penryn a haldokló, szárnya fosztott lénytől várja a segítséget. Rafi vonakodva  ugyan, de enged a lány unszolásának, már csak azért is, mert rádöbben: egyedül esélye sincs bejutni a Fészekbe, ahol visszavarrhatják a szárnyait. San Fransisco felé belebotlanak az emberi ellenállás egyik táborába, amelynek katonái visszavágást terveznek az angyaloknak, azonban helyzetüket igen csak megnehezítik az erdőben ólálkodó kannibál lények. Természetfeletti lények tehetnek a félig megrágott tetemekről, vagy pusztán az életösztön nyert csatát az emberi erkölcsökkel szemben? Hová fajulhat még a világ? Véget vethet az ellenállás az angyalok uralmának?

"Tetszik az elszánt vezér alakja, aki majd kivezet minket a sötétségből. Magával ragad a lehetőség gondolata, hogy része legyek valami nagynak, valami fontosnak, hogy olyanokat kövessek, akik igazi hősökké válnak majd. Csakhogy, ez nem az én dolgom. Az én dolgom, hogy visszahozzam a húgomat, épen és egészségesen. Az én dolgom, hogy az anyámat távol tartsam a bajtól, és biztonságos helyre tereljem. Az én dolgom, hogy etessem, és fedél alá juttassam, ami a családomból megmaradt. És amíg ezt végérvényesen el nem rendezem, addig nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy távolabbra tekintsek, hogy romantikus hősök és félistenek háborújába ártsam magam."

Ahogyan az angyalos történetekkel, úgy a női főszereplőkkel kapcsolatban is fenntartásokkal rendelkezem. Nagyon ritka, hogy szimpatizáljak bármelyikükkel is. Nehéz olyan női karaktert felépíteni, aki kellőképpen erős és tettre kész, mégsem esik túlzásba. Penryn családjához való lojalitása lenyűgöző, amiért a világmegváltó tervek  helyett, a célja csupán a húga kimentése az ellenség karmai közül, éppen ez teszi őt annyira hitelessé.

"Egy hangya vagyok a mezőn, ahol istenek csatáznak. Itt nincs helye a büszkeségnek vagy önérzetnek. Még a túlélésnek is épp csak alig akad."

Rafi az egyik legtekintélyesebb arkangyal mindközül. Megvan a maga küldetése, ami jócskán túlmutat az izmos felsőtestének mutogatásán és a bajba jutott Penryn megmentésével járó önfeláldozáson. Igyekszik távol tartani magát a lánytól, miközben vágyik is a közelségére, amelynek köszönhetően az írónőnek sikerült mesterien kihangsúlyoznia az angyal emberiségét.

"A szomorkodás tényleg segít az embereknek, hogy jobban érezzék magukat?"

Az Angyalok bukásába elég kevés romantika szorult. Penryn és Rafi között végig érezhető a feszültség, amelyet mindketten mélyen elfojtanak. Egy részről az eltorzult világukban, ahol emberi csonkok hevernek szerte szét, az életben maradás a tét, egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy szerelmesek legyenek. Más részről Rafi előtt ott lebeg a múltja, amelyben a bukott angyalok és az embernők gyermekeit, a nephiliemeket üldözte.

Paige számomra viszont irritáló volt. Sosem vette be a gyomrom ezeket a gyámolatlan, tisztaszívű karaktereket, akik önhibájukon kívül kerülnek szorítóba, magatehetetlenül vergődnek, arra várnak, hogy valaki megmentse őket. Egy kezemen nem tudom megszámolni, hányszor szégyelltem el magam, amiért Paige haláláért szurkolok, és csak akkor vált szimpatikussá a számomra, amikor kivette a részét a kannibalizmusból. Szükséges rosszként könyveltem el a jelenlétét, hiszen éppen ő indította útnak a nővérét, nélküle korántsem lett volna kerek a történet, ahogyan az anyja nélkül sem. A nő skizofréniájáról árulkodó megnyilvánulásai, na és persze a cselekedetei még inkább kihangsúlyozták a pusztulásra ítélt világ nyerseségét, miközben végig azt éreztem, hogy az asszonyban jóval több van, mint amennyi látszik.

ÖSSZEFOGLALVA:

Az Angyalok bukása egyértelműen egy KIHAGYHATATLAN kategóriás könyv!

★★★★★

Kiadó: Édesvíz Kiadó, 2001

Oldalszám: 156 oldal

Goodreads: 3,61

Besorolás: önfejlesztő

Még a Hogyan NE birkózz meg a hibáiddal bejegyzésem kapcsán találtam rá Gerald Jampolsky, Megbocsátás című könyvére. Arra voltam kíváncsi, milyen további lehetőségeink vannak arra, hogy megszabaduljunk a sérelmeinktől, feloldjuk a múltban elkövetett hibáinkból fakadó bűntudatunkat.

Mi az a megbocsátás?

Annak a szándéka, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, minek utána nyitott szemmel törekedhessünk meglátni másokban a fényt az ítélkezés és az elutasítás helyett. Egy döntés, miszerint nem vagyunk hajlandóak tovább szenvedni, enyhülést akarunk szerezni a szívünknek és a lelkünknek. Választás, hogy nem találunk többé értéket a gyűlölködésben és haragban, meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak valamilyen múltban történt dolog miatt.

Mit ad a megbocsátás?

Olyan fokú személyes szabadságot, reményt, békét, boldogságot, amihez semmilyen más módon nem lehet hozzájutni. Általa megszabadulhatunk a múlttól, és lehetővé teszi, hogy átérezzük az örömöt, amely a jelen pillanat teljes átéléséből fakad, ám ehhez első körben le kell számolnunk a megbocsátáshoz kapcsolódó tévhitekkel.

TOP5 TÉVHIT a megbocsátással kapcsolatban:

1.) Az a személy, aki ekkora fájdalmat okozott neked megérdemli a haragodat, hogy ne szeresd többé, akárcsak az összes többi büntetést.

2.) Akinek megbocsátasz, az azt fogja gondolni, hogy egyet értesz azzal, amit tett vagy nem tett.

3.) Megbocsátani annyit jelent, mint szemet hunyni a helytelen viselkedés felett.

4.) Gyenge vagy, ha megbocsátasz, hiszen csak abban merülhet fel a megbocsátás gondolata, akinek szinte semmi önbecsülése sincsen.

5.) Ha megbocsátasz, az az ember újra és újra el fogja követni ugyanazt a szörnyűséget.

Ezen tévhiteket az énünk azon része táplálja, amelyet a legtöbb spiritualitással kapcsolatos könyvben egóként emlegetnek. Az egónk hiteti el velünk, hogy a boldogság a külső tényezők függvénye. Azt tanácsolja, hogy folyton figyeljünk, és ne bízzunk senkiben. Az teszi elégedetté, ha meggyőződésünkké válik a mártíromságunk tudata, mert ilyenkor lemondunk a félelem és a szeretet közti választási lehetőségünkről.

Mit tehetünk a teljes megbocsátás elérése érdekében?

#1 TIPP: Alakítsd át a meggyőződésrendszered!

Ismerd fel, hogy minden lelki fájdalmat, amelyet ebben a pillanatban érzel, kizárólag a gondolataid okozzák. Higgy abban, hogy hatalmadban áll megválasztani, milyen gondolatokat engedsz be a tudatodba! Szabadulj meg az ártó gondolatoktól, az egód által sugallt hittől, hogy a boldogság kizárólag külső tényezők függvénye lehet.

#2 TIPP: Legyen a célod a lelki nyugalmad elérése!

Gyökereztesd meg a szándékot az életedben, ugyanis ez adja meg az erőt ahhoz, hogy előrehaladj a megbocsátás folyamatában! Ha készen állsz a cselekvésre, és teljes szívedből akarod, hogy minden sérelmed, amelyet addig jogos haragnak gondoltál átalakuljon a legtisztább igazsággá, azon kapod magad, hogy a haragod lassan átváltozik szeretetté!

#3 TIPP: Gyakorold a megbocsátást minden áldott nap!

Ha nap, mint nap emlékezteted magad arra, hogy az egyetlen célod a lelki nyugalmad megőrzése, a megbocsátás rövid időn belül az életed szerves részévé válik. Tekints úgy a fájdalmad okozójára, mint a legnagyobb tanítódra, hiszen lehetőséget adott arra, hogy megértsd, mit is jelent valójában a megbocsátás! Gyakorold a jó cselekedeteket és az imádkozást másokért és önmagadért! Élvezd ki a boldogságot és a békét, amely a megbocsátásból árad!

Ha felkeltettem a témával kapcsolatos érdeklődésed, és további hasznos tippeket szeretnél gyűjteni a megbocsátáshoz, szívből ajánlom neked Gerald Jampolsky könyvét!

★★★★☆

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014

Oldalszám: 400 oldal

Goodreads: 4,29

Besorolás: NA, romantikus, realista

Némi fáziskéséssel ugyan, de néhány héttel ezelőtt a kezem ügyébe akadt Katy Evans debütáló regénye a Real /Valós/. Az egykori Ulpius-ház gondozásában jelent meg hazánkban, egy hosszabb, new adult sorozat első részeként. Bársonyos tapintású borítójával, amelyen a REAL felirat fényes és kiemelkedő egyértelműen az eyecatching kategóriába tartozik, annak ellenére is, hogy választhattak volna a főszereplőhöz jobban illő borítóképet.

Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél…

Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS.

Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet.

Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie – vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a káprázat?

Brooke Dumas sportkarrierjét illető számításait keresztülhúzó térdszalagszakadás nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megterhelő volt a számára. A sérülést követően elhatározza, hogy a továbbiakban rehabilitációs trénerként fog segíteni mindazoknak, akik hozzá hasonló problémákkal küzdenek.

Egy este ő és Melanie barátnője egy underground bokszmeccsen vesznek részt, ahol Brooke elhűlve figyeli a női szurkolói tömeget, amelynek tagjai valósággal meg vannak veszve egy Remington Tate nevű bokszolóért. A srácnak viszont Brook kell. Csak ő. Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy ez kiderüljön.

Remy munkalehetőséget kínál a lánynak, hogy aztán együtt utazzanak városról városra, szigorúan betartva a munkakapcsolatra vonatkozó szabályokat. Egyelőre. Az elfojtott szexuális feszültség ugyanis az első pillanattól kezdve érzékelhető. A srác mindennél jobban vágyik Brooke közelségére, azonban visszatartja a múltja és a sötétebbik oldala, amelynek visszaszorításához minden erejére szüksége van.

Brook úgy tűnik vállalja a kockázatot, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz, csakhogy ez több embernek is szemet szúr. Remy ellensége, Skorpió, nem habozik felhasználni ellene a kínálkozó lehetőséget.

Szerettem ezt a könyvet. Annak ellenére is, hogy vulgáris.

Remington Tate karaktere átgondolt és szépen felépített. Az ő személyisége és annak bonyolultsága emeli ki ezt a könyvet a többi new adult közül. Amit a leginkább értékeltem vele kapcsolatban az a józan esze volt. Az, hogy tisztában van önmagával és a korlátaival. A múltja ellenére sem menekül önpusztításba, hanem megpróbálja leküzdeni a démonait.

Brooke karaktere feledhető. Számtalanszor éreztem úgy, hogy az írónőnek csupán Remington személyiségével kapcsolatban vannak határozott elképzelései, miközben Brook megrekedt az "Anastasia-féle" epekedésnél. Ennek a vágyakozásnak köszönhetően a szereplők képtelenek voltak egyeztetni a szándékaikat. Sokszor támadt az a benyomásom, hogy Remy hiába szeretné közel engedni magához a lányt, ahányszor kísérletet tesz erre, Brooke képtelen tovább látni a külsőségeknél. A cselekmények folyamatosan alátámasztják a lány sekélyességét, ami összeférhetetlen a történet elején róla kialakított képpel és hiteltelenné vált a karaktere a szememben. A balesetéből fakadó lelki fájdalmak folyamatosan említésre kerülnek, viszont rendkívül felületesen. Az alvilági élethez hű körülmények megteremtését díjaztam, viszont a Skorpiót illető magánakcióját már annál kevésbé értékeltem.

"Szeretem. Nem simán valami csillag nekem, hanem az egész kibaszott ég. 
Ő a Nap, meg a galaxis összes bolygója."

Ajánlom mindazok figyelmébe, akik a könnyed történetek kedvelői, beveszi a gyomruk a vulgáris szóáradatot és nem riadnak vissza a szexualitástól a könyvekben.

★★★☆☆

Eredeti cím: Better Than Before, 2015.

Kiadó: Édesvíz Kiadó

Oldalszám: 326 oldal

Gretchen Rubin egyike a leggondolatébresztőbb és legbefolyásosabb szerzőknek, akik ma a szokások, a boldogság és az emberi természet egymással összefonódó témáiról írnak. Számos könyve közül kiemelkedő jelentőségű a Happier at Home, valamint a Boldogságterv, amely a The New York Times bestsellerlistáját követően nemzetközi ismertséget hozott számára. Jobban, mint valaha című személyiségfejlesztő könyvében ezúttal a szokások, a szokásformálás, illetve a szokásokról való leszokás terén nyújt útmutatást.

A szokásokat illetően négy különböző embertípust különített el: Fenntartó, Kérdésfeltevő, Engedelmeskedő, Lázadó. A négy tendencia, valamint a megkülönböztetés módszerének segítségével azonosíthatóvá válnak szokástermészetünk főbb aspektusai, mindemellett pedig úgy is sok mindent megtudhatunk magunkról, ha mások viszonylatában gondolunk magunkra. A világosság, az énazonosság és a többiek stratégiája a többiek kontextusába helyezve világítanak rá a saját egyéni értékeinkre, érdeklődésünkre és vérmérsékletünkre. Azáltal, hogy megértjük saját magunkat, a szokásainkat, jobban is tudjuk alakítani őket. Ez utóbbinál négy igen hatékony, mindenki által ismert, azonban kevésbé értékelt stratégiát vonultat fel: nyomon követés, megalapozás, órarend és felelősség vagy elszámoltathatóság.

Gretchen minden kezdetet erőteljes szokásformálási alkalomnak tekint, amelyben az újdonság és a szokás keveredik. Előbbi kitörli a régi szokásokat, míg az így keletkezett hiány biztosítja az új szokások zavartalan beáramlását, némi erőfeszítéssel pedig tartósan meggyökereztethetjük a változásokat. A könyv ehhez három stratégiát ajánl: az első lépések, a tiszta lap és a villámcsapás.

A problémát általában az okozza, hogy jó szokásokat kívánunk kialakítani, ugyanakkor könnyebbé és kellemesebbé szeretnénk tenni az életünket, ami már önmagában véve is ellentmondanak egymásnak. Az önmegtartóztatás, a kényelem és a kényelmetlenség stratégiái megmutatják, hogyan formálhatjuk a szokásainkat azáltal, hogy ehhez szabjuk a befektetett erőfeszítést. A biztosíték, a kifogáskeresés és a figyelemelterelés stratégiája a bukás és a kísértés kihívásaival foglalkozik. A jutalom, a kényeztetés és a párosítás pedig az élvezetek kiaknázására összpontosít, hogy ezzel is erősítsük a szokásainkat. Ha óvintézkedéseket teszünk a kibúvók és mentségek ellen, és a lehető legélvezetesebbé tesszük szokásainkat, azzal közelebb kerülünk a sikerhez.

A könyv végén található egy teszt, amelynek segítségével felfedhetjük, hogy a négy tendencia közül melyikbe is tartozunk. A kategóriák persze enyhe átfedésben vannak egymással.

Gretchen könnyed stílusának, a gondolatébresztő idézeteknek, a személyes tapasztalatoknak köszönhetően mindenki számára emészthetővé teszi a témát, miközben konkrét, cselekvés-orientált stratégiákat kínál a mindennapokra.

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha című könyvét ide kattintva megvásárolhatod!

Kiadó: Álomgyár Kiadó, 2015

Oldalszám: 224 oldal

Besorolás: YA, misztikus-romantikus

"A 19 éves Leila egy átlagos iskolai nap után hazafelé indul, csakhogy nem érkezik meg. Őt és a város lakóit fegyveres katonák terelik az ismeretlen, elkerített Zónába. A hely egy tábor, ahol a halál szelleme veszi körül az embereket.

A pusztulás világában Leila lát valakit, aki iránt egyszerre érez félelmet és vonzalmat. Kék szeme teljesen megbabonázza. De van ott más is, aki szem nélkül is lát mindent, és nem tűri, ha beleszólnak a tervébe. A tervbe, melyben nem szerepelt egy különös találkozás."

A könyv címéért oda és vissza vagyok.

XAVÉR.

Rideg. Erőteljes. Titokzatos. Ahányszor belegondolok a névből áradó energiákba, beleborzongok. Ehhez hasonló, nyers és ösztönös hatást vártam a regény olvasásától is.

A katonák Demprux lakosságát, mintegy karámba, beterelik az X-Zónába, hogy aztán a legkülönfélébb módokon végezhessenek velük. Leila erre akkor döbben rá, amikor sírógörcsét leküzdve, megacélozza magát, és elindul felderíteni a haláltábort. Odabent az emberek tülekednek, szabadulni vágynak, azonban minden próbálkozásukat véres megtorlás követi, így ahogyan telnek a napok, egyre kevesebb esélyt látnak a menekülésre.

A történetben rengeteg potenciált láttam, azonban számos esetben úgy éreztem, hogy a lehetőségek kiaknázatlanul maradtak. A téma elég provokatív. Büntetőtáborról írni bátor dolog, hiszen az már önmagában véve is érzelmileg felkavaró, ráadásul az ehhez hasonló eseményeket esélytelen lelki fejlődés, vagy éppen csorbulás nélkül megúszni. Éppen ezért olyan kockázatos az ehhez hasonló témákhoz nyúlni. A lélektani mélységek megragadása elengedhetetlen ahhoz, hogy hiteles cselekményt és karaktereket tudjunk az olvasó elé tárni.

Leila megnyilvánulásai azonban jelentősen aláásták a sorok mögül kiszivárgó büntetőtábor hangulatát. A lány hol pánikrohamot kapott, hol Katniss Everdeen szerepébe bújva kiutat keresett a Zónából. Eleinte csak az a benyomásom nem hagyott nyugodni, hogy Leilát az életösztöne helyett, leginkább a kíváncsisága hajtotta előre, később aztán az, hogy a Xavér iránt érzett fellángolásának köszönhetően elvesztette minden racionalitását.

A fiúban lejátszódó belső folyamatok, küllemével való összehangba hozását díjaztam, annál is inkább, hogy a lelki rohadásának kivetítése Dorian Gray történetét idézte fel bennem. Nemcsak a szélsőséges hangulatingadozások, hanem a mindkettejük személyiségében fellelhető önzőség szúrta a szemem. A város lakossága, a lány szüleit beleértve, lassan elsorvad a táborban, míg ők kizárólag egymással vannak elfoglalva. Xavér esetében ezt még meg is tudnám magyarázni azzal, hogy az ő célja eleve a pusztítás, de vajon Leilának mi a mentsége?

Amit sajnáltam: Képtelen voltam megszabadulni attól az idegesítő érzéstől, hogy a történet egész egyszerűen lóg a levegőben. Míg a Volnura Gimnázium és Demprux egy idilli, misztikus világ reményével kecsegtetett, addig Otília neve, és számos utalás magyar hatást keltett, amibe Susie néni,  vagy éppen Savanah sehogy sem illettek bele.

Ami felvillanyozott: Az utolsó néhány oldalon megcsillanó skizofrén helyzet, amellyel kapcsolatban csak remélni tudom, hogy az írónő maradéktalanul kiaknázza az abból adódó lehetőségeket.

Ha egy valamit tanácsolhatnék a folytatáshoz, akkor az a következő lenne:

Ne csak a felszínt kapargasd, hanem merj mélyebbre ásni! Ragadd ki a téged körülvevő világból a valódi érzelmeket, és hasznosítsd az írás során! Ahogy a valóságban, úgy az általad megteremtett közegben is hagyj időt arra, hogy az érzelmek a maguk természetes módján bontakozzanak ki!

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014

Oldalszám: 240 oldal

Goodreads: 3,87

Besorolás: YA, fantasy

"Cassie visszasírja régi életét, miután kénytelen volt a napfényes Kaliforniából a borongós New Englandbe költözni. Ugyanakkor furcsa kötődést érez egy csapat ijesztő kamaszhoz, akik az iskoláját uralják. Beavatást nyer a New Salemet évszázadok óta uraló boszorkányok rendjébe, bekerül a Titkos Körbe, amely egyszerre jelent mámorító izgalmat és halálos veszélyt.

Ám amikor beleszeret a titokzatos és érdekes Adambe, Cassie-nek döntenie kell, hogy ellenáll-e a kísértésnek, vagy szembeszáll a sötét erőkkel, hogy megkapja, amit akar - még ha ez azt is jelenti, hogy elég egyetlen rossz döntés és utolérheti a vég."

A Vámpírnaplók szerzőjeként ismertté vált L. J. Smith, A Titkos Kör /The Secret Circle/ című története 2011-ben vált igazán felkapottá, amikor a CW úgy döntött, hogy adaptációt készít belőle. Kisebb-nagyobb fenntartásokkal ugyan, de a sorozat végül elnyerte a tetszésem, úgyhogy a tengerentúli bukása ellenére, kíváncsian vártam a könyv hazai megjelenését, ami a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a 2014-es Könyvfesztiválon meg is történt.

A történet egy észak-amerikai, tengerparti városkában, New Salemben játszódik, ahová Cassie és az édesanyja, a családi kapcsolatokat helyrehozandó, költöznek vissza. A lány kénytelen új életet kezdeni ebben a különös hangulatú városkában, amelyet az Egylet nevű társaság tagjai uralnak, és hozzá hasonlóan, mindannyian a Varjúrév úton élő családok leszármazottai.

Cassie hamar megismerkedik a kör tagjaival, és míg Faye személyében ellenségre, addig Dianában igaz barátra talál. A lány egy titokzatos haláleset révén bebocsájtást nyer az Egyletbe, és a beavatás során kiderül, hogy a várost boszorkák alapították és lakják mind a mai napig. A ceremónián feltűnik Adam, Diana szerelme, akivel Cassie korábban már találkozott. Ellenállhatatlan vonzást érez a fiú iránt, és ez önmagában elég bonyodalmat jelent a számára, a kristálykoponyából elszabaduló gonoszról nem is beszélve…

Cassie az első pillanattól fogva kiborított. Egyik napról a másikra vált ártatlan bárányból áldozattá, és mire észbe kaptam már meg is harapta azt a kezet, ami enni adott neki. A reakciói szélsőségesek. A viselkedése hiteltelen. Egy könnycseppet sem ejtenék, ha a folytatásban az Adammel történtek miatt máglyára vetnék.

Mindközül Faye karaktere volt a legértékelhetőbb. Diana ugyan közel áll a szívemhez, viszont az állandó jellegű fényezése kezdett kiábrándítani belőle. Laurel és Melanie révén végre közelebb kerülhettünk a tényleges boszorkánysághoz. Sajnáltam, hogy viszonylag kevés szerep jutott nekik, ahogyan Nick esetében is. Deborah, Suzan és a Henderson fivérek kapcsán nincs kialakult véleményem, Korinak viszont hálás vagyok, hogy meghalt, mert azáltal felpörögtek némileg az események.

Ami tetszett: A boszorkányok természethez való viszonyulása.

Mélypont: Fekete John. Kalózok is lesznek a folytatásban?

Borító: Igézőbb, mint maga a regény.

A történet elnagyolt, kiszámítható és primitív. A karakterek jellemtelenek, idegesítőek és a viselkedésük hiteltelen. Hogy kiknek ajánlom? Nos… Azoknak, akik mániákusan rajonganak a boszorkányokért. Biztosra veszem, hogy ők találnak benne értékelhető elemeket.

★☆☆☆☆

"Érezted már valaha, hogy csodálatos dolgokra teremtettek? Mikor kislány voltál, tudtad, hogy valami különlegeset kell adnod a világnak? Mi, nők nagyon sokszor elveszítjük a kapcsolatot furcsa, női, saját nagyságunkról szövögetett álmainkkal, és férfias, sikert hajszoló álmokra cseréljük őket. Pedig jobban tennénk, ha elfogadnánk, hogy azért születtünk, mert küldetésünk van: be kell bizonyítanunk, hogy éppen olyan jól, vagy még jobban meg tudjuk csinálni, mint a férfiak. Mindannyian kétségbeesetten próbáljuk elérni, amiről azt képzeljük, hogy egyenlővé és boldoggá tesz minket – a sikeres karriert, a házasságot, a családot és a két gyereket –, és közben elfelejtjük, kik vagyunk valójában: briliáns, szexi és varázslatos, mással össze nem téveszthető lények.

Elfelejtettük, hogy az erőnk nem a férfiakkal való versenyzésben vagy az abban való erőlködésben rejlik, hogy hasonlítsunk hozzájuk, hanem abban, hogy elfogadjuk természetes női erősségeinket: az együttérzést, a belőlünk sugárzó varázslatot és a finomságot. Ösztönös gyógyítók és mesteri szeretők vagyunk. A szívünk tele van szeretettel, és fogékonyak vagyunk a spirituális igazságokra. Szexuális és női fortélyaink másokat is ösztönöznek, lelkesítenek és erővel töltenek fel. Rendkívüliek vagyunk." /Marie Forleo: Az elbűvölő nő/

Marie Forleo amerikai business- és life couch. A Marie Forleo International, a B-School és a MarieTv tulajdonosa. Előadásaival és YouTube csatornán futó videóival, immáron évek óta inspirálja és motiválja a közönségét. Azt tanítja nekik, hogyan legyenek hitelesek, kifejezők, valamint életerősek a jelenlétben rejlő energia segítségével.

Az elbűvölő nő: Minden pasi engem akar (Make Every Man Want You: How to Be So Irresistible You'll Barely Keep from Dating Yourself!) című könyve a tengerentúlon 2008-ban, hazánkban viszont nemrég jelent meg az Édesvíz Kiadó jóvoltából.

Már hónapok óta figyelemmel követtem a MarieTv adásait, amikor megláttam a kiadó webshopjában a könyvet és azonnal lecsaptam rá. Számomra a könyv írójának neve önmagában garantálta a minőségbeli elvárásaim, bár bevallom, sem az angol, sem a magyar címétől nem vagyok különösképpen elragadtatva.

A könyv három részből áll.

Az első rólad szól. Rólad és arról, mit is jelent pontosan az ellenállhatatlanság és miben rejlik. Ebben a fejezetben egyfajta szemléletformálás történik azzal kapcsolatban, hogyan állj hozzá a férfiakhoz és arról is szó esik, hogy mit NE tegyél, hacsak nem akarod elüldözni magadtól szerencsétlent.

A második részben már trükköket sorol fel Marie, amelyek ellenállhatatlanságodat csak még szembetűnőbbé varázsolják az ellenkező nem számára.

A harmadik részben gyakran feltett kérdésekre adott válaszokat olvashatsz.

Tipp: Ne reménykedj abban, hogy Marie sejtelmes utalásokkal vezet rá a valóságra. Szókimondósága némelyik kérdésnél olyan hatással volt rám, mintha egy vödör jeges vízzel öntöttek volna nyakon.

A következőkben a TOP3 férfitaszító szokásról olvashattok:

#1: Görcsös ragaszkodás

Milyen viselkedésformák jellemzőek egy mindenáron ragaszkodó nőre? Ha mániákusan keresi, ellenőrzi a párját, csakhogy meggyőződjön affelől, hogy minden rendben van-e vele. Bizton hiszi, hogy csak a másik által érheti el a boldogságot és rendszeresen hangot ad az érzelmeinek és a hiányának. Folyamatosan kielégítetlen vágyat érez a férfi megerősítése iránt a külsejével és viselkedésével egyaránt.

Mindezek hatalmas súlyt helyeznek a másik vállára, amitől úgy érezheti, ha netalán hibázna, azzal is számolnia kell, hogy ő lesz a felelős a boldogtalanságodért. Ne felejtsd el: Ahhoz, hogy boldog légy, senki másra nincs szükséged, csakis magadra!

#2: Folytonos bizonytalanság

A bizonytalanság és a görcsös ragaszkodás kéz a kézben járnak, hiszen mindkettő a kóros önbizalomhiányra, és az abból fakadó a kétségbeesésre vezethető vissza, ami azt súgja a füledbe: "nem vagy elég jó".

Hányszor hagyta már el a szádat a "Még mindig szeretsz?", "Szerinted ő csinosabb, mint én?" vagy "Elég vonzónak találsz?" típusú kérdések?

A helyzet az, hogy a bizonytalanság és az önmagunkban való kételkedés természetes velejárói az emberi létezésnek. Az a nem mindegy, hogy leragadsz-e az ártó gondolatoknál vagy tovább táplálod a bizonytalanságot. Fogadd el magad! Engedd el a folytonos megfelelési kényszert! Szabadulj meg az ártó gondolatoktól!

#3: Kemény, megkeseredett hozzáállás

Azok a nők, akik keményen és megkeseredetten viszonyulnak az élethez, általában merevek és fáradtak. Túl komolyak, cinikusak és keserű a humoruk.

A legtöbbször a csalódás, az ebből származó, visszafojtott düh áll a háttérben. Sokan nem engedjük meg magunknak, hogy megtapasztaljuk a haragot, így hajlamosak vagyunk elnyomni azt magunkban. Ezzel csak egy probléma van: attól, hogy elnyomunk magunkban valamit, még nem fog eltűnni, éppen ellenkezőleg, egyre jobban felgyülemlik.

Hogyan szabaduljunk meg a megkeseredettségtől? A gyógyulás a megvilágosodással kezdődik. Ha abban a tévhitben élsz, hogy az élet vagy a férfiak rosszat akarnak neked, áldozati szerepbe bújsz. Próbálj meg más szerepet választani! Vedd kezedbe az irányítást! Szabadulj meg a dühtől! Add át magad neki, járja csak át a tested, majd engedd el! Ragyogj!

Az elbűvölő nő egy könnyen olvasható, humoros, mégis gondolatébresztő könyv. Bátran ajánlom mindazoknak, akik rá akarnak ébredni az ellenállhatatlanságukra, hogy aztán életigenlő szemléletben töltse a mindennapjait!

Könyvmolyképző Kiadó, 2012; 2014
302 oldal; 432 oldal
Goodreads: 4,00; 5,00
Besorolás: YA, disztópia

Pippa Kenn számára a biztonság egyet jelent az erődházzal. Egy olyan világban, amelyben az elszabadult szintetikus vírusnak köszönhetően sápadtak veszélyeztetik az életben maradást, minden emberi szívdobbanás számít. A tizenkettedik születésnapján elárvuló lány ebben a szellemben, magányra kárhoztatva éli mindennapjait, mígnem öt évvel később megjelenik Ruben. A fiú feltűnése Pippa számára egyszerre jelent reményt és árulást, mivel Ruben egy olyan kolóniáról mesél neki, amelynek létezéséről édesapjának is tudnia kellett, azonban éveken keresztül titokban tartotta annak létezését. Pippa bizalmat szavaz Rubennek, és úgy dönt, nekivág a halállal kecsegtető útnak. Vajon a kolónia beválltja a hozzá fűzött reményeket? Képes védelmet nyújtani a sápadt horda elől? Létezik egyáltalán? Ha igen, milyen hatással lesz kettejük kapcsolatára?

Kemese Fanni tökéletesen eltalálta az arany középutat Pippa személyiségét illetően. A hátam közepébe szoktam kívánni az erős női karaktereket, éppen ezért díjaztam annyira a főszereplőnk kételyeit, hiszen az esendősége révén vált igazán hitelessé a szememben.

Számomra legbravúrosabb, ahogy az írónő kedve szerint formálta a Rubenhez való hozzáállásunkat. Az első részben olyannyira biztosnak festette le a Pippához fűződő kapcsolatát, hogy azt hihettük, szerelmük kiállja a kolónia próbáját. A folytatás viszont alapjaiban rengeti meg hitünket és azon kapjuk magunkat, hogy Ruben helyett, a bátyjának szurkolunk. Gage türelmes, ugyanakkor éber jelenléte megdobogtatja a szívünket.

Ahová Pippáékat is magammal vittem!

Tartottam attól, hogy a szemszögek folyamatos váltakozásai zavaróak lesznek, megakasztják a történet menetét, viszont éppen fordítva történt. A nézőpontok és a hozzájuk kapcsolódó szálak észrevétlenül fonódtak egymásba, elmélyítették a gondolatmenetet. Míg az első részben leginkább Gage szemszögéért voltam a leghálásabb, addig a másodikban Mya nevelőapjáét, ami bepillantást engedett Wyatt Wells megbomlott elméjébe.

A borzongás rabja vagyok, éppen ezért imádtam, amikor Pippáék rábukkantak az elhagyatott házban a sápadt kislányra, akiben a lány, Péntekhez hasonlóan, benne is felfedezte a hátrahagyott emberiségének maradványait. A sápadtakkal kapcsolatban nem tudtam dűlőre jutni. Akárcsak Pippa, úgy én is vívódtam magamban: megkeseredett ösztönlények vagy továbbra is őrzik az emberiségük egy parányi foszlányát? Elsőre Isaac Marion: Eleven testek című könyvének csontijai jutottak róluk eszembe, viszont azzal, hogy az írónő nyitva hagyta a sápadtak személyiségét illető kérdést, csak még inkább elmélyítette a történet lélektani fonalát.

Rongyosra olvastam mind a két kötetet, de még mindig nem tudok betelni vele. Tele vagyok kérdésekkel, feltételezésekkel és reményekkel. Izgatottan várom a folytatást!

★★★★★

Gabrielle Bernstein. Spirituális tanító, életvezetési tanácsadó, akinek elsöprő erejű szónoklatait emberek ezrei hallgatják világszerte.

„Ha az üzeneted sok ember szolgálatára van, kötelességed hallatni a hangodat.”

Gabrielle, ahogy mindenki más, maga is bejárta a saját, kőkemény útját ahhoz, hogy rátaláljon a valódi egyéniségére. Ma már tisztában van a múltbéli gátjaival, amelyek java része abban gyökerezett, hogy a boldogságát végig önmagán kívül kereste. 25 éves korára drog-, alkohol-, buli-, munka-, és ételfüggő lett. Ekkor érte el a mélypontot, bár erre utólag a lehető legnagyobb áldásként emlékezik vissza, hiszen éppen ez az oka annak, hogy az elvonókúra végeztével, előadásaiból végtelen hitelesség sugározhat. Tanításai alapját a kundalini jóga és a saját életéből vett tapasztalatai szolgálják. Munkájával arra törekszik, hogy segítsen azoknak, akik egy, az élethez való tudatosabb hozzáállásra törekszenek, amit nem feltétlenül a vallásban, hanem a spiritualitásban keresnek.

Egy inspiráló „útikönyv” ahhoz, hogy végre elengedjük a félelmeinket, és megnyissuk az utat a hálának, a megbocsátásnak és a szeretnek az életünkbe.

Összefoglaló előadás Gabby tanításaiból.

Ha a haladás kényszerét érzed, de mégsem tudod, milyen irányba indulj, gondolj arra, hogy az, amit megpróbálsz megoldani, az nem egy rajtad kívüli, hanem egy belső állapot. Ahhoz, hogy képes legyél megbirkózni az élet haladásával, belső stabilitást, békét kell biztosítanod saját magad számára. Ha a belső életed rendben van, minden, amire a felszínen szükséged van, megadatik, és onnantól kezdve, már teljesen világos lesz, hogy mi a következő lépés.

Kövesd Gabby-t Facebookon: Gabby Bernstein Facebook
A könyvet megvásárolhatod: Édesvíz Kiadó Webáruház