Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó, 2014

Oldalszám: 400 oldal

Goodreads: 4,29

Besorolás: NA, romantikus, realista

Némi fáziskéséssel ugyan, de néhány héttel ezelőtt a kezem ügyébe akadt Katy Evans debütáló regénye a Real /Valós/. Az egykori Ulpius-ház gondozásában jelent meg hazánkban, egy hosszabb, new adult sorozat első részeként. Bársonyos tapintású borítójával, amelyen a REAL felirat fényes és kiemelkedő egyértelműen az eyecatching kategóriába tartozik, annak ellenére is, hogy választhattak volna a főszereplőhöz jobban illő borítóképet.

Forró. Szexi. Izmos. Fájdalmas. Valós. Perzselő nemzetközi bestseller, mely elsöpör mindent, amit korábban a szenvedélyről képzeltél…

Remington Tate rossz fiú hírében áll a ringben is, ringen kívül is. Gránitkemény teste és nyers, állati ereje őrületbe hajszolja női szurkolóit. Neki azonban attól a pillanattól, hogy a szemébe nézett, nem kell más nő, csakis Brooke Dumas. Vágya színtiszta, ellenállhatatlan és VALÓS.

Brooke számára álomállásnak tűnik a jól fizető új, sportterápiás munka: karban tartani Remington testének tökéletes gépezetét. De mialatt vele és csapatával sorra látogatja a földalatti harc veszedelmes arénáit, Brooke testében is fellobbannak a legősibb vágyak. Ha volt is olyan pillanat, hogy Brooke és Remy csak flörtöltek egymással, hamarosan mindkettejükben kibontakozik az erotikus megszállottság, és kapcsolatuk ennél is többel kecsegtet.

Izzó vágyuknak azonban sötét oldala is van. Vajon képesek lesznek-e kitartani, amikor fény derül Remy legmélyebb titkára, és Brooke-nak családja segítségére kell sietnie – vagy hirtelen minden, amit olyan valósnak véltek, szertefoszlik, mint a káprázat?

Brooke Dumas sportkarrierjét illető számításait keresztülhúzó térdszalagszakadás nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megterhelő volt a számára. A sérülést követően elhatározza, hogy a továbbiakban rehabilitációs trénerként fog segíteni mindazoknak, akik hozzá hasonló problémákkal küzdenek.

Egy este ő és Melanie barátnője egy underground bokszmeccsen vesznek részt, ahol Brooke elhűlve figyeli a női szurkolói tömeget, amelynek tagjai valósággal meg vannak veszve egy Remington Tate nevű bokszolóért. A srácnak viszont Brook kell. Csak ő. Egyetlen pillantás elég volt ahhoz, hogy ez kiderüljön.

Remy munkalehetőséget kínál a lánynak, hogy aztán együtt utazzanak városról városra, szigorúan betartva a munkakapcsolatra vonatkozó szabályokat. Egyelőre. Az elfojtott szexuális feszültség ugyanis az első pillanattól kezdve érzékelhető. A srác mindennél jobban vágyik Brooke közelségére, azonban visszatartja a múltja és a sötétebbik oldala, amelynek visszaszorításához minden erejére szüksége van.

Brook úgy tűnik vállalja a kockázatot, így egyre közelebb kerülnek egymáshoz, csakhogy ez több embernek is szemet szúr. Remy ellensége, Skorpió, nem habozik felhasználni ellene a kínálkozó lehetőséget.

Szerettem ezt a könyvet. Annak ellenére is, hogy vulgáris.

Remington Tate karaktere átgondolt és szépen felépített. Az ő személyisége és annak bonyolultsága emeli ki ezt a könyvet a többi new adult közül. Amit a leginkább értékeltem vele kapcsolatban az a józan esze volt. Az, hogy tisztában van önmagával és a korlátaival. A múltja ellenére sem menekül önpusztításba, hanem megpróbálja leküzdeni a démonait.

Brooke karaktere feledhető. Számtalanszor éreztem úgy, hogy az írónőnek csupán Remington személyiségével kapcsolatban vannak határozott elképzelései, miközben Brook megrekedt az "Anastasia-féle" epekedésnél. Ennek a vágyakozásnak köszönhetően a szereplők képtelenek voltak egyeztetni a szándékaikat. Sokszor támadt az a benyomásom, hogy Remy hiába szeretné közel engedni magához a lányt, ahányszor kísérletet tesz erre, Brooke képtelen tovább látni a külsőségeknél. A cselekmények folyamatosan alátámasztják a lány sekélyességét, ami összeférhetetlen a történet elején róla kialakított képpel és hiteltelenné vált a karaktere a szememben. A balesetéből fakadó lelki fájdalmak folyamatosan említésre kerülnek, viszont rendkívül felületesen. Az alvilági élethez hű körülmények megteremtését díjaztam, viszont a Skorpiót illető magánakcióját már annál kevésbé értékeltem.

"Szeretem. Nem simán valami csillag nekem, hanem az egész kibaszott ég. 
Ő a Nap, meg a galaxis összes bolygója."

Ajánlom mindazok figyelmébe, akik a könnyed történetek kedvelői, beveszi a gyomruk a vulgáris szóáradatot és nem riadnak vissza a szexualitástól a könyvekben.

★★★☆☆

Kiadó: Álomgyár Kiadó, 2015

Oldalszám: 218 oldal

Besorolás: romantikus

"Gabriella, a történet hősnője nyaralni indul barátnőjével Puerto Ricóba, ahol találkozik az ünnepelt filmcsillaggal, David Canóval és szoros barátság alakul ki köztük. Vagy talán még annál is több? Gabi szerelmes lesz a férfiba, mégis elutasítja annak közeledését és a nyaralás végeztével hazatér férjével.

Egy váratlan fordulat azonban úgy hozza, hogy idő közben Gabi férje, Roberto bejelenti: válni akar, újra fellángolt a szerelem közte és a volt barátnője között. Látszólag elhárul minden akadály Gabi és David szerelmének beteljesülése elől.

De a sors furcsa játékot űz a szerelmesekkel, ezért a két egészen különböző világból érkező fiatal útjai hamarosan szétválnak, és Gabi kénytelen egy hatalmas titokkal a szívében élni. Vajon el tudja titkolni szerelme elől azt, amit mindenki más tud?

Katie Francoise első romantikus-kalandos regényében választ keres a minden férfit és nőt foglalkoztató kérdésekre. Vajon el lehet választani azokat, akiket egymásnak szánt a sors?"

Gabriella és Eszter Puerto Ricó-i nyaralásuk alkalmával belebotlanak az ünnepelt filmcsillagba, David Canóba, akit éppen vérmes paparazzik üldöznek. A lányok közbenjárásának köszönhetően a férfinak sikerül megszabadulnia az újságíróktól. Háláját kifejezendő meghívja őket vacsorázni, azonban találkák sora ezután is folytatódik. Gabriella és David kapcsolata egyre inkább elmélyül, csakhogy a családi kötelezettségek, a távolság, az eltérő közeg mind megnehezítik kettejük kapcsolatának kibontakozását. Vajon a kapcsolatuk kiállja az idő próbáját? Na, és a rosszakaróik közbenjárást? Mi több: Képesek-e átlépni a makacsságukon a boldogság érdekében?

A regény egyik alappillére az utazás, viszont sajnáltam, hogy az abból fakadó lehetőségek kiaknázatlanul maradtak. A turistáskodás kimerült a tengerparti napozásban és a bazárjárásban, ami egyébként hihetetlenül jó alkalmat nyújtott volna némi utalásra, miszerint Gabriella korábban már járt a szüleivel Puerto Ricóban. Sőt ennek alkalmával még egy nyári kalandba is bonyolódott, ami kulcsfontosságú információnak számít Gabriella és David kapcsolatának alakulásában. A fordulatot egyébként díjaztam, de ha már elején elhintett volna néhány ezzel kapcsolatos utalást, akkor gyanakvással telve olvastam volna azokat a sorokat, amikor David megbabonázottan figyeli a nő nyakát, és nem úgy értelmezem, hogy megkívánta őt, hanem: "Ő lenne az? Vele találkozott Gabriella évekkel ezelőtt?"

Ami a leginkább zavart  az a – mind a címet, mind a regényt átszövő – kliséhalmaz. A gazdag, népszerű, ráadásul eszméletlenül szexi színész találkozik a férjes asszonnyal, aki bár ragaszkodik erkölcsi elveihez, mégis megremeg a lába a férfi láttán. A történet valószínűleg akkor is működött volna, ha David nem színész, hanem egy egyszerű halász, sőt ennek köszönhetően talán még mélyebb lelki tartalmak is meg tudtak volna jelenni a regényben. Ennek fényében persze a történet végén kialakuló bonyodalmaknak sem lett volna miből kibontakozniuk.

Amit viszont muszáj kiemelnem, mert hihetetlenül aranyos részlet:

"– Az apukád messze lakik. Nagyon sok munkája van, ezért nem tud velünk lenni.

– Mit dolgozik?

Ezt a kérdést nem vártam. Nem akartam becsapni a gyerekem. Könnyes szemmel, összeszorult szívvel mesélnem kellett neki az apjáról.

– Színész. Egy nagyon tehetséges színész. Éppen ezért nem tud eljönni, mert nincs rá ideje. Hidd el, életem, nagyon szeret téged! A szemeidet tőle örökölted!

Odalépett hozzám, lehúzott magához, a kis kezét az arcomhoz tette, és megsimogatott:

– Anya! Köszönöm, hogy te nem vagy színész."

Számos olyan írástechnikai hibát fedeztem fel a regényben, amelyek írói tapasztalatlanságból fakadnak. Mind közül a leghangsúlyosabb, hogy az írónő inkább elmesélte a cselekményt, mintsem megmutatta volna. Ennél fogva az elbeszélések és a dialógusok egyensúlya megbillent, így több mint kétszáz oldalon keresztül, jóformán a hősnő monológját olvashattam. Néhány párbeszédes epizód beékelése sokkal elevenebbé tehette volna a regényt. Gondolok most arra, hogy Paulo és Marko is többször szerelmet vallott Gabriellának, azonban ezek kizárólag említés szintjén kerültek bele a történetbe. Ezzel szemben rengeteg olyan rész került bele, amelyet feleslegesnek tartottam, mert nem vitte előre a cselekményt, csupán megakasztott az olvasásban. Hogy konkrét példát hozzak: Gabriella elviszi a kisfiát a vadasparkba, ahol semmilyen számottevő esemény nem történt, mégis több oldalon keresztül olvashattam arról, hogy milyen állatokkal találkoztak. Ezek mind olyan hibák, amelyeket rengeteg elemző olvasással és az írás gyakorlásával lehet fejleszteni. Na, és persze egy jó bétával, aki felhívja mindezekre a figyelmet, ugyanis egy hozzáértő, külső szemlélő eszméletlen sokat tud segíteni a cselekmény alakításában.

Mindezek ellenére egy kedves, könnyen és gyorsan olvasható regény, éppen ezért kikapcsolódásnak tökéletes. Azoknak, akik szeretik a tömény romantikától átitatott történeteket biztostan tetszeni fog.

Eredeti cím: Better Than Before, 2015.

Kiadó: Édesvíz Kiadó

Oldalszám: 326 oldal

Gretchen Rubin egyike a leggondolatébresztőbb és legbefolyásosabb szerzőknek, akik ma a szokások, a boldogság és az emberi természet egymással összefonódó témáiról írnak. Számos könyve közül kiemelkedő jelentőségű a Happier at Home, valamint a Boldogságterv, amely a The New York Times bestsellerlistáját követően nemzetközi ismertséget hozott számára. Jobban, mint valaha című személyiségfejlesztő könyvében ezúttal a szokások, a szokásformálás, illetve a szokásokról való leszokás terén nyújt útmutatást.

A szokásokat illetően négy különböző embertípust különített el: Fenntartó, Kérdésfeltevő, Engedelmeskedő, Lázadó. A négy tendencia, valamint a megkülönböztetés módszerének segítségével azonosíthatóvá válnak szokástermészetünk főbb aspektusai, mindemellett pedig úgy is sok mindent megtudhatunk magunkról, ha mások viszonylatában gondolunk magunkra. A világosság, az énazonosság és a többiek stratégiája a többiek kontextusába helyezve világítanak rá a saját egyéni értékeinkre, érdeklődésünkre és vérmérsékletünkre. Azáltal, hogy megértjük saját magunkat, a szokásainkat, jobban is tudjuk alakítani őket. Ez utóbbinál négy igen hatékony, mindenki által ismert, azonban kevésbé értékelt stratégiát vonultat fel: nyomon követés, megalapozás, órarend és felelősség vagy elszámoltathatóság.

Gretchen minden kezdetet erőteljes szokásformálási alkalomnak tekint, amelyben az újdonság és a szokás keveredik. Előbbi kitörli a régi szokásokat, míg az így keletkezett hiány biztosítja az új szokások zavartalan beáramlását, némi erőfeszítéssel pedig tartósan meggyökereztethetjük a változásokat. A könyv ehhez három stratégiát ajánl: az első lépések, a tiszta lap és a villámcsapás.

A problémát általában az okozza, hogy jó szokásokat kívánunk kialakítani, ugyanakkor könnyebbé és kellemesebbé szeretnénk tenni az életünket, ami már önmagában véve is ellentmondanak egymásnak. Az önmegtartóztatás, a kényelem és a kényelmetlenség stratégiái megmutatják, hogyan formálhatjuk a szokásainkat azáltal, hogy ehhez szabjuk a befektetett erőfeszítést. A biztosíték, a kifogáskeresés és a figyelemelterelés stratégiája a bukás és a kísértés kihívásaival foglalkozik. A jutalom, a kényeztetés és a párosítás pedig az élvezetek kiaknázására összpontosít, hogy ezzel is erősítsük a szokásainkat. Ha óvintézkedéseket teszünk a kibúvók és mentségek ellen, és a lehető legélvezetesebbé tesszük szokásainkat, azzal közelebb kerülünk a sikerhez.

A könyv végén található egy teszt, amelynek segítségével felfedhetjük, hogy a négy tendencia közül melyikbe is tartozunk. A kategóriák persze enyhe átfedésben vannak egymással.

Gretchen könnyed stílusának, a gondolatébresztő idézeteknek, a személyes tapasztalatoknak köszönhetően mindenki számára emészthetővé teszi a témát, miközben konkrét, cselekvés-orientált stratégiákat kínál a mindennapokra.

Gretchen Rubin: Jobban, mint valaha című könyvét ide kattintva megvásárolhatod!

Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismerős, milyen is az, amikor megismerkedünk valakivel, és a hormonok elöntik az agyunkat. Az érzések intenzivitása valósággal levesz a lábunkról, a fókusz pedig hamarosan önmagunkról, valaki másra terelődik át. Észre sem vesszük, ahogyan elkövetjük a lehető legnagyobb, és egyben leggyakoribb hibát, amit csak el lehet egy párkapcsolatban: elkezdjük bálványozni a másikat.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a vonzalom mögött rejlő okok között, főként a kapcsolatok kezdeti szakaszában gyakran megjelenő, és rendkívül meghatározónak számító csodálat érzésének jelensége áll. Ez utóbbi annak ellenére is kialakulhat, ha a kiválasztott személy nem feltétlenül rendelkezik kiváló tulajdonságokkal, ám ezek a másik fél számára mégis annak mutatkoznak. Azt pedig, akit valamilyen téren kiemelkedőnek találunk, sokkal jobban kedveljük, főként, ha erre a fizikai vonzerő is rátesz még egy lapáttal. A rokonszenv kialakulásában ugyanis kiemelkedő szerepet játszik a külső megjelenés, hiszen azzal, akit szépnek találunk, ösztönösen kedvesebben bánunk, mert a kedvező fizikai adottságok mellett más vonzó tulajdonságot, mint a kedvesség vagy a megbízhatóság, feltételezünk tőlük.

"Halálosan, tudatosan… Elfogyni az ölelésben."

/Ady Endre/

Általánosságban véve az ego nem csinál mást, mint a múlt fájdalmaiból táplálkozva újrateremti azokat a jelenben, és kivetíti a jövőre. A párkapcsolatok szempontjából már akkor működésbe lép, amikor elkezded a szerelmi kapcsolatodat kiemelni a többi társas kapcsolatod közül, és búcsút intesz minden addigi, belső töltődéssel járó tevékenységednek. Az ego ekkor egy darabig rejtőzködő üzemmódban működik, majd amikor úgy érzi, hogy elérted azt a szintet, hogy a boldogságod egy rajtad kívülálló személytől teszed függővé, ismét feltűnik a színen, és olyan illuzórikus félelmeket villant fel neked, amelyek létezéséről addig fogalmad sem volt. Azt súgja a füledbe: "Úgysem vagy elég jó neki!" vagy "Ez az ember nem elég jó neked!". Hamar előkerülnek a szüleinktől szerzett viselkedésminták, akárcsak a múltbeli sérelmeink. Egy szempillantás alatt felkavarják a jelenünk, a befolyásuk alá vonnak, mígnem elkezdünk ismét a félelmeink szerint cselekedni. A párkapcsolatunk romba dől, az ego hatása alatt pedig telekürtöljük a világot a következőkkel: "Minden pasi rohadék!" vagy "A nőkkel baromi nehéz bánni!". A szomorú igazság pedig az, hogy vannak, akik be is veszik ezeket a hülyeségeket, így a lavina csak hömpölyög és hömpölyög tovább.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy az egónk ne bombázza szét a párkapcsolatainkat?

1.) Hidd el, hogy egymagad is képes vagy a teljességre!

Az ego csak azokra a kapcsolatokra van hatással, amelyeket két nem teljes ember alkot, akik azért jöttek össze, hogy kitöltsék a másikban lévő űrt. Azokra, amelyekben az egyik fél igénye, hogy teljes legyen, míg a másiknak az, hogy értékeljék őt. Ennek ellenkezőjéről a következőképp ír A csodák tanítása: "Mindkét fél magába tekint, és nem lát magában hiányosságot. Ilyenkor elfogadják teljességüket, és egy másik teljes emberrel egyesülve kiterjesztik azt." A könyv "szent kapcsolatként" emlegeti azokat a kapcsolatokat, amelyekben utóbbi megjelenik, ám ez csak azoknál alakulhat ki, akik nem futottak el a feladataik elől, és követték a belső vezetőjüket.

2.) Keress olyan dolgokat az életben, amelyek segítségével belülről töltekezhetsz!

Azáltal, hogy a számodra fontos személyt "különlegessé" teszed, az egód feljogosítva érzi magát arra, hogy azt a bizonyos személyt jobbnak állítsa be a barátaidnál, a munkádnál, a családodnál, és olykor még önmagadnál is. Ennek fényében már nem is olyan meglepő, ha besokallsz a megfelelési kényszertől, nem igaz?

3.) Ébredj rá, hogy nemcsak a szerelem képes felvillanyozni téged!

Az ego szereti elhitetni velünk, hogy a szerelmet, ami az egyetlen módja annak, hogy felvillanyozva érezd magad, kizárólag egy másik személy közreműködésével élheted át, ez azonban hazugság. Vigyél egy kis szenvedélyt mindenbe, amit csinálsz, és rá fogsz döbbenni arra, hogy szerelmet nemcsak egy konkrét személy iránt lehet érezni!

Én például hajlamos vagyok az írás során olyan lelkesedés átélésére, amit leginkább a szerelem érzéséhez tudnék hasonlítani. Belegondolni abba az alkotó folyamatba, amely során az addig kizárólag bennem létező gondolatok és érzések a papírra kerülnek, mindig lenyűgöz.

Hagyd, hadd bukkanjon elő a szenvedélyes szeretet minden kapcsolatodban, ahogyan engedj teret a barátságnak is a párkapcsolatodban! Azáltal, hogy nem támasztasz elvárásokat a párkapcsolatod felé, és megpróbálod a többi kapcsolatoddal egyenrangúként kezelni, nemcsak magadat, hanem a társadat is felszabadítod.

Felhasznált irodalom:

Gabrielle Bernstein: Édesítsd meg az életed!

N. Kollár Katalin-Szabó Éva: Pszichológia pedagógusoknak

Kiadó: Álomgyár Kiadó, 2015

Oldalszám: 224 oldal

Besorolás: YA, misztikus-romantikus

"A 19 éves Leila egy átlagos iskolai nap után hazafelé indul, csakhogy nem érkezik meg. Őt és a város lakóit fegyveres katonák terelik az ismeretlen, elkerített Zónába. A hely egy tábor, ahol a halál szelleme veszi körül az embereket.

A pusztulás világában Leila lát valakit, aki iránt egyszerre érez félelmet és vonzalmat. Kék szeme teljesen megbabonázza. De van ott más is, aki szem nélkül is lát mindent, és nem tűri, ha beleszólnak a tervébe. A tervbe, melyben nem szerepelt egy különös találkozás."

A könyv címéért oda és vissza vagyok.

XAVÉR.

Rideg. Erőteljes. Titokzatos. Ahányszor belegondolok a névből áradó energiákba, beleborzongok. Ehhez hasonló, nyers és ösztönös hatást vártam a regény olvasásától is.

A katonák Demprux lakosságát, mintegy karámba, beterelik az X-Zónába, hogy aztán a legkülönfélébb módokon végezhessenek velük. Leila erre akkor döbben rá, amikor sírógörcsét leküzdve, megacélozza magát, és elindul felderíteni a haláltábort. Odabent az emberek tülekednek, szabadulni vágynak, azonban minden próbálkozásukat véres megtorlás követi, így ahogyan telnek a napok, egyre kevesebb esélyt látnak a menekülésre.

A történetben rengeteg potenciált láttam, azonban számos esetben úgy éreztem, hogy a lehetőségek kiaknázatlanul maradtak. A téma elég provokatív. Büntetőtáborról írni bátor dolog, hiszen az már önmagában véve is érzelmileg felkavaró, ráadásul az ehhez hasonló eseményeket esélytelen lelki fejlődés, vagy éppen csorbulás nélkül megúszni. Éppen ezért olyan kockázatos az ehhez hasonló témákhoz nyúlni. A lélektani mélységek megragadása elengedhetetlen ahhoz, hogy hiteles cselekményt és karaktereket tudjunk az olvasó elé tárni.

Leila megnyilvánulásai azonban jelentősen aláásták a sorok mögül kiszivárgó büntetőtábor hangulatát. A lány hol pánikrohamot kapott, hol Katniss Everdeen szerepébe bújva kiutat keresett a Zónából. Eleinte csak az a benyomásom nem hagyott nyugodni, hogy Leilát az életösztöne helyett, leginkább a kíváncsisága hajtotta előre, később aztán az, hogy a Xavér iránt érzett fellángolásának köszönhetően elvesztette minden racionalitását.

A fiúban lejátszódó belső folyamatok, küllemével való összehangba hozását díjaztam, annál is inkább, hogy a lelki rohadásának kivetítése Dorian Gray történetét idézte fel bennem. Nemcsak a szélsőséges hangulatingadozások, hanem a mindkettejük személyiségében fellelhető önzőség szúrta a szemem. A város lakossága, a lány szüleit beleértve, lassan elsorvad a táborban, míg ők kizárólag egymással vannak elfoglalva. Xavér esetében ezt még meg is tudnám magyarázni azzal, hogy az ő célja eleve a pusztítás, de vajon Leilának mi a mentsége?

Amit sajnáltam: Képtelen voltam megszabadulni attól az idegesítő érzéstől, hogy a történet egész egyszerűen lóg a levegőben. Míg a Volnura Gimnázium és Demprux egy idilli, misztikus világ reményével kecsegtetett, addig Otília neve, és számos utalás magyar hatást keltett, amibe Susie néni,  vagy éppen Savanah sehogy sem illettek bele.

Ami felvillanyozott: Az utolsó néhány oldalon megcsillanó skizofrén helyzet, amellyel kapcsolatban csak remélni tudom, hogy az írónő maradéktalanul kiaknázza az abból adódó lehetőségeket.

Ha egy valamit tanácsolhatnék a folytatáshoz, akkor az a következő lenne:

Ne csak a felszínt kapargasd, hanem merj mélyebbre ásni! Ragadd ki a téged körülvevő világból a valódi érzelmeket, és hasznosítsd az írás során! Ahogy a valóságban, úgy az általad megteremtett közegben is hagyj időt arra, hogy az érzelmek a maguk természetes módján bontakozzanak ki!

Raveloson Andy vagyok. Amióta az eszemet tudom a kreatívkodás az életem szerves részét képzi. Az ékszerek és az egyéb kiegészítők gyártását az egyetem mellett végzem. Eleinte a húgommal, mostanra viszont egymagam vagyok a Soadyart termékek megálmodója és kivitelezője.

1.) Kitől örökölted a kreativitásod?

Édesanyám régen rengeteget varrt otthon. Olyankor felültetett a varrógép mellé az asztalra és onnan nézhettem, amit csinál. Neki köszönhetem az alkotás iránt érzett szerelmem.

2.) Miből szerzed az inspirációt?

Mindenhonnan, bárhonnan. Főleg Pinterestről, vagy Facebookról, sokszor mások alkotásaiból inspirálódom, de előfordul, hogy az utcán látottaktól száll meg az ihlet. A stílusomat illetően nem ragaszkodok semmihez. A technikáimmal és a külső behatásokkal úgyis változik magától, arról nem is beszélve, hogy elég unalmas lenne, ha ezeket a változásokat nem engedném be. A múzsám, ha szabad ilyet mondani, Judit volt a Fércművektől: mindig nagy csodálattal néztem milyen szépségeket készít.

3.) Honnan jött a kreálmányaid forgalomba hozásának ötlete? Na, és persze a név! Soadyart. Mit tudhatunk a névadásról?

Az eladást tulajdonképpen a kényszer szülte. Túl sok mindent gyártottam, nem volt már hol tárolni vagy kinek elajándékozni. A húgom kitalálta, hogy mi lenne, ha eladásra csinálnánk. Szórakozásnak indult az egész, a nevet sem gondoltuk komolyan. Kettőnk nevét összeollóztuk (HeliSoa + Andy) és létrehoztunk egy felhasználónevet. A húgom azóta felhagyott az alkotással, de a név megmaradt. Üzleti szempontból talán nem a legideálisabb, de szeretem, mert arra emlékeztet, honnan indult a történet.

4.) Számos technikát használsz a termékeid elkészítéséhez. Melyek ezek?

A technikáim folyamatosan változnak, mindig vannak újak, és néha elhagyok egyet-egyet. Jelenleg varrok, horgolok, üvegékszereket készítek és mivel nemrég költöztünk, kisebb bútordarabokat készítek és felújítok. Az első helyen jelenleg a rajzolás szerepel, míg a legújabb szerelmem a transzfertechnika és a horgolás. Érdekes, hogy ez utóbbit korábban milyen öregesnek éreztem, pedig elképesztő mi mindent ki lehet hozni egy gombolyag fonalból!

5.) Honnan szerzed be a termékeidhez szükséges alapanyagokat?

Mivel sok technikát használok, elég sok helyről szerzem be az alapanyagokat. Többségében webáruházokból, hiszen azokban általában olcsóbb és nagyobb a választék, mint a hobbiboltokban. Jelenleg főleg a csinaljekszert.hu oldalon vásárolok az ékszerekhez, textilboltok közül pedig a Kell-me és a Textilcottage a kedvencem. Budapesti boltok közül újabban a Fabtextil és a Barka közös boltja a kis kedvenc.

6.) Mit gondolsz a hazai anyagellátásról?

Szerencsére a hazai anyagellátás elég fejlett. Egyre több helyen lehet kapni jó áron ékszerkellékeket, textileket vagy egyéb alapanyagokat. Egyedül azt sajnálom, hogy ezek nagy része külföldről érkezik. Jó érzés lenne magyar termékekkel dolgozni, a vállalkozás korai szakaszában viszont ez egyébként is megfizethetetlennek tűnik.

7.) Hogyan kell elképzelni magát, az alkotói folyamatot? Rendelkezel egy saját, alkotói sarokkal?

Bizony van alkotósarkom (és tényleg egy konkrét sarokról van szó), a folyamat maga azonban nagyon változatos. Mivel több technikát ötvözök általában hosszadalmas, sokszor napokig tart. Ilyenkor az alkotósarkom terjed, és sokszor átkúszik a barátom dolgozó részlegébe is. Szerencsére neki nincs szüksége túl sok helyre ezért többnyire szó nélkül hagyja ezeket az inváziós szakaszokat, én meg igyekszem a türelmét meghálálni azzal, hogy időközönként visszavezényelem az eltévedt egységeket.

8.) Mivel egy márka kiépítése meglehetősen költséges munka, kiváltképp az első időkben, amikor inkább kiadásra, mintsem bevételekre számíthatunk, az ezzel foglalkozók többsége munka mellett igyekszik beindítani a vállalkozását. Hogyan tudtad beilleszteni a hétköznapjaidba az egyre komolyabbá váló kreatívkodást?

Azt hiszem, viszonylag egyszerűen, hiszen nem munkaként kezelem, hanem hobbiként. Azóta, hogy megrendelésre is dolgozom persze kicsit bonyolultabb a történet, de egyelőre az egyetem a legfontosabb, a hobbim nem mehet a tanulmányaim rovására. Ettől függetlenül sokszor esténként is dolgoznom kell, de egy darabig még biztos nem kell felvennem segédet.

9.) Amennyiben valaki szeretne magáénak tudni egy Soadyart terméket, viszont egyedi elképzelései vannak, vállalod azoknak is a megvalósítását?

Szeretem a kihívásokat, ezért nagyon szívesen megvalósítom az extrémebb kéréseket is. Tulajdonképpen nem okoz többletmunkát: ilyenkor egyszerűen félreteszem azt, amit magam találtam ki kihívásként és a vevő rendelését teljesítem helyette.

10.) Ahogyan a ruhákra, úgy az ékszerekre is igaz, hogy a tervezőknek előre kell gondolkodniuk, hogy termékeik igazodni tudjanak az aktuális szezonhoz. Mennyire fontos számodra, hogy az ékszereid passzoljanak az aktuális időszakhoz?

Az ékszereim többsége egész évben hordható. Készítek ugyan szezonális kollekciókat, de ezeket nem tervezem meg előre, mert általában ha előre megtervezek valamit, azt többnyire nem valósítom meg, ezért hagyom, hogy az inspiráció vezessen.

11.) Melyek a legkelendőbb termékeid?

Nehéz megmondani, még túl kevés ideje vagyok ehhez a piacon. Az biztos, hogy a csajszis, biciklis ékszerek nagyon jól mennek, illetve volt egy bevásárlószatyros időszak, amikor mindenki azt rendelt.

12.) Az utóbbi időben meglehetősen felkapottá vált a "DoItYourself", azaz "Csináld magad!" típusú ékszergyártás. A blogodra tévedők számos DIY bejegyzéssel találkozhatnak, miközben a hozzád hasonló ékszergyártók között akad olyan is, akik foggal-körömmel védik a termékeik elkészítésének módját. Miért döntöttél úgy, hogy megosztod a nagyközönséggel a praktikáid?

Szerintem nincs jobb érzés az alkotás öröménél és ettől az örömtől senkit sem szeretnék megfosztani. Aki magától szeretné megcsinálni, miért ne tehetné? Magam is úgy kezdtem, hogy megláttam más ékszereit, megtetszett és megpróbáltam elkészíteni őket. Az már önmagában jó érzés, hogy valakinek tetszik annyira, amit csinálok, hogy kipróbálja ő is. A bejegyzéseim másik oka pedig az, hogy tavaly megnyertem a "Csinálj Ékszert!" pályázatát, aminek keretein belül vállaltam a leírások elkészítését, cserébe pedig minden hónapban kapok egy kincsekkel teli csomagot, amivel kedvem szerint dolgozhatok.

13.) Hol lehet megvásárolni a termékeid? Milyen terveid vannak terjeszkedés terén?

Jelenleg Győrben, a „Szeretjük” boltban, illetve Budapesten „Emily Kincsesboltjában”. Emellett pedig van egy kis Meska boltom, de az utóbbi időben a sok egyéni megrendelés mellett ezt eléggé hanyagoltam. Tervezem még további helyek megkeresését és talán egyszer a piacozást is kipróbálom.

14.) Mit tanácsolsz azoknak, akik hozzád hasonlóan, ki szeretnének lépni az otthoni kreatívkodásból és meg szeretnék ismertetni a termékeiket másokkal is?

Nem tudom, mit merjek tanácsolni, mert még én sem látom, hogy mi vár igazán odakint, de az eddigi tapasztalataimból adódóan először is azt mondanám: Bízz magadban! Legyél nyitott, merész és kitartó! Elég komoly kihívást jelent a közönség elé állni és a konkurencia is nagy. Sokan vannak odakint és nagyon sok jó kézműves van, nem lesz egyszerű. Sokszor érzi azt az ember, hogy „én ehhez nem vagyok elég jó” vagy, hogy „a többiek mennyivel jobbak”. Ezt az érzést ki kell zárni. A többiek nem jobbak, hanem mások. Ha körülnézek nem konkurenciát látok, hiszen nekik sem könnyebb. És van még egy dolog, amit ki kell zárni: az irigységet. Sokan féltve őrzik titkaikat és felháborodnak, ha mások hasonló termékeket készítenek. Szerintem ez nem egészséges. Nem azt mondom, hogy nem lesznek olyanok, akik megpróbálnak majmolni, de mielőtt hibáztatnád őket, gondold végig, hogy a te ötleted honnan jött, tényleg sajátod-e? Nem lehet, hogy láttad egyszer Pinteresten csak már elfelejtetted? Na, és ha majmolnak, miért vagy úgy oda? Ezek szerint valamit mégiscsak jól csinálsz, nem?

Hányszor érted már tetten magad azon, hogy utálkozva pillantasz azokra az ismerőseidre, akikből napkitörésként sugárzik a boldogság, miközben titkon, egy kicsit irigykedsz is emiatt rájuk? Elmész mellettük az utcán, és csak azért is megkritizálod őket, hogy bebizonyítsd magadnak, ők sem tökéletesek, de azért felmerül benned a kérdés: Vajon mit csinálnak másként? És én hol rontom el? Egyáltalán: Mennyire valódi a boldogságuk? Hány százalék megjátszás húzódik a mosolyuk mögött?

"Gondolataiddal, érzéseiddel és hiteddel átírhatod a jövendődet. A jelent nem, mert az már készen van. Megfagyott minden múltbéli gondolatod, jó és rossz érzésed, félelmed, tévhited és tévedésed. Megdermedt már minden, és olyan lett, amilyen - de a jövőd még várakozik." - Müller Péter

Egy valamit érdemes már előre tisztázni: Az élethez való pozitív hozzáállás nem azt jelenti, hogy az eszerint élőknek nincsenek meg a maguk problémái, vagy éppen mélypontjai. A hangsúly a szemléletmódon van. Azon, hogy miként dolgozzuk fel a velünk szembejövő impulzusokat. A döntésen, hogy a negatív élethelyzeteket is megpróbáljuk-e a magunk javára fordítani, avagy sem. Ahelyett, hogy beburkolóznánk a harag, az irigység, vagy éppen az önsajnálat kényelmes, meleg burkába, megpróbálunk válaszokat találni a miértekre. Megnézni, milyen következtetéseket tudunk levonni a történtekből, és beépíteni a tapasztalatainkat a hétköznapjainkba.

Az optimista emberek mit csinálnak másként?

Megválogatják, hogy milyen gondolatokat gyökereztetnek meg a tudatukban, ugyanis ezek azok, amelyek nagymértékben befolyásolják a lelkiállapotunkat. Ha őszinte akarok lenni, a gondolataink 90%-a egy nagy rakás kaka, ráadásul ezek még egymást is generálják. Ezért van az, hogy a borúlátó emberek mindig rosszabbnak fogják találni az életüket másokénál. Gyakran meg sem tudják magyarázni az okát, mégis felemészti őket a rosszindulatú irigység, így a reakciójuk is csak ellenséges lehet a boldog emberekkel szemben. Ahelyett, hogy önmagukon dolgoznának, a menthetetlenül nyomorúságosnak tartott életük helyett, azokéval foglalkoznak, akikét sokkal jobbnak találják a sajátjukénál, és ha ők már semmiben sem lelik örömüket, akkor elintézik, hogy másoknak se sikerüljön.

Mindezek persze nem azt jelentik, hogy az optimista emberek nem lehetnek időnként egy kicsit szomorúak, vagy a pesszimista emberek ne érezhetnék magukat derűsen. Utóbbira talán a legjobb példa az a fajta hamis boldogság, amit akkor képes érezni egy rosszindulatú ember, ha keresztbe tehet valakinek, akit titkon irigyel. A lényeg pusztán annyi, hogy a pozitív vagy a negatív gondolatainkhoz, érzéseinkhez ragaszkodunk tartósan.

A rosszindulatú embereket nem, vagy csak nagyon nehezen lehet meggyőzni arról, hogy ha csak feleannyi időt fordítanának önmaguk fejlesztésére, mint mások kritizálására, sokkal felszabadultabbá válhatnának. Szeretnek ragaszkodni a sérelmeikhez, gyakran hagyják elhatalmasodni magukban az irigységet, a féltékenységet, a dühöt, vagy a haragot. Nem mozgatja meg őket, hogy átformálják a gondolkodásmódjukat, holott minél jobban törekszünk arra, hogy jobb emberekké váljunk, és teszünk is érte nap, mint nap, egyre elégedettebbek leszünk a saját életünkkel kapcsolatban. Hamar rádöbbenünk: nincs miért irigykednünk, és szépen lassan képessé válunk arra, hogy együtt örüljünk másokkal.

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014

Oldalszám: 240 oldal

Goodreads: 3,87

Besorolás: YA, fantasy

"Cassie visszasírja régi életét, miután kénytelen volt a napfényes Kaliforniából a borongós New Englandbe költözni. Ugyanakkor furcsa kötődést érez egy csapat ijesztő kamaszhoz, akik az iskoláját uralják. Beavatást nyer a New Salemet évszázadok óta uraló boszorkányok rendjébe, bekerül a Titkos Körbe, amely egyszerre jelent mámorító izgalmat és halálos veszélyt.

Ám amikor beleszeret a titokzatos és érdekes Adambe, Cassie-nek döntenie kell, hogy ellenáll-e a kísértésnek, vagy szembeszáll a sötét erőkkel, hogy megkapja, amit akar - még ha ez azt is jelenti, hogy elég egyetlen rossz döntés és utolérheti a vég."

A Vámpírnaplók szerzőjeként ismertté vált L. J. Smith, A Titkos Kör /The Secret Circle/ című története 2011-ben vált igazán felkapottá, amikor a CW úgy döntött, hogy adaptációt készít belőle. Kisebb-nagyobb fenntartásokkal ugyan, de a sorozat végül elnyerte a tetszésem, úgyhogy a tengerentúli bukása ellenére, kíváncsian vártam a könyv hazai megjelenését, ami a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a 2014-es Könyvfesztiválon meg is történt.

A történet egy észak-amerikai, tengerparti városkában, New Salemben játszódik, ahová Cassie és az édesanyja, a családi kapcsolatokat helyrehozandó, költöznek vissza. A lány kénytelen új életet kezdeni ebben a különös hangulatú városkában, amelyet az Egylet nevű társaság tagjai uralnak, és hozzá hasonlóan, mindannyian a Varjúrév úton élő családok leszármazottai.

Cassie hamar megismerkedik a kör tagjaival, és míg Faye személyében ellenségre, addig Dianában igaz barátra talál. A lány egy titokzatos haláleset révén bebocsájtást nyer az Egyletbe, és a beavatás során kiderül, hogy a várost boszorkák alapították és lakják mind a mai napig. A ceremónián feltűnik Adam, Diana szerelme, akivel Cassie korábban már találkozott. Ellenállhatatlan vonzást érez a fiú iránt, és ez önmagában elég bonyodalmat jelent a számára, a kristálykoponyából elszabaduló gonoszról nem is beszélve…

Cassie az első pillanattól fogva kiborított. Egyik napról a másikra vált ártatlan bárányból áldozattá, és mire észbe kaptam már meg is harapta azt a kezet, ami enni adott neki. A reakciói szélsőségesek. A viselkedése hiteltelen. Egy könnycseppet sem ejtenék, ha a folytatásban az Adammel történtek miatt máglyára vetnék.

Mindközül Faye karaktere volt a legértékelhetőbb. Diana ugyan közel áll a szívemhez, viszont az állandó jellegű fényezése kezdett kiábrándítani belőle. Laurel és Melanie révén végre közelebb kerülhettünk a tényleges boszorkánysághoz. Sajnáltam, hogy viszonylag kevés szerep jutott nekik, ahogyan Nick esetében is. Deborah, Suzan és a Henderson fivérek kapcsán nincs kialakult véleményem, Korinak viszont hálás vagyok, hogy meghalt, mert azáltal felpörögtek némileg az események.

Ami tetszett: A boszorkányok természethez való viszonyulása.

Mélypont: Fekete John. Kalózok is lesznek a folytatásban?

Borító: Igézőbb, mint maga a regény.

A történet elnagyolt, kiszámítható és primitív. A karakterek jellemtelenek, idegesítőek és a viselkedésük hiteltelen. Hogy kiknek ajánlom? Nos… Azoknak, akik mániákusan rajonganak a boszorkányokért. Biztosra veszem, hogy ők találnak benne értékelhető elemeket.

★☆☆☆☆

"Érezhetem magam bűnösnek a múlt miatt, aggódhatok a jövőn,

de cselekedni csak a jelenben tudok." (Abraham Maslow)

Érezted már tehetetlennek magad egy kapcsolatban? Hányszor szembesültél azzal, hogy hiába teszel meg minden tőled telhetőt, ha a párod egész egyszerűen nem képes változtatni a viselkedésén? A viselkedésén, és nem önmagán, merthogy a kettő között lényeges a különbség, mégis hamar azon kapod magad, hogy mindenért őt hibáztatod, rendszeresen szembesíted őt a tévedéseivel, majd javíthatatlannak könyveled el, de mi van, ha a probléma forrása nem benne, sokkal inkább benned keresendő?

Miért gyűjtögeted a párod hibáit, ha vele akarod leélni az életed?

Elárulom: Fenn akarod tartani a róla alkotott negatív képet.

Mindannyian teszünk olyan dolgokat a párkapcsolatainkban, az apróbbaktól egészen a legfájdalmasabbakig, amelyekről a lelkünk mélyén érezzük, hogy nem helyesek. Ezekkel a hibákkal sokkal könnyebb együtt élni, ha a másik hibáira tereljük a figyelmet és bebizonyítjuk: a párunk rossz ember. Az ő cselekedeteinek fényében, a mieink már nem is tűnnek olyan súlyosaknak, így a saját tetteinkért sem kell felelősséget vállalnunk.

                                                                 

Lássunk néhány példát azok közül, amelyek miatt kellemetlenül érezhetjük magunkat a bőrünkben, és arra késztetnek, hogy a másikra tereljük a figyelmet:

- nem hívtam fel, pedig tudtam, hogy várta

- lemondtam a találkozót, a közös programot, amit régóta tervezgetett

- hazudtam vagy eltitkoltam előle valamit

- kifordultam önmagamból, kiabáltam vele

- más nőkről fantáziáltam

- részegen jártam haza

- megütöttem

- megcsaltam

Gondolj csak bele! A történtekből fakadó gondolatok mind ott mocorognak a fejünkben, és nem hagynak bennünket nyugodni. Természetünkből fakadóan óvakodunk a fájdalomtól, az énvédő mechanizmusok mindenáron meg akarnak védeni bennünket tőlük.

Tagadunk, védekezünk, nem merjük bevallani, olykor még önmagunknak sem: hibáztunk. Elbújunk és távolságot tartunk, ellökjük magunktól a másikat, csakhogy ne kelljen szembesülnünk azzal, hogy megbántottunk valakit, talán éppen azt, aki a világon a legfontosabb számunkra. Mindezt miért? A lelkünk mélyén mindannyian jó embernek szeretnénk érezni magunkat, ám ha kudarcot vallunk, az képes alapjaiban megrengetni az önmagunkba vetett hitünket. Milyen ember az olyan, aki fájdalmat okoz másnak? Elárulok valamit: Mindannyian hibázunk. Te is. Én is. Mindenki. Azáltal, hogy elnyomod magadban a hibáid, csak még nagyobb súlyt helyezel magadra. Rossz ember lenne az, akit nyomaszt, ha fájdalmat okoz a másiknak? Nem hinném.

A hibáinkból fakadó kudarcélmény belső, nyomasztó érzése az, amelyet minden erőnkkel igyekszünk megszüntetni vagy legalább csökkenteni, ám ha azáltal kívánunk megnyugvást találni, hogy letagadjuk a történteket, önigazolóan megmagyarázni a dolgot, csak elnyomjuk magunkban a rossz érzéseket. Nem oldottuk fel őket, csak annyit érünk el vele, hogy a bennünk maradó kudarcérzés frusztrációt kelt.

Ismerjük be a hibáinkat először magunknak, majd a párunknak és hozzuk helyre azt, amit elrontottunk. Ez az egyetlen módja annak, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal és a társunkkal.

"Érezted már valaha, hogy csodálatos dolgokra teremtettek? Mikor kislány voltál, tudtad, hogy valami különlegeset kell adnod a világnak? Mi, nők nagyon sokszor elveszítjük a kapcsolatot furcsa, női, saját nagyságunkról szövögetett álmainkkal, és férfias, sikert hajszoló álmokra cseréljük őket. Pedig jobban tennénk, ha elfogadnánk, hogy azért születtünk, mert küldetésünk van: be kell bizonyítanunk, hogy éppen olyan jól, vagy még jobban meg tudjuk csinálni, mint a férfiak. Mindannyian kétségbeesetten próbáljuk elérni, amiről azt képzeljük, hogy egyenlővé és boldoggá tesz minket – a sikeres karriert, a házasságot, a családot és a két gyereket –, és közben elfelejtjük, kik vagyunk valójában: briliáns, szexi és varázslatos, mással össze nem téveszthető lények.

Elfelejtettük, hogy az erőnk nem a férfiakkal való versenyzésben vagy az abban való erőlködésben rejlik, hogy hasonlítsunk hozzájuk, hanem abban, hogy elfogadjuk természetes női erősségeinket: az együttérzést, a belőlünk sugárzó varázslatot és a finomságot. Ösztönös gyógyítók és mesteri szeretők vagyunk. A szívünk tele van szeretettel, és fogékonyak vagyunk a spirituális igazságokra. Szexuális és női fortélyaink másokat is ösztönöznek, lelkesítenek és erővel töltenek fel. Rendkívüliek vagyunk." /Marie Forleo: Az elbűvölő nő/

Marie Forleo amerikai business- és life couch. A Marie Forleo International, a B-School és a MarieTv tulajdonosa. Előadásaival és YouTube csatornán futó videóival, immáron évek óta inspirálja és motiválja a közönségét. Azt tanítja nekik, hogyan legyenek hitelesek, kifejezők, valamint életerősek a jelenlétben rejlő energia segítségével.

Az elbűvölő nő: Minden pasi engem akar (Make Every Man Want You: How to Be So Irresistible You'll Barely Keep from Dating Yourself!) című könyve a tengerentúlon 2008-ban, hazánkban viszont nemrég jelent meg az Édesvíz Kiadó jóvoltából.

Már hónapok óta figyelemmel követtem a MarieTv adásait, amikor megláttam a kiadó webshopjában a könyvet és azonnal lecsaptam rá. Számomra a könyv írójának neve önmagában garantálta a minőségbeli elvárásaim, bár bevallom, sem az angol, sem a magyar címétől nem vagyok különösképpen elragadtatva.

A könyv három részből áll.

Az első rólad szól. Rólad és arról, mit is jelent pontosan az ellenállhatatlanság és miben rejlik. Ebben a fejezetben egyfajta szemléletformálás történik azzal kapcsolatban, hogyan állj hozzá a férfiakhoz és arról is szó esik, hogy mit NE tegyél, hacsak nem akarod elüldözni magadtól szerencsétlent.

A második részben már trükköket sorol fel Marie, amelyek ellenállhatatlanságodat csak még szembetűnőbbé varázsolják az ellenkező nem számára.

A harmadik részben gyakran feltett kérdésekre adott válaszokat olvashatsz.

Tipp: Ne reménykedj abban, hogy Marie sejtelmes utalásokkal vezet rá a valóságra. Szókimondósága némelyik kérdésnél olyan hatással volt rám, mintha egy vödör jeges vízzel öntöttek volna nyakon.

A következőkben a TOP3 férfitaszító szokásról olvashattok:

#1: Görcsös ragaszkodás

Milyen viselkedésformák jellemzőek egy mindenáron ragaszkodó nőre? Ha mániákusan keresi, ellenőrzi a párját, csakhogy meggyőződjön affelől, hogy minden rendben van-e vele. Bizton hiszi, hogy csak a másik által érheti el a boldogságot és rendszeresen hangot ad az érzelmeinek és a hiányának. Folyamatosan kielégítetlen vágyat érez a férfi megerősítése iránt a külsejével és viselkedésével egyaránt.

Mindezek hatalmas súlyt helyeznek a másik vállára, amitől úgy érezheti, ha netalán hibázna, azzal is számolnia kell, hogy ő lesz a felelős a boldogtalanságodért. Ne felejtsd el: Ahhoz, hogy boldog légy, senki másra nincs szükséged, csakis magadra!

#2: Folytonos bizonytalanság

A bizonytalanság és a görcsös ragaszkodás kéz a kézben járnak, hiszen mindkettő a kóros önbizalomhiányra, és az abból fakadó a kétségbeesésre vezethető vissza, ami azt súgja a füledbe: "nem vagy elég jó".

Hányszor hagyta már el a szádat a "Még mindig szeretsz?", "Szerinted ő csinosabb, mint én?" vagy "Elég vonzónak találsz?" típusú kérdések?

A helyzet az, hogy a bizonytalanság és az önmagunkban való kételkedés természetes velejárói az emberi létezésnek. Az a nem mindegy, hogy leragadsz-e az ártó gondolatoknál vagy tovább táplálod a bizonytalanságot. Fogadd el magad! Engedd el a folytonos megfelelési kényszert! Szabadulj meg az ártó gondolatoktól!

#3: Kemény, megkeseredett hozzáállás

Azok a nők, akik keményen és megkeseredetten viszonyulnak az élethez, általában merevek és fáradtak. Túl komolyak, cinikusak és keserű a humoruk.

A legtöbbször a csalódás, az ebből származó, visszafojtott düh áll a háttérben. Sokan nem engedjük meg magunknak, hogy megtapasztaljuk a haragot, így hajlamosak vagyunk elnyomni azt magunkban. Ezzel csak egy probléma van: attól, hogy elnyomunk magunkban valamit, még nem fog eltűnni, éppen ellenkezőleg, egyre jobban felgyülemlik.

Hogyan szabaduljunk meg a megkeseredettségtől? A gyógyulás a megvilágosodással kezdődik. Ha abban a tévhitben élsz, hogy az élet vagy a férfiak rosszat akarnak neked, áldozati szerepbe bújsz. Próbálj meg más szerepet választani! Vedd kezedbe az irányítást! Szabadulj meg a dühtől! Add át magad neki, járja csak át a tested, majd engedd el! Ragyogj!

Az elbűvölő nő egy könnyen olvasható, humoros, mégis gondolatébresztő könyv. Bátran ajánlom mindazoknak, akik rá akarnak ébredni az ellenállhatatlanságukra, hogy aztán életigenlő szemléletben töltse a mindennapjait!