Flódni sütés közben valósággal vibrál a kezünk alatt a tradíció. Annak tudatában pedig, hogy eredete egészen bizonyosan a régmúltig – néhányan a középkori német, mások francia, addig egyesek még korábbi korokhoz kötik – nyúlik vissza, már korántsem meglepő, hogy az ember lánya igazi ősasszonynak érezheti magát, mialatt telepakolja a tepsit ezerféle jósággal.

A recept ezúttal Kárai Dávid: 50 édesség amit el kell készítened című, klasszikus édességeket, és azok elkészítését tartalmazó könyvéből származik, amelyet ezúton is jó szívvel ajánlok a figyelmetekbe!

A flódni hagyományosan egy 5 tésztarétegből álló édesség. Rétegei közé mák-, dió-, alma-, és szilvalekvár kerül, amelynek eredménye egy igazán laktató sütemény. Elkészítése során felhasználhatjuk az ünnepek után ránk maradt alapanyagokat, bár szó, mi szó, akinek nincs türelme, vagy éppenséggel ideje 4-5 órányi sütögetésre, annak bizony érdemes továbblapoznia - esetleg megfelezve a sütéshez kapcsolódó tevékenységeket, egyik részét még előző este, másik felét pedig aznap elvégeznie -, egy kevésbé időigényes édességet választania.

Sorolom, mire lesz szükség az elkészítéséhez:

- 550 g liszt

- 100 g porcukor

- 1 csipet só

- 250 hideg vaj

- 100 ml fehérbor

- 1 tojás

- 2 tojássárgája

A sütést a tészta összeállításával kezdtem. A lisztet összeszitáltam a porcukorral és a sóval, ehhez pedig hozzákockáztam a hideg vajat. Az így kapott keveréket, némi morzsolgatást követően hozzáadtam a tojásokat, és az azokkal is elegyített masszát nyakon öntöttem a fehérborral. Becsomagoltam fóliába, 1 órára a hűtőbe tettem.

- 850 g alma

- 1 ek cukor

- 1 citrom

- 1,5 tk fahéj

- 1 tk szegfűszeg

- 2 cm-es gyömbér

- 50 ml fehérbor

Addig, amíg a tészta pihent, elkészítettem a töltelékeket. Először az almával foglalatoskodtam, merthogy ennek kellett mind közül a legtöbb törődés. Az almákat meghámoztam, kicsumáztam, egy nagyobb lyukú reszelőn legyalultam. Hozzáadtam a cukrot, a citrom héját és annak kifacsart levét. Hagytam állni negyed órát, majd kinyomkodtam belőle a felesleges nedvességet. Az így kapott almareszeléket beletettem egy serpenyőbe, hozzáadtam a fahéjat, a szegfűszeget és a gyömbért is. 5-6 perc párolást követően, meglocsoltam a fehérborral, és további 5 percig pároltam, hogy egy fűszeres, almakrémet kapjak végeredményként, amelyet aztán félretettem kihűlni.

- 100 ml fehérbor

- 80 g cukor

- 40 g mazsola

- 200 g dió

Az almareszelék pihentetése közben elkészítettem a diós tölteléket. Ehhez egy edényben összekevertem a fehérbort a cukorral, és ha adtam volna hozzá mazsolát, akkor az szintén ennél a pontnál került volna bele. A cukor olvadását követően beleöntöttem a darált diót, és alaposan elkevertem az egészet, amelyhez egy leheletnyi citromhéjat is hozzáreszeltem, és félretettem ezt is hűlni.

-150 ml fehérbor

- 80 g cukor

- 1 narancs reszelt héja

- 200 g mák

A mákos töltelékkel az előzőhöz hasonlóan jártam el, annyi különbséggel, hogy reszelt narancshéjjal dobtam fel a mákot.

- szilvalekvár

A flódnit a kényelmes rétegezés kedvéért mindenképpen egy magas falú tepsiben érdemes sütni. A tepsit egy formára vágott sütőpapírral kibéleltem, és ebből rögtön kettőt készítettem elő, mert a sütőpapír már a tészta kinyújtásában is segítséget jelent.

A tésztát tehát kivettem a hűtőből és 5 egyenlő részre osztottam. Az első gombócot a deszkán hagytam, a többit pedig visszatettem a hűtőbe. Az egyik sütőpapírdarabot a deszkára tettem, ráhelyeztem a tésztát, és akkorára nyújtottam, hogy az túllógjon a sütőpapíron. Az így kapott vékony – tényleg nagyon vékony – tésztát a tepsibe helyeztem, méghozzá úgy, hogy a sütőpapír érintkezzen a tepsi aljával, levágtam a felesleges tésztát, és – viszonylag – egyenletes rétegben rákentem a mákos tölteléket. Kivettem egy újabb adag tésztát, amit ugyanúgy elhelyeztem a sütőpapíron, kinyújtottam, majd a sütőpapírral felfelé fordítva a mákos töltelékre borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt. A tészta szélét megint korrigáltam, és elsimítottam rajta a diós tölteléket. A harmadik tésztaadagot ugyanígy kinyújtottam, belehelyeztem a tepsiben, aztán elegyengettem rajta az almás tölteléket. Erre került egy újabb adag kinyújtott tészta, majd a szilvalekvár, és végül az utolsó tésztaréteg, amellyel kapcsolatban különösen érdemes arra figyelni, hogy valóban nagyra nyújtsuk, mert sütés közben a tészta – élesztő, sütőpor és társai hiányában – némileg összezsugorodik, és nem fog egységes felületet képezni a teteje.

 A rétegezés során kapott süteményt egy hústű segítségével a legalsó rétegig megszurkáltam, és a tetejét egy felvert tojással vastagon lekentem. Ezt követően 170 °C-ra előmelegített sütőben, 40-45 perc alatt aranybarnára sütöttem.

További fantasztikus receptekért kukkantsatok bele, és ha érdemesnek tartjátok rá, szerezzétek be Kárai Dávid: 50 édesség, amit el kell készítened című süteményes könyvét. Higgyétek el, megéri!

Idén úgy alakult, hogy viszonylag korán sikerült megszabadulnom a vizsgáktól, amelynek hála, bele is vethettem volna magam egy kiadósabb pihenésbe, ha éppenséggel nincs a nyakamon a szakdolgozat, és nem toporzékol a küszöbön a gyakorlat. Azt elmúlt években viszont az szintén bebizonyosodott, hogy hiába szeretném napjában legalább százhúsz alkalommal megváltani a világot, annak sincs az ég egy adta világon semmi értelme, ha a hajtás meg a stresszelés miatt szépen lassan felőrlöm magam. Pontosan ezért törekszek mindig arra, hogy a munka mellett szakítsak egy szusszanásnyi időt a regenerálódásra. Amióta pedig csak az eszemet tudom, tipikusan „kádfürdőzős” típusba tartozok, így ha egyszer-egyszer, vagy annál egy kicsit többször túlpörög az agyam, bevált módszerem, hogy egy forró – de tényleg forró – fürdővel csitítom le magam.

„Az új t: by tetesept márka új színt hoz az otthoni wellness termékek világába! A márka magában hordozza a tetesept értékeket, melyből kifejlődött, de vidámabb, fiatalosabb életérzést, modern design-t képvisel. A termékek intenzív illataival, élénk színeivel, vagy selymes dús habjával minden érzékszervre intenzíven hatnak, így a fürdést valódi élménnyé varázsolják!”

T BY TETESEPT – HABFÜRDŐ (400 ml)

A habfürdő-fürdősó-fürdőgolyó szentháromságának megrögzött hívőjeként, hajlamos vagyok arra egy-egy alkalommal, bármilyen különleges alkalom híján is tetemes mennyiséget borítani-szórni-dobni azokból a kádba, hogy aztán elheverhessek az illatos forróságban. Hasonlóképp jártam el a T by Tetesept márka Érzékiség habfürdőjével is, és az illatok – gránátalma és a fekete berkenye együttese – tulajdonképpen szétfeszítették a fürdőszobát. A bogyós – számomra legalábbis – illatkavalkádnak hála, ezúttal egy cseppet sem botránkoztam meg, sőt kimondottan indokoltnak tartottam, hogy a flakonon külön felhívják a figyelmet a habfürdő emberi fogyasztásra való alkalmatlanságára. 

„Add át magad a szenvedélyes érzelmeknek és engedj az érzékek csábításának! Éld meg az értékes pillanatokat, ami csak a Tiéd, és hagyd, hogy az álmaid vezessenek! A simogató, kényeztető hab és a csábító gyümölcsös illat ápolja és feltölti a testet és a lelket, és teszi teljessé a fürdés élményét.”

Javallott használata: Adagolja 35-38 °C-os befolyó fürdővízhez, majd élvezze a 10-20 percig tartó fürdőt!

Ahogy a kádba csorgattam a lávaszerű, burgundi folyadékot, amelyből tényleg elegendő egészen kevéske, gyakorlatilag borítékolható volt, hogy némi túlzással, de testen kívüli élményben lesz részem. A habfürdő pillanatok alatt lágy – habfürdő intenzív színe miatt esélyes, kád faláról levakarhatatlan – rózsaszínre színezte a vizet. A magam részéről persze azt sem bántam volna, ha jóval nagyobb, már-már kádból kicsorduló habhatást lehetett volna vele elérni, de így is elég csinos felhőket képzett a kádban.

Számomra külön említésre méltó az a habfürdőre aggatott figyelmesség is, amely ezúttal egy HALLO Sonnenschein termékminta. A tusfürdőt leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik kimondottan élénkítő hatást szeretnének elérni a fürdőzéssel, merthogy lenyűgöző lime és gyömbér illatával masszírozza az agysejteket.

T BY TETESEPT – FÜRDŐSÓ (60 ml)

A következő mindenmentes – tartósítószertől, lúgos szappantól, parafintól, szilikontól és ásványi olajtól –  Egy adag szeretet fürdősó, megkockáztatom, hogy még inkább belopta magát a szívembe, mint a habfürdő. Míg a termék illatában rendkívüli intenzivitás, és egyfajta cukorkás jelleg köszönt vissza, addig hatóanyagai aktívan dolgoztak a bőrömön, hogy aztán 100%-ig hidratáltan szállhassak ki a kádból. Bár a fürdősó mellőz minden csillogást, a szemek feloldódása valami hihetetlenül aranyos lila-rózsaszín tűzijátékszerű formában történik. 

„Az olyan különleges emberek, mint Te, különösen nagy adag szeretet érdemelnek. Add át magad az értékes összetevők és a magával ragadó gyümölcsös illat kényeztetésének! Az egyedi ápoló hatást a különleges bőrazonos szerkezetű liposzómák, valamint a kivételesen finom, könnyen oldódó kristályok nyújtják.”

Javasolt használata: Adagolja a fürdősót a 35-38 °C-os befolyó fürdővízhez, majd élvezze a 10-20 percig tartó fürdőt! A fürdő után öblítse ki a kádat forró vízzel, hogy eltávolítsa a maradék fürdősót!

Míg a habfürdő az Érzékiség mellett, Kapcsolj ki! változatban, addig az Egy adag szeretet fürdősó Egy adag szerencse változatban is elérhető, úgyhogy igazán érdemes körülnézni a Rossmann üzleteiben, vagy akár bekukkantani a TakemeShop.hu weboldalra.

Mennyire kedvelitek, és használjátok az édeskés illatokat?

Azt hiszem, hogy a szempillaspirál tipikusan a sminkelés azon „must-have” eszköze, amellyel kapcsolatban még annak is akad némi tapasztalata, akit cseppet sem hoz lázba egy-egy rúzs, vagy akár egy szemhéjpúder paletta látványa. Mondjuk anyukámnak akit bár egy leheletnyi korrektorra is alig lehet rábeszélni, a spirált alkalom adtán azért szívesen forgatja. Nem meglepő, hiszen egy gondosan kiválasztott példány – azáltal, hogy keretet ad a szemnek és éberebbé varázsolja a tekintetet –, különösebb macera nélkül, pillanatok alatt, már önmagában véve is megállja a helyét.

Rengeteg helyen olvastam már, részben magam is egyetértek vele, hogy szempillaspirálból elég a drogériás, azonban  az is szem előtt tartandó: a szem egy igen érzékeny szerv. Már a legkisebb behatásra elkezdhet könnyezni, bepirosodni, a kellemetlen, szúró érzésről nem is beszélve, amelyen a nem megfelelő sminktermékek használata csak még inkább súlyosbíthat, éppen ezért érdemes megválogatni, hogy mit kenünk a szemünk környékére.

A következő bejegyzésben egy-két alternatívát mutatok arra az esetre, amennyiben drogériákban – IsaDora Magyarország termékei a magas színvonalnak megfelelően magasabb, ugyanakkor még mindig drogériás - megtaláljátok a Douglas Parfümériákban - árkategóriába tartoznak – keresgélnétek megbízható szempillaspirálok után.

Az újdonságok nem feltétlenül kollekciókban érkeznek. Az IsaDora szempillaspiráljai ennek ékes bizonyítékai, nevezetesen az Insane Volume Lash Styler és a legújabb készítményük a Big Bold Extreme. Míg előbbi egy nyári, addig utóbbi egy téli újdonság, azonban mindegyiküket hetek, hónapok óta tesztelek, amelyeknek hála végre sikerült leküzdenem a spirálokkal kapcsolatos érdektelenségem.

Tudtad, hogy a ritkás, rövid és gyenge szempillák számtalan külső és belső okra vezethetőek vissza? Amennyiben szívesen megszabadulnál a problémától, érdemes átgondolni a következő kérdéseket:

● Fogyasztasz-e elegendő E-, B-, és C-vitaminban gazdag, minőségi ételt?

● Megfelelő mennyiségű ásványi anyagot juttatsz a szervezetedbe?

● Akadnak-e pajzsmirigy-, vagy a női hormonokat illető problémáid?

● Használsz vízálló szempillaspirált, amelyet csak erősen dörzsölve tudsz esténként eltávolítani? Viseltél-e sokáig, tartósan rögzített műszempillákat?

INSANE VOLUME LASH STYLER

A márkától jól megszokott, meglehetősen kifinomult kinézettel szemben, az Insane Volume Lash Styler, fényes, magenta színű tubusában kimondottan az "eye-catching" kategóriába tartozik. Legfőbb különlegessége azonban a spirál keféjében rejlik, amelyben egy tripla festékelosztó rendszert – egy-egy kétoldalas festék, és egy szembetűnőbb, félhold alakú festékgyűjtő – alakítottak ki a festék hatékony eloszlatása érdekében. Míg a félhold alakzaton erősebb sörték gondoskodnak a pillák nyújtásáról, elválasztásáról, addig a kefe egyenes oldalára már finomabb sörtéket álmodtak meg, így ezek hatékonyabban képesek eloszlatni a festéket.

● Illatanyagmentes, szemészetileg tesztelt

● Éjfekete szempillák eszméletlen dús hatással

● Egyedülálló kefe különleges, tripla festékelosztó rendszerrel a fekete szempillákért

● Krémes textúra

● Rugalmas, rétegezhető formula

● Intenzív fekete pigmentekkel

● Gyönyörűen ívelt szempillák

● Hosszan tartó hatás

● Nem csomósodik, nem kenődik el

A kefe valóban sok, inkább rengeteg festéket vesz fel, ezért nagyon, de nagyon gyorsan lehet vele dolgozni, minek eredményeként rendkívül látványos és dús pillákat kapunk, akár már egy réteg felvitele után is. A szempillaspirál, az első néhány használatot követő sokkot, nemcsak beteljesítette a hozzá fűzött reményeimet, hanem egy magasabb mércét állított fel a szempillaspirálok számára. A tetemes festékfelvitel egyetlen, némileg zavaró hátránya, hogy hajlamos a szempillák összetapasztására, amelyet az apró tüskékkel, eleinte meglehetősen nehezemre esett szétválasztani. Mindezek tudatában spirálozva, mindössze néhány alkalom után ez a probléma viszont kiküszöbölhető, és az egyik leglátványosabb, legtartósabb hatást nyújtja, merthogy kézfázisú sminklemosó bevetésével is csak második nekifutásra tudtam maradéktalanul eltávolítani.

BIG BOLD EXTREME

Bizonyos kefeformákkal, mint a vékony fejű, nagyobb résekkel bíró kefékkel, sokkal jobban szét tudjuk választani és ívelni a pilláinkat, míg egy vaskosabb, sűrűbb, kuszább fejű kefével dúsabb hatást tudunk elérni. A Big Bold Extreme, amelynek személyében a dúsító szempillaspirálok termékvonala bővült tovább, éppen ez utóbbi technikára játszik rá, ugyanis büszkesége, hogy különleges keféjének köszönhetően könnyen rétegezhető és tartós hatást biztosít.

● Látványos és extrém dúsító hatás

● Krémes, rugalmas textúra, rétegezhető

● Extrém fekete

● Hosszan tartó hatás

● Nagyméretű kefe, hosszú és rövid sörtékkel

A szempillaspirál középvastagságú tubusa, amely nem mellesleg fekete-narancs színben tündököl – bár a magam részéről sokkal jobban örültem volna egy sokkal kifinomultabb, mondjuk egy matt fekete, bársony tapintású toknak – tökéletesen kézre áll, amelyből kicsavarást követően egy, a megszokottnál nagyobb kefe bukkan elő. Rövidebb, azonnali dúsítást célzó, és hosszabb, szempillák elválasztását szolgáló sörtékkel vegyesen ellátva. 

A vaskosabb kefével ellátott spirálok átka, hogy gyakran összekenik a szemhéjat, esetenként azzal együtt a kész szemsminket. A Big Bold Extreme esetében ez a veszély azonban nem áll fent, merthogy az éjfekete, sűrű festék felvitelét követően extrém gyorsan megszárad a pillákon. A szempillaspirál egyébként megbízhatóan tartja magát a nap folyamán, nem pereg le, és főleg nem kenődik szét. A festék bombabiztosan ül a helyén, teszi a dolgát, és csak a sminklemosó kitartó noszogatására mászik le a vattakorongra.
Egy szempillaspirál-hangsúlyos smink elkészítése esetben különösen fontos, hogy a műveletet a szemkörnyék alapozásával kezdjük, egy kimondottan erre a területre megálmodott korrektorral. Ezáltal nemcsak a karikáknak, sötétebb foltoknak tudunk búcsút mondani, hanem a szempillaspirál érvényesülését is megtámogatjuk kissé. Magát a műveletet csak ezután érdemes elkezdeni. Mindig kívülről befelé, a belső szemzug felé haladva és alulról a halánték felé húzva az ecsetet. Először mindig a felső pillákkal foglalkozzunk, ugyanis az alsókra egyáltalán nem muszáj festéknek kerülnie, legfeljebb azok tövére, de arra is csak kimondottan kevéske. 

EXTRA TIPP: Amennyiben „gyárilag” hosszú szempillákkal vagyunk megáldva, inkább mély színű, gazdag árnyalatú szempillaspirálokat válasszunk, sok pigmenttel megspékelve, hogy azok még inkább kihangsúlyozzák a pillák hosszúságát. Arra az esetre viszont, ha sűrű szempillaerdővel rendelkezünk, sokkal inkább a kefére helyeződik a hangsúly, merthogy olyanra van szükségünk, amely szépen szétválasztja azokat. Mindezek fényében, ha az IsaDora szempillaspiráljai közül egyet, de csak is egyet lehetne választani, akkor az Insane Volume Lash Styler mellett állnék ki, merthogy gyönyörűen megemeli az egyébként hosszú, de egyenes pillákat.

Szoktatok időnként új szempillaspirálokkal kísérletezgetni, 

vagy maradtok a beváltak mellett?

A következő szépségápolási terméket a legérzékletesebben talán a manapság igen felkapott "superfood" kifejezés mentén, "supercosmetic" szóval tudnám jellemezni. A Bio-Oil ugyanis ezekhez a bizonyos élelmiszerekhez hasonlóan, megdöbbentő hatékonysággal nyújt segítséget a legkülönfélébb bőrproblémák kezelésében, azáltal mintegy felhőkarcolóként kiemelkedve a hazai kozmetikai termékek palettájából.

A Bio-Oil tehát nem más, mint egy arcra és testre egyaránt használható, speciális bőrápoló termék, amely olajbázisban oldott növényi kivonatokat és vitaminokat tartalmaz. Kimondottan arra fejlesztették ki, hogy a bőrbe masszírozva segítse a mind az új, mind a régi hegek, a terhesség, a tindézserkori felgyorsult növekedés és súlygyarapodás következtében megjelenő feszülési csíkok, azaz striák, továbbá a bőrszín, pontosabban a pigment foltok, a hormonális ingadozások, bőrfehérítők, és a túlzott napfénykitettség hatására kialakuló egyenetlen bőrtónus kinézetének javulását. Mindezek mellett azonban jótékony hatást gyakorol az öregedő, száraz és a vízhiányos bőrre, hiszen hozzájárul a bőrben található természetes olajok pótlásához, amennyiben azok mennyisége különféle tényezők – extrém időjárási viszonyok, magas vegyi anyag tartalmú víz, gyakori fürdés, központi fűtés vagy légkondicionálás – szárító hatása következtében drasztikusan lecsökken, továbbá enyhíti az égési sérülésekkel együtt járó, kellemetlen viszketést.

Nem túlzok, ha azt mondom: tűkön ülve vártam a termék érkezését. Na, nem egy csúnya bőrproblémával szembeni sürgős intervenció okán, sokkal inkább azért, mert egész egyszerűen izgalomba hozott maga a készítmény, annak az ígérete, és igazság szerint a róla olvasott, meglehetősen megosztó vélemények garmadája. És, bár nem hiszek egyetlen feszesítő és kondicionáló krém mindenható erejében sem, kizárólag a mozgás – helyes táplálkozás – megfelelő mennyiségű vízfogyasztás szentháromságában, olajos mivoltánál fogva mégis bizalmat szavaztam neki, noha nem támasztottam különösebb elvárásokat a készítmény felé. A termék ígérete mentén, három területen vetettem be az olajat: 

(1) Arcbőr – abban is különös tekintettel a homlokra, ugyanis a frufrus időszakom alatt botrányosan leromlott a bőröm állapota. A pattanásoktól ugyan megszabadultam, azonban a nyomaiktól azóta sem sikerült elbúcsúznom.

(2) Belső comb – úgy 12-13 éves lehettem, amikor életemben először sikerült egy jelentősebb súlyfeleslegeset leadnom, viszont a feszülési csíkok, az elkapart pattanások hegeihez hasonlóan ugyancsak megmaradtak.

(3) Felkar – a szekszárdi, kőkemény víznek hála, gyakorlatilag minden fürdést a kiszáradt bőröm általi viszketéssel zárok, amelyen a különböző illatanyagokkal elegyített testápolók sem segítenek, így a felkaromon újra és újra felütik a fejüket a kisebb-nagyobb szárazságfoltok.

A multifunkcionális szépségápolási termék egyébként egy Dél-Afrikában élő, német vegyész, Dieter Beier nevéhez fűződik, aki még az 1970-es évek közepén, vágott bele az olaj alapú bőrápolók kutatásába. Személyes tapasztalataiból kiindulva, akkoriban a száraz bőrérzet enyhítésére, később már az egyéb bőrkárosodásokra is gyógyírt keresve. A Bio-Oilt először 1987-ben dobták piacra, csakhogy a készítmény kezdetben nem aratott széleskörű sikert, ugyanis abban az időben a bőrápolók piacát a krémek és a testápolók uralták, miközben ferde szemmel néztek erre a bizonyos bőrápoló olajra. Dieter viszont kutatásaiból tisztában volt vele, hogy bőrápolás tekintetében az olaj számít a lehető legideálisabb közegnek. Az olaj alapú készítmények, más víz-alapú krémekkel és testápolókkal szemben, közel oxigénmentes közeget hoznak létre az aktív összetevők számára, éppen ezért a vitaminok és a növényi kivonatok egy ideig tartósítószer hozzáadása nélkül is képesek benne megőrizni hatékonyságukat. Dieter elképzelése éppen ezért az volt a Bio-Oil megalkotásakor, hogy vitaminokat és növényi kivonatokat kever össze egy bázisolajba, amelyek közül ez utóbbi jelentette a legnagyobb kihívást. A receptúra végül a PurCellin Oil™ hozzáadásával vált igazán tökéletessé, amely egyrészt az olaj hígabb textúrájáról gondoskodik, másrészt a gyors felszívódásáról, méghozzá anélkül, hogy zsírosítana vagy nyomot hagyna.

És, hogy egészen pontosan milyen növényi összetevő rejlik a bőrápolóban?

▪ Rozmaringolaj: Az imént említett növény kivonata nemcsak ápolja és energizálja a bőrt, hanem annak ellenálló képességét is fokozza.

▪ Kamillaolaj: Mérsékli a bőrgyulladás kellemetlen tüneteit, nyugtatja és puhítja a bőrt. Az érzékeny bőr ápolásában különös hatékonyságot fejti ki.

▪ Körömvirágolaj: Sejtregeneráló hatásánál fogva a kamillával kéz a kézben gondoskodik az érzékeny, károsodott, napégést szenvedett bőr kezelésében, miközben gyulladáscsökkentő erejének köszönhetően a kiütések leküzdésében is bevethető.

▪ Levendulaolaj: Közismert bőrkondicionáló hatása mellett, ugyancsak nyugtatja és puhítja a bőrt.

A Bio-Oil nem mellesleg két rendkívül fontos vitamin erejét is magában rejti:

▪ A-vitamin: Elősegíti az új kollagén termelődését, hozzájárul a bőr megújulásához és rugalmasságának fokozásához, állagának, tónusának javításához.

▪ E-vitamin: A bőrápoló termékek esetében a manapság legelterjedtebben alkalmazott antioxidáns, amely megvédi a bőrt és az azt károsító, idő előtti öregedését előidéző szabadgyökök hatásaitól. Növeli a hámréteg nedvességtartalmát, ezáltal a bőrt puhává, simává és rugalmassá teszi.

A magam részéről, ugyan a striák elleni küzdelmet illető fenntartásaimat, egyelőre nem sikerült maradéktalanul felszámolnia, noha a 2 hónapnyi használat után kétségtelenül halványított a csíkjaimon, ugyanakkor szeretnék még némi időt szánni a kívánt eredmény elérésére. A szárazságfoltokkal kapcsolatban viszont bátran kijelenthetem, hogy a Bio-Oil hiánypótló termék, amely egy az egyben megszüntette a problémát, és az abból fakadó viszketést. A legnagyobb elégedettségre azonban a megfázási szezon alatt tanúsított bőrápolása adott okot, merthogy a zsebkendő által rákvörösre dörzsölt bőrt egy éjszaka alatt, bármiféle irritáció nélkül helyre hozta. Ezer köszönet érte!

Lássunk, néhány extraságot, amelyekért még érdemes lehet kipróbálni az olajat:

▪ Az olaj előállításakor külön figyelmet fordítanak a biztonságra, amelynek során, még a gyártás megkezdése előtt mindegyik összetevőnél teszteket végeznek a hamisítás és a mikrobiológiai szennyezettség szűrésére. Minden legyártott tételből mintát vesznek, azokat pedig laboratóriumi vizsgálatok alá vetik. Ezt követően a mintát tárolják, és 5 éven keresztül megfigyelés alatt tartják.

▪ A Bio-Oil gyártása során szem előtt tartják a környezetvédelmet is. A termék csomagolása újrahasznosítható, papír csomagolóanyagai igazoltan megfelelnek az erdőgazdálkodási gyakorlatnak. A készítmény előállítása során nem keletkezik sem káros sugárzás, veszélyes hulladék vagy szennyvíz.

▪ Vegán, állatkísérletektől mentes készítményről van szó, így az sem meglepő, hogy a termék a Beauty Without Cruelty (Szépség kegyetlenség nélkül) tagja.

▪ A multifunkcionális olajat várandós kismamák is használhatják. A szoptatási idő alatt is teljesen biztonságos, ez alól kizárólag a mellbimbók képeznek kivételt. Az olaj ugyan méreganyag mentes, azonban a babák érzékenyen reagálhatnak rá. A gyermek 2 éves kora után azonban a kisebbeknél is bevethető az olaj. Az annál kisebb gyerekek és babák esetében az illatanyagok és az olajok koncentrációja esetenként irritációt okozhat, így érdemes kivárni az említett kort.

▪ A készítmény 2002-ben került forgalomba világszerte, azóta 284 díjat zsebelt be és 20 országban lett a striák elleni küzdelem piacvezető kozmetikai terméke. Arról nem is beszélve, hogy számtalan híresség szívébe is belopta magát. A US Weekly magazin szerint Katalin hercegnő is Bio-Oilt kent a bőrére állapotossága alatt és után is, hogy segítsen megőrizni bőre rugalmasságát.

A Bio-Oil már kapható a hazai gyógyszertárakban és webpatikákban egyaránt. A 60 ml-es kiszerelés napi szinten történő használata ellenére is hónapokon át gondoskodik a bőr egészségéről, éppen ezért beszerzését szívből ajánlom a számotokra. Amennyiben pedig további információra lenne szükségetek, ide kattintva dúskálhattok bennük!

Idén valahogy különösen korán megkezdődött az ünnepekre való hangolódás, így amikor advent második vasárnapján linzersütésre adtam a fejem, már jócskán elkésve éreztem magam. Mivel az előző évben a vizsgák révén alig-alig jutott időm az általam olyannyira imádott karácsonyi készülődésre, tűkön ülve vártam, hogy ismét bevethessem a kiszúró gyűjteményem, amelynél nagyobbal csak Nigella Lawson rendelkezhet, noha még így is szomorúan konstatáltam, egy-egy példány bizony  hiányzik a kollekciómból.

A mai bejegyzés kimondottan az aprósütemények kedvelőinek szól, és azoknak, akik hozzám hasonlóan szeretnek előre dolgozni, és ízességekkel megtölteni a karácsonyi süteményes dobozokat.

LINZER

A linzerrel kötött barátságom kimondottan újnak mondható, noha előnyeivel – (1) elkészítése pofonegyszerű, (2) előre megsüthető, hiszen légmentesen tárolva több napig is eláll – már korábban is tisztában voltam. Néhány évvel ezelőtt próbáltam ki először a családi receptet, amely nálam egy szakadós, száraz és azzal együtt szaggathatatlan tésztát eredményezett. A következő receptre az általam rendkívül nagyra tartott Aranytepsi blogon bukkantam, és azzal együtt meg is találtam a tökéletes receptúrát!

- 30 dkg liszt

- 1 csipet só

- 10 dkg porcukor

- 2 tasak vaníliás cukor

- 1 kk sütőpor

- 0,5 citrom reszelt héja

- 20 dkg margarin

- 1 tojás sárgája

- baracklekvár a töltéshez

A lisztet első lépésben összeszitáltam a porcukorral, vaníliás cukorral és a sütőporral. Meghintettem egy csipet sóval, és hozzáreszeltem egy fél citrom héját. A puha margarint belemorzsoltam, hozzáadtam a tojás sárgáját. A hozzávalókat összedolgoztam, és összeállítottam belőlük a tésztát. Lisztezett felületen kb. 4 mm vastagra nyújtottam.

Sütőpapírral bélelt tepsibe pakoltam a kiszúrt tésztákat. Előmelegített sütőben 180°C-on 8-10 perc alatt megsütöttem. Megvártam, míg kihűl a tészta, hogy aztán sárgabaracklekvárral összeragasszam a teli és az esetemben karácsonyfa alakú formával kiszúrt linzereket. Porcukorral meghintettem, és bepakoltam a süteményes dobozba szikkadni őket.

MÉZES PUSZEDLI

A mézes puszedli kimondottan azon édességek egyike, amelyet a nagymamám régen kizárólag a kedvemért sütött. Az igazat megvallva, nincs túl sok kellemes élményem vele kapcsolatban, az viszont tagadhatatlan, hogy sütni nagyon tudott, és bár évek óta nem beszéltünk, a puszedlijét évről-évre elkészítem.   

- 12 dkg zsír

- 35 dkg liszt

- 7 ek cukor

- 3 ek méz

- ½ sütőpor

- 2 tojás

- fahéj, szegfűszeg

A lisztet és a sütőport ismét összeszitáltam, majd meghintettem egy kevéske őrölt fahéjjal és szegfűszeggel. Hozzákanalaztam a cukrot, a zsírt, ehhez öntöttem hozzá a tojásokat, és csurgattam rá a mézet. A hozzávalókat összedolgoztam, majd diónyi darabkákat tépkedtem az így kapott tésztából. Megformáztam, kissé meglapogattam a gömböket, sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem a puszedliket. 180 °C-on addig sütöttem, míg szép aranybarnára nem sültek. Miután kihűltek, egy kevéske olvasztott étcsokoládét csorgattam a tetejükre. A csokoládé dermedését követően bepakoltam ezeket is egy bödönbe.

HÓ(kifli)KAGYLÓ

Íme, az ékes bizonyítéka annak, hogy valóban nincs elegendő kiszúróformám! A hókifli igazi sláger a családunkban. A magam részéről ugyan a legkevésbé sem preferálom a diós süteményeket, azonban a linzerhez hasonlóan, arra gondoltam, hogy idén beújítok, és kipróbálok egy vadonatúj receptet. Lelkesen begyúrtam hát a tésztát, ám a kiflik formázásra során jöttem csak rá arra, hogy a tészta túlságosan omlós ahhoz, hogy bármilyen módon felhengergessem. Az eredeti receptben persze egy kimondottan erre a célra szánt kifli formát használtak, amelyet ahogy utóbb kiderült, sikerült teljes mértékben figyelmen kívül hagynom. Így történt, hogy a kifli helyett, kagylóformába tömködtem a tésztát. Hogy bárki is fennakadt-e a sütemény formáján? Ugyan, dehogy. Már csak azért sem, mert így is egy kimondottan elegáns sütemény sült ki belőle. Szó szerint.

- 25 dkg finomliszt

- 1 késhegynyi sütőpor

- 10 dkg porcukor

- 10 dkg darált dió

- 20 dkg margarin

A lisztet az előbbiekhez hasonlóan összeszitáltam a sütőporral, a porcukorral, és ehhez öntöttem hozzá a darált diót. A puha margarint hozzácsipkedtem, és szép simára dolgoztam a masszát. Egy enyhén ragadós tésztát kaptam, amelyet lefóliázva a hűtőbe tettem néhány órára, de az a legjobb, ha egy éjszakát pihen.

 A tepsiket sütőpapírral, egy kifli, akarom mondani kagylóformát fóliával kibéleltem. A tésztából kisebb darabokat csipkedtem le, ezeket kisujjnyi rúddá sodortam, a kibélelt formába pedig belenyomkodtam úgy, hogy a tészta ne púposodjon ki a formából. A fólia segítségével kiemeltem a tésztát a formából és a sütőpapíros tepsibe fektetettem.

Előmelegített sütőben 170-180 °C-on 10 perc alatt megsütöttem. A sütőből kivéve hagytam pár percet a tepsin hűlni, mert a kagylók ekkor még puhák és könnyen megnyomódnak. Megszórtam porcukorral, amikor aztán teljesen kihűltek, süteményes dobozba pakoltam, amelyben sokáig omlós is fog maradni.

Bízom benne, hogy sikerült némi ihletet adnom a karácsonyi készülődéshez. Az általam bemutatott sütemények mindegyike villámgyorsan, és nem mellesleg előre elkészíthető, hogy aztán a sütés még véletlenül se menjen az ünnepi hangulat rovására.

Arról pedig ne feledkezzetek meg, hogy a Magyar Telekom idén az Adni jó! Sütiakció keretén belül különös gondot fordít az Autistic Art Alapítvány megsegítésére! Csatlakozzatok minél többen a kezdeményezéshez! Ehhez nincs más dolgotok, mint megörökíteni egy-egy süteményt, és megosztani az így készült fényképet az Instagramon #sutitadok hashtaggel december 1. és 27. között, ugyanis mindegyikért 100 Ft-ot jóváírnak az alapítvány részére.

Eredeti cím: Living in the Moment: with Mindfulness Meditations

Kiadó: Partvonal Kiadó, 2012

Oldalszám: 144 oldal

Moly: kevés reflexió

Goodreads: kevés reflexió

Címke: életmód, önsegítő, pszichológia

Anna Black gondolataival a tavalyi év végén ismerkedtem meg, méghozzá a Tudatos Jelenlét @ Munkában című könyvének köszönhetően. Már akkoriban sem győztem hangsúlyozni a mindfulness fontosságát, és a hozzá kapcsolódó gyakorlatokat, hiszen ezek segítséget nyújtanak a fókuszálásban, hogy aztán megélhessük azokat a pillanatokat, amelyek felett egyébként elsiklanánk.

Néhány hónappal később, egy Partvonal Kiadó által rendezett nyereményjátékban aztán megkaparintottam a már említett könyv előzménykötetét, de bevallom; még azzal a lendülettel fel is tettem az önfejlesztő könyveimet őrző polcra.

Az ősz közeledtével viszont egyre többször kacsintgattam a polc felé, amelyen korántsem lepődtem meg, hiszen a (1) nyár folyamán az önfejlesztés valahogy perifériára került, és egész egyszerűen hiányzott a témával való foglalkozás, (2) ki kellett szállnom néhány számomra fontos kapcsolatból, (3) nyilvánvalóvá vált, hogy egyes jellembeli tulajdonságaimat illetően még mindig erős fejlesztésre szorulok.

Így került ismét a kezembe Anna Black: Tudatos Jelenlét című kötete.

„Életünk nagy részében olyanok vagyunk, mint a repülőgép, amit robotpilóta irányít. Valódi jelenlét nélkül átsiklunk a pillanaton, mert gondolatban a múlton vagy a jövőn rágódunk.

Aki hagyja, hogy figyelme elkalandozzon attól, ami éppen megtörténik vele, az lemarad saját életének tekintélyes részéről. Elszalaszt sok apró, értékes pillanatot, legyen az egy szép épület látványa munkába menet, egy szerető gonddal elkészített étel íze, vagy a felismerés, hogy szeretteinknek szükségük van ránk. Aki „tudatosság nélkül” él, és nem ismeri saját hibáit és belső erejét, az elmulasztja személyiségfejlődésének lehetőségeit.

A mindfulness meditációs gyakorlatok segítségével képesek leszünk teljes valónkkal, tudatosan jelen lenne a pillanatban. Megtanulunk figyelmet szentelni a minket érő élményeknek, amelyek lehetnek kellemesek, mint az éjszakai égbolt látványa, de akár frusztrálóak is, mint egy heves vita a szeretett személlyel. Tudatosítjuk előítéleteinket, a belénk rögzült gondolkodás-, és viselkedésmódokat, és igyekszünk csak a számunkra hasznosakat megtartani. Észrevesszük testünk jelzéseit, és így csökkenteni tudjuk a stressz káros hatásait, valamint a betegségek kialakulásának esélyét.”

A Tudatos Jelenlét egy hétköznapi használatra alkalmas meditációs gyakorlatokat tartalmazó gyűjtemény, így rácáfolva azokra a jógafoglalkozásokkal kapcsolatos ellenérzésekre, amelyek olyan gondolatokból táplálkoznak, mint: "Behunytam a szemem, és most hogyan tovább? Fogalmam sincs, mit kellene csinálnom. Hahó! Lelki béke! Ne várass ám magadra sokáig! Még mindig semmi. Hogyan képesek a többiek ilyen derűsen elücsörögni? Mit csinálok rosszul?" stb. Anna Black meditációs gyakorlatai ugyanis észrevétlenül csempészik be a meditálás melletti elkötelezettséget, azáltal lépésenként haladva előre (olykor hátra) a tudatos jelenlét útján, ugyanis ha az ember rátalál a saját belső bölcsességéhez és erejéhez vezető ösvényre, gazdag lelőhelyre bukkan. Erre pedig rengeteg lehetőségünk akad, hiszen számtalan meditációt ismerünk. Némelyikük kizárólag a koncentráció fejlesztését célozzák, mások segédeszközöket használnak fókuszpontként, mint egy gyertyát vagy zenét. Ugyanakkor akadnak olyan meditációs gyakorlatok is, amelyek mozgásra épülnek, ilyen a tajcsi, a csikung vagy a jóga, de létezik táncos meditáció is. Így a legjobb, amit tehetünk: kísérletezünk, és kiválasztjuk a saját szájízünknek megfelelően.

Kik számára lehet igazán hasznos a tudatos jelenlét gyakorlása?

▪ hivatásszerűen mások ellátásával foglalkozók

▪ depresszió időnkénti visszatérésére hajlamosak

▪ szorongók

▪ krónikus betegségben vagy állapotban szenvedők

▪ krónikus vagy időszakosan visszatérő fájdalomtól szenvedők

▪ stresszes életet élők

▪ változásra vágyók és a változás elfogadásával küszködők

A kötet hat fejezetre oszlik, és rögtön egy "Hogyan használjuk a könyvet?" navigációból áll, annak érdekében, hogy a legtöbbet tudjuk kihozni belőle. A 2. fejezetben aztán előkerülnek azok a testközpontú gyakorlatok is, mint a légzés tudatossága és a testet pásztázó figyelem, amelyek alapvető készségeknek számítanak, és segítségül szolgálnak a bonyolultabb gyakorlatok elvégzéséhez is. Szintén alapvető gyakorlatnak számítanak a magatartást és készségeket erősítők és továbbfejlesztők, ugyanis a tudatos jelenlét kulcsfontosságú eleme: hajlandóak vagyunk a bajok – legyen szó kellemetlen testi érzetekről, fájó érzelmekről vagy nem kívánt gondolatokról – felé fordulni. A tudatosság fokozódásával (1) szépen lassan észrevesszük az addig fizikailag vagy lelkileg, kellemetlen, vagy kimondottan fájdalmas, így kizárt tényezőket, (2) a formális gyakorlatok végzése alkalmat ad arra, hogy viszonylag biztonságos helyen gyakoroljuk, hogyan lehetünk "együtt" a nehéz érzelmekkel, így hatékonyabban tudjuk kezelni őket, amikor megtapasztaljuk őket hétköznapi életünkben.

"Minél többször végzünk el egy gyakorlatot, annál hamarabb válik belsővé: kialakítjuk saját szavainkat, kifejezéseinket és saját ritmusunkat, amelyek visszhangot keltenek bennünk."

Számtalan gyakorlatot elvégezhetünk házon kívül, napi teendőink között, akár sorban állás közben, autóban, vagy akár váróteremben ülve, azonban akadnak gyakorlatok, amelyekhez érdemes egy kimondottan nyugodt helyet keresnünk, ahol senki sem zavar minket. Arra ügyeljünk, hogy a meditációs gyakorlat sose váljon kipipálandó tétellé a teendőink hosszú listáján. Ennek érdekében érdemes elsőnek egyetlen, egyszerű gyakorlatot választani, és egy héten át többször elvégezni, mielőtt újabbal próbálkoznánk. 

"A jelen pillanata az egyetlen pillanat, 
amelyben változni és változtatni lehet."

– Jon Kabat-Zinn –

Tulajdonképpen azzal, hogy tudatosítjuk a gondolatainkat, ráébredünk: milyen mértékben okozunk magunknak boldogtalanságot azokkal a szavakkal, mondatokkal, történetekkel, amelyeket mondogatunk, bemesélünk magunknak.

Íme egy példa:

Beütjük a lábujjunkat a táskába, amelyet társunk hagyott ott a padlón. Fizikai fájdalmat érzünk, amikor a lábujj érintkezik a táskával, ez jelenti az első fullánkot. Ha olyanok vagyunk, mint a többség, szónokolni kezdünk, miért maradt a táska a padlón, mire pedig már észbe kapunk, ott tartunk, hogy megvádoljuk társunkat, hogy (a) nem szeret, nem tisztel bennünket, (b) magunknak teszünk szemrehányást, mire nem tanultunk jobban az iskolában, miért nincs jobb állásunk, miért nem engedhetünk meg maguknak nagyobb házat. Mi több, még az is felmerül, nem tört-e el a lábujjunk, és mi lesz, ha igen. Ezek a "történetek" szúrják belénk a második fullánkot. A kettő között a különbség csupán annyi, hogy míg az elsőről nem tehetünk, mert fizikai fájdalmat okozott, viszont a másodikkal már tudunk mit kezdeni: tudatosíthatjuk a bennünk élő "történeteket", és azzal együtt el is engedhetjük őket.

És, hogy egy konkrét gyakorlatot is említsek! Több alkalommal emlegettem már a légzés fontosságát, amelyet az elkötelezett gyakorlás révén megtanulunk kapaszkodóként használni. Annál is inkább, hogy a gondolataink elkalandozásakor a légzés segítségével könnyedén vissza tudunk jutni a testünkbe és a jelen pillanatba. "A tudatos légzés" gyakorlatával bármikor kísérletezhetünk – senki sem fogja látni rajtunk.

"Először kiválasztjuk azt a testrészünket, ahol a legerősebben érezzük a légzést – ilyen például a has, a mellkas, az orr és a száj –, s a légzőgyakorlat közben mindig erre irányítjuk a figyelmünket. Ha nehezen találunk ilyen helyet, tegyük az egyik kezünket a hasunkra vagy a mellkasunkra, hogy érezzük a légzés lüktetését. Aztán a légzés érzeteire figyelünk – ami más, mint a lélegzésre gondolni. Érezzük, ahogy belégzéskor tágul a mellkasunk és emelkedik a hasunk… kilégzéskor pedig szűkül a mellkasunk és lelapul a hasunk."

Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket Anna Black: Tudatos Jelenlét című könyve iránt, vagy csak még több egyszerű, hétköznapokba beépíthető meditációs gyakorlatra vágytok, amelyekkel szívesen kísérleteznétek, ide kattintva már is beszerezhetitek! Szívből ajánlom mindannyiótok számára!