Bizonyára
észrevettétek, hogy mostanság több alkalommal landoltak a postaládámban különféle
recenzióra szánt termékek. Érdemesnek
tartottam hát összeszedni néhány témával
kapcsolatos gondolatot arra az esetre, ha te, aki olvasod a bejegyzést (a)
szintén blogolással foglalkozol, azonban a recenzióírás egyelőre ismeretlen
területnek számít, (b) pusztán olvasóként követed figyelemmel a blog
alakulását, és egyszerűen érdekel, hogyan és miként kerülnek hozzám, továbbá más
bloggerekhez ezek a bizonyos újdonságok.
A recenzió
hagyományos értelemben véve egy rövid,
tömör, kialakult formai és tartalmi
jegyekkel rendelkező könyvismertetés,
könyvbírálat – inkább előbbi,
mintsem utóbbi –, azonban feladatának – adott dologról szóló releváns vélemény alkotása és a
potenciális vásárlók érdeklődésének
felkeltése – köszönhetően a különféle tesztelésre érkező termékekről
alkotott bejegyzéstípust, mintegy ÖNKÉNYESEN, de szintén recenziónak szoktam
hívni. A bloggerkedés – már
amennyiben kinőtte a szabadidős tevékenységek kategóriáját, amely bizony hamar
megtörténik, ha egy csepp időt, energiát, hovatovább elhivatottságot fektetünk
a dologba – így
gyakorlatilag nem más, mint a közösségi
médiában folytatott munka, míg a recenzióra
érkező termékek leginkább a fizetségnek
felelnek meg. Minél
figyelemreméltóbb egy blog, és persze minél
nagyobb olvasottságot élvez, annál nagyobb
valószínűséggel kelthetjük fel a különböző márkák figyelmét, akik ezután együttműködő félként, a termékről
szóló, személyes tapasztalatokkal
fűszerezett, rövidke bejegyzés reményében egy-egy példányt bocsátanak a
rendelkezésünkre.
Tudtad?
▪ A blogbejegyzések
manapság jóval nagyobb befolyást (63%)
gyakorolnak a vásárlásainkra, mint az újságcikkek.
▪ A minőségi
fényképekkel, videóval vagy egyéb módon illusztrált bejegyzések 94%-kal nagyobb népszerűségnek örvendenek.
▪ Az adott
termékről szóló videóknak köszönhetően
144%-kal nagyobb valószínűséggel szerzi be a látogató azt a bizonyos
portékát, mint az, aki csak fényképeket
látott róla.
Mindezek
fényében talán már nem is annyira meglepő, hogy napjainkban a blogok számítanak az egyik legfelkapottabb reklámforrásnak, a Youtube csatornák mindenható erejéről nem is beszélve. A
PR-ügynökségek munkatársai folyton azon agyalnak, hogyan láthatnák viszont
minél több sajtófelületen, az arra szánt kereten belül az általuk menedzselt termékeket.
És, lássuk be, egy annak áráért szerzett bejegyzés nemcsak a bloggernek, hanem
a "marketingzsonglőröknek" is remek fogást jelenthet.
A kezdő bloggerek persze hamar
szembesülnek azzal, hogy egyelőre nem
rendelkeznek a különböző vállalatok figyelmének felkeltéséhez megfelelő nagyságú közönséggel, sőt
gyakran szó szerint úgy érzik, hogy ilyesfajta kiváltságban csak egy elit
kör tagjai részesülhetnek. Hozzáteszem: nem véletlenül. Legyen szó
márkákról, vagy kiadókról, néhányuk már egy "jól bejáratott"
bloggertársasággal dolgozik, és kimondottan ritkán vesznek fel újoncokat a
soraik közé. Ez részben annak is köszönhető, hogy a brandek költségvetésében a marketingre szánt összeg x számú
bloggerkapcsolatot tesz lehetővé, és ezek javarészt már megköttettek. Ebben
az esetben megpróbálkozhatunk azzal, hogy beszerzünk tőlük egy-egy saját zsebből finanszírozott terméket,
hogy aztán írjunk róluk és reménykedjünk,
állhatatosságunk láttán, mégis felvesznek minket a partnereik közé. Többségében viszont az
együttműködés lehetősége kizárólag a büdzsé méretétől függ, amelyet ha fejen
állunk sem tudnak kibővíteni miattunk.
Egy blog
felfuttatása a lehető legjobb körülmények között is 1,5-2 évbe telik, merthogy (1) addigra
forr csak ki igazán a blog profilja, (2) ezen idő alatt alakul ki egyfajta érzelmi kötődés a
blogger és az olvasói között, (3)
termelünk ki megfelelő mennyiségű referencia gyanánt szolgáló bejegyzést,
amelyeket átfutva a reménybeli partnerek eldönthetik, szeretnének-e
együttműködésre lépni velünk. Amennyiben ez utóbbival rendelkezünk, ne féljünk felkeresni azokat a
kiadókat, márkákat, amelyek áruival szívesen megismerkednénk közelebbről.
Írjunk tehát egy
rövidke összefoglalót arról, (1) kik is
vagyunk, (2) milyen témában
blogolunk, (3) miért örülnénk
egy-egy marketingpéldánynak, mit tudunk
nyújtani cserébe, és az sem árt, ha (4) mellékelünk némi blogstatisztikát, valamint (5) megemlítjük az eddigi együttműködő partnereinket. A
siker persze így sem garantált. Tapasztalataim szerint viszont a megkeresettek kifejezetten örülnek
annak, ha egy blogger veszi a fáradtságot és persze a bátorságot mindezekhez,
főleg amikor egy színvonalas blog áll az illető mögött. A partnerség megkötésekor
tartsuk szem előtt, hogy a különböző
felek más-más igényekkel rendelkeznek. Néhányan valóban rövid, ám de
tartalmas, míg mások hosszú és részletes recenziókat kedvelik, éppen ezért érdemes
már előre informálódni az igényekről
és a speciális kérésekről. A leggyakoribb,
már-már alapvetőnek számító kívánságok közé tartozik, hogy egyrészt az
elkészült bejegyzésben ne felejtsük el megjelölni a termék pontos lelőhelyét,
másrészt pedig, hogy az arra vezető linket osszuk meg a kapcsolattartásért felelős
személlyel.
Hogyan
hívjuk fel magunkra a márkák figyelmét?
Minőségi tartalmak gyártásával. Látogatottság
ide, vagy oda: számomra kevés annál kiábrándítóbb dolog létezik, mint amikor pongyola bloggerek parádés készítményekről alkotott silány tartalmai árasztják el a
közösségi média különböző felületeit. Korántsem meglepő, hiszen manapság tömegek csatlakoznak a blogger
társadalomhoz, hogy aztán bohócot csinálva magukból bezsebelhessenek egy-két ingyen cuccot. Az igénytelenségre fogékony közönséget nyilvánvalóan
nem zavarja a futószalagszerűen érkező,
lélektelen termékbemutatók garmadája,
miközben alaptalan ájtatosságukkal szépen lassan kiszorítják a palettáról a
színvonalas bloggereket, akiknek egyetlen szépséghibájuk: nem hozzák meg a
kívánt statisztikai adatokat.
Miért éri akkor
meg a folyamatosan újratermelődő igénytelenséggel szemben folytatott
szélmalomharc? Bár néhány márka valóban fennakad egy-egy tartalomgyártó kisiparos horgán, mégis szentül hiszem, hogy akadnak közöttük olyanok is, amelyek
mögött álló személyek megmaradtak emberek lenni, akiknek valóban érdemes terjeszteni a gondolatait. Másrészt meg nem
a mi feladatunk megváltani a világot. Szívből hiszem, hogy az, aki tisztességesen megteszi a tőle telhetőt,
annak a munkája előbb, vagy utóbb, de megtérül.
Egy leheletnyit szentimentális hozzáállás, viszont gondoskodik a tiszta
lelkiismeretemről.
Az
együttműködésben rejlő potenciálok személyes perspektívából:
- Rengetegen
ódzkodnak az online rendelésektől, hiszen ezek egyik nyilvánvaló hátránya, hogy
fogalmunk sincs arról, hogyan fog élesben működni a termék. Azáltal, hogy
egy-egy blogger költségek nélkül juthat hozzá bizonyos termékekhez,
gyakorlatilag veszteségmentesen tudja
bemutatni azokat az olvasói számára.
- A kisebb, vagy éppenséggel frissen debütáló brandek esetében
gyakran előfordul, hogy a különböző okokból limitált mozgástér miatt, sokak
látóterén kívül esnek. Így nemcsak a márkák, amelyek mögött többségében lelkes,
kreatív és nem utolsó sorban hihetetlenül motiváló személyiségek állnak, esnek el a bevételtől, hanem a közönség is az általuk szívvel-lélekkel
alkotott kreálmányaiktól, tovább megyek: a személyesség
élményétől, sőt az igazi értékek
képviseletétől.
- A bloggerek
számára hatalmas segítséget jelent a
hosszútávú, élénk kapcsolat fenntartása az együttműködő felekkel, ezáltal
ugyanis ahelyett, hogy ezerfelé szakadnánk, a sajtóközlemények révén a lehető leghamarabb értesülhetünk a
különféle újdonságokról, hogy aztán friss
és ropogós információkkal láthassuk el az olvasóinkat.
"Nem az lesz sikeres, aki pusztán elkezd valamit. Az lesz sikeres, aki elkezdi, és ha a fene fenét eszik is, befejezi."
Napoleon Hill
A
marketingpéldányok egyes esetekben – főként a szépségápolással foglalkozó
blogoknál – partnerprogramok keretein
belül érkeznek. A blogger eszerint bizonyos
összegben választhat az adott webshopból néhány terméket, amelyekről a
szokásos módon számot kell adnia. Mindezek mellé kap egy 10-20%-os kedvezményre jogosító kuponkódot. Ezt a bizonyos kupont a
látogatóival megosztva (1) kedvezményes termékekhez juttathatja nemcsak őket,
(2) a kattintások alapján önmagát is. Ehhez hasonló megoldás, amikor a webshop felajánl egy terméket
nyereményjátékra, amelyre az olvasók úgy jelentkezhetnek, ha teljesítik a
feltételeket, ám ezek némelyike, mint a webshopban történő regisztráció,
már-már a pofátlanság határát súrolja.
És, megint csak
személyes véleményt dobok be a közösbe: számomra
egy együttműködés akkor igazán sikeres, ha az együttműködő fél, a közönség és a
blogger is profitál belőle. Ezért vagyok annyira oda azokért a
partnerkapcsolatokért, amelyek lehetőséget kínálnak a kulisszák mögé való leheletnyi betekintésre, gondolok most a
Lilyhome.hu csapatával való közös munkára. Szó szerint letaglózott, hogy milyen
alázattal vette fel velem a kapcsolatot a márka megálmodója, arról nem is
beszélve, milyen lelkes és profi csapattal dolgozhattam, akik jó szívvel fogadták
a bejegyzés megírásával kapcsolatos ötleteimet.
Na, de mi a
teendő abban az esetben, ha a recenzióra
érkező termékek nem nyerik el a tetszésünket? Számtalan blogger kedvét
szegi az a kínos szituáció, amikor a postaládájukban landoló termékek egész
egyszerűen nem teljesítik be a hozzájuk fűzött reményeket. Amennyiben jó szívvel ajánlja, becsapja az olvasóit, viszont ha lehúzza azokat, eleshet a további javaktól. Hogyan számoljunk tehát el a
közönséggel? Az együttműködő féllel? A lelkiismeretünkkel? Legyen a hitelesség az első a prioritásaink sorában! A partnerek
többségének egyébként sem okoz különösebb fennakadást a kritikusabb hangvételű
recenzió. Egyrészt a negatív reklám is
reklám. Másrészt pedig nem zörög a
haraszt, ha nem fújja a szél, és ezt bizony felesleges lenne megpróbálni
elkendőzni. A gyakorlatban egyébként a csalódást jelentő termékek esetében nem
is a negatívumok közlése, sokkal inkább a pozitívumok kiemelése okozza a nagyobb
fejtörést.
Az, aki nincs
birtokában a türelem, az empátia és a tolerancia egy minimális erényének, jobban teszi, ha bele se fog a
recenzióírásba. A magam részéről egy cseppet
sem tartom korrektnek, ennél fogva szükségesnek sem, adott esetben egy író – kiváltképp, ha hazai – földbedöngölését. Miért vegyük el
valakinek a kedvét egy életre az alkotástól, amikor (1) intelligens módon, ész érvekkel alátámasztva is közölhetjük a
véleményünket, (2) azáltal kisebb-nagyobb
részben, de elősegítve a fejlődését?
Milyen
szempontoknak kell tehát megfelelnie egy bloggernek,
aki
recenzióírásra adja a fejét?
▪ Talpraesett és elérhető. Kiváltképp az e-mailben történő kapcsolattartás során.
Semelyik
marketinges nem fog hosszútávon együttműködni valakivel, akinek a válaszára
heteket kell várni, vagy ne talán még könyörögni is kell, hogy teljesítse be a
megbeszélteket. Mindenki pótolható. Ezen a területen meg aztán végképp.
▪ Tájékozott. A recenziók ugyan magukban
hordozzák a bírálatok jellegét, mégis leginkább egyfajta ismertetésnek felelnek
meg, amelyhez nélkülözhetetlen a blogger hozzáértése, hiszen így tud
figyelemfelkeltő és informatív bejegyzést készíteni belőle.
▪ Lelkiismeretes és szorgalmas. Nem vagyunk polihisztorok. A lelkiismeretes blogger ennek
ellenére veszi a fáradtságot és korrekt módon informálódik abban az esetben, ha
mégis egy számára addig ismeretlen téma kerül a keze közé.
▪ Egyensúlyérzék. És, most nem a
mérlegállásra gondolok. A recenziók burkolt célja ugyan kétségkívül a termékek
iránt való lelkesedés felkeltése, azonban a hangsúly minden esetben a személyes
tapasztalatokra helyeződik, és nem arra, hogy lenyomjunk valamit az olvasóink
torkán. Ennek érdekében pedig nem zsúfoljuk tele márkanevekkel és átlátszó,
sablonos PR-dumával a szöveget.
▪ Intelligens és empatikus. Nem, még mindig nem kell földbe döngölni senkit azon az
alapon, hogy a blog révén némi nyilvánosságot élvezünk, főleg ha véleményünket
intelligens ember módjára is lehetőségünk nyílik kifejezni.
▪ Remek helyesíró. Hadd ne kelljen
indokolnom.
Remélem, hogy
hasznosnak találtátok ezt a bloggerkedéssel kapcsolatos bejegyzést. Amennyiben
a továbbiakban is olvasnátok tőlem hasonló témában, ne felejtsetek el nyomot
hagyni magatok után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése