Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismerős, milyen is az,
amikor megismerkedünk valakivel, és a hormonok elöntik az agyunkat. Az érzések
intenzivitása valósággal levesz a lábunkról, a fókusz pedig hamarosan
önmagunkról, valaki másra terelődik át. Észre sem vesszük, ahogyan elkövetjük a
lehető legnagyobb, és egyben leggyakoribb hibát, amit csak el lehet egy
párkapcsolatban: elkezdjük bálványozni a másikat.
Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy
a vonzalom mögött rejlő okok között, főként a kapcsolatok kezdeti szakaszában
gyakran megjelenő, és rendkívül meghatározónak számító csodálat érzésének
jelensége áll. Ez utóbbi annak ellenére is kialakulhat, ha a kiválasztott
személy nem feltétlenül rendelkezik kiváló tulajdonságokkal, ám ezek a másik
fél számára mégis annak mutatkoznak. Azt pedig, akit valamilyen téren
kiemelkedőnek találunk, sokkal jobban kedveljük, főként, ha erre a fizikai
vonzerő is rátesz még egy lapáttal. A rokonszenv kialakulásában ugyanis
kiemelkedő szerepet játszik a külső megjelenés, hiszen azzal, akit szépnek
találunk, ösztönösen kedvesebben bánunk, mert a kedvező fizikai adottságok
mellett más vonzó tulajdonságot, mint a kedvesség vagy a megbízhatóság,
feltételezünk tőlük.
"Halálosan, tudatosan… Elfogyni az
ölelésben."
/Ady Endre/
Általánosságban véve az ego nem csinál
mást, mint a múlt fájdalmaiból táplálkozva újrateremti azokat a jelenben, és
kivetíti a jövőre. A párkapcsolatok szempontjából már akkor működésbe lép,
amikor elkezded a szerelmi kapcsolatodat kiemelni a többi társas kapcsolatod
közül, és búcsút intesz minden addigi, belső töltődéssel járó tevékenységednek.
Az ego ekkor egy darabig rejtőzködő üzemmódban működik, majd amikor úgy érzi,
hogy elérted azt a szintet, hogy a boldogságod egy rajtad kívülálló személytől
teszed függővé, ismét feltűnik a színen, és olyan illuzórikus félelmeket
villant fel neked, amelyek létezéséről addig fogalmad sem volt. Azt súgja a
füledbe: "Úgysem vagy elég jó neki!" vagy "Ez az ember nem elég
jó neked!". Hamar előkerülnek a szüleinktől szerzett viselkedésminták,
akárcsak a múltbeli sérelmeink. Egy szempillantás alatt felkavarják a jelenünk,
a befolyásuk alá vonnak, mígnem elkezdünk ismét a félelmeink szerint
cselekedni. A párkapcsolatunk romba dől, az ego hatása alatt pedig
telekürtöljük a világot a következőkkel: "Minden pasi rohadék!" vagy
"A nőkkel baromi nehéz bánni!". A szomorú igazság pedig az, hogy
vannak, akik be is veszik ezeket a hülyeségeket, így a lavina csak hömpölyög és
hömpölyög tovább.
Mit tehetünk annak
érdekében, hogy az egónk ne bombázza szét a párkapcsolatainkat?
1.) Hidd el, hogy egymagad is képes vagy a
teljességre!
Az ego csak azokra a kapcsolatokra van
hatással, amelyeket két nem teljes ember alkot, akik azért jöttek össze, hogy
kitöltsék a másikban lévő űrt. Azokra, amelyekben az egyik fél igénye, hogy
teljes legyen, míg a másiknak az, hogy értékeljék őt. Ennek ellenkezőjéről a
következőképp ír A csodák tanítása: "Mindkét fél magába tekint, és nem lát
magában hiányosságot. Ilyenkor elfogadják teljességüket, és egy másik teljes
emberrel egyesülve kiterjesztik azt." A könyv "szent
kapcsolatként" emlegeti azokat a kapcsolatokat, amelyekben utóbbi
megjelenik, ám ez csak azoknál alakulhat ki, akik nem futottak el a feladataik
elől, és követték a belső vezetőjüket.
2.) Keress olyan dolgokat az életben,
amelyek segítségével belülről töltekezhetsz!
Azáltal, hogy a számodra fontos személyt
"különlegessé" teszed, az egód feljogosítva érzi magát arra, hogy azt
a bizonyos személyt jobbnak állítsa be a barátaidnál, a munkádnál, a
családodnál, és olykor még önmagadnál is. Ennek fényében már nem is olyan
meglepő, ha besokallsz a megfelelési kényszertől, nem igaz?
3.) Ébredj rá, hogy nemcsak a szerelem
képes felvillanyozni téged!
Az ego szereti elhitetni velünk, hogy a
szerelmet, ami az egyetlen módja annak, hogy felvillanyozva érezd magad,
kizárólag egy másik személy közreműködésével élheted át, ez azonban hazugság.
Vigyél egy kis szenvedélyt mindenbe, amit csinálsz, és rá fogsz döbbenni arra,
hogy szerelmet nemcsak egy konkrét személy iránt lehet érezni!
Én például hajlamos vagyok az írás során
olyan lelkesedés átélésére, amit leginkább a szerelem érzéséhez tudnék
hasonlítani. Belegondolni abba az alkotó folyamatba, amely során az addig
kizárólag bennem létező gondolatok és érzések a papírra kerülnek, mindig
lenyűgöz.
Hagyd, hadd bukkanjon elő a szenvedélyes
szeretet minden kapcsolatodban, ahogyan engedj teret a barátságnak is a
párkapcsolatodban! Azáltal, hogy nem támasztasz elvárásokat a párkapcsolatod
felé, és megpróbálod a többi kapcsolatoddal egyenrangúként kezelni, nemcsak magadat,
hanem a társadat is felszabadítod.
Felhasznált irodalom:
Gabrielle Bernstein: Édesítsd meg az
életed!
N. Kollár Katalin-Szabó Éva: Pszichológia
pedagógusoknak
Nagyon jó volt, olvasni, mert ritka az olyan aki ennyire ilyen szempontokkal is megközelíti ezt a témát. =)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megírtad, megosztottad. :)
Kedves Beate Kary! Örülök, hogy így gondolod! Igyekeztem a manapság igen népszerű kliséktől mentesen, pszichológiai tényekre alapozva megírni a bejegyzést. Köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed!
TörlésÜdv. F. P. Diana