A mosoly túloldalán

Hányszor érted már tetten magad azon, hogy utálkozva pillantasz azokra az ismerőseidre, akikből napkitörésként sugárzik a boldogság, miközben titkon, egy kicsit irigykedsz is emiatt rájuk? Elmész mellettük az utcán, és csak azért is megkritizálod őket, hogy bebizonyítsd magadnak, ők sem tökéletesek, de azért felmerül benned a kérdés: Vajon mit csinálnak másként? És én hol rontom el? Egyáltalán: Mennyire valódi a boldogságuk? Hány százalék megjátszás húzódik a mosolyuk mögött?

"Gondolataiddal, érzéseiddel és hiteddel átírhatod a jövendődet. A jelent nem, mert az már készen van. Megfagyott minden múltbéli gondolatod, jó és rossz érzésed, félelmed, tévhited és tévedésed. Megdermedt már minden, és olyan lett, amilyen - de a jövőd még várakozik." - Müller Péter

Egy valamit érdemes már előre tisztázni: Az élethez való pozitív hozzáállás nem azt jelenti, hogy az eszerint élőknek nincsenek meg a maguk problémái, vagy éppen mélypontjai. A hangsúly a szemléletmódon van. Azon, hogy miként dolgozzuk fel a velünk szembejövő impulzusokat. A döntésen, hogy a negatív élethelyzeteket is megpróbáljuk-e a magunk javára fordítani, avagy sem. Ahelyett, hogy beburkolóznánk a harag, az irigység, vagy éppen az önsajnálat kényelmes, meleg burkába, megpróbálunk válaszokat találni a miértekre. Megnézni, milyen következtetéseket tudunk levonni a történtekből, és beépíteni a tapasztalatainkat a hétköznapjainkba.

Az optimista emberek mit csinálnak másként?

Megválogatják, hogy milyen gondolatokat gyökereztetnek meg a tudatukban, ugyanis ezek azok, amelyek nagymértékben befolyásolják a lelkiállapotunkat. Ha őszinte akarok lenni, a gondolataink 90%-a egy nagy rakás kaka, ráadásul ezek még egymást is generálják. Ezért van az, hogy a borúlátó emberek mindig rosszabbnak fogják találni az életüket másokénál. Gyakran meg sem tudják magyarázni az okát, mégis felemészti őket a rosszindulatú irigység, így a reakciójuk is csak ellenséges lehet a boldog emberekkel szemben. Ahelyett, hogy önmagukon dolgoznának, a menthetetlenül nyomorúságosnak tartott életük helyett, azokéval foglalkoznak, akikét sokkal jobbnak találják a sajátjukénál, és ha ők már semmiben sem lelik örömüket, akkor elintézik, hogy másoknak se sikerüljön.

Mindezek persze nem azt jelentik, hogy az optimista emberek nem lehetnek időnként egy kicsit szomorúak, vagy a pesszimista emberek ne érezhetnék magukat derűsen. Utóbbira talán a legjobb példa az a fajta hamis boldogság, amit akkor képes érezni egy rosszindulatú ember, ha keresztbe tehet valakinek, akit titkon irigyel. A lényeg pusztán annyi, hogy a pozitív vagy a negatív gondolatainkhoz, érzéseinkhez ragaszkodunk tartósan.

A rosszindulatú embereket nem, vagy csak nagyon nehezen lehet meggyőzni arról, hogy ha csak feleannyi időt fordítanának önmaguk fejlesztésére, mint mások kritizálására, sokkal felszabadultabbá válhatnának. Szeretnek ragaszkodni a sérelmeikhez, gyakran hagyják elhatalmasodni magukban az irigységet, a féltékenységet, a dühöt, vagy a haragot. Nem mozgatja meg őket, hogy átformálják a gondolkodásmódjukat, holott minél jobban törekszünk arra, hogy jobb emberekké váljunk, és teszünk is érte nap, mint nap, egyre elégedettebbek leszünk a saját életünkkel kapcsolatban. Hamar rádöbbenünk: nincs miért irigykednünk, és szépen lassan képessé válunk arra, hogy együtt örüljünk másokkal.