L. J. Smith: A Titkos Kör│Book Review

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2014

Oldalszám: 240 oldal

Goodreads: 3,87

Besorolás: YA, fantasy

"Cassie visszasírja régi életét, miután kénytelen volt a napfényes Kaliforniából a borongós New Englandbe költözni. Ugyanakkor furcsa kötődést érez egy csapat ijesztő kamaszhoz, akik az iskoláját uralják. Beavatást nyer a New Salemet évszázadok óta uraló boszorkányok rendjébe, bekerül a Titkos Körbe, amely egyszerre jelent mámorító izgalmat és halálos veszélyt.

Ám amikor beleszeret a titokzatos és érdekes Adambe, Cassie-nek döntenie kell, hogy ellenáll-e a kísértésnek, vagy szembeszáll a sötét erőkkel, hogy megkapja, amit akar - még ha ez azt is jelenti, hogy elég egyetlen rossz döntés és utolérheti a vég."

A Vámpírnaplók szerzőjeként ismertté vált L. J. Smith, A Titkos Kör /The Secret Circle/ című története 2011-ben vált igazán felkapottá, amikor a CW úgy döntött, hogy adaptációt készít belőle. Kisebb-nagyobb fenntartásokkal ugyan, de a sorozat végül elnyerte a tetszésem, úgyhogy a tengerentúli bukása ellenére, kíváncsian vártam a könyv hazai megjelenését, ami a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából, a 2014-es Könyvfesztiválon meg is történt.

A történet egy észak-amerikai, tengerparti városkában, New Salemben játszódik, ahová Cassie és az édesanyja, a családi kapcsolatokat helyrehozandó, költöznek vissza. A lány kénytelen új életet kezdeni ebben a különös hangulatú városkában, amelyet az Egylet nevű társaság tagjai uralnak, és hozzá hasonlóan, mindannyian a Varjúrév úton élő családok leszármazottai.

Cassie hamar megismerkedik a kör tagjaival, és míg Faye személyében ellenségre, addig Dianában igaz barátra talál. A lány egy titokzatos haláleset révén bebocsájtást nyer az Egyletbe, és a beavatás során kiderül, hogy a várost boszorkák alapították és lakják mind a mai napig. A ceremónián feltűnik Adam, Diana szerelme, akivel Cassie korábban már találkozott. Ellenállhatatlan vonzást érez a fiú iránt, és ez önmagában elég bonyodalmat jelent a számára, a kristálykoponyából elszabaduló gonoszról nem is beszélve…

Cassie az első pillanattól fogva kiborított. Egyik napról a másikra vált ártatlan bárányból áldozattá, és mire észbe kaptam már meg is harapta azt a kezet, ami enni adott neki. A reakciói szélsőségesek. A viselkedése hiteltelen. Egy könnycseppet sem ejtenék, ha a folytatásban az Adammel történtek miatt máglyára vetnék.

Mindközül Faye karaktere volt a legértékelhetőbb. Diana ugyan közel áll a szívemhez, viszont az állandó jellegű fényezése kezdett kiábrándítani belőle. Laurel és Melanie révén végre közelebb kerülhettünk a tényleges boszorkánysághoz. Sajnáltam, hogy viszonylag kevés szerep jutott nekik, ahogyan Nick esetében is. Deborah, Suzan és a Henderson fivérek kapcsán nincs kialakult véleményem, Korinak viszont hálás vagyok, hogy meghalt, mert azáltal felpörögtek némileg az események.

Ami tetszett: A boszorkányok természethez való viszonyulása.

Mélypont: Fekete John. Kalózok is lesznek a folytatásban?

Borító: Igézőbb, mint maga a regény.

A történet elnagyolt, kiszámítható és primitív. A karakterek jellemtelenek, idegesítőek és a viselkedésük hiteltelen. Hogy kiknek ajánlom? Nos… Azoknak, akik mániákusan rajonganak a boszorkányokért. Biztosra veszem, hogy ők találnak benne értékelhető elemeket.

★☆☆☆☆