Pages

2016. június 21., kedd

Épp a szobafelújítási projekt kellős közepén jártam, és alternatívákat keresgéltem a beltéri hangulatvilágítást illetően, amikor rábukkantam erre a bizonyos gömblámpás-megoldásra. Mit mondhatnék? Azonnal beleszerettem. El is határoztam, hogy elkészítem a lámpasor "homemade", és egyúttal jóval költséghatékonyabb verzióját, csakhogy a tavaszi félév valósággal kiszipojozta belőlem az energiám, és a kreativitásom minden cseppjét, éppen ezért egyáltalán nem volt kedvem nekiállni tapétaragasztóval pancsolni. Így esett a választásom a Cotton Ball Lights termékeire, amelyek gyönyörűséges golyóbisai, és persze a belőlük áradó hangulat minden várakozásomat felülmúlta.


TUDTAD?
A gömbök egytől-egyik kézi készítésűek (!), amelyeket pamutcérnából, rizslisztes ragasztóval állítanak össze, és további, egy napos szárítás következtében válnak teljesen merevvé.

Fel is vettem a kapcsolatot a Cotton Ball Lights csapatával, amelyről utóbb kiderült, hogy egy remekül megkomponált, klasszikus családi vállalkozást takar, üzenetük pedig tökéletesen egybevág az általam képviselt értékekkel. Takáts-Rezsu Emese a következőképp mesélt a kezdetekről: "A második gyermekünk születése után hoztuk meg a döntést, hogy saját lábra állunk, és megvalósítjuk azokat a féltve őrzött álmainkat, amiket már előtte is régóta dédelgettünk. A művészet, a design közel áll hozzánk, része az életünknek, tehát evidens volt, hogy ez az a terület, amivel foglalkoznunk kell. Így hoztuk létre a webshopunkat."

A gömblámpasor összeszerelése már önmagában véve is remek kikapcsolódást nyújt. Nincs más dolgunk, mint a gömbökön (átmérő: kb. 6,5 cm) található, megközelítőleg 3 mm-es lyukon egy kisebb vágást ejteni, és a rátuszkolni az égők fejére.

Némi segítség az összeszereléshez:


Mindenképp be szerettem volna számolni a blogon erről a remek vállalkozásról, illetve termékeikről, azáltal minél több emberhez eljuttatva, ily módon illusztrálva a MINŐSÉG fogalmát. Bár egy darabig húztam-halasztottam a bejegyzés megírását. Szerettem volna kivárni, hogy minden apró részlet a helyére kerüljön a szobámban. Megvárni, mire a gömblámpácskáim is megtalálják a végleges helyüket, merthogy az égősornak számtalan felhasználási módja ismeretes.

A gömblámpák ugyanis a lakás bármely pontján megállják a helyüket, kültéren-, és beltéren egyaránt kiváló opciót jelentenek. A gömblámpasort feltekerhetjük a lépcső korlátjára, vagy akár egy fa törzsére, de egész egyszerűen, mintegy fürtként le is lógathatjuk, attól függően, milyen térbeli adottságokkal rendelkezünk. Kerülhet az ünnepi-, és a hétköznapi étkezőasztalra a maga szépségében, de be is dobhatjuk egy kosárba, üvegbe vagy vázába, hogy odabentről ragyogjanak. Arról nem is beszélve, hogy akár egy tematikus party, vagy egy egyszerű grillezés kiegészítőjeként szintén megteremti a megfelelő hangulatot.


Mesiék először a külföldi magazinokban fedezték fel a gömblámpákat. Mindez három évvel ezelőtt történt, azóta gyakorlatilag évekig tartott, míg sikerült megállapodniuk a forgalmazói jogokról a világ egyik legnagyobb gyártójával. Azóta is folyamatosan azon igyekeznek, hogy nyitott szemmel járják a világot, és adoptálják azokat a dolgokat, amelyekkel ők maguk is könnyen azonosulni tudnak.


A gömblámpák immáron rengeteg gyerkőc álmát őrzik éjszakánként. Míg a fehérbe hajló árnyalatok – peach, white, cream, stone, light pink, light blue, chalk grey, ivory – mind-mind a pure vonalat képviselik, azáltal olyan hatást keltve, mintha épp egy felhőn lépkednénk, leginkább a kislányok szobájába valóak, addig a fiúkéba akár egy sötétebb színekből álló variánssal is előállhatunk: royal blue, mouse, stone blue, stone, soft grey. Mennyire csodás elnevezéssel bírnak már csak a gömböcskék is, ugye?



A magam részéről mostanában élek-halok a naturális enteriőrökért. Kevés szín, letisztult terek, természetes hangulat, amelyhez tökéletes kiegészítőként funkcionálhat egy hófehér, vagy akár egy, a föld színeit felvonultató gömblámpasor. 


Sorolom tehát az okokat, amiért érdemes beruházni egy-egy szettre:

● a gömblámpák a lakás bármelyik pontján megállják a helyüketnapközben különleges dísze a helyiségnek, míg felkapcsolva meghitt hangulatot kölcsönöz neki
● választhatunk előre összeállított kollekciót, de akár mi magunk is kiválogathatjuk milyen színű gömbökkel szeretnénk találkozni egy égősoron belül (nemrégiben debütáló Hello Hungary című kollekciójukban pl. olyan összeállításokkal találkozhattok, mint a Szürkemarha, Balaton, Éjjeli Tisza stb., ezek mindegyikét a magyarországi helyek, állatok, növények inspirálták)
● további variálásra ad lehetőséget, hogy különböző hosszúságú, elrendezésű kábelek közül válogathatunk (ezekkel kapcsolatban egy profi alkalmazást is kifejlesztettek a weboldalhoz, hogy a vásárlók fel-, és lekapcsolva is megtekinthessék összeállításaikat)
● a gömbök szívformában, vagy nagyobb méretben, lámpaburaként funkcionálva is kaphatóak

További érdekesség: A Cotton Ball Lights, de mondhatnám úgy is, hogy a ClassHome csapata fogékony a kisebb-nagyobb projektekhez az esküvőktől kezdve, a konferenciákon át, egészen a nagyszabású filmforgatásokig. A Quimbyvel készített reklámfilm sorozathoz 800 hófehér gömböt és még további pár száz színes gömböt is felhasználtak a gyártók.



Válogassatok tehát bátran a kínálatukból, 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok megbánni!

Éljen a  #kapcsoldfelteis!


2016. június 15., szerda

Főleg nyáron. Meg úgy egyáltalán.
Leendő tanítóként, egy kezemen nem tudom megszámolni, hányszor ütköztem bele az elmúlt néhány hétben a témát illető kérdésekbe, problémákba és megoldási javaslatokba. Éppen ezért arra jutottam, hogy a szigorlati tételekhez kapcsolódó szakirodalmak, valamint a gyakorló pedagógusok tapasztalatai mentén, bizony érdemes összegyűjteni, és egy bejegyzés keretein belül rögzíteni az olvasóvá nevelés leglényegibb pontjait, azáltal akár segítséget nyújtva a szülőknek, hozzám hasonlóan leendő, vagy már pályán lévő tanítóknak. Az ember ugyanis nem olvasónak születik, hanem egy hosszas szocializációs-, nevelési folyamat következtében válik azzá, amelyben kulcsfontosságú szerepet tölt be egyrészt a szülők, pedagógusok mintaadó szerepe, másrészt pedig a motiválás, a különböző játékos, előkészítő tevékenységek, és egyáltalán a könyvek iránti érdeklődés felkeltése. Mindezekre pedig nagyobb szükség van, mint valaha. 


Míg korábban az olvasás gátját többnyire az képezte, hogy kizárólag a módosabb családok engedhették meg maguknak a könyvvásárlást, addig manapság a probléma fő forrását a képi információhordozók rohamos terjedésében szokás megjelölni, amely rendkívüli mértékben befolyásolja a gyerekek szabadidejének beosztását. A 6-12 évesek java részének az olvasás, mint szórakozási forma gyakorlatilag megszűnt létezni. Az emberben szunnyadó meseigény persze továbbra is megmaradt, és ennek kielégítésére a különböző médiumokat hívják segítségül, hiszen a mesenézés, mind a gyermek, mind a felnőtt részéről, sokkal kevesebb fáradtsággal jár, mint az olvasás.
A televízió azonban egy sajátos jelenség, indirekt kommunikációs eszköz, egyszerre több érzékszervünkre hat, nehezebb felfogni, követni, megérteni, továbbá egyirányú kommunikációt jelent, éppen ezért nem is lehet egyértelműen megállapítani, mennyit és egyáltalán mit értett meg a gyermek a látottakból, arról nem is beszélve, hogy a benne felmerülő kérdésekre sem kap választ.
A gyorsan pergő képek  elindítják a dopamintermelést az agyban, amely gátolja az agyműködés kockázat-felismerő képességét, ezáltal negatív hatással van a cselekedetekre. Az erőszak, durvaság, és a gyilkosság permanens jelenléte önmagában hajlamosít a "szennyes világ" szindróma kialakulásához, így a gyerekek hajlamosak a környezetüket jóval rosszabbnak, gonoszabbnak, veszélyesebbnek hinni, mint amilyen valójában. A televízió világunkat tematizáló hatása egyre hangsúlyosabbá válik, amely lényegében újratermeli az olvasással kapcsolatos negatív jelenségeket, mint akár a tudás leértékelődése.

Az iskola feladata az olvasóvá nevelésben az lenne, hogy megszerettesse a gyerekekkel a könyvek világát, csakhogy sem alsó, sem felső tagozaton nem jut elég idő a tudatos olvasóvá nevelésre. A tanárok többsége elolvastatja a könyve, mert: alapműveltség része; történelmi ismereteket tartalmaz; hazafiasságra nevel; el nem múló értékeket közvetít; generációk óta meghatározó olvasmányélményt nyújt.
A legfontosabb tényező mindeközben háttérbe szorul: Alkalmas egyáltalán az adott regény az olvasóvá nevelésre? A tanulók jelentős része ugyanis alig érti meg a XIX. és XX. századi irodalmi műveket, hiszen ezeket rengeteg ismeretlen szó, hosszú mondatok, lassú cselekményvezetés, és az azonosulási lehetőség hiánya jellemez.

Gadamer szerint az olvasás nem más, mint értelmezés. Na, de hogyan élvezhetné a gyerek annak a szövegnek az olvasását, amelyet nem is ért?


A jelenlegi iskolai gyakorlatban a mennyiségi mutatók, a szövegformák belső arányának, a nyelvi sajátosságok stb. figyelembe vétele helyett, az alsó tagozatos olvasmányok kiválasztásában főként a hazafias nevelés és a természet szeretetére való nevelés, míg a felső tagozatban a szintén megjelenő hazafias nevelés mellett már az irodalmi kánon markáns jelenléte is megfigyelhető.
Kötelező olvasmányok tekintetében a Nemzeti Alaptanterv a pedagógusokra bízza a választást, akik többségében a klasszikusok és az újdonságok között vergődnek, mégis a vizsgálatok azt mutatják, hogy a mérleg nyelve már évek óta az előbbi kategória felé billen. Egy 2009-es felmérésből az is kiderült, hogy 50 éve gyakorlatilag ugyanazokat a könyveket olvassuk. Az összesen 71 tételes listán a leggyakrabban feladott olvasmányok között szerepel az Egri csillagok, Pál utcai fiúk, A kőszívű ember fiai, Az aranyember, Ábel a rengetegben, A kis herceg, Szent Péter esernyője, Légy jó mindhalálig, holott néhány regény egyenesen értelmezhetetlen a gyerekek számára.

Mi alapján választottak a pedagógusok?
● tankönyv, munkafüzet, segédanyag (62%);  gyerekek érdeklődése (44%)
● kollégák ajánlása (12%); szakkönyv, szakfolyóirat (12%)
● tanterv (3%); egyéb (1%); könyvtáros ajánlása (0%)

A Tüskevár, témaválasztás szempontjából éppenséggel ideális lenne a felsős fiúk számára, hiszen könnyedén azonosulni tudnak a nyári, szülőktől való elszakadás érzésével, amikor is "férfi módra" belevethetik magukat a természet világába, azonban a szöveg terjedelme, de leginkább a természetleírások megemésztése hamar képes elvenni a gyerekek kedvét az olvasástól.


A kis herceg terjedelmét tekintve ugyan nem hosszú, elbeszélés és leírás szinte nincs is benne, sőt a főhős személyével az azonosulás feltétele is adott, csakhogy a cselekmény szimbolikus voltának, és annak köszönhetően, hogy a gyerekek kizárólag a konkrétumokat képesek befogadni, rendkívül unalmasnak hat számukra a történet. A Micimackóval hasonló a probléma, bár ennek akad annyi előnye, hogy a jelentéssíkok közül a felszíni tartalmak is képesek élményt nyújtani a tanulóknak, ám a tapasztalatok szerint a gyerekek többsége vagy már kinőtt a történetből, vagy még bele sem nőtt.


Mindezek fényében a felmérést vezetők arra is kíváncsiak voltak, hogy a megkérdezett tanítók, hány alkalommal fordultak a kötelező olvasmányok cseréjéhez. Az eredmények szerint ez pusztán 68%-ban fordult elő, főként a gyerekek érdeklődésére, az osztály összetételére, és a regény nyelvezetére hivatkozva, azonban így sem történt számottevő változás, mert ugyanúgy nehéz nyelvezetű, a gyerekek világától távol álló regények léptek az előzőek helyére.

Hogyan válasszunk olvasmányt?

● A legkorábbi lehetséges időpont házi olvasmány feladására a 2. osztály második féléve, annak befejezte. A gyerekek ekkor még mintakövetőek, így egy jól megválasztott olvasmány, világosan megfogalmazott tanítói igény, egy sikeres előkészítés kellőképpen megalapozza az olvasás, mint szórakozás célzatú felhasználását.
● A hosszabb művek, regények olvasása nagyobb intellektuális erőfeszítést igényel, hiszen egy egyszerű mesénél, elbeszélésnél jóval terjedelmesebb, több szereplőt mozgató, több helyszínen-, és több szálon futó cselekményről olvasunk. A gyerekek számára nehézséget jelent a közelebbi és távolabbi információk összekapcsolása, a jellemfejlődés értelmezése, amelyekkel legalább annyira számolnunk kell, mint a megfelelő olvasási rutin kialakításával, vagy azzal, hogy a házi olvasmányok olvasása némán történik – így érhető el a műélményhez kívánatos olvasási sebesség, valamint a kellő intimitás –, amelynek mikéntjére szintén meg kell tanítanunk a gyerekeket.
● A 8-12 évesek nem/ kis mértékben képesek az áttételes jelentés érzékelésére, amelyet legalább annyira figyelembe kell vennünk, mint azt, hogy a történetünk tartalmazzon azonosulásra alkalmas hőst, ezáltal biztosítva a beleélést.
● A házi olvasmányok önálló elolvasása nemcsak műélmény, hanem a teljesítmény forrása, ezért a könyv ne csak tartalmában, hanem kivitelében is tekintélyt, vonzerőt sugárzó legyen, éppen ezért javallott keménykötésű könyvet választani. Ügyeljünk a szövegtipográfiára, valamint a szöveg és az illusztrációk arányára, hiszen ekkor már nem képeskönyvvel dolgozunk.
● A feldolgozás szempontjából a szöveg áttekinthetősége számít kulcsfontosságú tényezőnek, amelynek biztos eligazodást kell nyújtania.
Az olvasmánynapló nem szentírás. Az olvasottakat természetesen meg kell beszélni a tanórán, sokkal inkább élménybeszámoló formájában, mintsem tananyagként. Célravezetőbb, ha a tanító az ízlése, és az osztály "gyermekanyagának" ismeretében összeállítja a választható/választott irodalmak a lényegkiemelő feladatait.
A kevesebb néha több. Ahogy eleinte, esztétikai érték szempontjából az is mindegy, hogy mit olvas a gyerek, csak olvasson. Az ízlése mindenképpen finomodni fog az évek, és a folyamatos olvasás során.


OLVASÁSRA ÖSZTÖNZÉS KREATÍVAN

A kisebb gyerekek számára hatalmas motivációt nyújt, ha maguk dönthetik el, mit szeretnének elolvasni. Irányított formában, akár könyvtári óra keretein belül, a bemutatásra kerülő 6-8-10 különböző hosszúságú és nehézségű könyv közül, akár a gyerekek is kiválaszthatják, mely olvasmányokkal szeretnének foglalkozni a szünidőben.
Egyes tanító néniknél bevált módszer, hogy a bizonyítvány mellé – szülők beleegyezésével –, egy-egy könyvet ajándékoznak, amelyet a tanítványok "tanító nénitől kaptam" alapon elolvasnak, sőt arra is volt már példa, hogy a tanító nénik arra kérték a tanulóikat, hogy NE olvassák el a könyvet, mire a gyerekek iskolakezdésre kivégezték az olvasmányt.
Na, de nézzünk néhány konkrét ötletet, amelyek üde színfoltjai lehetnek a szünidei olvasás előkészítésének, és nem mellesleg Iványiné Nagy Kingától származnak. Mindenképpen ajánlom, hogy látogassatok el a blogjára, mert megéri!

#1 BINGÓ TÁBLA - Kérem a LETÖLTHETŐ Bingó táblázatot!
A bingózáshoz egy 5x5 négyzetből álló táblára lesz szükségünk, amelynek középső, üresen hagyott helye díszítőfunkciót tölt be. A négyzetekben jelölhetjük, hogy hol vagy hogyan olvasson a gyermek, de akár könyvcímeket, meséket is lejegyezhetünk. A játék lényege: minden olvasási alkalommal az olvasó választ egy helyzetet, és ha kiolvasta az adott történetet, vagy egyszerűen olvasott a vállalt – közösen, előre megbeszélt – ideig, akkor áthúzhatja a megfelelő négyzetet. Amennyiben összegyűlik 5 egymás melletti – vízszintesen, függőlegesen, vagy átlósan – X, akkor az elért teljesítményért cserébe a gyermek jutalmat vagy, akár egy kupont.

#2 OLVASÁSI KALANDOK - Kérem a LETÖLTHETŐ kalandtáblázatot!
Ehhez a játékhoz ismét egy – ezúttal 5 oszlopos, tetszés szerinti sorral ellátott – táblázatra lesz szükségünk, amely tartalmazza az olvasási kalandokat. A bingóhoz hasonlóan, egy-egy kaland teljesítését jutalmazhatjuk kuponokkal.

#3 NAPTÁR - Kérem a LETÖLTHETŐ naptárt!
A szünet minden napjához írjunk be valamilyen olvasnivalót! Amennyiben hosszabb olvasmányt választunk, természetesen ezt több napra is írhatjuk. A naptárban szerepeljen: regény, mese, vers, magazin, napilap, recept, játékszabály, gyakorlatilag bármi, amit olvasni lehet. További ösztönzést nyújthat, ha kuponokkal is motiválunk.

#4 KUPONOK - Kérem a LETÖLTHETŐ kuponokat!
A kuponok különböző "ajándékokat" – pl. társasozás, focizás, strand, mozi, fagyizás stb. – tartalmaznak, amelyeket vagy a gyerekekkel együtt határozunk meg, vagy akár a meglepetés erejét is kihasználhatjuk. A gyerekek minden előre meghatározott olvasási alkalom után kapnak egy kupont, amelyeket a nyár végéig tudnak beváltani.

#5 OLVASMÁNYZÁSZLÓK - Kérem a LETÖLTHETŐ zászlót!
A gyermekek minden könyv elolvasása után kidíszíthetnek egy-egy zászlót. Gondoskodjunk arról, hogy a zászlóra kerüljön rá: könyv címe, szerzője, és néhány mondat a könyvről, esetleg egy rajz. A kész zászlókat fűzzük fel sorban egy fonalra, a füzért pedig tegyük ki a lakásban, hogy mindenki láthassa. A tanév elején a tanító néni összehasonlíthatja, hogy kinek a füzére áll a legtöbb zászlóból.

#6 OLVASÁSI KIHÍVÁS - Kérem a LETÖLTHETŐ kihívást!
Főként felső tagozatos tanulóknak ajánlott játék, amelynek során a cél az, hogy a listán szereplő olvasmányok közül minél többet kipipáljanak.

#7 ÉRTÉKELŐ TÁBLÁZAT - Kérem a LETÖLTHETŐ értékelő táblázatot!
A gyermek minden nyári olvasmányélményről készít egy bejegyzést. Felírja: könyv címét, szerzőjét, a kezdés és a befejezés idejét. Végül csillagokkal értékeli (kiszínezi), mennyire tetszett neki a könyv.

A személyes tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyre több tanító érzi szükségességét az kötelező-, és ajánlott olvasmánylista felül bírálatának. A klasszikusok mellé pedig szépen lassan beszivárognak az újabbnál-újabb kötetek, amelyek ugyan nem a magyar irodalmi kánon részesei, mégis előszeretettel forgatják őket a gyerekek.
Íme néhány olvasmány, amelyekért egyenesen rajongtam nyaranta:


Eva Ibbotson: Vissza a folyóhoz, avagy a lányos Tüskevár.
"Maia és kísérője, Miss Minton a hatalmas, dél-amerikai folyamon, az Amazonason hajóznak fel, egyre távolabb az általuk eddig ismert civilizációtól. Az árván maradt Maia félelemmel vegyes izgalommal várja, hogy megismerkedjen rokonaival, akikhez gyámja küldte őt, egy előkelő angol nevelőintézetből. Az egyelőre titok, hogy mi a valódi oka, hogy az igencsak furcsa küllemű és természetű Miss Minton miért vállalkozott a nagy utazásra. Maia félelmei beigazolódni látszanak, amikor megismeri nagybátyját és nagynénjét, akiknek mintha kissé agyára ment volt az őserdő-menti ültetvényes élet. Iker lányaik pedig végképp nem tűnnek hétköznapi gyerekeknek. Maia a legvadabb álmaiban sem tudta elképzelni a kalandokat, melyek a trópusi folyam mentén várnak rá…"



Kate Saunders: Kótyagos boszorkák sorozatát a mágia kedvelőinek ajánlom.
"Loncsós Mamó és Zöld Nasi igazi boszorkányok. Talán ezért nem erősségük a kézimunka. Így inkább varázsolják az ajándékokat. Igen ám, de most mintha kissé elhamarkodottan ígértek volna meg valamit barátjuknak, Kompót Kázmérnak. Nem csoda, ha a boszik kissé morcosak. Mégpedig, ha egy boszi morcos, akkor a környék se lesz a régi… Mi lesz még itt!"


Julia Brücker: Az Ördögoromvár rejtélye sorozat a kalandvágy kielégítésére javallott.
"Ezer titkot rejt az Ördögoromvár, amely ezen a nyáron izgalmas események helyszíne. Itt tölti feledhetetlen vakációját Tomi, Patrícia, Krisztián és Elza, no meg hűséges társuk, Minna a kutyus. A titkos alagút a vár alatt, az ódon termek és a várat körülölelő bozótos, mind-mind csupa rejtély, de hőseink nem félnek nekivágni az ismeretlennek. Számos lélegzetelállító kaland során végül még az elveszettnek hitt kincsekre is rábukkannak. Minden kiskamasz számára érdekes olvasmány a nyári szünidőre."




Thomas Brezina: Fiúk kizárva! című sorozata, mint boszorkányos családregény.
"Egy váratlan vendég néha felér egy tragédiával! Hogy? Ezentúl egy család vagyunk? S Apu ráadásul odavan az új Anyuért… És az a csaj? Ezt nem gondolják komolyan, hogy a tesóm lesz!? És a többi gyerek? Brrr… Vagy mégis? A FIÚK KIZÁRVA! a legmulatságosabb könyvsorozat!"

FELHASZNÁLT IRODALOM

Amennyiben szívesen tájékozódnál a témában, vagy csak a tanulmányaidhoz, munkádhoz keresel szakirodalmat, a következőket – általam is felhasznált – szakirodalmakat tudom ajánlani:
● Komáromi Gabriella (szerk.) Gyermekirodalom. Helikon, Bp., 2001. 271-283
● Kernya Róza (szerk.): Az anyanyelvi nevelés módszerei. Trezor, Bp., 2008.
Pompor ZoltánOlvasóvá nevelődés - alulnézetből. In. Anyanyelv-pedagógia. 2010. 4. szám. 
Tímárné Hunya Tünde: Az irodalmi alkotások kiválasztásának módszertani szempontjai, különös tekintettel a fiúk érdeklődésére. Új Pedagógiai Szemle, 2008. 5. sz. 103-109.
Gombos Péter: "Ó, mondd, te mit választanál!" A tanár felelőssége és lehetőségei a kötelező olvasmányok kiválasztásában.
Benczik Vilmos: Házi olvasmányok és olvasóvá nevelés az általános iskola 2-6. osztályában.
● Péter Orsolya Adél: Az olvasási készség fejlesztése. NyelvészNet, 2002, április 30.
Gereben Ferenc: Az ún. "Máté-effektus" az olvasás - és könyvtárszociológában. Könyvtári Figyelő, 43. évf., 1997. 3. sz.

2016. június 11., szombat

Valami fantasztikus van készülőben. Mondom mindezt annak tudtában, hogy az Örsi-Korényi Szilvi és Pál Piri által megálmodott, és FeMini Box névre keresztelt meglepetésdobozka néhány napon belül a nagyközönség számára is elérhetővé válik. A hazai viszonylatban meglehetősen egyedülálló, tematikus boxokban – mára már gyakorlatba ültetett tervek szerint –, hazai tervezők, alkotók és designerek, ízig-vérig Nőknek dedikált termékei lapulnak majd.



A lányok külön-külön megalapított gyermektextil vállalkozásaik (Mirifay Design és ByPippa) mellett, mondhatni az azokból származó tapasztalatoknak köszönhetően döntöttek úgy, hogy közös projektbe fognak, és elindítják Magyarország első női, tematikus meglepetésdoboz szolgáltatását. Szilvi és Piri az elmúlt évek során testközelből is szemügyre vehették a hazai dizájnerek korlátozott érvényesülési lehetőségeit, ami pedig ezután történt, az méltó példaként szolgálhat bárki számára: MEGTEREMTETTÉK A LEHETŐSÉGET. Ráadásul nemcsak maguknak, hanem azoknak a hazai alkotóknak, akiknek innovatív kreálmányaikkal, a bizonyos okokból limitált mozgástér miatt egyébként nem ismerkedhetnénk meg. A kézműves piacok és vásárok járása sem adatik meg mindenki számára, ám ha mégis, a tapasztalatok azt mutatják, hogy a potenciális vásárlókban hiába van meg az igény az egyedi, különleges portékák beszerzésére, sokszor csak megnézegetik a kézműves termékeket, de mivel ezek jócskán többe kerülnek a bolti tömegáruknál, így általában elállnak a vásárlástól. Arról nem is beszélve, hogy az alkotók igen kevés százaléka rendelkezik saját üzlettel, márpedig élőben megfogni, megtapintani a terméket hatalmas hatással lehet a vevőre, és a vásárlási szándékára. 

A FeMini Box egy kéthavonta megjelenő meglepetésdoboz-szolgáltatás, amelynek kiadásai egy-egy a "nők érdeklődési világához közel álló" témát dolgoznak fel. Az éppen aktuális témáról, valamint a doboz összeállításában közreműködő designerek neveiről, jócskán a megrendelési idő előtt fellebbentik a leplet, így mindenkinek lesz ideje átgondolni, hogy mennyire áll hozzá közel az adott téma, és benevez-e a dobozra. Minőséget illető garanciáért elegendő bekukkantani a Mirifay Desing és a ByPippa oldalára. 





A debütáló dobozka témája – amely egyébként a Helló Bébi kiadás nevet kapta, és olyan (leendő) Anyukáknak ajánlják, akiknek a gyerkőce 0-1 éves – korántsem meglepő, hiszen maguk a FeMini megálmodói is édesanyák, és jelenleg otthon babáznak. A gyerekek, a férjeik, a háztartás-, és a vállalkozásaik vezetése mellett persze kevés idejük marad egyéb elfoglaltságokra, de valahogy mégis működik. Szeretik, amit csinálnak, és valójában, el sem tudják képzelni, hogy ne ezzel foglalkozzanak. A családjuk pedig 100%-osan támogatja őket a terveikben.





A boxok egyébként négy-öt hazai tervező kézi készítésű termékét,  két kisebb bónuszterméket, és egy Femini Magazint fognak tartalmazni. Ez utóbbiban egyrészt a bemutatkozó tervezőkről, termékeikről, egy-egy személyesebb interjú keretein belül olvashatunk részletesebben, továbbá az aktuális témához illő szakmai cikkekben is elmerülhetünk, másrészt a magazinban további magyar tervezők és dizájnerek kuponjaira szintén ráakadhatunk. A kezdeményezés lényegében "házhoz viszi" a dizájnereket, miközben termékeik azt súgják a fülünkbe: 

"Hello, ez vagyok én! Nézd meg, fogd meg, őrizd meg, használd, hisz szeretettel készítettem! Remélem, tetszik, amit látsz! Ha van kedved, gyere, és nézd meg a többi termékemet is!"

2016. június 10., péntek

Vagy Macera Mignon?! Merthogy ez aztán tényleg nem egy "dobjunk-össze-valamit" típusú sütemény, bár lefogadom, hogy a többség számára nem is az idő, sokkal inkább a cukormáz az, amely elveszi többek kedvét a sütéstől, és a cukrászda felé irányítja az illetőt. Kivéve persze engem, aki világ életében utálta a mignont. Főleg a puncsosat. Azt különösen. Azokkal az átkozott mazsolákkal együtt.

A családban persze többen is szeretik, J. pedig - utóbb kiderült - egyenesen imádja. Fel nem foghatom hogyan. Meg is ígértem neki, ha leszigorlatozok, megsütöm neki azt a bizonyos MISZTIKUS mignont. Ez is azt bizonyítja, hogy a vizsga előtti utolsó héten már egyáltalán nem voltam beszámítható. A vizsgát követő napokban csak lapítottam, és lapítottam. Reménykedtem, hogy elfelejti, na! Minden jel erre is mutatott, amikor eszébe jutott... Félreértés ne essék: imádok sütni, és legalább ennyire imádom kedves páromat is, de ez egy MIGNON. Ráadásul macerás! Ráadásul egyetlen használható receptet sem találtam az interneten, amely egy tökéletesen megformált, rumos-mazsolás morzsatöltelékkel megtöltött, hibátlanul bevont receptet takart volna. Éljen a maximalizmus!


TUDTAD?
A mignon a nevével ellentétben magyar találmány, amely Kugler Henrik cukrászmester nevéhez fűződik. Éppen ezért a sütemény eleinte a "kugler" nevet viselte, mígnem az 1910-20-as években átkeresztelték mignonra  (fr.: apró, picike, aranyos), feltehetőleg Gerbeaud Emil svájci cukrászmester hatására, aki az 1880-as években átvette Kugler cukrászdáját.

Éppen Elizabeth Gilbert: Big Magic című, mondhatni "kreativitás Bibliáját" olvastam, amelynek az egyik gondolatfoszlánya nagyon megragadott: "Felejtsd el a tökéletességet. Nincs időnk rá. A tökéletesség amúgy is elérhetetlen: az csupán legenda, csapda, egy mókuskerék. A maximalista hozzáállás megakadályozza az embereket abban, hogy befejezzék a munkájukat, de ami még rosszabb - gyakran abban is gátolja őket, hogy egyáltalán elkezdjék. A maximalisták gyakorta már előre eldöntik, hogy a végeredmény sosem lesz kielégítő, így hát eleve meg sem próbálnak kreatívak lenni." Mire gondoltam egyet, és azt mondtam magamnak: "A tökéletességre való törekvés tragikus időpocsékolása helyett, takarodj ki a konyhába, és csináld azt, amit szeretsz." Tudom, elsőre egy kicsit durván hangzik, de néha szükségem van arra, hogy seggbe rúgjam saját magamat. 

"Nincs semmi, ami a bírálatokon felül állna. Nem számít, hány órát ölsz bele abba, hogy valami hibátlant hozz létre, valaki tuti talál benne valami kivetnivalót."

Szóval nekiálltam a sütésnek, támpont gyanánt pedig az ApróSéf.hu és Citromhab blog receptjeit használtam, és vegyítettem a kettőt az elképzeléseim szerint.

Azzal kezdtem, hogy a mazsolát beáztattam egy jó adag sütőrumba, így mire szükségem volt rájuk a puncsmassza összeállításához, alaposan megszívták magukat rummal. A piskótalapok sütésével folytattam, méghozzá 1x4 db tojásos, és 2x3 db tojásos lappal. Ezek közül is először a 4 tojásos piskótát készítettem el, mert a mazsolához hasonlóan, szintén a puncsmasszához fog kelleni, amelynek összeállításával a többi piskótalap sütése alatt foglalatoskodhattam.


A tojásokat szétválasztottam, és míg a sárgájával dolgoztam, a fehérjét a hűtőben tároltam. A tojássárgáját először magában, majd 4 ek átszitált porcukorral kikevertem, majd hozzáöntöttem egy kupaknyi vanília aromát, és egy gyors keverést követően hozzáadagoltam a szintén átszitált, 4 ek lisztet és az 1 kk sütőport. A tojásfehérjét egy leheletnyi sóval kemény habbá vertem, és ebből, először csak egy keveset tettem hozzá a tojássárgás masszához, mintegy lazítás gyanánt. Miután ezzel alaposan elkevertem, hozzáöntöttem a maradék habot, és összeforgattam finom, de határozott mozdulatokkal, ügyelve arra, hogy még véletlenül se törjem össze a habot. Sütőpapírral bélelt tepsiben elterítettem, és 150-180 ᵒC fokon, 15-20 percig sütöttem, miközben végig tűpróbával ellenőriztem.










A 2x3 db tojásos piskótával ugyanígy jártam el, annyi különbséggel, hogy a 3 tojáshoz, 3 ek porcukrot, 3 ek lisztet, és egy leheletnyit kevesebb sütőport adtam hozzá. A vanília aroma mellett citromhéjjal ízesítettem, hogy ne csak a töltelékünk, hanem a piskótalapjaink is aromásak legyenek.

A puncs masszához:
- 4 tojásos piskótánk

- 200 ml narancslé
- 100 ml víz
- 150 g kristálycukor

- 200 g kekszdara
- rumba áztatott mazsola
- 25 ml rum

- 2 ek kakaópor

Míg a piskótáim sültek és hűltek, elkészítettem a szirupot, ami szintén a puncsmasszához szükséges. A narancsléhez hozzáöntöttem a vizet, a cukrot, és felforraltam. Néhány percig továbbfőztem, hogy igazán szirupos állagot érjek el, majd ezt is hagytam kihűlni.




Elővettem az 1x4 db tojásos piskótát, és összemorzsoltam. Ehhez hozzáöntöttem a kekszdarálékot, ami egyébként el is hagyható, ugyanakkor kiválóan dúsítja a tölteléket, arról nem is beszélve, hogy rengeteg rumot, valamint szirupot fel tud szívni. A morzsás-kekszdarát megszórtam kakaóporral, beleöntöttem a rumban duzzadt mazsolát, nyakon öntöttem a rummal, és fokozatosan, annyi szirupot adtam hozzá, hogy a masszánk jól gyúrható, de darabos legyen. A lényeg: Ne áztassuk el a masszát!






Fogtam az egyik 3 db tojást tartalmazó piskótalapomat, megkentem baracklekvárral (narancslekvár még jobb lett volna), így értem el a megfelelő tapadást a piskóta és a töltelék között. Ráhalmoztam a lekvárral megkent piskótára a tölteléket, és alaposan lenyomkodtam. A töltelék tetejét szintén megkentem lekvárral, és ráhelyeztem az utolsó piskótámat. Letakartam, és súllyal együtt betettem a hűtőbe egy éjszakára. Reggel pedig azzal kezdtem, hogy levágtam a széleit és 4x4 cm-es kockákra vágtam. Ezután jött csak a neheze, a mignon bevonása.



A cukormáz megvásárlása helyett, "bele a mélyvízbe" típusú, TÚLMISZTIFIKÁLT fondant-főzésbe fogtam. Ehhez használtam: 500 g kristálycukor, 250 ml víz, 1 tk 20%-os ecet (10%-os ecetből néhány cseppel több szükséges).

Egy nagyobb edénybe beleöntöttem a vizet, az ecetet, és hozzáöntöttem a cukrot. Felforraltam, majd ezután addig főztem, mígnem fehéren átlátszó hólyagokat nem vetett, ami ennél az adagnál kb. 15 percet vesz igénybe. Ezt követően levettem a tűzről, és átöntöttem egy másik edénybe, és addig kevertem, míg le nem hűlt a máz.







Kezdéskor így nézett ki:


5-6 perc keverés után elkezdett sűrűsödni és fehéredni, majd újabb 5 percet követően el is érte a kívánt állagot, amihez puncsmignon lévén hozzáadtam 1-2 csepp piros ételfestéket.



A pucér mignonkockákat feltűztem egy húsvillára – bámulatos milyen sziklaszilárd, tömör kockákat kaptam –, egyesével rácsorgattam a mázat. Egyetlen problémát az jelentette, hogy a mázam rohamosan hűlt, és azzal együtt meg is szilárdult. A piskótakockák tetejét is hihetetlenül vastag réteg fedte be, míg oldalt kikacsintgatott a töltelék. Az első néhány, meglehetősen ocsmányan bevont darabokat követően új stratégiára volt szükségem. 

MIGNON BEVONÁSA TRÜKKMESTER MÓDRA

Elmosogattam, és az újratervezésen gondolkoztam. Aztán amikor legközelebb, még enyhén vizes kézzel hozzáértem a megszilárdult masszához, az kiválóan formázhatónak bizonyult. Fogtam egy pohár langyos vizet, és egyesével, mondhatni kézzel-lábbal, pacsmagolva felvittem a mignon oldalára a mázat. Nagyokat kuncogtam magamon, és akkor, könyékig cukormázban megértettem, mire célzott Elizabeth Gilbert, amikor azt mondta, hogy a maximalizmus helyett válasszuk a kreatív, és játékos megoldásokat.
Szóval felvittem a tésztakockák oldalára a mázat, majd pedig készítettem egy újabb, ezúttal fél adagot (250 g kristálycukor, 130 ml víz, 1 kk ecet), és gyors mozdulatokkal bevontam a minyonok tetejét. A süteménykockák tetején így egyenletes réteg képződött, és mivel oldalt már bevontam, a lecsurgó máz tökéletes díszítésként funkcionált.
Nagyjából egy óra leforgása alatt tökéletesen kiszáradtak, amelyet követően papírkosárkákba helyeztem, és díszítettem őket.

Ehhez egyrészt egy trópusi mixet használtam, másrészt pedig kandírozott rózsaszirmot használtam VOLNA, ha a mázolás reggelén nem találom a komposztáló vödörben a kiszáradt szirmokat. A végeredményt ugyan nem tudom megmutatni, de az elkészítés menetét igen. A kandírozáshoz szükséges: rózsaszirom (megbízható forrásból), tojásfehérje, porcukor.

1. A megmosott szirmokat megszárítjuk.
2. A tojásfehérjét egy mini habverővel enyhén felverjük.
3. Egy ecsettel vékony rétegben lekenjük a szirmokat
4. Megszórjuk porcukorral, rácsra helyezzük.
5. Egy napot hagyjuk száradni, és eközben 1-2x érdemes meghinteni porcukorral.
6. Száradás után egy ecsettel eltávolítjuk a felesleges porcukrot.




Íme, a kreatívkodásom végeredménye! És, tudjátok mi az érdekes? Kizárólag pozitív vélemények érkeztek puncs mignonjaimat illetően!