Pages

2016. szeptember 30., péntek

Meg kell, hogy mondjam, már jó néhány hónapja szemezek a Lirene termékeivel, egészen pontosan a Mezoterápiás Anti-Cellulitisz készítményük piacra dobása óta, azonban csak augusztus végén nyílt lehetőségem közelebbről is megismerkedni a kencéikkel, amelyek fő profilja, hogy felvegyék a harcot a környezeti hatásokkal, a stresszel, az öregedés tüneteivel, miközben ápolnak, táplálnak, tökéletes megjelenést biztosítanak, miközben áruknál fogva kimondottan a "hétköznapi hasznosságok" kategóriáját gyarapítják.
A Lirene egy arc-, és testápolási termékeket forgalmazó lengyel márka, ráadásul nem is akármilyen, hiszen az egyik legnagyobb kozmetikai gyártó cég Közép-Európában. A Dr. Irena Eris keze alá tartozó brand saját tudományos laboratóriummal rendelkezik, ezáltal biztosítva a termékgyártást megelőző kutatómunkát, hogy aztán maximális biztonságot és persze hatékonyságot nyújtsanak. Hazánkban immáron számtalan készítményével képviselteti magát, miközben újabb és újabb kencékkel bővül a kínálatuk, ezúttal a Hidratálás és Táplálás arckrémekkel, na meg a Fiziológiás-Micellás Arctisztító Géllel.


A Lirene Hidratálás és Táplálás arckrémek a legkiválóbb természetes alapanyagok és a legmodernebb innovációk ötvözéséből alakítottak ki. Ígéretük szerint megóvják a bőrt a kiszáradástól, védelmet biztosítanak a kedvezőtlen környezeti hatásokkal szemben, ezáltal késleltetve az öregedést. Lássuk, mit ígérnek pontosan a termékcsalád különböző tagjai!

A barbadosi cseresznye, amellett, hogy erős antioxidánsként gátolja a bőr idő előtti öregedését, hidratál, szűkíti a pórusokat és ragyogóvá teszi az arcszínt, az összes ismert gyümölcsfajta közül ez rendelkezik a legmagasabb C-vitamin tartalommal, amely a citromban található vitaminok (C, A, és PP vitaminok) kombinációjával aktiválja a sejtek regenerációs folyamatait, elsimítja, felfrissíti a bőrt, egészséges, természetes tónust biztosít a számára.


Mandulaolajas bőrsimító és tápláló arckrém
Az arckrém természetes hatóanyagainál fogva nyugtatja, regenerálja a bőrt, valamint csodálatosan rugalmassá és puhává varázsolja azt. Gyulladáscsökkentő hatású, lassítja a bőrsejtek öregedését, telítetlen zsírsav tartalma miatt védőréteget képez a bőrön, így óvja annak hidro-lipid köpenyét a külső hatásoktól, mindezeket pedig még az A-vitamin aktív formájának köszönhető ránctalanító hatásával is megfejeli.


A tápláló és frissítő összetevők erejének egyesítésével, a készítmény természetes tápanyagokat és vitaminokat juttat a bőrbe, hogy az fiatalosan és üdén ragyogjon. A méz antibakteriális, valamint gyulladáscsökkentő hatásánál fogva kiválóan alkalmas a bőr megtisztítására, továbbá száraz, érzékeny, fáradt vagy öregedő bőrre is kimondottan javallott a használata, hiszen táplál, hidratál, emellett feszesít, ránctalanít, végül javítja a bőrtónust és megnyugtatja a bőrt.


A természet kincseinek egyesítésével jótékonyan ápolja és fiatalítja az arcbőrt, feltölti értékes tápanyagokkal. Az aloe vera hidratálja és táplálja a bőrt, serkenti a regenerálódást. A sheavaj megóvja a bőrt a környezet káros hatásaitól és a szabad gyökök pusztításaitól. E-vitamint tartalmaz, mely bizonyítottan antibakteriális, gyulladáscsökkentő hatású. Bőrtápláló-, puhító hatású, ezért hidratálja és ápolja a bőrt, a természetes lipidek és az A-vitamin feszesítő hatásuknál fogva csökkentik a mély ráncokat.


A krém kissé vizes, így leginkább középsűrűségűnek mondható, ennél fogva rendkívül könnyen kenhető, így a bőr is pillanatok alatt magába issza, méghozzá anélkül, hogy ragacsos utóérzetet hagyna. Ez utóbbi számomra azért is fontos, merthogy az arcmosás után, de még a sminkelés előtt általában a hidratálókrémért nyúlok, így elkerülve, hogy az arcbőröm tetemes mennyiségű alapozót szívjon magába. Egy-egy krém esetében viszont már jártam úgy, hogy az alapozó maradványaival együtt, apró foszlányokban nemes egyszerűséggel lepergett az arcomról.
A kence szerencsére egyáltalán nem irritálta az arcomat, és ezt hatalmas elégedettséggel konstatáltam, ugyanis az extrémkényes bőröm néha annyira megmakacsolja magát, hogy kizárólag a tiszta shea vajat képes elviselni. Éppen ezért is esett a választásom az Aloe és Sheavaj Regeneráló Krémre, noha a készítmény nemcsak hidratálja a bőrt nappal és éjszaka folyamán, hanem regenerálja, növeli a rugalmasságát, míg feszesíti és elsimítja a mély ráncokat.
Ráncok hiányában, ránctalanító krémet kizárólag megelőző jelleggel használóként, annak hatásáról nem tudok kiforrott véleménnyel szolgálni, viszont azt bizton állíthatom, hogy a fáradtság jeleit pillanatok alatt képes eltüntetni.


A Lirene Fiziológiás-Micellás Arctisztító Gél egy dermatológiailag tesztelt, hipoallergén, innovatív termék, amely gyakorlatilag egyesíti a micellás víz, az arclemosó gél és a tonik tulajdonságait. Hatékonyságának kulcsa, hogy a gömbölyű mikro-molekuláinak vizes szuszpenziója a bőrrel érintkezve mágnesként vonzza magához a szennyeződéseket, és persze a sminket, miközben megóvja a bőr természetes pH-ját. A benne található mangó viasz puhítja, hidratálja, a D-panthenol pedig elsimítja a fáradt bőrt és enyhíti az irritációt. A technológia révén dörzsölés és irritáció nélkül érhető el a tiszta és egészséges arcbőr, és így nemcsak normál, hanem allergiás és száraz, hajszáleres arcbőrhöz és a szem alatti bőr tisztítására is alkalmas.
Használata vízzel és víz nélkül is megállja a helyét. A felhasználási javaslat ugyan fenntartja a lehetőségét annak, hogy vattakorongra nyomva vigyük fel az arcbőrre, viszont a magam részéről ezt egy enyhe pocsékolásnak tartom. A pumpás kiszerelésnek köszönhetően kb. egy-két nyomásnyi, egyébként a hagyományos zselés formulánál hígabb állagú, nem habzó (!!!) gélt egész egyszerűen a kezemmel felviszek a bőrömre, átmosom vele, hogy aztán egy gyors öblítést követően patyolat tiszta arcbőr köszönjön vissza rám a tükörből, ugyanakkor a szemhéjtus és egyéb makacsabb festékek eltávolításához mindenképpen ajánlom nektek a korongocska használatát. Tökéletesen beépíthető mind a reggeli, mind az esti rutinba, ugyanakkor kimondottan zsíros és kombinált bőrűeknek ajánlanám, merthogy kivételesen alkalmas a bőr mattítására.


Amennyiben felkeltettem az érdeklődéseteket a termékek iránt, az arckrémeket az Auchan és a Rossmann üzleteiben, a Fiziológiás-Micellás Arctisztító Gélt pedig kizárólag a Rossmannban, vagy akár ide kattintva már is elérhetitek, méghozzá rendkívül kedvező áron!

Na, és ti mit gondoltok a Lirene termékeiről?

2016. szeptember 21., szerda

Pár napja amerre csak nézek rémesen nyomott embereket látok, akikben (a) jobbára csak a cukor és a koffein tartja a lelket, (b) a feszültség és a frusztráció, amelyet azzal igyekeznek tompítani, hogy a kedvüket kiterjesztik a világra, mondván "Dögöljön meg a szomszéd tehene is!" . Éppen ezért összegyűjtöttem néhány tippet annak érdekében, hogy motivált, mi több állhatatos tudj maradni a céljaid elérése érdekében, mielőtt nyakig merülnél a kedvtelenség áporodott mocsarában!


#1 Tartsd szem előtt a "miértedet"!
Botrányosan egyszerű, mégis hajlamosak vagyunk a "fókuszvesztés" csapdájába esni. Ahhoz viszont, hogy hétről-hétre fenntarthassuk a produktivitásunkat, mindenképpen szükséges egy tiszta, mondhatni víziószerű kép arról, mit szeretnék létrehozni, és ami még fontosabb: MIÉRT? Az erre adott válasz ugyanis képes feltölteni a folytatáshoz szükséges energiával, azáltal átlendíteni az éppen elég gördülő akadályokon, amelyek nem feltétlenül a kívülről származnak.

#2 Fel azzal a horgonnyal!
Néha észre sem vesszük, hogy már azelőtt elgáncsoljuk a produktivitásunk, mielőtt bármibe is belekezdhetnénk. A múltunkat ugyanis számtalan módon felhasználhatjuk annak érdekében, hogy aláássuk a jelenünket, és persze a jövőnket. Ennek is talán a leggyakrabban ismétlődő formái, amikor:

korábban átélt csalódások miatt szenvedünk
az elengedés képtelenségétől gyötrődünk
▪azon igyekszünk, hogy a régmúlt emlékeit minél jobban megszépítsük, azáltal ellenpontozva a jelent: "Ah, akkor milyen jó volt, most meg…"

Persze a közelmúlt eseményein való rágódás is legalább ekkora befolyással bírhat az életünkre, amikor a már megemésztett, vagy legalábbis annak hitt sérelem, hiba előrángatásával szórakoztatjuk magunkat. Ehhez hasonló hatást lehet elérni a szintén gyakori, "Bezzeg mások" című játékkal, amelynek során előszeretettel hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, elsősorban persze olyanokhoz, akiket önmagunknál szebbnek, jobbnak, okosabbnak, sikeresebbnek stb. tartunk. Azzal azonban már nem számolunk, hogy az összehasonlításunk gyakorta rendkívül felszínes, mi több, akár hamis is lehet, hiszen nem egyszer téves információk mentén irigykedünk, vagy csak kiválasztunk egy-egy jellemzőt, amelyben valaki más valóban jobb nálunk, azáltal torzítva a "statisztikát". Hagyj fel ezekkel a nevetséges önostorozásokkal, és koncentrálj magadra! Ne feledd:

"A nyertesek a nyerésre koncentrálnak.
A vesztesek a nyertesre."

#3 Tanuld meg száműzni az ártó gondolatokat a fejedből!
Biztos vagyok benne, hogy akármilyen pozitív beállítottságú egyénként gondolsz magadra, egy-két ártó gondolat azért néha napján téged is megpróbál ledönteni a lábadról.
 Ezek a bizonyos lesből támadó gondolatok nemcsak automatikusan ütik fel a fejüket, hanem van egy kimondottan rossz szokásuk, hogy gyakran át is veszik felettünk az uralmat. Többnyire a múltból származnak, főként korábban szerzett személyes tapasztalatokból, amelyek olyasféle gondolatokkal árasztanak el, mint a "Legutóbb is belebuktam, miért történne most másképp?", azonban az is előfordulhat, hogy egyfajta "családi" hagyományként öröklődő, "Úgy sem fog sikerülni, úgyhogy inkább meg sem próbálom" típusú mentalitás felelős ezekért a gondolatokért. Édes mindegy, mert a lényeg: Lendülj túl rajtuk!

#4 Vess véget a szüntelen aggodalmaskodásnak!
A múlt mellett a jövő is számtalan lehetőséget kínál arra, hogy boldogtalanságra ítéld magad, ráadásul ehhez semmi másra nincs szükségünk, mint ahhoz, hogy felvázoljunk néhány kétségbeejtő, jövőre vonatkozó alternatívát, amely korántsem egyenlő azzal, amikor valaki higgadtan számba veszi a lehetőségeit. Ezek a gondolatok általában hirtelen ránk törő szorongások kíséretében jelentkeznek, és a "Mi lesz, ha…" típusú gondolatmenetet olyasféle eseményekkel folytatjuk, amelyek (a) valószínűleg be sem fognak következni, (b) önmagukban kezelhetőek, azonban felnagyítva tökéletesen alkalmasak arra, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat a bőrünkben, még akkor sem, ha az első verzió lép érvénybe, és az a bizonyos "ha" be sem fog következni.


#5 Készíts ütemtervet!
Steven Covey szerint a tudatos életvezetés kulcsa nem más, mint az, hogy a prioritásaink szolgálatába ütemtervet állítunk, amely lépésről-lépésre segít mindazok elérésében. A sikeres élet tervezését kezd a napjaid tudatos megkomponálásával! Mindösszesen 3-4 percet vesz igénybe lefekvés előtt, ha összeszeded milyen teendők várnak rád a holnapi nap folyamán. Ebben nyújthat segítséget egy "Teendők" jegyzettömb, amelyet ide kattintva már is elérhetsz!

#6 Vezess be néhány rutint!
A rutinok célja, hogy némi rendszerességet, azáltal pedig biztos pontot nyújtson a számunkra. A kiépítésüket követően gyakorlatilag csak következesen tartanunk kell magunkat hozzájuk, merthogy beszélhetünk:

héthez kapcsolódó feladatokról (pl. nagyobb takarítási munkálatok)
A hetente, vagy alkalmanként elvégzendő teendőkhöz szerezz be egy naptárat, amely segítséget nyújthat az elintéznivalók számontartásában.
hét napjaihoz kapcsolódó feladatokról (pl. mozgás)
Vagy egy tonnányi kutatás által bizonyított, hogy a mozgás nemcsak az agyműködést, hanem a kedvünket, mi több a fókuszálásra való képességünket is optimalizálja.
napszakhoz tartozó feladatok (pl. reggeli és esti rutin)

Egy jól kialakított reggeli rutinnak köszönhetően nem kell azon gondolkoznod, mihez és hova nyúlj, hiszen a mozdulatok már a kezedben vannak, ezáltal (1) hagyod, hogy az agyad a maga tempójában ébredezzen, (2) ennek ellenére is időben, kapkodás nélkül elkészülsz.


#7 Sose feledkezz meg a feltöltődésről!
Mindannyian emberi lények vagyunk, és ez bizony azt is jelenti, hogy a teherbírásunknak megvan a maga kapacitása. A kreatív élet ugyan képes rengeteg energiát felszabadítani belőlünk, amelyet kellő önfegyelemmel egy bizonyos ideig valóban fenn lehet tartani, azonban egyikünk sem képes heteken keresztül 0-24-ben ugyanazon a magas fordulatszámon pörögni. Hagyj időt magadnak a regenerálódásra, hiszen a siker sosem abból származik, amelyet egy adott pillanatban csinálsz, hanem abból, amikor valamiért nap, mint nap, állhatatosan megdolgozol!

2016. szeptember 18., vasárnap

Azt hiszem, hogy az ősznél alkalmasabb időt keresve sem találhatnánk arra, hogy belevágjunk egy-két kreatív projektbe. Ehhez hoztam most egy remek alternatívát, amelyben a festést ezúttal a sav-bázis reakciókkal ötvözzük, hogy elkészítsünk néhány mesés, őszi ihletésű almácskát. A procedúra (1) hihetetlenül mutatós végeredményt kínál, (2) az elkészítése kimondottan egyszerű és szórakoztató egyben, így tökéletesen alkalmas arra, hogy akár otthon, akár iskolában gyerkőcökkel együtt készítsük el, (3) rendkívül olcsó, hiszen a hozzávalói megtalálhatóak egy hétköznapi háztartásban is.


A projekthez szükségünk lesz:
▪ citromsav
▪ ételszínezék (piros, zöld, sárga)
▪ szódabikarbóna
▪ rajzlap
▪ almasablon
▪ ecsetek

Azzal kezdjük, hogy készítünk egy sablont, ugyanakkor hozzátenném: ne féljetek a szabad kézi rajzolástól! Főleg, ha gyerekekkel együtt alkottok. Állítom, hogy ezeket a végtelenül egyszerű és alapvető formákat, mintákat, mint egy alma vagy egy körte nemcsak mi, hanem ők is meg tudják rajzolni. Azt hiszem, csak a mi "felnőtt agyunk" törekszik a tökéletes egyformaságra, csakhogy ezzel aligha fejlesztjük a gyerekek kreativitását. A sablont abból a szempontból tartom praktikusnak, hogy (1) felgyorsítja a munkát, és (2) biztonságot nyújt az alkotók számára. Amennyiben az egyéniség üdvözölendőségét kívánjuk hirdetni egy-egy dekorációval, adjunk szabad kezet a gyerkőcöknek, hadd mutassák meg a személyiségüket! Az almácskák elkészítésében viszont rengeteg nevelési célzatú potenciált látok. Míg a sablonok egyformaságot sugallnak, addig a festegetés során megjelenő egyedi mintázatok az egyéniségre irányítják a figyelmet. Azt hangsúlyozhatjuk vele: "Nézzétek csak! Mindannyian különböző személyiséggel vagyunk megáldva, ebben a teremben mégis egyenlőek vagyunk."

Az almák legyártását követően 1 púpos evőkanálnyi szódabikarbónát összekeverünk úgy 2-3 teáskanálnyi vízzel, hogy egy festhető keveréket kapjunk, és tetszőleges ételszínezékkel megfestjük. Készíthetünk zöld, piros és sárga alapot is, amelyet a citromsav keverékkel fogunk igazán izgalmassá varázsolni. A szódabikarbóna színezésénél ügyeljünk arra, hogy amennyiben nem pasztás állagút választunk, hanem annál hígabbat, kevesebb vízre lesz szükségünk hozzá. A szódabikarbóna után elkészítjük a citromsavas festéket. A port ismét megint csak 2-3 teáskanálnyi vízben és ételszínezékben oldjuk fel. A citromsav helyett egyébként a színezett ecet is kiválóan működik.

"Kreativitás - minél jobban használod, annál több lesz belőle."
Maya Angelou

Az ecsetet először mindig a szódabikarbónás oldatba mártjuk bele, és vékonyan felvisszük a papírra. Erre a rétegre egy másik ecsettel óvatosan felcsepegtetjük, „tunkoljuk” a színezett oldatok egyikét, amelynek az eredménye, hogy a szódabikarbóna és a citromsav azonnali pezsgésbe kezd, és különleges mintát rajzol a papírra. Innentől kezdve gyakorlatilag mindenki a saját szájíze szerint mintázhatja, színezheti a maga-maga almáját. Értelemszerűen minél több szódabikarbónát halmozunk fel a papírra, annál látványosabb reakciót érhetünk el a citromsavval. A pezsgő elegybe szabad kézzel is szórhatunk egy kevéske citromsavat, így egy kissé bebarnul az adott terület.


Az almácskákat tegyük félre száradni, és ha szükséges, ismételjük meg még egyszer a festegetést. Száradást követően kocogtassuk hozzá az asztalhoz, hogy megszabaduljunk a szódabikarbónából képzett felesleges halmoktól, amelyek alatt ott díszeleg a keverékek reakciója által képzett minta. A magam részéről viszont úgy döntöttem, hogy minél több halmot meg szeretnék menteni, így fogtam egy flakon hajlakkot, és egyszer-kétszer lefújtam vele az almákat, hogy a dimbes-dombos maradjon a felületük.


Ezt követően nincs más dolgunk, mint tetszés szerint felhasználni azokat. Felragaszthatjuk őket az ablaküvegre, vagy akár ki is lyukaszthatjuk az almákat, hogy aztán felfűzhessük azokat egy spárgára, és felakaszthassuk dekoráció gyanánt. Vehetünk akár egy hosszabb szalagot, amely illik az őszi tematikához, majd pedig ragasztópisztoly segítségével rárögzíthetjük az almákat, majd egy facsipesszel bárhová felcsíptethetjük, belógathatjuk akár a függöny közepére is. A technikát persze nemcsak kivágott papíron alkalmazhatjuk, hanem egy nagyobb papírfelületre össze-vissza is felrajzolhatunk gyümölcsformákat – almát, körtét, szilvát vagy szőlőt akár –, majd száradás után egy fényképkeretbe zárva kitehetjük a konyhába.


2016. szeptember 15., csütörtök

Amióta csak az eszemet tudom, izgalomba hoznak a különféle papír-, és írószer termékek, ehhez képest viszont általában alig szereztünk be egy-egy extraságot az anyával való "back-to-school" jellegű portyázásaink alkalmával. Éppen ezért, amikor így vagy úgy, de sikerült megkaparintanom egy mutatósabb darabot, azt általában elrejtettem, hogy a későbbiek folyamán, a legszebb írásomat elővéve felhasználhassam azokat. Ugyanez a gyűjtögető életmód tört rám akkor is, amikor kibontottam a KIKU papírcsodáit rejtő csomagocskát, és korántsem véletlenül!


Harangozó Esztert, azaz a Kiku megálmodóját ugyancsak a gyermekkorból fakadó papír-, és írószerek iránti szeretete ösztönözte a brand megalapítására. Külföldi nevelkedése során számtalan gyönyörűséges papírból készült különlegességhez volt szerencséje, amelyekről úgy gondolta, hogy a hazai piacon is megállnák a helyüket, kiváltképp, ha névre szólóak. Így néhány év felkészülést követően, harmadik gyerkőce születését követően gyakorlatba ültette az ötleteit. Anyukaként eleinte kizárólag gyermekzsúr meghívókban, tányér alátétekben gondolkozott, azonban a kínálat rohamos bővülésnek indult, mára a füzetektől kezdve, az órarendeken, naptárakon, könyvjelzőkön át, tematikus naplókat is forgalmaznak. Kreálmányaikhoz magyar grafikusok külön, erre a célra gyártott rajzait használják, hogy aztán a felhasználók valóban egyedi nyomtatványokkal tehessék különlegessé az ünnepeiket, és persze a hétköznapjaikat. A minőség mellett a környezetre is ügyelnek, hiszen a felhasznált papírjaik környezetbarát alapanyagok felhasználásával készülnek, FSC minősítéssel rendelkeznek.

ÍZELÍTŐ A KIKU KÍNÁLATÁBÓL

A hagyományos A5-ös és A6-os méretekben kapható füzetek, és persze a mini jegyzetfüzet mellett a KIKU legizgalmasabb termékei kétségkívül a tematikus naplói. Ezek Diéta napló, Edzés napló, Recept napló, Kismama és Kisbaba napló változatokban kaphatóak. A naplócskák mindegyikéről elmondható, hogy tematikus bellapok nyújtanak segítséget abban, hogy feljegyezhessük a napjaink különféle történéseit. A füzeteket fém spirállal és fóliázott borítóval készítik, azáltal is növelve a tartósságukat. Méretüket tekintve egyrészt tökéletesen alkalmasak a jegyzetelésre, másrészt viszont észrevétlenül megbújnak a táskában, így gyakorlatilag bárhová magunkkal vihetjük azokat. Mi több, személyre szabhatóságánál fogva tökéletes ajándékként funkcionálhat bárki számára.


▪ Diéta napló
Ebbe a füzetkébe nap, mint nap gondosan lejegyezheted mikor, miből és mennyit ettél, hány liter vizet fogyasztottál, hogyan változott a tested mind kilókban, mind centikben, de még azt is rögzítheted, hogy mennyit aludtál aznap éjszaka. Azelőtt, hogy anyukámnak néhány hónappal ezelőtt gondjai adódtak a cukrával, a táplálkozás valahogy teljesen kimaradt az életünk tudatos megtervezéséből, így gyakorlatilag arcon csapott minket a felismerés, hogy a helyes táplálkozás mennyit számít az életminőségünk javítása érdekében. A KIKU Diéta naplója egyértelműen megkönnyíti a táplálkozás fontosságának tudatosítását


A tematikus naplók mellett a határidőnaplók, a tündéri fekvő naptárak, továbbá a hallgatói és a tanári zsebkönyvek mind-mind a tudatos életvezetést hivatottak szolgálni, akárcsak az alátétek "felnőtt verziója", amely ötvözi a határidőnaplók és a könyöklők praktikusságát. Segítségükkel nemcsak a heti teendőinket tudjuk rendszerezni, de az étrend tervező által részletesen ki tudjuk dolgozni az a heti menüt.


Mindezeken kívül, a legkülönfélébb alkalmakra gyártott üdvözlőlapokon túl, Szülinaptárral is találkozhatunk a kínálatban, amely játékos módon segít abban, hogy ne feledkezzünk meg a szülinapokról, miközben kreatív, látványos módon díszíti a lakást, vagy akár tökéletes kiegészítője lehet bármely osztályteremnek. A szülinaptárhoz 20-20 db tetszőlegesen variálható korong és fém kampó tartozik, azonban további korongok rendelésére is lehetőséget biztosítanak. Arról nem is beszélve, hogy a naptár többféle színkombinációban is elérhető. 


Mindenképpen ajánlom a figyelmetekbe a KIKU-t, mint lelőhelyet, akár a következő tanévkezdésre, vagy attól elszakadva, hogy év közben is meglephessétek magatokat egy-egy mesés füzetkével, tematikus naplóval!

2016. szeptember 11., vasárnap

Eredeti cím: Wild
Kiadó: Cartaphilus, 2015
Oldalszám: 400 oldal
Moly: 90%
Goodreads: 3,95
Címke: dokumentumregény, memoár, kortárs

Cheryl Strayed: Vadon című regényét még a tavalyi év februárjában olvastam, és akkoriban írtam is róla egy röpke ajánlót. Nagyjából azóta motoszkál bennem, hogy a történet jóval nagyobb figyelmet érdemelne, annál is inkább, hogy a mondanivalója változatlanul aktuális. Emésztgettem, gondolkodtam rajta, és újból nekiveselkedtem a regény eszenciájának megragadásához.


"Se szeri, se száma az olyan könyveknek, amelyek a középosztály középkorú tagjainak életválságáról szólnak. Többnyire önmagukat keresik, és a célból hosszú, fáradságos utakra is vállalkoznak. Vannak, akik befelé utaznak, a lélek mélységeit kutatják, mások valóságos utazásra indulnak, testüket és lelküket egyformán próbára teszik. Járják a világ zarándokútjait, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. Útjuktól legalább annyira remélnek kalandokat, élményeket és szerelmet, mint lelki megbékélést.
Első pillantásra a Vadon hasonló krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak, házassága megromlott. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. A túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte.
Zarándoklata 1100 mérföldön és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt. Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és magasztos pillanatait. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára."

Cheryl Strayed megrekedt.
Édesanyja halálát követően, éveken át nem tudta feldolgozni gyászát. Fájdalmát heroinnal és egyéjszakás kalandokkal igyekezett tompítani, amelyet egy végtelennek tűnő menekülésbe torkollott a saját múltja elől, hogy aztán sivatagokon, erdőkön, hegyeken át, azáltal testi és lelki korlátait átlépve, a túra végén feltegye magának a kérdést: "Mi van, ha ezek a dolgok hoztak engem ide?"

"Egyszerűen nem hagytam, hogy elkezdjek rettegni. A félelem félelmet szül.
Az erő erőt ad. Nem is telt sok időbe, hogy már valóban ne féljek."

Valójában csak az utolsó lapoknál döbbentem rá, milyen remek könyvet tartok a kezemben, merthogy eleinte még magamnak is csak szégyenkezve mertem bevallani, hogy egyáltalán nem köt le a sztori. Így szokott ez lenni, ha tőlem teljesen távolálló műfajban olvasok. Előfordul, hogy képtelen vagyok ráhangolódni a történetre, amelyet leginkább egy "reading slump" jellegű epizódra tudnék hasonlítani. Érdektelenné válok, és egy időre félrerakom a kötetet. A Vadonnal viszont másképp történt. Szó szerint, köteleztem magam az olvasásra, ehhez pedig vasszigorra volt szükségem a könyv első negyedében, merthogy a túra megtétele, még a monológok ellenére sem nyűgözött le különösképpen. Aztán valahogy mégis sikerült felvennem a gyaloglás ritmusát, úgy éreztem magam – Moly.hu értékelései között találtam erre az eszméletlenül frappáns megfogalmazásra –, "ahogy túrázás közben is szokta az ember: egyszerre várod a cél elérését (végre leülhess, pihenhess, ledobhasd a cipődet, kiélvezd a megérkezés örömét) és közben mégis szeretnéd elodázni ezt a pillanatot, hiszen úton lenni, tartani valahová, tudatosan haladni szintén nagyszerű élmény". Szent igaz. Cheryl Strayed mintegy lecsupaszítva testét-lelkét mutatta meg, milyen is az, amikor valaki teljesen hétköznapi módon igyekszik visszatalálni önmagához: egyik lépést teszi meg a másik után. Azt hiszem, ez az, amelyet olykor hajlamosak vagyunk elfelejteni, azáltal a kétségbeesésig hajszolva magunkat, holott az égvilágon, semmi mást nem kell tennünk, mint lélegezni, és folytatni az utunkat.

"… minden az ember lelkiállapotán múlik, a szilárd elhatározáson, hogy mindentől függetlenül megy tovább."

Az eltévedt ember persze akkor és ott nem elégszik meg ennyivel. Tudni akarja, merre viszi az út, hol fog kikötni. Nos, az, aki egyszer is önerőből kimászott a gödörből pontosan tudja erre a választ: önmagánál. Erről pedig egy mese jutott eszembe.


A kőfaragó meséje

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun, és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél-előkelőbb látogatók.
– Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő – gondolta a kőfaragó. Elfogadta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene ilyen szegény kőfaragó módján tengetnie az életét. Legnagyobb ámulatára egyszerre gazdag kereskedővé változott. Nagyobb pompa és hatalom vette körül, mint amit valaha álmodni mert volna. Irigyelte és gyűlölte is mindenki, aki nála szegényebb volt. Elégedett volt és buzgón osztogatta a parancsokat szolgáinak.
Egy szép napon egy pompás gyaloghintót vittek el a háza előtt, benne egy miniszter terpeszkedett, körülötte szolgák hada és gongot ütő katonák. A leggazdagabb ember is mély meghajlással hódolt a menet előtt.
– Milyen hatalmas ez a miniszter, bárcsak én is az lehetnék! – gondolta és rögtön azzá is változott. Mindenhová dúsan hímzett hintón cipelték. A nép gyűlölte és reszketett tőle, az emberek földig hajoltak előtte, amerre csak járt.
Egy nyári nap forrón tűzött és a miniszter iszonyú kényelmetlennek érezte a fülledt gyaloghintót. Kinézett. A nap fenségesen ragyogott az égen és tudomást sem vett a miniszter létezéséről.
– Milyen hatalmas a Nap – gondolta. – Bárcsak nap lehetnék! –A miniszter azon nyomban Nappá változott. Mindenkire pokoli erővel sütött, kiégette a mezőket, és a földművesek átkot szórtak rá. Egy nap nagy, fekete felhő kerekedett, és odafurakodott a Nap és a Föld közé, így a Nap már nem érezte olyan erősnek magát.
– Milyen hatalmas ez a viharfelhő – gondolta. – Bárcsak viharfelhő lehetnék! – Ezután felhővé változott, elárasztotta a mezőket és a falvakat mindenki kétségbeesésére.
Hamarosan azonban úgy érezte, hogy valami nagy erővel tolja, s ezen elcsodálkozott.
– Milyen hatalmas a szél! – gondolta. – Bárcsak szél lehetnék!  – Ezután széllé változott, lefújta a cserepeket a házak tetejéről, tövestől csavarta ki a fákat, és mindenki gyűlölte őt és félt tőle, amerre csak süvített. Hanem egyszer csak nekirohant valaminek, amit bárhogyan is igyekezett elfújni, csak áll rendületlenül. Egy hatalmas szikla volt az.
– Milyen hatalmas ez a szikla – gondolta. – Bárcsak szikla lehetnék! – Ezután kősziklává változott. Magányosan állta a szelet, az esőt, a Nap erejét és azt érezte, hatalmasabb mindenkinél a világon.
Sokáig ment ez így, míg egy nap, ahogy ott állt és kopácsolásra lett figyelmes. Egy kalapács hangját hallotta. Érezte, ahogy farigcsálják az oldalát.
– Ki lehet hatalmasabb nálam, a sziklánál? – kérdezte.
Letekintett, és mélyen maga alatt meglátott egy kőfaragót.

Akárcsak a kőfaragó, úgy ébredt rá Cheryl Strayed is arra, hogy a Pacifikus Túraösvény valójában éppen oda vezet vissza, ahonnan elindult: önmagához. Így, ha egy olyan könyvre vágysz, amely arról szól, miként mentsük meg magunkat, járjunk életünk legsötétebb időszakában, Cheryl története épp neked való. Emlékeztet arra, hogyan mondj köszönetet az életnek azért, amelyre eddig megtanított, és amelyre ezután tanítani fog.

Ez idáig elmulasztottad a Vadon olvasását, de szeretnéd pótolni? Amennyiben ide kattintasz, már is beszerezheted a könyvet, csak aztán ne lepődj meg, ha ellenállhatatlan késztetést érzel arra, hogy bakancsot húzz!

2016. szeptember 7., szerda

Gyakorlatilag minden év szeptemberében elhatározom, hogy a tanévkezdés ellenére sem fogok áttérni az étrendemet illető, és nem mellesleg már november elejére hivatalosan is beálló összevisszaságra. Mivel az idei nyaram kimondottan az előre tervezés-, és dolgozás jegyében telt, viszonylag korán elkezdtem ötletelni, hogy aztán kézi készítésű csemegét tudjak magammal cipelni a hétköznapokon. Találtam is egy remek receptet, méghozzá a Túrós-Vaníliás Csigáét, amelyet némileg testre szabtam, hogy egy kicsit "alakbarátabb" csigácskákat kapjak, és még jól meg is csavartam.


Azoknak, akik mindenesetre maradnának az eredeti receptnél: 45 dkg liszt, 2 dl langyos tej, 6 dkg puha margarin, 5 dkg élesztő, 1 tojás, 7 dkg porcukor, reszelt citromhéj, továbbá a töltelékhez: 25 dkg túró, 1 cs vaníliás pudingpor, 10 dkg porcukor, 3 dl tej, 1 cs vaníliás cukor, 5 dkg mazsola. És, ahogy ezen változtattam:

- 20 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
- 20 dkg fehérliszt
- 2 dl langyos tej
- 5 dkg élesztő
- 6 dkg puha vaj
- 1 tojás
- 5 dkg eritrit és 2 dkg cukor (futtatáshoz biztonság kedvéért)
- reszelt citromhéj
- vanília aroma

- 25 dkg túró
- 1 cs (70 g) Dia-Wellness Vaníliás Puding
- 7 dkg eritrit
- 3 dl tej
- 5 dkg mazsola 

Az élesztőt egy kevéske cukorral felfuttatjuk a tejben. A liszteket összeszitáljuk az édesítőszerrel. Hozzáadjuk a tojást, a vanília aromát, a citromhéjat és a puha vajat. A tésztát összemorzsáljuk, és hozzáöntjük az élesztős tejet. Ezzel is összedolgozzuk, majd meleg helyen letakarva hagyjuk kelni kb. 1 óra erejéig.


Mialatt kel a tészta, elkészíthetjük a tölteléket. A pudingport kikeverjük az édesítőszerrel, a vaníliás cukorral, és egy kevéske tejjel, míg a többi tejet felmelegítjük, és hozzáadva a vaníliás keveréket sűrűre főzzük. Félrehúzzuk, és kissé kihűtjük. A túrót összetörjük, összekeverjük a vaníliás pudinggal, és amennyiben mazsolával is szeretnénk gazdagítani a csigácskákat, természetesen azt is adjuk hozzá.


TIPP: A tej helyettesítése manapság könnyen megoldható, viszont a túró pótlása már sokak számára problémát jelent. Erre adhat egy remek alternatívát a ToTu, másként a tojásfehérjéből készült túró, amelynek kézi készítésű verziója nemcsak finomabb, de jóval olcsóbb is a boltinál. Ehhez (160 g-hoz) szükségünk lesz: 5 M-es tojásfehérje, 1 csapott tk só, 3 ek citromlé, 10 g kókuszolaj. Nincs más dolgunk, mint a hozzávalókat összeönteni, majd egy villa segítségével lazán felverni a tojásfehérjét. A keveréket ezután forrásban lévő vízbe öntjük, megvárjuk még forr egyet, majd pedig egész egyszerűen leszűrjük, és hagyjuk kihűlni.

A megkelt tésztát kinyújtjuk fél cm vastagságúra, a felét megkenjük töltelékkel és ráhajtjuk a másikat. A meghajtott tésztát felcsíkozzuk. Megfogjuk az egyik csíkot, és a lágy tésztára való tekintettel meg se kell húznunk, csak megcsavarjuk a csíkokat, és csiga alakban letesszük a sütőpapírral bélelt tepsibe. A tetejüket lekenjük felvert tojással, majd bedugjuk a sütőbe 180-200 ᵒC-ra 15-20 percre.


TIPP: Amennyiben a hátad közepébe kívánod a kelesztést, kapj elő a fagyasztóból egy leveles tésztát, olvaszd ki, töltsd meg az általad választott töltelékkel, csavard fel kedvedre, és már mehet is a sütőbe!


Ezeknél a Túrós-Vaníliás Csavart Csigáknál jobb napindítót el sem tudnék képzelni. Nem, ez így nem igaz. A fehérlisztes-cukros-mogyorókrémesnél nem tudok elképzelni jobbat, viszont az egészségtudatosság jegyében legalább nem kell feltétlenül kellemetlen áldozatokat hoznunk, nem?

2016. szeptember 5., hétfő

Számtalan csodálatos ember él ezen a világon, mégis hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha azzal, hogy egy-egy személy kilép az életünkből, összedől az egész. Rettegünk attól, hogy bárkit is elveszítsünk, kerüljük a konfliktusokat annak érdekében, hogy minél többen vegyenek körül bennünket, mintegy visszaigazolást keresve arról: igen is szerethetőek vagyunk. Igyekszünk szemet hunyni a sorozatos csalódások felett, és továbbra is foggal-körömmel harcolunk azért, hogy egyeseket az életünkben tartsunk, miközben képtelenek vagyunk ráeszmélni arra: a másik jelenléte nemhogy nem gazdagítja az életünket, de még a fejlődésben is visszatart minket.


Az emberek változnak, és velük együtt a kapcsolatok is. Az egykor számunkra világot jelentő barátságok pedig előfordul, hogy nem állják ki az idők próbáját, mert sokszor az a valami, ami éveken át összetartott embereket, egész egyszerűen elmúlik. Egy darabig még ragaszkodunk hozzájuk, a közösen megélt emlékekbe kapaszkodunk, ám az, hogy régen működött a dolog, még korántsem garantálja, hogy a jelenben, vagy akár a jövőben is fog. Szemet hunyunk afelett, hogy a beszélgetéseink semmitmondóvá, a barátságaink pedig felszínesekké válnak. Néha még arról sem vagyunk hajlandóak tudomást venni, hogy a másiknak már egy kedves szava sincs hozzánk. Előfordul, hogy az emberek néha elsodródnak egymástól, és igen, olykor az is megesik, hogy újra egymásra találnak, azonban egy valami biztos: nem erőszakolhatjuk meg a kapcsolatainkat kizárólag azért, mert így (1) kényelmesebb életet élhetünk, (2) nem kell félnünk attól, hogy magunkra maradunk.

Összegyűjtöttem néhány jelét annak, amikor bizony érdemes lenne elgondolkozni azon, miért is ragaszkodunk annyira egy-egy emberhez az életünkben!

1.) "Nem különösebben érdekel, hogy min mész keresztül, majd ha szükségem lesz rád, úgyis keresni foglak!"
Ha az ember tűzön-vízen át ragaszkodik egy kapcsolathoz, azt a másik fél előbb-utóbb megérzi, és az esetek többségében ez nem a kapcsolat újjáépítéséhez, sokkal inkább a másik jóindulatával való visszaéléshez vezet.
Az ilyen és ehhez hasonló kapcsolatok persze mindaddig kiválóan működnek, amíg a másik fél szabályai szerint játszol, ám amint egy kicsit is öntudatra ébredsz, egyre több konfliktusnak nézel elébe, amelyek gyakran kapcsolatok felbomlásához vezetnek. Nyilván, hiszen a "mindent megteszek azért, hogy érdekes legyek számodra, te pedig magától értetődőnek veszed, hogy ha szükséged van rám, ott vagyok" típusú kapcsolatok sokkal kényelmesebbek annál, amikor mindkét fél tesz a barátság fenntartásáért.
Egy kapcsolatot azonban két ember épít. Sosem egy valaki. Gondold végig, mi történik ilyenkor! A másik fél a lehető legkevesebb energia befektetéssel megkap mindent, amire csak vágyik. Törődnek vele, visszaigazolást nyújtanak a számára arról, hogy ő egy szerethető valaki, és ez úgy tökéletes a számára, ahogy van.
Jobb lenne, ha elgondolkoznál azon, miért is történik, ha valaki azért keresi a társaságod, mert éppen szüksége lenne valamire: segíts ebben, adj tanácsot abban, stb., ám amikor te szeretnéd felvenni vele a kapcsolatot, bokros teendőire hivatkozva leráz, majd másnap már úgy ad hírt magáról, hogy erre, meg arra fújta a szél.

Abban a barátságban, ahol csak te keresed a másikat, valami nincs rendjén. Ha se te, se a barátságotok nem jelent számára prioritást, hát akkor nem jelent. Biztos vagyok benne, hogy amint nem pocsékolod az időd hamis barátságok ápolására, találsz olyat, aki mindent megtenne azért, hogy időt tölthessen veled.

"A legjobb barát lényege, hogy önmagadat adhatod előtte, bármilyen is vagy. Megmutathatod a legrosszabb és a legjobb oldaladat. És bármi legyen is, szeret. Összeveszhettek, de ha haragszol is rá, tudod, hogy mindig a barátod marad."
- Jennifer Niven -

2.) "Ragyogj csak, de azért rajtam ne tegyél túl!"
Talán már találkoztál azzal az érzéssel, amikor hiába szerettél valakit, mégis mindig úgy érezted, hogy akármit is csinálsz, azzal nem érhetsz fel hozzá.
Néhány ember társaságát ösztönösen keressük. Megsúgom: többnyire azoknak a fényében szeretnénk sütkérezni, akiket erősebbnek tartunk azokban a tulajdonságokban, amelyekben mi hiányosságokat szenvedünk. Bár kimondottan díjazom azt a hozzáállást, amikor valaki számára motiváló személyekkel veszi körbe magát, csakhogy ezek a kapcsolatok az esetek többségében sajnos nem vezetnek egyenrangú barátságokhoz. A motiváció lassan teljesítményszorongáshoz vezet, a barátság végül versengéssé alakul. Ahelyett, hogy a saját életedre koncentrálnál, azon kapod magad, hogy árgus szemmel figyeled a másikét, majd csalódottan konstatálod, hogy ha nem is többel, de egy lépéssel mindig le vagy maradva hozzá képest. A legszebb az egészben pedig az, hogy az ehhez hasonló kapcsolatokban a másik fél ugyan tudat alatt, de mindig emlékeztet a hiányosságaidra, hiszen számára is kellemes érzést nyújt, ha magasztalják, és nem bánná, ha ez így is maradna.
Ahogy kissé eltávolodsz ezektől a bizonyos barátságoktól, hamar rájöhetsz: ahogy te, úgy ők is küszködnek valamivel, amelyhez úgy próbálnak erőt gyűjteni, hogy porig rombolják, vagy legalábbis lehúzzák a másikat. Ráadásul néhányuk olyannyira tele van félelemmel, fájdalommal és meg nem értettséggel, hogy a tudattalan gáncsolásuk, tudatossá válik, és bár első hallásra teljesen abszurdnak tűnhet a gondolat, miszerint bárki, főleg a barátod azért utálhat, mert boldog életet élsz, vagy csak keményen megdolgoztál azért, amire vágytál, de mégis megtörténhet.
Mindezek persze addig fel sem tűnnek, amíg nem találkozol olyanokkal, akik bebizonyítják a számodra: a barátságok másként is működhetnek. Egyetlen őszinte mosoly, vagy annak a megtapasztalása, hogy valaki odafigyel, miközben kiöntöd a szíved, életre szóló változásokat indíthat el benned.

Egyesek talán azt tanácsolnák, hogy ne menekülj, hanem próbálj meg építkezni ezekből a bizonyos önbizalomgyilkos kapcsolatokból, csakhogy nem igazán hiszek ezen stratégia életképességében. Nem gondolnám, hogy bárkinek is olyan barátokra lenne szüksége, akik a másik nyomorúságából képesek csak erőt meríteni. Ahhoz, hogy ezek a titkon önmaguk ostorozásával foglalatoskodó emberek valódi barátokká válhassanak, először magukkal kell őszinte barátságot kötniük. Ebben pedig nem tudsz nekik segíteni.


3.) "Majd én megmondom, hogy neked mi a jó!"
Biztos észrevetted már, hogy azok közül néhányan, akik szeretnek, hiába állnak közel hozzád, csak ritkán mondják meg, ha úgy gondolják, valami nincs rendben az életeddel. Elfogultság vagy gyávaság? Mindegy is, hiszen a lényegen mit sem változtat.
 Beavathatod őt abba az éppen aktuális szituációba, amelybe keveredtél, azonban érdemben nem fog tudni segíteni, hiszen:

(a) vagy nem tudja meglátni benned a rosszat, ezért zsigerből neked adnak igazat,
(b) éppen ugyanabban a cipőben jár, mint te, így könnyű azonosulási mintát nyújtasz a számára és gyakorlatilag a saját igazát erősíti meg a bólogatással
(c) nagyon is tisztában van a történetben betöltött szerepeddel, és bár nem feltétlenül ért vele egyet, nem szeretne konfrontálódni veled

Talán ez a verzió még mindig jobb, mint amikor a barátnők kollektív intervenciót hajtanak végre "majd én megmondom, hogy neked mi a jó" jeligére, és kijózanító monológokkal próbálják felnyitni a szemed. Vagy mégsem? A magam részéről, ha a világom romokban heverne, körülöttem pedig mindenki a maga igazát bizonygatná, már csak azért is bakancsot húznék, és hátat fordítanék nekik.

Azt, hogy mekkora befolyást gyakorolhatnak rád a barátaid, kizárólag te szabod meg, de soha ne hagyd, hogy bárki fölényes hangnemben beszéljen veled csak azért, mert nehezebb időszakon mész keresztül, vagy rád kényszerítse a maga akaratát, azt az életet, amelyet kigondolt neked. Attól, hogy az emberek többsége kizárólag tömegesen éli az életét, neked még nem kell beállnod közéjük. Tulajdonképpen nincs is annál izgalmasabb, amikor valaki ráébred arra, hogy EGYEDÜL is megállja a helyét a világban, és kizárólag önmagára van szüksége ahhoz, hogy felépítse a sajátját.

"Abból, amikor a beszéd még a csöndnél is jobban fáj, 
illik tudni, hogy itt az ideje távozni."
- ismeretlen -

Előre szólok: minél közelebb kerülsz önmagadhoz, annál jobban fogod szúrni mások szemét. Főleg azzal, hogy életre hívod azt, amelyről úgy gondolják; sosem lennének rá képesek. Ennek ellenére megéri bátornak lenni. Megéri kockáztatni. Amint megtalálod az igazán hozzád tartozó dolgokat, egyre kevésbé fog érdekelni mások véleménye. A magadhoz való viszonyoddal együtt a kapcsolataid szintén át fognak alakulni, sőt megeshet, hogy néhányuk fel is bomlik majd. Többnyire azok, amelyek korlátok és elvárások közé szorítanak, arra sarkallnak: valaki más életét éld. Az idő folyamatosan gondoskodik arról, hogy leválassza rólad mindazokat, amelyek már nem visznek előre.