A Trónok Harca Monopoly csapatának köszönhetően, januárban lehetőségem nyílt megismerkedni az
immáron magyar nyelvű társasjátékkal, amellyel kapcsolatban egy valamit
egyértelműen kijelenthetek: társasjátéktól soha nem jöttem olyan izgalomba,
mint amilyennel ezúttal vártam a csomag érkezését. Az állításom ékes
bizonyítéka, hogy még a szigorlati tételeket is képes voltam arrébb csúsztatni
egy-két órára – ami egyébként tőlem, mint a kötelességtudat felszentelt őrétől
megint csak meglepő –, hogy kipróbálhassam a játékot.
A társasjáték
tartalma: játéktábla, 6 imádnivaló játékos jelzőbábu, 28 birtoklevél, 16
Valar Morghulis kártya, 16 Vastrón kártya, 2 dobókocka, 32 falu és 12 erőd
jelző, 1 csomag Trónok Harca játékpénz (aranysárkány), valamint szabálykönyv.
Amit érdemes
tudni a társasjátékkal kapcsolatban, hogy sem a játék szabályai, sem a célja
nem változott. Az a játékos nyer, aki egyedüliként marad a játékban, miután a
többi játékos csődbe ment, akárcsak én az összes eddigi próbálkozásom során.
A birtokkártyákon feltüntetett értékek szintén megegyeznek az eredeti
verzióban szereplő értékekkel, valamint a négy sarok ugyancsak változatlan
maradt. A táblán látható mezők, valamint a hozzájuk tartozó Birtoklevelek
viszont már a Trónok Harca világában megismert birtokokat jelképezik. A
hagyományosan vasútként ismert mezőket a Házak – Baratheon, Targaryen, Stark,
Lannister – helyettesítik. A szolgáltatói mezőket A Vörös Pusztaságra és a
Falra, míg az eredeti Monopoly-ból ismert házakat és hoteleket falvakra és erődökre
cserélték.
A csomag
megérkeztével azonnal nekiláttunk a próbajátéknak, először csak kettesben, hogy
mire többen összegyűlünk a tábla körül, tisztában legyünk az alapvető
szabályokkal, és persze stratégiákkal. Egyébként még a játékot néhány nappal
megelőzően, azonnali hatállyal intervencióhoz kellett folyamodnom, merthogy
kedves páromat idézve: "Nem nézek
olyasmit, abban más az emberek füle." Amihez az első epizód megnézése
után hozzátette: "Vagy a szeme."
A maratoni sorozatnézés persze megtette a hatását, így végül őt is
beszippantotta a Trónok Harca világa, vagy csak nagyon jól imitálja. Mindenesetre J. az ékes bizonyítéka annak,
hogy minimális tájékozottság is elegendő a játék élvezéséhez.
A figurákon nem
kellett különösebben marakodnunk. Önként vállalva magamhoz ragadtam a
sárkánytojást, J. pedig a rémfarkast választotta. Első körben a taktikám
lényegében abból állt, hogy megszerezzem a lehető legtöbb területet, és sok
kicsi sokra megy alapon, minél több csapdát állítsak a farkas számára. Nos… Ezt
a stratégiát nem ajánlom senkinek. Merthogy míg én szorgosan gyűjtögettem a
birtokleveleimet, addig J. alaposan megválogatta, hogy mire ad ki pénzt. Beérte
a középkategóriás birtokokkal, ilyen volt Rémvár, Harrenhal és Az Ikrek,
amelyeken körről-körre egyre nagyobb építményeket húzott fel, így falvai túl
otthonossá voltak ahhoz, hogy a sárkánytojás ne térjen be egy-egy pihenőre.
Akkora összegeket csengettem ki a birtok urának, hogy mire észbe kaptam már
csődbe is mentem. Utóbbiban egyébként döntő szerepe volt annak, hogy a játék
utolsó harmadában rájöttünk, hogy végig korrupt módon játszottunk. Bár a
birtokokat a levélen megadott összegekért vásároltuk, azonban a falvak
vételáránál nem vettük figyelembe, hogy míg egyes birtokokon a falvakért 50
aranysárkányt fizettünk, addig vagyonosabb környéken a falvak ára akár 150
aranysárkányra is rúghatott.
A visszavágónál
erre már a kezdetektől fogva ügyeltünk. Ami a bábukat illeti, a sárkánytojást
illető hűségem elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy ismét a Targaryen-ház mellett
tegyem le a voksomat. Azóta szent meggyőződésem, hogy ezen a rohadt tojáson
valamiféle átok ül! Stratégiát tekintve ezúttal óvatosságra intettem magam,
ami egy darabig kifizetődőnek bizonyult. A megvásárolt területeim jól
jövedelmeztek, így szépen lassan el is kezdtem építkezni rajtuk, és még a
szerencse is nekem kedvezett, és megjutalmazott egy-egy Valar Morghulis, vagy
éppen Vastrón kártyával. A problémát ezúttal az jelentette, hogy J. irányítása
alatt állt az összes Ház, amelyek egyikére, körönként biztos, hogy egyszer
ráléptem. A bérleti díjak mellett pedig igencsak nyögtem az értük való
fizetséget.
A társasjáték
hozta, amit ígért. Az igényesen megrajzolt játéktér, a fémből készült figurák,
és a címeres játékpénzek egészen egyedi hangulatot kölcsönöztek a
játéknak. Eszméletlenül szórakoztató
volt úgy játszani, hogy már ismertem a birtokok többségét, ahogy azt is jó volt
látni, ahogy J. szeme felcsillant, amikor összekapcsolt egy-egy jelenetet a
birtokokkal, vagy éppen a Vastrón kártyákon szereplő utasításokkal.
Amennyiben felkeltettem az
érdeklődésed a Trónok Harca Monopoly iránt, ide kattintva megvásárolhatod, valamint az alábbi linken további információkat kaphatsz a Game of Thrones Deluxe Edition, és a Trónok Harca Rizikót illetően!
Szórakoztató élménybeszámoló volt! Írj máskor is hasonlót. :)
VálaszTörlésKedves Gábor! Ezúton is köszönöm szépen, hogy megteremtetted a lehetőséget arra, hogy a bejegyzés megszülethessen! Remélem, hogy hamarosan nagyobb társasággal is kipróbálhatjuk a játékot! :)
TörlésUPDATE: Lecseréltem a sárkánytojást a farkasra, és hatalmas diadalt arattam! Még, hogy nem ül rajta átok... :D :)
Üdvözlettel: F. P. Diana
Még mielőtt nálunk megjelent volna a játék, olvasgattam a review-kat angol nyelvű oldalakon. Valahol azt írták, hogy társasozás előtt egész komoly küzdelem megy a vérfarkas figuráért. Ezek szerint van abban a figurában valami többlet. :)
VálaszTörlésTovábbi jó játékokat!
üdv, Gábor
Fogalmam sincs, hogy mi lehet benne, de nagyon működik!!! :)
TörlésÜdv. F. P. Diana