Pages

2016. április 14., csütörtök

Sorsfordító kvantumpillanatok

Nincsenek megjegyzések:
 
Úgy tartják, hogy a kialakult személyiségen nem, vagy csak nehezen, hosszú idő alatt tudunk változtatni. Ami ebből tagadhatatlan: a változás megszilárdításához mindennapi ismétlés, és elkötelezettség szükséges, ám magához, a sorsdöntő változáshoz előfordulhat, hogy elegendő egyetlen éjszaka is! A spirituális szemléletmód ezeket az eseteket "kvantumpillanatoknak" nevezi, amelyeket kizárólag azok élhetnek át, akik nyitottak arra.

"Soha ne próbálj senkit változásra kényszeríteni; hadd változzanak meg a saját akaratukból a maga idejében; és bizony akkor akarnak majd megváltozni, ha úgy találják, hogy a te változásod megérte. Nemes törekvés másokat változásra buzdítani a jó érdekében; ehhez azonban békén kell hagynod őket, s magadnak kell nemesebbé válnod." 
/Christian D. Larson/


Hogyan működik?
A kvantumpillanat kvantumugrást eredményez, amely során a változás benned, és nem a körülötted zajló világban megy végbe. Kimozdít abból a lélekállapotból, amelybe beleragadtál, és egy szempillantás alatt átformálja a szemléletmódod. Tulajdonképpen egyetlen döntés elég ahhoz, hogy egy szempillantás alatt megváltoztasd a magadról és a képességeidről alkotott felfogást. Arról szól, hogy ki akarsz lenni, hogy aztán elkezdhess dolgozni rajta, és meggyökereztesd a változást az életedben. Mert ha hiszel magadban, meglesz a kellő önbizalmad is ahhoz, hogy megtégy mindent, ami ahhoz kell, hogy az légy, aki akarsz lenni!

Hogy is néz ki a gyakorlatban?
Olyasvalaki, aki addig ideges típusú emberként látta magát, dönthet úgy, hogy attól a pillanatól fogva sokkal nyugodtabban fog hozzáállni az élethez. Valaki elhatározhatja magát amellett, hogy a múltban becsípődött, hűtlenséggel kapcsolatos félelmei helyett, a bizalmat választja. És még egy egy súlyos szerfüggővel is megeshet, hogy egy napon arra ébred, a józanságot választja a drog vagy az alkohol helyett.

Ezutóbbira a legjobb példa Gabrielle Bernstein története:
"Nem voltam ám mindig ilyen lelkes rajongója az életnek. Sőt, öt évvel ezelőtt a sötétség csapdájában vergődtem, és úgy éreztem, hogy az egyetlen megoldás az, hogy kikiabálom magam onnan. Huszonöt éves voltam akkor, és a saját PR-cégemet vezettem Manhattanben. Én voltam a tipikus középosztálybeli, fiatal New York-i. Kívülről nézve a boldogság minden szükséges kellékével fel voltam szerelve: szuper családdal, szuper állással és szuper barátokkal. Legbelül azonban nem voltam boldog. Akkoriban minden erőmmel arra fókuszáltam, hogy megerősítsem, amit a külvilág érzékel velem kapcsolatban: Miből élek? Kivel járok? Milyen klubokba engednek be? Ezek a dolgok számítottak…
Tele voltam bizonytalansággal, piával és Subway-szendviccsel. A boldogságképem nagyjából ilyen volt: egy tabletta, egy pasi, vagy egy új rovátka az életben elengedhetetlen "teljesítmények" tabelláján. A mantrám így szólt: "Minél keményebben nyomulok, és minél hangosabban kiabálok, annál messzebbre jutok." A "majd ha" hozzáállás megszállottja voltam.  Majd ha lesz egy barátom… Majd ha lesz több pénzem… Majd ha leszerződöm azzal az ügyféllel… akkor boldog leszek. Amikor ezek a majd ha dolgok jelenné értek, még mindig elégedetlen voltam, és a drogokhoz meg az alkoholhoz folyamodtam, hogy betöltsem az űrt. Egy teljes évet töltöttem azzal, hogy a szárnyalás pillanatait űzzem, csak hogy aztán egy ronda drogfüggőséggel végezzem.
Pontosan emlékszem arra a napra, amikor padlót fogtam. 2005. október 2-a volt. Másnaposan, szétdrogozva ébredtem, és szégyenkeztem amiatt, amit az éjszaka műveltem. Hallottam, amint beszűrődik az utcáról a kukásautó zaja, valamint a munkába és az edzőterembe siető emberek beszédfoszlányai. Én sehova nem siettem. Akkor, a fejemben tomboló fejfájás rohamai közepette hallottam az intuícióm hangját. Ezt mondta: "Hagyj fel azzal, hogy kívül keresed a boldogságot. Tisztulj ki, és majd belül megtalálod." Aznap a józan életet választottam, és elhatároztam, hogy ezentúl magamban keresem a boldogságot."


Tegyél fel magadnak néhány kérdést:
- Milyen ember szeretnél lenni? Mit akarsz elérni? Hogyan akarsz magadra nézni?
- Milyen személyt tükröz az életed? Az, aki ma vagy, különbözik attól, aki lenni akarsz?
- Milyen módon gátolod magad abban, hogy az légy, aki lenni akarsz?
- Megrekedtél amiatt, hogy negatív énképet fogadsz el magadról? Mi a jelenlegi éntörténeted?

Nem minden változás érhető el olyan könnyedén, mint az önmagadról alkotott kép átformálása, ami kizárólag a hajlandóságodon múlik! Hagyj fel az önmagaddal, már-már rögeszmésen folytatott negatív párbeszédekkel! Származott valaha is bármi előnyöd az önmarcangolásból? Nem hinném. Ahogy Louise L. Hay tanácsolná: "Évek óta kritizálod magad, nulla eredménnyel. Próbáld ki a dicséretet, és nézd meg, mi történik!" Ha valamit igazán el szeretnél érni az életben, ne gáncsold el magad bizonytalan gondolatokkal, hanem válts át mély meggyőződésre! Változtasd meg az önmagadról alkotott képet, és a világ is mást fog visszatükrözni! 

Hogy miként ültetheted a gyakorlatba az imént leírtakat? 
A következő bejegyzésben megosztom veletek az ezzel kapcsolatos, leghasznosabb tippeket, ha viszont ennél az ízelítőnél is többre vágynátok, Gabrielle Bernstein: Édesítsd meg az életed! című könyvét ide kattintva megvásárolhatjátok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése