Úgy tartják,
hogy a kialakult személyiségen nem, vagy csak nehezen, hosszú idő alatt tudunk
változtatni. Ami ebből tagadhatatlan: a változás megszilárdításához mindennapi ismétlés, és elkötelezettség szükséges, ám magához,
a sorsdöntő változáshoz előfordulhat, hogy elegendő egyetlen éjszaka is! A
spirituális szemléletmód ezeket az eseteket "kvantumpillanatoknak" nevezi, amelyeket kizárólag azok
élhetnek át, akik nyitottak arra.
"Soha ne próbálj senkit változásra
kényszeríteni; hadd változzanak meg a saját akaratukból a maga idejében; és
bizony akkor akarnak majd megváltozni, ha úgy találják, hogy a te változásod
megérte. Nemes törekvés másokat változásra buzdítani a jó érdekében; ehhez
azonban békén kell hagynod őket, s magadnak kell nemesebbé válnod."
/Christian
D. Larson/
Hogyan működik?
A
kvantumpillanat kvantumugrást eredményez, amely során a változás benned, és nem a körülötted zajló világban megy végbe. Kimozdít abból a
lélekállapotból, amelybe beleragadtál, és egy szempillantás alatt átformálja a
szemléletmódod. Tulajdonképpen egyetlen
döntés elég ahhoz, hogy egy szempillantás alatt megváltoztasd a magadról és
a képességeidről alkotott felfogást. Arról szól, hogy ki akarsz lenni, hogy aztán elkezdhess
dolgozni rajta, és meggyökereztesd a
változást az életedben. Mert ha hiszel magadban, meglesz a kellő önbizalmad
is ahhoz, hogy megtégy mindent, ami ahhoz kell, hogy az légy, aki akarsz lenni!
Hogy is néz ki a
gyakorlatban?
Olyasvalaki, aki
addig ideges típusú emberként látta magát, dönthet úgy, hogy attól a pillanatól
fogva sokkal nyugodtabban fog hozzáállni az élethez. Valaki elhatározhatja
magát amellett, hogy a múltban becsípődött, hűtlenséggel kapcsolatos félelmei
helyett, a bizalmat választja. És még egy egy súlyos szerfüggővel is megeshet,
hogy egy napon arra ébred, a józanságot választja a drog vagy az alkohol
helyett.
Ezutóbbira a
legjobb példa Gabrielle Bernstein története:
"Nem voltam
ám mindig ilyen lelkes rajongója az életnek. Sőt, öt évvel ezelőtt a sötétség
csapdájában vergődtem, és úgy éreztem, hogy az egyetlen megoldás az, hogy
kikiabálom magam onnan. Huszonöt éves voltam akkor, és a saját PR-cégemet
vezettem Manhattanben. Én voltam a tipikus középosztálybeli, fiatal New York-i.
Kívülről nézve a boldogság minden szükséges kellékével fel voltam szerelve:
szuper családdal, szuper állással és szuper barátokkal. Legbelül azonban nem
voltam boldog. Akkoriban minden erőmmel arra fókuszáltam, hogy megerősítsem,
amit a külvilág érzékel velem kapcsolatban: Miből élek? Kivel járok? Milyen
klubokba engednek be? Ezek a dolgok számítottak…
Tele voltam
bizonytalansággal, piával és Subway-szendviccsel. A boldogságképem nagyjából
ilyen volt: egy tabletta, egy pasi, vagy egy új rovátka az életben
elengedhetetlen "teljesítmények" tabelláján. A mantrám így szólt:
"Minél keményebben nyomulok, és minél hangosabban kiabálok, annál
messzebbre jutok." A "majd ha" hozzáállás megszállottja
voltam. Majd ha lesz egy barátom… Majd
ha lesz több pénzem… Majd ha leszerződöm azzal az ügyféllel… akkor boldog
leszek. Amikor ezek a majd ha dolgok jelenné értek, még mindig elégedetlen
voltam, és a drogokhoz meg az alkoholhoz folyamodtam, hogy betöltsem az űrt.
Egy teljes évet töltöttem azzal, hogy a szárnyalás pillanatait űzzem, csak hogy
aztán egy ronda drogfüggőséggel végezzem.
Pontosan
emlékszem arra a napra, amikor padlót fogtam. 2005. október 2-a volt.
Másnaposan, szétdrogozva ébredtem, és szégyenkeztem amiatt, amit az éjszaka
műveltem. Hallottam, amint beszűrődik az utcáról a kukásautó zaja, valamint a
munkába és az edzőterembe siető emberek beszédfoszlányai. Én sehova nem
siettem. Akkor, a fejemben tomboló fejfájás rohamai közepette hallottam az intuícióm
hangját. Ezt mondta: "Hagyj fel azzal, hogy kívül keresed a boldogságot.
Tisztulj ki, és majd belül megtalálod." Aznap a józan életet választottam,
és elhatároztam, hogy ezentúl magamban keresem a boldogságot."
Tegyél fel magadnak néhány kérdést:
- Milyen ember szeretnél lenni? Mit
akarsz elérni? Hogyan akarsz magadra nézni?
- Milyen személyt tükröz az életed? Az,
aki ma vagy, különbözik attól, aki lenni akarsz?
- Milyen módon gátolod magad abban, hogy
az légy, aki lenni akarsz?
- Megrekedtél amiatt, hogy negatív
énképet fogadsz el magadról? Mi a jelenlegi éntörténeted?
Nem minden
változás érhető el olyan könnyedén, mint az önmagadról alkotott kép
átformálása, ami kizárólag a hajlandóságodon múlik! Hagyj fel az önmagaddal,
már-már rögeszmésen folytatott negatív párbeszédekkel! Származott valaha is
bármi előnyöd az önmarcangolásból? Nem hinném. Ahogy Louise L. Hay tanácsolná: "Évek óta kritizálod magad, nulla
eredménnyel. Próbáld ki a dicséretet, és nézd meg, mi történik!" Ha
valamit igazán el szeretnél érni az életben, ne gáncsold el magad bizonytalan
gondolatokkal, hanem válts át mély meggyőződésre! Változtasd meg az önmagadról
alkotott képet, és a világ is mást fog visszatükrözni!
Hogy miként ültetheted a gyakorlatba az
imént leírtakat?
A következő bejegyzésben megosztom veletek
az ezzel kapcsolatos, leghasznosabb tippeket, ha viszont ennél az ízelítőnél is
többre vágynátok, Gabrielle Bernstein: Édesítsd meg az életed! című könyvét ide
kattintva megvásárolhatjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése