"– Oké. Felfogtam. Bocsánat!
– hadarta Gábor, majd a vállam felett lopott egy pillantást a meccsről, amitől
csak még jobban felment bennem a pumpa.
– Rohadtul nem figyelsz rám,
igaz? – folytattam, miközben csípőre tett kézzel álltam és küzdöttem a
figyelméért, a lehető legrosszabbkor természetesen. Pont leszartam a meccset.
Legalább annyira, mint ő az összes olyan helyzetet, amikor tennie kellett volna
valamit a kapcsolatunk érdekében.
Min vagyok úgy meglepődve?
Gábor az esetek többségében
egyébként is egy szimpla bocsánatkéréssel elintézte a dolgot, hogy aztán úgy
tehessen, mintha mi sem történt volna. A bocsánatkérése se többet, se
kevesebbet nem jelentett számomra, mint egy legyintés, és legfeljebb annyit
ért, hogy kitörölhettem vele a seggem."
/Kapcsolatfüggők Társasága/
Hányszor
érezted már úgy, hogy a párod egyfajta varázsigeként használná a
"Bocsánat" szócskát, amelyet követően úgy tesz, mintha
csiribá-csiribú eltűnnének a problémáitok? Míg néhányan képtelenek a bocsánatkérésre,
addig mások hajlamosak tüneti kezelésként alkalmazni a bocsánatkérést, hiszen az
által feloldozva érzik magukat a tetteik és azok következményei alól.
Kiléphetnek a "hibás" fél szerepéből, és gyakran párjuktól is
elvárják, hogy a bocsánatkérés hallatán ők is egy pillanat alatt levetkőzzék a sérelmeiket,
ez azonban korántsem ilyen egyszerű.
Senki
sem szereti végignézni a másik rossz kedvét, főleg ha azt ő maga okozta.
Olyankor a lehető leghamarabb le akarjuk zárni az ügyet, sietve bocsánatot
kérünk, csakhogy mihamarabb megszabadulhassunk a bűntudattól, amikor aztán a
másik újra és újra hangot ad nemtetszésének, méltatlankodva forgatjuk a
szemünket és azt mondogatjuk: "Bocsánatot kértem! Mit akarsz még?!"
Többségünk
azonban egy tessék-lássék bocsánatkérés hallatán a következőket gondolja:
–
"Meg se bánta igazán, amit tett!"
–
"Arra se képes, hogy beismerje a hibáját!"
–
"Az se érdekli, hogy mi van velem!"
–
"Nem is figyel arra, amit mondok, csak túl akar lenni az egészen!"
–
"Újra el fogja követni ugyanazt a hibát!"
Mit tehetünk akkor, ha ezek szerint
még a
bocsánatkérés nem elég?
Ha
hibázunk, igen is jól tesszük, ha bocsánatot kérünk, ám ebben az esetben a
párunk nem magára a szóra, hanem arra kíváncsi, hogy vajon megértettük-e
egyáltalán, mi fájt neki a legjobban, abban, amit mondtunk vagy tettünk. Azt
szeretné, hogy figyeljünk oda a megbántottságára, éppen ezért nyugodtan
kérdezzünk vissza: "Mi esett
tulajdonképpen rosszul neked?" vagy "Mi bántott meg ennyire?" A
legkézenfekvőbb helyzetekben persze a visszakérdezés figyelmetlenséget,
értetlenséget jelenthet, mert ezeknek magunktól is látnunk kell a fájdalmat
okozó következményeit, viszont a súlyosabb sebek esetén a párunknak arra van
szüksége, hogy kiadhassa magából a fájdalmát, dühét, szomorúságát és azt mi
megértően végighallgassuk. Ezáltal a fájdalma is alább hagy, és azt fogja
érezni, hogy bár megbántottuk, mégis fontos a számunkra és mindennél jobban
jóvá akarjuk tenni a hibánkat, kezdve azzal, hogy bocsánatot kértünk,
figyelmesen végighallgattuk és beláttuk, hogy fájdalmat okoztunk neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése