#4 Bemutatkozik: Badics Gábor│Interjú

Mindig volt, van és lesz tervem. Mindig is csináltam valamit, és egyikhez sem tudtam úgy hozzáállni, hogy nem sikerülhet. A barátnőm szerint néha már-már idegesítően izgága vagyok, de talán ennek is köszönhető, hogy idén töltöm be a 30. születésnapomat, és úgy érzem, eddigi életem során, soha nem voltam ennyire termékeny, mint az elmúlt 1-2 esztendőben.

1.) Emlékszel arra a pillanatra, amikor azt érezted, hogy mindenáron fotóznod kell? Bombaként robbant be az ötlet, vagy lassanként szivárgott be az életedbe?

Azt hiszem, folyamatában alakult ki minden. Leginkább az a pillanat él bennem kristálytisztán, amikor elhatároztam, hogy be kell szereznem egy tükörreflexes, digitális fényképezőgépet, hogy lássák az emberek, merre járok. A következő ilyen mérföldkő az volt, amikor kicsomagoltam a D3100-as Nikon gépemet. Megszűnt a világ. A munkahelyemen aznap szerintem már csak ez kattogott az agyamban.

2.) Miből, vagy honnan merítesz inspirációt?

A mai fotósoknak könnyű dolguk van. Egy erős alapötlethez bármikor „hozzá lehet kukázni” a folytatást, gyakorlatilag a világ bármely pontjáról. A különlegesebb nézőpontokat az internetről tanulom, de sokat utazok tömegközlekedéssel is, és figyelem az embereket. Hatással vannak rám a képek, az emberek és a társadalmi helyzetek.

3.) Mely témákat jeleníted meg előszeretettel a fényképeiden?

A társadalmi szituációkat és sorsokat kimondottan szeretem megjátszani. Emellett pedig a gasztronómiai vonalat meglovagolni. Mivel sokat járok esküvőkre, mostanában egyre inkább megkedveltem a hangulatfotókat, és azok készítését is.

4.) Melyik fázis áll a szívedhez a legközelebb a munkafolyamot illetően?

Mindig más. Előfordul, hogy az utómunkálatok során, egy-egy képpel akár órákat is elszórakozok. Tervezni is szeretek. Összerakni mit, hogyan szeretnék megjeleníteni a képeimen.

5.) Mit gondolsz, mik a te személyes erősségeid a hivatásod illetően?

Hihetetlen érzékeny vagyok a női dolgokra. De komolyan. Érzelmes ember vagyok, ezáltal olyanokra is figyelmet fordítok, amelyeket a férfiak ritkán vesznek észre.

6.) Mely területen/ területeken érzed azt, hogy fejlődnöd kell?

MINDENBEN. Ha beértem a technikai szintet, akkor fejben lépek előre, aztán meg fordítva. Arra törekszem, hogy mindig az maradjon meg bennem; még jobb akarjak lenni és ne süppedjek bele a bársonyszékbe. Folyton figyelni kell a körülöttünk lévőket, és ez egy jó versenyhelyzet is egyben. Egyszóval mindenben, mindig fejlődni kell.

7.) Milyen jellembeli tulajdonságokat tartasz elengedhetetlennek ahhoz, hogy valaki fotós legyen?

Szépérzék, empátia, de ha egy valamit tanácsolhatok csak: Szív nélkül ezt ne csináld! Bár ez az élet minden területére igaz.

8.) Egy felmérés szerint az emberek 60%-a nem szereti azt a munkát, amit végez. Tapasztalataid alapján, hogyan teremthetünk szenvedélyből megélhetést?

Csak úgy működik, ha kifelé is azt mutatod, ami belül van. Nem sajnálsz egy pillanatot sem. Jó vagy az emberekhez és sokat foglalkozol a marketing részével is. Na, és persze mindig a legjobbra törekedsz az adott pillanatban.

9.) Hogyan kezeled az eléd gördülő akadályokat? Mik azok, amik meg tudnak akasztani? Mekkora hatással vannak rád a negatív hiedelmek?

Az akadály jó dolog. Meg kell oldani valami olyat, amiről előtte azt gondoltad, hogy nem fog sikerülni. Nem hiszek abban, hogy bármi is meg tudna akasztani. Mindenből előnyt kell kovácsolni. A negatív hiedelmekre pedig nem sok figyelmet fordítok, hála az égnek nem is találkozok velük sokszor.

10.) Miben látod a siker kulcsát? És egyáltalán: Mit jelent számodra a siker?

Alázatban és tenni akarásban. Számomra a siker az, hogy megismernek a környéken. Szeretnek az emberek, és ha hazajövök, akkor a magánéletben is ugyanezt tapasztalom.

11.) Mindezek alapján hogyan nézned ki a sikergörbéd? A karriered szempontjából, mely események jelentenék a legmagasabb és legmélyebb pontokat?

Legyen a legalacsonyabb az, amikor elkezdtem a fotózást. A legmagasabb pedig úgy gondolom, várat még magára.

12.) Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál a fotóalanyaidat illetően?

Nagyon sokféle ember van. Néha dobok is egy hátast. Sokat tanulok tőlük. Amit biztosan tudok: nekem kell a leghatározottabbnak lenni, különben félreértés lesz a vége.

13.) Mekkora szerepet játszik az önismeret a munkád során?

Az évek során rengeteg emberrel találkoztam. Mindegyikük más és más volt. Ennek egyfajta természetes velejárója a formálódás. Folyamatosan változunk, így az alapvető jellemvonásaink mellé, mindig bejön egy-egy új nézet, viselkedési forma. Sokat tanulok az emberektől. Hibákat és előnyöket, akarva-akaratlanul is megmutatnak. Az önismeretem magammal és a külvilággal szemben folytonos csiszolódás alatt áll. Önbizalmat lehet szerezni az adott feladatokhoz, és úgy mondd, felnőhetünk hozzájuk, bár hozzáteszem: 7-8 évvel ezelőtti színpadi megjelenést ma már nem tudnám elviselni. A kérdésre visszatérve, önismeret nélkül nem fejlődhetünk. Ehhez időről-időre le kell ülni, és el kell gondolkodnunk magunkon. Az emberek önismerete, bár ennél inkább énképről beszélnék, nálam az első találkozásnál bekerül egy halmazba, és bővebb beszélgetés után szortírozom magamban szét, ki, hova kerüljön az én nézeteimhez képest. Munkával kapcsolatban, javarészt olyan emberek keresnek fel, akikkel hamar egy hullámhosszra tudok kerülni.