A „mi” több mint részek egésze│Lélekhangolás

Körbenézek, és azt látom magam körül, hogy mindannyian vágyunk valakinek az őszinte, támogató közelségére, ám amint némi nehézséggel találjuk szembe magunkat, ahelyett, hogy helyrehoznánk azt, úgy hajítjuk ki a párkapcsolatainkat a kukába, mint egy elromlott pirítót. Valójában észre sem vesszük, hogy a fogyasztói társadalom üzenete, miszerint „Ha elromlott, akkor inkább dobd ki, és ne javítsd meg, hanem szerezz be egy újat, ami egyébként is sokkal jobb az előzőnél!” miként szivárog be a magánéletünkbe.

Tévedés azt hinni, hogy egy jól működő párkapcsolatot az érzések folyamatos és szétfeszítően intenzív vibrálásáról ismerni meg. Minden kapcsolatban vannak hol kisebb, hol nagyobb hullámok. Közhely? Az. Mégis sokszor elfelejtjük.

Margaret Mahler szerint a párkapcsolatoknak léteznek bizonyos szakaszai, amelyeket ha egy tartós és intim együttlétre vágyunk, szükséges közösen megélni.

Az első a „szimbiózis”, másként „ragaszkodás” szakasza. A nagybetűs MI időszakát a gyakori ölelések, összebújások, a testi kapcsolatra való fokozott igény mellett a „nem tudok élni nélküle” és a „minden percben hiányzik” érzése jellemez. A párok tagjai előszeretettel élnek ún. pozitív torzításokkal, projekciókkal, a köztük húzódó határ pedig elmosódik. A szakasz legfőbb problémaforrása az összeolvadástól vagy épp az elszakadástól való félelem, ami hatalmas energiát követel, hosszútávon  felemészti a párt.

A következő szakasz a „differenciálódás” vagy „leválás” szakasza, ahol megjelennek a különbségek, megkezdődik a másik fél reális értékelése. Mindez persze végződhet a másik fél elfogadásával, azonban elakadással is, amikor a pár megreked egymás megváltoztatásában, és kitartóan harcolnak azért, hogy a másik fél a saját elképzelésük szerint formálódjon.

A „gyakorlás” időszakában a párban gyakran felerősödik a kapcsolatból való kitekintés szükségességének érzése, hiszen igény támad a függetlenségre, így csökken a partner iránti megértés, figyelem, amelynek köszönhetően megszaporodnak az intenzívebb konfliktusok, megrendül a kapcsolatba jövőjébe vetett hit.

Az utolsó „újrakezdés” fázisát ismét a meghittség és az összetartozás érzése jellemzi, amely csak úgy valósulhat meg, ha mindkét fél tesz érte. A párok tagjai ekkor már nem akarják megváltoztatni egymást, hanem elfogadják a társukat olyannak, amilyen. Sem a távollétet, sem az együttlétet nem érzik megterhelőnek, mert felismerték, hogy a „mi” több mint a részek egésze.

Azt akarod csinálni, amit mindenki más? Kidobni a kapcsolatot a kukába ahelyett, hogy megjavítanád? Rajta! Légy te a százhuszadik birka! Csak nehogy csalódást okozzon, amikor rádöbbensz, hogy nehézségek, megoldásra váró helyzetek minden kapcsolatban akadnak, te pedig eldobtad azt az embert, aki mellett igazán önmagad lehetsz azért, mert akkor éppen kifogások alá temetkezve lusta voltál tenni a kapcsolatért.

Hadd ajánljak egy másik verziót!

Olyasvalakit válassz magad mellé, aki tudja, hogyan kell jól szeretni téged! Olyat, aki elő tudja hozni belőled az igazi éned és el tud fogadni a hibáiddal együtt. Valakit, aki a legnagyobb viták hevében sem képes megfeledkezni arról, hogy ki áll vele szemben. Az egymás iránt érzett tisztelet fontos. Találj valakit, aki tisztában van a képességeiddel és értékeli azokat! Valakit, aki nem retten meg az erődtől, és nem kelt benned bűntudatot a sebezhetőségedért sem. Szeress olyat, aki türelmes, megbocsátó és képes a bocsánatkérésre! Aki mindezeket nyíltan gyakorolja. Alázatos. Figyelmes. Együttérző. Nemcsak veled, hanem önmagával szemben is. A jó szerelem és a nagy szerelem között ugyanis van különbség. Míg az egyik elősegíti a létezésed, addig a másik hamis illúziókkal kecsegtet.

Találtál valakit, akire mindezek igazak? Próbáld meg a félelem és a nehézségek helyett a szeretetet meglátni! Tegyél meg mindent azért, hogy az életedben tartsd!

Erről szól egy igazi párkapcsolat.

Azokról a mindennapos döntésekről, amelyek során folyamatosan a problémák közös megoldása és egymás mellett határozzuk el magunkat.