Victoria Aveyard: Vörös Királynő│Könyvajánló

Kiadó: GABO Kiadó

Eredeti mű: Victoria Aveyard: Red Queen

Oldalszám: 424 oldal

Moly: 88%

Goodreads: 4,12

Címkék: disztópia, fantasy, ifjúsági

A decemberi vizsgákkal a hátam mögött, úgy döntöttem, hogy egy időre felfüggesztem a szakirodalmak olvasását, és más jellegű olvasmány után nézek. A választásom ezúttal Victoria Aveyard trilógiájának első, Vörös Királynő című regényére esett, amellyel a GABO Kiadó jóvoltából nyílt lehetőségem megismerkedni.

"AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön. Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem. Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek. Lejöttek a csillagok közül. ÉS MÁR NEM SZELÍDEK."

"A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok. Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni. Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti. A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?"

A kettéosztott társadalomban, ahol az Ezüstök vérüknél, valamint természetfeletti képességeiknél fogva jogosultságot éreznek az uralkodásra, addig a közemberként tengődő Vörösök nyomorognak, és felsőbbrendű társaik által kiszabott, kötelező katonai szolgálat révén, halálra vannak ítélve. Mare Barrow szentül hitte, hogy keserű sorsa semmiben nem különbözik társaiétól, élete pedig egy napon a kaszárnyában fog véget érni. Egy szerencsés találkozásnak köszönhetően azonban munkához jut a királyi palotában, ahol nemcsak az idegen kilétére, hanem a benne lappangó képességre is fény derül. Senki, még maga Mare sem tud magyarázattal szolgálni lényének természetére, amely soha nem ismert fenyegetettséget jelent az Ezüstökre nézve. Az Elara által bábként mozgatott királyi család, a lányt egykori identitásától megfosztva igyekszik fenntartani a korrupt kormányt, csakhogy közeledik a hajnal. És vérvörös árnyalatban úszik.

Victoria Aveyard regényét rengeteg csípős kritika, megjegyzés érte már, főként a történet „patchwork” jellegének köszönhetően. A könyvben ugyanis számos helyen felsejlenek a Vörös Királynőt megelőző alkotásokból – Az Éhezők Viadala, A párválasztó vagy a Trónok harca –, származó esszenciák, amelyek okán néhányan megkérdőjelezték a cselekmény eredetiségét. Jogosnak találom-e az észrevételeiket? Abszolút. Hogy zavart-e is bármennyire? Cseppet sem. A könyv jó. Méghozzá eszméletlenül. Felvállalom a véleményemmel járó személyes defektusaimat, amennyiben a Vörös Királynő kedvelése bármilyen nemű megbotránkozást váltana ki.

A karaktereket illetően, még magam is meglepődtem, mennyire élveztem, ahogyan Mare jelenléte irritált. A tolvajból lett majdnem hercegnő küzdelme a báb szerep ellen, aki mindeközben végig naivan sodródik az Ezüstök diktálta árral, és megpróbál úgy tenni, mintha ura lenne a helyzetnek. Legalább ennyire szórakoztatott Cal hűség és lustaság táplálta idealizmusa, amelyet még ő maga is megkérdőjelez, vagy Maven gyomorforgató, Joffrey Baratheon-féle hataloméhes képmutatása. Kilorn férfiasságáért folytatott szélmalomharca pedig egyszerűen vitt mindent. A karaktere annál inkább szórakoztatott, minél jobban küzdött az önállóságért. A folyamatos áldozat szerepből történő kitörési kísérleteivel, amellyel csak még inkább arra sarkallta a lányt, hogy megmentse őt, lényegében kasztrálta önmagát.

"– Ezt tudnod kell rólunk, Ezüstökről. Mi mindig egyedül vagyunk. Itt, és itt is – mondja, a fejére, majd a szívére mutatva. – Ettől leszünk erősek."

Hogy a szereplők botrányos jellemének formálásban mekkora szerepe volt a tudatosságnak, és mekkora a véletlennek, arról fogalmam sincs. A „Bárki, bárkit elárulhat.” jelige fényében mindenesetre előbb feltételezek szándékoltságot, mintsem a félresikerült karakterábrázolást. Még akkor is, ha ezért most megköveznek.

★★★★☆

Amennyiben felkeltettem az érdeklődésed Victoria Aveyard: Vörös Királynő című regénye iránt, ide kattintva beszerezheted!