Kiadó: Álomgyár Kiadó, 2015
Oldalszám: 218 oldal
Besorolás: romantikus
"Gabriella, a történet
hősnője nyaralni indul barátnőjével Puerto Ricóba, ahol találkozik az ünnepelt
filmcsillaggal, David Canóval és szoros barátság alakul ki köztük. Vagy talán
még annál is több? Gabi szerelmes lesz a férfiba, mégis elutasítja annak közeledését
és a nyaralás végeztével hazatér férjével.
Egy váratlan fordulat azonban úgy
hozza, hogy idő közben Gabi férje, Roberto bejelenti: válni akar, újra
fellángolt a szerelem közte és a volt barátnője között. Látszólag elhárul
minden akadály Gabi és David szerelmének beteljesülése elől.
De a sors furcsa játékot űz a
szerelmesekkel, ezért a két egészen különböző világból érkező fiatal útjai
hamarosan szétválnak, és Gabi kénytelen egy hatalmas titokkal a szívében élni.
Vajon el tudja titkolni szerelme elől azt, amit mindenki más tud?
Katie Francoise első
romantikus-kalandos regényében választ keres a minden férfit és nőt foglalkoztató
kérdésekre. Vajon el lehet választani azokat, akiket egymásnak szánt a sors?"
A
regény egyik alappillére az utazás, viszont sajnáltam, hogy az abból fakadó
lehetőségek kiaknázatlanul maradtak. A turistáskodás kimerült a tengerparti
napozásban és a bazárjárásban, ami egyébként hihetetlenül jó alkalmat nyújtott volna
némi utalásra, miszerint Gabriella korábban már járt a szüleivel Puerto Ricóban.
Sőt ennek alkalmával még egy nyári kalandba is bonyolódott, ami kulcsfontosságú
információnak számít Gabriella és David kapcsolatának alakulásában. A fordulatot
egyébként díjaztam, de ha már elején elhintett volna néhány ezzel kapcsolatos
utalást, akkor gyanakvással telve olvastam volna azokat a sorokat, amikor David
megbabonázottan figyeli a nő nyakát, és nem úgy értelmezem, hogy megkívánta őt,
hanem: "Ő lenne az? Vele találkozott Gabriella évekkel ezelőtt?"
Ami
a leginkább zavart az a – mind a címet,
mind a regényt átszövő – kliséhalmaz. A gazdag, népszerű, ráadásul eszméletlenül
szexi színész találkozik a férjes asszonnyal, aki bár ragaszkodik erkölcsi
elveihez, mégis megremeg a lába a férfi láttán. A történet valószínűleg akkor
is működött volna, ha David nem színész, hanem egy egyszerű halász, sőt ennek
köszönhetően talán még mélyebb lelki tartalmak is meg tudtak volna jelenni a
regényben. Ennek fényében persze a történet végén kialakuló bonyodalmaknak sem
lett volna miből kibontakozniuk.
Amit
viszont muszáj kiemelnem, mert hihetetlenül aranyos részlet:
"– Az apukád messze lakik.
Nagyon sok munkája van, ezért nem tud velünk lenni.
– Mit dolgozik?
Ezt a kérdést nem vártam. Nem
akartam becsapni a gyerekem. Könnyes szemmel, összeszorult szívvel mesélnem
kellett neki az apjáról.
– Színész. Egy nagyon tehetséges
színész. Éppen ezért nem tud eljönni, mert nincs rá ideje. Hidd el, életem,
nagyon szeret téged! A szemeidet tőle örökölted!
Odalépett hozzám, lehúzott
magához, a kis kezét az arcomhoz tette, és megsimogatott:
– Anya! Köszönöm, hogy te nem
vagy színész."
Számos
olyan írástechnikai hibát fedeztem fel a regényben, amelyek írói
tapasztalatlanságból fakadnak. Mind közül a leghangsúlyosabb, hogy az írónő
inkább elmesélte a cselekményt, mintsem megmutatta volna. Ennél fogva az
elbeszélések és a dialógusok egyensúlya megbillent, így több mint kétszáz
oldalon keresztül, jóformán a hősnő monológját olvashattam. Néhány párbeszédes
epizód beékelése sokkal elevenebbé tehette volna a regényt. Gondolok most arra,
hogy Paulo és Marko is többször szerelmet vallott Gabriellának, azonban ezek
kizárólag említés szintjén kerültek bele a történetbe. Ezzel szemben rengeteg
olyan rész került bele, amelyet feleslegesnek tartottam, mert nem vitte előre a
cselekményt, csupán megakasztott az olvasásban. Hogy konkrét példát hozzak:
Gabriella elviszi a kisfiát a vadasparkba, ahol semmilyen számottevő esemény
nem történt, mégis több oldalon keresztül olvashattam arról, hogy milyen
állatokkal találkoztak. Ezek mind olyan hibák, amelyeket rengeteg elemző
olvasással és az írás gyakorlásával lehet fejleszteni. Na, és persze egy jó
bétával, aki felhívja mindezekre a figyelmet, ugyanis egy hozzáértő, külső
szemlélő eszméletlen sokat tud segíteni a cselekmény alakításában.
Mindezek
ellenére egy kedves, könnyen és gyorsan olvasható regény, éppen ezért
kikapcsolódásnak tökéletes. Azoknak, akik szeretik a tömény romantikától
átitatott történeteket biztostan tetszeni fog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése