Te mivel fékezed magad?│Gondolatébresztés

Észrevetted már, hogy legyen szó az élet bármely területéről, amibe beleadod a szíved-lelked, az képes a legnagyobb félelemmel is eltölteni? Hányszor éreztél ellenállhatatlan tettvágyat valami iránt, amelyet hiába hittél sziklaszilárdnak, mégis egyetlen ártó gondolat képes volt messzire űzni a magabiztosságod? Az önbizalom hangja csendes. A félelmeinké már annál hangosabbak. Némelyikük pedig úgy üvölt, mint a sakál.

Te milyen gondolatokkal fékezed magad?

Engedd meg, hogy felsoroljak neked néhányat azon félelmeink közül, amelyek a kreatív élet útjában állnak:

– Félsz, hogy ki fog derülni, nem vagy tehetséges.

– Félsz, hogy el fognak utasítani, kikritizálni, nevetség tárgyává tesznek, félreértenek, vagy – a legrosszabb – tudomást sem fognak venni rólad.

– Félsz, hogy nem fogod tudni érvényre juttatni a kreativitásod, ezért nincs is értelme kibontakoztatni.

– Félsz, hogy valaki más jobban csinálja nálad.

– Félsz, hogy mindenki más jobban csinálja nálad.

– Félsz, hogy el fogják lopni az ötleted, ezért biztonságosabb, ha megőrzöd magadnak.

– Félsz, hogy nem fognak komolyan venni.

– Félsz, hogy a munkád nem lesz elég fontos ahhoz, hogy megváltoztassa bárki életét.

– Félsz, hogy kínosnak találhatják az álmaid.

– Félsz, hogy ha egy napon visszatekintesz az erőfeszítéseidre, hatalmas idő-, erő-, és pénzkidobásnak fogod találni az egészet.

– Félsz, hogy nincs meg a kellő önfegyelmed ahhoz, hogy végigvidd, amibe belefogtál.

– Félsz, hogy nincsenek, és nem is lesznek meg a megfelelő munkaköri lehetőségeid, a pénzügyi szabadságod, szabadidőd ahhoz, hogy kutass vagy felfedezz valamit.

– Félsz, hogy nincs meg a szükséges képzettséged.

– Félsz, hogy túl kövér vagy hozzá, mert bizony a külsőségeknél semmi nincs nagyobb hatással az önbizalmunkra.

– Félsz, hogy védtelennek, együgyűnek, dilettánsnak, vagy önimádónak fogsz tűnni.

– Félsz, hogy csalódást fogsz okozni a családodnak.

– Félsz, hogy mit fognak szólni a barátaid és a munkatársaid.

– Félsz, hogy elszabadíthatod azokat a belső démonjaidat, amelyekkel egyáltalán nem akarsz találkozni.

– Félsz, hogy kiderülhet, az életed remekműve már a hátad mögött van.

– Félsz, hogy soha nem lesz már olyan ötleted, amivel bármit is kezdeni tudnál.

– Félsz, hogy mivel túl sokáig elhanyagoltad a kreativitásod, soha többé nem fogja felütni a fejét.

– Félsz, hogy túl öreg vagy ahhoz, hogy belevágj.

– Félsz, hogy túl fiatal vagy ahhoz, hogy belevágj.

– Félsz, hogy mivel egyszer valami jól sikerült az életedben, az már többé nem fog megismétlődni.

– Félsz, hogy soha, semmi nem ment jól az életedben, így most sem fog sikerülni.

– Félsz, hogy kiderülhet rólad, hogy "egy nyári lepke" vagy.

– Félsz, hogy kiderülhet rólad, hogy még egy nyári lepkének sem vagy elég jó.

… és a lista még így sem teljes…

/Elizabeth Gilbert: Big Magic/

Tedd a szívedre a kezed, és gondolkodj el azon, hogy milyen félelmekkel mérgezed az életed!

Ha magamból indulok ki, és a félelmeim forrását kutatom, valahogy mindig a perfekcionizmusnál kötök ki.

A perfekcionizmus jóval több a maximalizmusnál.

Nem az egészséges fejlődésről vagy teljesítményről szól, hanem arról, hogy azt hisszük: ha tökéletesen élünk és cselekszünk, akkor elkerülhetjük a hibáztatásból vagy az ítélkezésből fakadó fájdalmakat. Míg az egészséges törekvés jellemzője, hogy saját magunkra fókuszálunk: "Hogyan lehetnék jobb?", addig a perfekcionizmus a másikat nézi: "Mit fognak gondolni rólam?" Kéz a kézben jár a szégyenből fakadó önbizalomhiánnyal, ami pedig kihat életünk minden területére.

Lássunk egy konkrét példát:

A perfekcionizmus hangja: "Á! Egyetlen ruhám sem jön rám. Kövér vagyok és gusztustalan. Szégyellem, ahogy kinézek. Ha azt akarom, hogy szeressenek, és valakihez tartozzak, muszáj változtatnom az alakomon!"

Az egészséges törekvés hangja valahogy így hangzik: "Persze, hogy szeretném jobban érezni magam a bőrömben, és szeretnék egészségesebb lenni. De nem a mérleg dönti el, hogy az emberek szeretnék és elfogadnak-e. Ha elhiszem, hogy érdemes vagyok a szeretetre és a tiszteletre így, ahogy vagyok, azzal behívom az életembe a bátorságot, az együttérzést és a kapcsolódást. Szeretném, ha így lenne. Biztos vagyok benne, hogy képes vagyok rá."

/Részlet: Brené Brown: Élj szívvel-lélekkel/

Hogyan tudjuk az ártó gondolatokat legyőzni? El kell fogadnunk a gyengeségeinket. Azt, hogy akárhol járunk, akármit is teszünk, mindig ki leszünk téve a szégyen, az ítélkezés és a hibáztatás tapasztalásának.

Soha ne hasonlítsd magad másokhoz! Legyen az a célod, hogy magadhoz képest nőj, fejlődj és gyarapodj! Ezek korántsem azon múlnak, hogy honnan jöttél, hanem azon, hogy hová tartasz! Milyen célt tűztél ki magad elé, van-e terved a megvalósításához és hajlandó vagy megdolgozni érte! Gyakorold a tudatos jelenlétet és próbáld meg kiegyensúlyozottan kezelni a negatív érzelmeket is! Hogy ez mit jelent? Azt, hogy a negatív érzéseinket megéljük, ügyelve arra, hogy se nem nyomjuk el, se nem túlozzuk el ezeket a tapasztalatokat. Soha ne azonosulj túlságosan a gondolataiddal és az érzéseiddel, így a negatívitás sem fog elsodorni!