A témaválasztás nem véletlen. Aktuálisabb, mint
hinnéd. Vizsgaidőszakban valahogy mindig az, pedig idén annyira, de annyira
azon voltam, hogy legyőzzem azt a bizonyos kék krokodilt! Nos… Csatát ugyan
nyertem, háborút viszont nem. Továbbra is keresem a harmonikus élet
összetevőit, kiváltképp, hogy akad, amivel én sem tudok hatékonyan megküzdeni.
Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány érdekességet a stresszről, és annak
lefolyásáról. Amennyiben nálad is gyakran tiszteletét teszi, és kíváncsi vagy
annak természetére, a következő bejegyzés neked szól!
A stressz nem más, mint a szervezet válasza az ember
jóllétét veszélyeztető esemény, más néven stresszor feltűnésére. Egyfajta
radarként folyamatos készenléti állapotban figyeli az esetleges külső és belső
fenyegetettséget, azáltal ősidők óta életben tartva a homo sapienst.
A stresszakció vészreakció esetén
aktivizálódik, mire szervezetünk, összehangolt működése által azonnali
hatállyal megkezdi a tartalékok mozgósítását, és mielőbbi válaszadásra
sarkallja az agy egyes részeit, különös tekintettel az amygdalára.
A szimpatikus idegrendszeri hatás következtében
eleinte képesek vagyunk meglepően nagy mennyiségű erőforrásokat felszabadítani,
gyorsaságot vagy éppen hatékonyságot produkálni, éppen ezért a stresszre adott
reakcióink gyakran hasznosak lehetnek számunkra. A jótékony hatás azonban csak
addig garantált, amíg szervezetünk stresszakciója megfelelően működik, és
képesek vagyunk a helyén kezelni a különböző szituációkat. Az emberi szervezet
ugyanis hajlamos olyan eseményeket, gondolatokat, vagy érzéseket veszélyesnek
észlelni, amelyek valójában nem azok. Ahogy önmagában a stressz sem romboló,
csak akkor, ha nem tudjuk kontrollálni.
Az aktivizáció rendszerint láncreakciót indít el,
amelyekben megjelenő fizikai változások, és azok hátterében álló
stresszhormonok eredeti funkciója a túlélés elősegítése. A szervezet ugyanis
harc vagy menekülés esetén változásokat előidéző hormonokat választ ki, amelyek
szétszóródása a belső, dinamikus állandóságot, a homeosztázist hivatott
visszaállítani. A krónikus, avagy állandó stressz esetén viszont a
stresszhormonok nem szóródnak szét, hanem a szervezetben maradnak, és hatalmas
pusztítást visznek véghez.
A stresszor huzamosabb ideig történő fennállása,
illetve a stresszakció ismétlődő aktiválása esetén, a tartalékok felélése révén
állandó fizikai megterheléshez, kimerüléshez vezethet. A különböző
ingerületátvivő anyagok elnyomják az agy elülső részét, a prefrontális agykéreg
tevékenységét, így negatívan befolyásolják a rövid távú memóriát, a
koncentrációt, a gátlásokat és a racionális gondolkodást.
Testi funkciókat tekintve a szívverés felgyorsul, a
bőr hideg és nyirkos lesz, ugyanis a vér a szív, valamint az izmok felé
áramlik. A vérkeringés akár 300-400 százalékkal is gyorsabb lehet, hogy a vér
minél gyorsabban eljusson a megfelelő területekre, azáltal a végtagok működése
fokozódjon, esetleges sérülés esetén pedig a vérveszteség csökkenjen. A
pupilláink kitágulnak, hogy jobban lássunk, és amikor úgy érezzük, hogy a
hajunk „égnek áll”, vagy a karunkon „feláll a szőr” azért történik, hogy a
rezgéseik segítségével jobban észleljük a veszélyt. Érezted már, hogy stresszes
állapotban a torkod kiszárad, begörcsöl? A nedvek olyankor fontosabb helyekre
áramlanak, ahogy a nem létfontosságú testfunkciók is leállnak, a „gyomorideg”
épp az emésztés leállását jelzi. Gyakori késztetést az ürítésre pedig azért
érzünk, mert a testünk így igyekszik megszabadulni a felesleges súlytól, ami
nehezítené a menekülést. A veszély árnyékában még a fajfenntartás is mellékessé
válik, így a nemzőszervek is felmondják a szolgálatot. Utóbbi, hosszú távú
testfunkciók ismétlődő megszakadása befolyásolja a szervezet működőképességét.
A stresszes állapot, és vele járó vérnyomás emelkedése
fokozza a szívbetegségek kockázatát, a stresszhormonok pedig befolyásolják az
inzulinháztartást. A kortizol termelődése hosszú távon egyenesen toxikus. Az
amygdalát túlműködésre készteti, így erősödik a félelem vezérelte gondolkodás
és a negatív beállítottság, tehát a stresszt fenntartó visszajelzés is.
Befolyásolja a neuronok leágazódásait az agyban, megakadályozza az új neuronok
keletkezését, ennek köszönhetően leragadunk a régi, rögzült, félelem vezérelte
gondolkodásmódunknál. Sorvasztja azokat az agyterületeket, ahol az új agysejtek
képződnek, így csökken az új gondolkodásmódok kialakulásának a lehetősége. A
szterotonin megfogyatkozása miatt depresszió alakulhat ki, és az általános
szorongással, pánikérzettel együtt erősödnek a hangulatváltozások. A krónikus
stressz hosszú távú káros hatásai között a kimerültséget, az energia és a
motiváció hiányát, az alvászavarokat, az autoimmunzavarokat, a termékenységi és
az emésztési problémákat tartják számon.
Gyakran küzdési stratégiákat alkalmazunk annak
érdekében, hogy kiküszöböljük a kellemetlen mellékhatásokat. Ezek a stratégiák
rendkívül hasznosnak tűnnek, és rövidtávon annak is bizonyulhatnak, azonban a
stressz következményei mindenkit utolérnek. A stressz ugyanis genetikailag
belénk van kódolva. Nem lehet kiküszöbölni, azonban felesleges is lenne. A kezelésében
a helyzet kognitív, tudatos kiértékelése a meghatározó. Az, hogy én, mint az
esemény átélője, miként értékelem az adott szituációt.
Szerencsére az agy sokkal képlékenyebb, és
formálhatóbb, mint azt korábban gondolták, így lehetőség nyílik arra, hogy
változtassunk gondolkodásmódunkon, amelyet a legeredményesebben a magatartásunk
révén tudunk befolyásolni. A kognitív memória mellett ugyanis testmemóriával is
rendelkezünk. Ennek árnyoldala, hogy szervezetünk megőrzi a dominánsabb
gondolatokra vagy cselekedetekre adott válaszainkat, és azokhoz hasonló, kiváltó
ok esetén automatikusan beindítja ugyanazt a reakciót. A pozitív oldala
viszont, hogy némi tudatossággal, reakciónk, cselekedeteink megválasztásával új
testmemóriát tudunk kialakítani.
A stresszérzetet gyakran a kontroll hiányának érzete
jellemzi, viszont a tudatos figyelem pillanatában elmozdulunk a tudattalan
reakcióitól, választási lehetőséget teremtünk, így erősödik az egyénben az
irányítóképesség érzése. Rendszeres gyakorlás révén pedig megerősíthetjük az
idegpályákat, és új testemlékezetet alakíthatunk ki.
_________________________________________________________________________________
Szívesen
olvasnál a stresszel való megküzdésről? Kiindulópontként tudom ajánlani Anna
Black: Tudatos Jelenlét és Tudatos Jelenlét @ Munkában című köteteit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése