Pages

2016. január 15., péntek

Amit érdemes tudni a stresszről│Gondolatébresztés

Nincsenek megjegyzések:
 
A témaválasztás nem véletlen. Aktuálisabb, mint hinnéd. Vizsgaidőszakban valahogy mindig az, pedig idén annyira, de annyira azon voltam, hogy legyőzzem azt a bizonyos kék krokodilt! Nos… Csatát ugyan nyertem, háborút viszont nem. Továbbra is keresem a harmonikus élet összetevőit, kiváltképp, hogy akad, amivel én sem tudok hatékonyan megküzdeni. Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány érdekességet a stresszről, és annak lefolyásáról. Amennyiben nálad is gyakran tiszteletét teszi, és kíváncsi vagy annak természetére, a következő bejegyzés neked szól!


A stressz nem más, mint a szervezet válasza az ember jóllétét veszélyeztető esemény, más néven stresszor feltűnésére. Egyfajta radarként folyamatos készenléti állapotban figyeli az esetleges külső és belső fenyegetettséget, azáltal ősidők óta életben tartva a homo sapienst.
A stresszakció vészreakció esetén aktivizálódik, mire szervezetünk, összehangolt működése által azonnali hatállyal megkezdi a tartalékok mozgósítását, és mielőbbi válaszadásra sarkallja az agy egyes részeit, különös tekintettel az amygdalára.
A szimpatikus idegrendszeri hatás következtében eleinte képesek vagyunk meglepően nagy mennyiségű erőforrásokat felszabadítani, gyorsaságot vagy éppen hatékonyságot produkálni, éppen ezért a stresszre adott reakcióink gyakran hasznosak lehetnek számunkra. A jótékony hatás azonban csak addig garantált, amíg szervezetünk stresszakciója megfelelően működik, és képesek vagyunk a helyén kezelni a különböző szituációkat. Az emberi szervezet ugyanis hajlamos olyan eseményeket, gondolatokat, vagy érzéseket veszélyesnek észlelni, amelyek valójában nem azok. Ahogy önmagában a stressz sem romboló, csak akkor, ha nem tudjuk kontrollálni.
Az aktivizáció rendszerint láncreakciót indít el, amelyekben megjelenő fizikai változások, és azok hátterében álló stresszhormonok eredeti funkciója a túlélés elősegítése. A szervezet ugyanis harc vagy menekülés esetén változásokat előidéző hormonokat választ ki, amelyek szétszóródása a belső, dinamikus állandóságot, a homeosztázist hivatott visszaállítani. A krónikus, avagy állandó stressz esetén viszont a stresszhormonok nem szóródnak szét, hanem a szervezetben maradnak, és hatalmas pusztítást visznek véghez.
A stresszor huzamosabb ideig történő fennállása, illetve a stresszakció ismétlődő aktiválása esetén, a tartalékok felélése révén állandó fizikai megterheléshez, kimerüléshez vezethet. A különböző ingerületátvivő anyagok elnyomják az agy elülső részét, a prefrontális agykéreg tevékenységét, így negatívan befolyásolják a rövid távú memóriát, a koncentrációt, a gátlásokat és a racionális gondolkodást.


Testi funkciókat tekintve a szívverés felgyorsul, a bőr hideg és nyirkos lesz, ugyanis a vér a szív, valamint az izmok felé áramlik. A vérkeringés akár 300-400 százalékkal is gyorsabb lehet, hogy a vér minél gyorsabban eljusson a megfelelő területekre, azáltal a végtagok működése fokozódjon, esetleges sérülés esetén pedig a vérveszteség csökkenjen. A pupilláink kitágulnak, hogy jobban lássunk, és amikor úgy érezzük, hogy a hajunk „égnek áll”, vagy a karunkon „feláll a szőr” azért történik, hogy a rezgéseik segítségével jobban észleljük a veszélyt. Érezted már, hogy stresszes állapotban a torkod kiszárad, begörcsöl? A nedvek olyankor fontosabb helyekre áramlanak, ahogy a nem létfontosságú testfunkciók is leállnak, a „gyomorideg” épp az emésztés leállását jelzi. Gyakori késztetést az ürítésre pedig azért érzünk, mert a testünk így igyekszik megszabadulni a felesleges súlytól, ami nehezítené a menekülést. A veszély árnyékában még a fajfenntartás is mellékessé válik, így a nemzőszervek is felmondják a szolgálatot. Utóbbi, hosszú távú testfunkciók ismétlődő megszakadása befolyásolja a szervezet működőképességét.
A stresszes állapot, és vele járó vérnyomás emelkedése fokozza a szívbetegségek kockázatát, a stresszhormonok pedig befolyásolják az inzulinháztartást. A kortizol termelődése hosszú távon egyenesen toxikus. Az amygdalát túlműködésre készteti, így erősödik a félelem vezérelte gondolkodás és a negatív beállítottság, tehát a stresszt fenntartó visszajelzés is. Befolyásolja a neuronok leágazódásait az agyban, megakadályozza az új neuronok keletkezését, ennek köszönhetően leragadunk a régi, rögzült, félelem vezérelte gondolkodásmódunknál. Sorvasztja azokat az agyterületeket, ahol az új agysejtek képződnek, így csökken az új gondolkodásmódok kialakulásának a lehetősége. A szterotonin megfogyatkozása miatt depresszió alakulhat ki, és az általános szorongással, pánikérzettel együtt erősödnek a hangulatváltozások. A krónikus stressz hosszú távú káros hatásai között a kimerültséget, az energia és a motiváció hiányát, az alvászavarokat, az autoimmunzavarokat, a termékenységi és az emésztési problémákat tartják számon.
Gyakran küzdési stratégiákat alkalmazunk annak érdekében, hogy kiküszöböljük a kellemetlen mellékhatásokat. Ezek a stratégiák rendkívül hasznosnak tűnnek, és rövidtávon annak is bizonyulhatnak, azonban a stressz következményei mindenkit utolérnek. A stressz ugyanis genetikailag belénk van kódolva. Nem lehet kiküszöbölni, azonban felesleges is lenne. A kezelésében a helyzet kognitív, tudatos kiértékelése a meghatározó. Az, hogy én, mint az esemény átélője, miként értékelem az adott szituációt.


Szerencsére az agy sokkal képlékenyebb, és formálhatóbb, mint azt korábban gondolták, így lehetőség nyílik arra, hogy változtassunk gondolkodásmódunkon, amelyet a legeredményesebben a magatartásunk révén tudunk befolyásolni. A kognitív memória mellett ugyanis testmemóriával is rendelkezünk. Ennek árnyoldala, hogy szervezetünk megőrzi a dominánsabb gondolatokra vagy cselekedetekre adott válaszainkat, és azokhoz hasonló, kiváltó ok esetén automatikusan beindítja ugyanazt a reakciót. A pozitív oldala viszont, hogy némi tudatossággal, reakciónk, cselekedeteink megválasztásával új testmemóriát tudunk kialakítani.
A stresszérzetet gyakran a kontroll hiányának érzete jellemzi, viszont a tudatos figyelem pillanatában elmozdulunk a tudattalan reakcióitól, választási lehetőséget teremtünk, így erősödik az egyénben az irányítóképesség érzése. Rendszeres gyakorlás révén pedig megerősíthetjük az idegpályákat, és új testemlékezetet alakíthatunk ki.
_________________________________________________________________________________

Szívesen olvasnál a stresszel való megküzdésről? Kiindulópontként tudom ajánlani Anna Black: Tudatos Jelenlét és Tudatos Jelenlét @ Munkában című köteteit!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése