Anna Banks: Poszeidón│Könyvajánló

Eredeti cím: Of Poseidon

Kiadó: Maxim Kiadó, 2014

Oldalszám: 332 oldal

Goodreads: 4,07

Moly: 88%

Címke: fantasy, young adult (YA), romantikus

Anna Banks: Szirénia öröksége című sorozatával való ismeretségem hosszú hónapokkal ezelőttre nyúlik vissza, amikor ráakadtam Marianna, az általam is figyelemmel követett és szeretett, Impression Blend blog írójának Poszeidónt illető beszámolójára. Víziszonyosként azonban nemcsak a víz, hanem minden ahhoz kapcsolódó történet olvasását hanyagoltam, ugyanis a vízzel kapcsolatos, legjobb jóindulattal is erősen negatívnak nevezhető tapasztalataimnak köszönhetően képtelennek bizonyultam a különböző vízi lényekkel való azonosulásra. A Poszeidón borítója azonban első pillantásra elrabolta a szívem, így a víziszony legyőzésével együtt, végre egy szirénekről szóló könyv is helyet kapott a polcomon.

"Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nehezen képes feldolgozni a traumát. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen.

Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még nincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csak Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére - bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?"

A regény vitathatatlanul a mostanság kezem ügyébe akadó, azon könyvek egyike, amelyek eszméletlenül olvastatják magukat, noha a Poszeidón eleje számomra nem más, mint vérszegény jelenetek halmaza. Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy az első 40-50 oldal olvasása során, hányszor kaptam magam szemforgatáson. Emma flip-flop papuccsal való bukdácsolása, Chloe szétmarcangolása, és Galén temérdek orrnyereg dörzsölgetése, ujjbegyeivel történő halántékmasszírozása ugyanis mind-mind erre adott okot, sőt ha egészen őszinte akarok lenni, akkor a szemszögek egy fejezeten belüli váltogatásával szintén ebbe a kategóriába sorolható. Bár a szívemhez kétségkívül az egy nézőpontú történetvezetés áll a legközelebb, mégis igyekszem toleráns lenni a Stephenie Meyer óta annyira felkapottá vált nézőpont-váltogatással, legalábbis mindaddig, amíg nem zilálja össze a szöveget. A Poszeidón azonban már erőteljesen próbára tette a türelmemet. Emma ugyanis E/1-ben szól hozzánk, míg Galén fejezetei E/3 szemszögből íródtak, amely legalább olyan ritkának számít, mint az, hogy valaki örökölje Triton képességét.

"Akit szeretsz, engedd el, ha visszatér, az biztos jel."

A ziláltságot ellensúlyozandó, a mitológiai háttér azonban egész megkapónak bizonyult számomra, éppen ezért szívesen olvastam volna sokkal bővebben Poszeidón és Triton királyi, mintsem isteni mivoltáról, az ehhez fűződő mondákról, azok ismerőiről, a titokzatos múltőrzőkről, vagy egész egyszerűen a szirének társadalmáról, amelyet ha egy szóval kellene jellemeznem, az mindenképpen a NATURALISZTIKUS lenne. Rostálás, párosítás, és utódnemzés. A kifejezések már önmagukban véve is a szirének természetére jellemző, állatias ösztönökről árulkodnak. Az előre elrendelt párzást azonban nehezíti, hogy a szirének nem pusztán szerelmesek lehetnek, hanem egyfajta különös vonzódást, bevésődést, akarom mondani "bizsergést" éreznek az IGAZI iránt.

És, ha már Twilightnál tartunk: Emma, a Bella Swan-féle "csendben-szenvedő-típus", ügyetlenségének hála belebotlik a márványszobortestű Galénbe, aki viszont jóval több egy egyszerű halandónál. Míg a lány időközben meglehetősen markáns – esetenként következetlen – jellemfejlődésen megy keresztül, addig a fiú a kezdetektől fogva rendkívül gondoskodó, őszinte, és lojális, mi több, népe iránt érzett hűsége egyenesen szívfacsaró, hiszen készen áll Triton népének érdekeit nézve feláldozni önnön boldogságát. Barátja, Tóraf hozzá hasonlóan jóvágású szirénfi, nála jóval könnyebb és nehezebb helyzetben van egyszerre, ugyanis Galén nővérének, Raínának a választottja, aki eleinte nem különösebben lelkesedik a frigyért. Kettejük párosának azonban számos humoros jelenet miatt igencsak hálásak lehetünk.

"– Szevasz, ebihal! – bokszol jó nagyot üdvözlésül barátja karjába Galén. – Látom, meglelted az egyik fürdőnadrágomat. Örömmel látom, hogy a nyomkövető készséged a baleset óta is zavartalanul működik.

– Baleset, persze – mered Raínára Tóraf. – Legközelebb majd nyitva tarom a szememet, ha megcsókolom a nővéredet. Akkor nem fogom véletlenül újra sziklába verni az orromat. Én béna."

Na, nem mintha Raína és Tóraf hordoznák magukban egyedül a komikum lehetőségét.

"– (…) – Megmarkolja a fiú pólóját. – Lefeküdtél a lányommal?

Hogy lefeküdt-e…? Rachel nem azt mondta, hogy lefeküdni egymással, mint az együtt hálni? Lefeküdni és együtt hálni teljesen ugyanaz, de együtt hálni és együtt járni csak majdnem.

– Nem, kérem.

Az asszony türelmetlenül vonja föl a szemöldökét.

– Miért nem? Mi baj van a lányommal?

Ez váratlan. Galén gyanítja, hogy ez az asszony ugyanúgy észleli a hazugságot, ahogy Tóraf követni tudja Raína nyomát. Egyfolytában az őszinteséget kutatja, de a tiszta igazság most szorul helyzetbe juttatná Galént. Bolondulok a lányáért – csak épp a bátyámnak tartogatom. Így hát válaszát azzal az egyenességgel fűszerezi, amire Emma anyukája a jelek szerint áhítozik.

– Semmi baj sincs a lányával. Azt mondam, nem feküdtem le vele. Azt nem mondtam, hogy nem is szeretnék.

Az asszony mély lélegzetet vesz, és elengedi a fiút. Megköszörüli a torkát, tenyerével kisimítja összegyűrődött blúzát.

– Helyes válasz, Galén – paskolja meg a fiú mellkasát. – Helyes válasz."

A szirének, mint témaválasztás, a hozzájuk kapcsolódó mondavilág, valamint a humor mellett, a brutálisan kegyetlen függővég abszolút arra sarkall, hogy fogjam magam, és most AZONNAL beszerezzem a folytatás. Szóval, ahogy láthatjátok a kisebb-nagyobb hibák ellenére is a Szirénia öröksége című sorozat első kötete erősen ADDIKTÍV. A fenébe is!