Bächer Iván a következőképp írt az aranygaluskáról: "Az aranygaluska nehéz ügy. Vagy sikerül, vagy nem. Meg kell
próbálni, mindenesetre." Az Emma
asszony szakácskönyve egy száz évvel ezelőtti hetilap, nevezetesen a Hét olvasói által írt recepteket mutatja be,
éppen ezért jócskán túlmutat receptgyűjteményi mivoltánál, hiszen annak ételei mára inkább kultúrtörténeti, mintsem gyakorlati jelentőséggel bírnak. Mindenesetre eszméletlenül jóleső érzés, és nem mellesleg spirituális
élmény fellapozni ezt a bizonyos receptkönyvet, elmerengni azon, hány meg
hány konyhában készülhettek már el azok a sütemények, amelyek mind a mai napig
a magyar konyhák visszatérő vendégei, azáltal bizonyítékot szolgáltatva arra,
hogy a főzés mindig is az egyik legjobb
kommunikációs eszköz volt, és lesz is a korlátok lebontásához, a gyökereinkhez
való visszatérésre.
Az aranygaluskában pontosan ez utóbbi – persze a leheletkönnyű rögök, a szeszélyesre
karamellizálódott dió és a bársonyos
sodó mellett – az, ami igazán kedvemre való: a belőle áradó hangulat.
Magában hordozza a melegség, a biztonság, a szeretet, egyszóval az otthon
érzését, még ha mindezek nagyon szentimentálisan is hangzanak. Tipikusan
azon édességek egyike, amellyel szívesen várnám haza a gyerkőcöket az iskolából
egy szürke őszi napon. Addig persze még sok víz le fog folyni a Dunán, azonban
a család szerencséjére, ezt az időt gyakorlásra fordíthatom, és tökélyre
fejleszthetem az aranygaluska-készítői tudásom.
Mutatom is, hogy melyik az eddigiek során leginkább bevált recept: 20 dkg liszt;
2,5 dkg margarin (bár én most zsírt használtam); 2,5 dkg élesztő; 2,5 dkg porcukor; 1 tojás; 1,3 dl tej; 3 csipet só; egy citrom
reszelt héja. Továbbá az összeállításhoz készítsünk elő: 10 dkg darált dió; 10
dkg kristálycukor, olvasztott vaj.
A tészta
összetevőit összegyúrjuk, és kelt tésztát dagasztunk belőle, amelyet kb. 30-40
percen át kelesztünk. Ha a tésztánk megkelt, nagyjából 1-1,5 cm vastagúra
nyújtjuk, és egy kisebb pogácsaszaggatóval (vagy ahogy én csináltam: különböző
méretű szaggatókkal játszva) kiszaggatjuk a tésztát. A pucér rögöcskéket
megforgatjuk az olvasztott vajban, és a cukros dióban. Egy 26
cm-es tortaformát kivajazunk vagy sütőpapírral kibélelünk, és a tésztadarabokat szorosan egymás mellé helyezzük benne, a tetejét pedig megszórjuk a maradék
cukros dió keverékével, és meglocsoljuk a maradék olvasztott vajjal. Így kelesztjük újabb 20-30 percig. Előmelegített
sütőben 180 ᵒC-on , 25-30 perc alatt aranybarnára sütjük.
Vaníliasodó: 4
dkg liszt, 5 dkg cukor, 2 csomag vaníliás cukor vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje, 4 db
tojássárgája, 8 dl tej.
A tojást
csomómentesre keverjük a cukorral, vaníliás cukorral, és a liszttel. A masszát 1
dl hideg tejjel hígítjuk, a maradékot pedig feltesszük forrni egy lábasba (ha
vanília rudat használunk, akkor egyszerűen dobjuk bele a tejbe). Ha felforrt a
tej, lassanként adagolva, folytonos keverés mellett hozzáadjuk a tojássárgás
alapot, majd alacsony lángon besűrítjük a sodót.
Igazi őszi,
kuckózós desszert ez. Segít átvészelni a borongós napokat, és pillanatok
alatt képes felmelegíteni a lelkeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése