Pages

2017. január 26., csütörtök

Flódni│Gasztro

1 megjegyzés:
 
Flódni sütés közben valósággal vibrál a kezünk alatt a tradíció. Annak tudatában pedig, hogy eredete egészen bizonyosan a régmúltig – néhányan a középkori német, mások francia, addig egyesek még korábbi korokhoz kötik – nyúlik vissza, már korántsem meglepő, hogy az ember lánya igazi ősasszonynak érezheti magát, mialatt telepakolja a tepsit ezerféle jósággal.
A recept ezúttal Kárai Dávid: 50 édesség amit el kell készítened című, klasszikus édességeket, és azok elkészítését tartalmazó könyvéből származik, amelyet ezúton is jó szívvel ajánlok a figyelmetekbe!


A flódni hagyományosan egy 5 tésztarétegből álló édesség. Rétegei közé mák-, dió-, alma-, és szilvalekvár kerül, amelynek eredménye egy igazán laktató sütemény. Elkészítése során felhasználhatjuk az ünnepek után ránk maradt alapanyagokat, bár szó, mi szó, akinek nincs türelme, vagy éppenséggel ideje 4-5 órányi sütögetésre, annak bizony érdemes továbblapoznia - esetleg megfelezve a sütéshez kapcsolódó tevékenységeket, egyik részét még előző este, másik felét pedig aznap elvégeznie -, egy kevésbé időigényes édességet választania.
Sorolom, mire lesz szükség az elkészítéséhez:

- 550 g liszt
- 100 g porcukor
- 1 csipet só
- 250 hideg vaj
- 100 ml fehérbor
- 1 tojás
- 2 tojássárgája


A sütést a tészta összeállításával kezdtem. A lisztet összeszitáltam a porcukorral és a sóval, ehhez pedig hozzákockáztam a hideg vajat. Az így kapott keveréket, némi morzsolgatást követően hozzáadtam a tojásokat, és az azokkal is elegyített masszát nyakon öntöttem a fehérborral. Becsomagoltam fóliába, 1 órára a hűtőbe tettem.


- 850 g alma
- 1 ek cukor
- 1 citrom
- 1,5 tk fahéj
- 1 tk szegfűszeg
- 2 cm-es gyömbér
- 50 ml fehérbor


Addig, amíg a tészta pihent, elkészítettem a töltelékeket. Először az almával foglalatoskodtam, merthogy ennek kellett mind közül a legtöbb törődés. Az almákat meghámoztam, kicsumáztam, egy nagyobb lyukú reszelőn legyalultam. Hozzáadtam a cukrot, a citrom héját és annak kifacsart levét. Hagytam állni negyed órát, majd kinyomkodtam belőle a felesleges nedvességet. Az így kapott almareszeléket beletettem egy serpenyőbe, hozzáadtam a fahéjat, a szegfűszeget és a gyömbért is. 5-6 perc párolást követően, meglocsoltam a fehérborral, és további 5 percig pároltam, hogy egy fűszeres, almakrémet kapjak végeredményként, amelyet aztán félretettem kihűlni.


- 100 ml fehérbor
- 80 g cukor
- 40 g mazsola
- 200 g dió

Az almareszelék pihentetése közben elkészítettem a diós tölteléket. Ehhez egy edényben összekevertem a fehérbort a cukorral, és ha adtam volna hozzá mazsolát, akkor az szintén ennél a pontnál került volna bele. A cukor olvadását követően beleöntöttem a darált diót, és alaposan elkevertem az egészet, amelyhez egy leheletnyi citromhéjat is hozzáreszeltem, és félretettem ezt is hűlni.


-150 ml fehérbor
- 80 g cukor
- 1 narancs reszelt héja
- 200 g mák

A mákos töltelékkel az előzőhöz hasonlóan jártam el, annyi különbséggel, hogy reszelt narancshéjjal dobtam fel a mákot.

- szilvalekvár

A flódnit a kényelmes rétegezés kedvéért mindenképpen egy magas falú tepsiben érdemes sütni. A tepsit egy formára vágott sütőpapírral kibéleltem, és ebből rögtön kettőt készítettem elő, mert a sütőpapír már a tészta kinyújtásában is segítséget jelent.
A tésztát tehát kivettem a hűtőből és 5 egyenlő részre osztottam. Az első gombócot a deszkán hagytam, a többit pedig visszatettem a hűtőbe. Az egyik sütőpapírdarabot a deszkára tettem, ráhelyeztem a tésztát, és akkorára nyújtottam, hogy az túllógjon a sütőpapíron. Az így kapott vékony – tényleg nagyon vékony – tésztát a tepsibe helyeztem, méghozzá úgy, hogy a sütőpapír érintkezzen a tepsi aljával, levágtam a felesleges tésztát, és – viszonylag – egyenletes rétegben rákentem a mákos tölteléket. Kivettem egy újabb adag tésztát, amit ugyanúgy elhelyeztem a sütőpapíron, kinyújtottam, majd a sütőpapírral felfelé fordítva a mákos töltelékre borítottam, lehúztam róla a sütőpapírt. A tészta szélét megint korrigáltam, és elsimítottam rajta a diós tölteléket. A harmadik tésztaadagot ugyanígy kinyújtottam, belehelyeztem a tepsiben, aztán elegyengettem rajta az almás tölteléket. Erre került egy újabb adag kinyújtott tészta, majd a szilvalekvár, és végül az utolsó tésztaréteg, amellyel kapcsolatban különösen érdemes arra figyelni, hogy valóban nagyra nyújtsuk, mert sütés közben a tészta – élesztő, sütőpor és társai hiányában – némileg összezsugorodik, és nem fog egységes felületet képezni a teteje.
 A rétegezés során kapott süteményt egy hústű segítségével a legalsó rétegig megszurkáltam, és a tetejét egy felvert tojással vastagon lekentem. Ezt követően 170 °C-ra előmelegített sütőben, 40-45 perc alatt aranybarnára sütöttem.


További fantasztikus receptekért kukkantsatok bele, és ha érdemesnek tartjátok rá, szerezzétek be Kárai Dávid: 50 édesség, amit el kell készítened című süteményes könyvét. Higgyétek el, megéri!

1 megjegyzés: