Flódni sütés közben valósággal vibrál a kezünk alatt a
tradíció. Annak tudatában pedig, hogy eredete egészen bizonyosan a régmúltig –
néhányan a középkori német, mások francia, addig egyesek még korábbi korokhoz
kötik – nyúlik vissza, már korántsem meglepő, hogy az ember lánya igazi
ősasszonynak érezheti magát, mialatt telepakolja a tepsit ezerféle jósággal.
A recept ezúttal Kárai Dávid: 50 édesség amit el kell készítened című, klasszikus édességeket, és azok elkészítését tartalmazó
könyvéből származik, amelyet ezúton is jó szívvel ajánlok a figyelmetekbe!
A flódni hagyományosan egy 5 tésztarétegből álló
édesség. Rétegei közé mák-, dió-, alma-, és szilvalekvár kerül, amelynek
eredménye egy igazán laktató sütemény. Elkészítése során felhasználhatjuk az
ünnepek után ránk maradt alapanyagokat, bár szó, mi szó, akinek nincs türelme,
vagy éppenséggel ideje 4-5 órányi sütögetésre, annak bizony érdemes
továbblapoznia - esetleg megfelezve a sütéshez kapcsolódó tevékenységeket, egyik részét még előző este, másik felét pedig aznap elvégeznie -, egy kevésbé időigényes édességet választania.
Sorolom, mire lesz szükség az elkészítéséhez:
-
550 g liszt
-
100 g porcukor
-
1 csipet só
-
250 hideg vaj
-
100 ml fehérbor
-
1 tojás
-
2 tojássárgája
A sütést a tészta összeállításával kezdtem. A lisztet
összeszitáltam a porcukorral és a sóval, ehhez pedig hozzákockáztam a hideg
vajat. Az így kapott keveréket, némi morzsolgatást követően hozzáadtam a
tojásokat, és az azokkal is elegyített masszát nyakon öntöttem a fehérborral.
Becsomagoltam fóliába, 1 órára a hűtőbe tettem.
-
850 g alma
-
1 ek cukor
-
1 citrom
-
1,5 tk fahéj
-
1 tk szegfűszeg
-
2 cm-es gyömbér
-
50 ml fehérbor
Addig, amíg a tészta pihent, elkészítettem a
töltelékeket. Először az almával foglalatoskodtam, merthogy ennek kellett
mind közül a legtöbb törődés. Az almákat meghámoztam, kicsumáztam, egy nagyobb lyukú
reszelőn legyalultam. Hozzáadtam a cukrot, a citrom héját és annak kifacsart
levét. Hagytam állni negyed órát, majd kinyomkodtam belőle a felesleges
nedvességet. Az így kapott almareszeléket beletettem egy serpenyőbe, hozzáadtam
a fahéjat, a szegfűszeget és a gyömbért is. 5-6 perc párolást követően,
meglocsoltam a fehérborral, és további 5 percig pároltam, hogy egy fűszeres,
almakrémet kapjak végeredményként, amelyet aztán félretettem kihűlni.
-
100 ml fehérbor
-
80 g cukor
-
40 g mazsola
-
200 g dió
Az almareszelék pihentetése közben elkészítettem a
diós tölteléket. Ehhez egy edényben összekevertem a fehérbort a cukorral, és ha
adtam volna hozzá mazsolát, akkor az szintén ennél a pontnál került volna bele.
A cukor olvadását követően beleöntöttem a darált diót, és alaposan elkevertem
az egészet, amelyhez egy leheletnyi citromhéjat is hozzáreszeltem, és
félretettem ezt is hűlni.
-150
ml fehérbor
-
80 g cukor
-
1 narancs reszelt héja
-
200 g mák
A mákos töltelékkel az előzőhöz hasonlóan jártam el,
annyi különbséggel, hogy reszelt narancshéjjal dobtam fel a mákot.
-
szilvalekvár
A flódnit a kényelmes rétegezés kedvéért mindenképpen egy
magas falú tepsiben érdemes sütni. A tepsit egy formára vágott sütőpapírral
kibéleltem, és ebből rögtön kettőt készítettem elő, mert a sütőpapír már a
tészta kinyújtásában is segítséget jelent.
A tésztát tehát kivettem a hűtőből és 5 egyenlő részre
osztottam. Az első gombócot a deszkán hagytam, a többit pedig visszatettem a
hűtőbe. Az egyik sütőpapírdarabot a deszkára tettem, ráhelyeztem a tésztát, és
akkorára nyújtottam, hogy az túllógjon a sütőpapíron. Az így kapott vékony –
tényleg nagyon vékony – tésztát a tepsibe helyeztem, méghozzá úgy, hogy a
sütőpapír érintkezzen a tepsi aljával, levágtam a felesleges tésztát, és –
viszonylag – egyenletes rétegben rákentem a mákos tölteléket. Kivettem egy
újabb adag tésztát, amit ugyanúgy elhelyeztem a sütőpapíron, kinyújtottam, majd
a sütőpapírral felfelé fordítva a mákos töltelékre borítottam, lehúztam róla a
sütőpapírt. A tészta szélét megint korrigáltam, és elsimítottam rajta a diós
tölteléket. A harmadik tésztaadagot ugyanígy kinyújtottam, belehelyeztem a
tepsiben, aztán elegyengettem rajta az almás tölteléket. Erre került egy újabb
adag kinyújtott tészta, majd a szilvalekvár, és végül az utolsó tésztaréteg,
amellyel kapcsolatban különösen érdemes arra figyelni, hogy valóban nagyra nyújtsuk, mert
sütés közben a tészta – élesztő, sütőpor és társai hiányában – némileg
összezsugorodik, és nem fog egységes felületet képezni a teteje.
A rétegezés
során kapott süteményt egy hústű segítségével a legalsó rétegig megszurkáltam,
és a tetejét egy felvert tojással vastagon lekentem. Ezt követően 170 °C-ra
előmelegített sütőben, 40-45 perc alatt aranybarnára sütöttem.
További fantasztikus receptekért kukkantsatok bele, és ha érdemesnek tartjátok rá, szerezzétek be Kárai Dávid: 50 édesség, amit el kell készítened című süteményes könyvét. Higgyétek el, megéri!
Csodálatosak a képek a készülő sütiről. Fincsi!
VálaszTörlés