Az a párkapcsolatgyilkos ego

Biztos vagyok benne, hogy mindenki számára ismerős, milyen is az, amikor megismerkedünk valakivel, és a hormonok elöntik az agyunkat. Az érzések intenzivitása valósággal levesz a lábunkról, a fókusz pedig hamarosan önmagunkról, valaki másra terelődik át. Észre sem vesszük, ahogyan elkövetjük a lehető legnagyobb, és egyben leggyakoribb hibát, amit csak el lehet egy párkapcsolatban: elkezdjük bálványozni a másikat.

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy a vonzalom mögött rejlő okok között, főként a kapcsolatok kezdeti szakaszában gyakran megjelenő, és rendkívül meghatározónak számító csodálat érzésének jelensége áll. Ez utóbbi annak ellenére is kialakulhat, ha a kiválasztott személy nem feltétlenül rendelkezik kiváló tulajdonságokkal, ám ezek a másik fél számára mégis annak mutatkoznak. Azt pedig, akit valamilyen téren kiemelkedőnek találunk, sokkal jobban kedveljük, főként, ha erre a fizikai vonzerő is rátesz még egy lapáttal. A rokonszenv kialakulásában ugyanis kiemelkedő szerepet játszik a külső megjelenés, hiszen azzal, akit szépnek találunk, ösztönösen kedvesebben bánunk, mert a kedvező fizikai adottságok mellett más vonzó tulajdonságot, mint a kedvesség vagy a megbízhatóság, feltételezünk tőlük.

"Halálosan, tudatosan… Elfogyni az ölelésben."

/Ady Endre/

Általánosságban véve az ego nem csinál mást, mint a múlt fájdalmaiból táplálkozva újrateremti azokat a jelenben, és kivetíti a jövőre. A párkapcsolatok szempontjából már akkor működésbe lép, amikor elkezded a szerelmi kapcsolatodat kiemelni a többi társas kapcsolatod közül, és búcsút intesz minden addigi, belső töltődéssel járó tevékenységednek. Az ego ekkor egy darabig rejtőzködő üzemmódban működik, majd amikor úgy érzi, hogy elérted azt a szintet, hogy a boldogságod egy rajtad kívülálló személytől teszed függővé, ismét feltűnik a színen, és olyan illuzórikus félelmeket villant fel neked, amelyek létezéséről addig fogalmad sem volt. Azt súgja a füledbe: "Úgysem vagy elég jó neki!" vagy "Ez az ember nem elég jó neked!". Hamar előkerülnek a szüleinktől szerzett viselkedésminták, akárcsak a múltbeli sérelmeink. Egy szempillantás alatt felkavarják a jelenünk, a befolyásuk alá vonnak, mígnem elkezdünk ismét a félelmeink szerint cselekedni. A párkapcsolatunk romba dől, az ego hatása alatt pedig telekürtöljük a világot a következőkkel: "Minden pasi rohadék!" vagy "A nőkkel baromi nehéz bánni!". A szomorú igazság pedig az, hogy vannak, akik be is veszik ezeket a hülyeségeket, így a lavina csak hömpölyög és hömpölyög tovább.

Mit tehetünk annak érdekében, hogy az egónk ne bombázza szét a párkapcsolatainkat?

1.) Hidd el, hogy egymagad is képes vagy a teljességre!

Az ego csak azokra a kapcsolatokra van hatással, amelyeket két nem teljes ember alkot, akik azért jöttek össze, hogy kitöltsék a másikban lévő űrt. Azokra, amelyekben az egyik fél igénye, hogy teljes legyen, míg a másiknak az, hogy értékeljék őt. Ennek ellenkezőjéről a következőképp ír A csodák tanítása: "Mindkét fél magába tekint, és nem lát magában hiányosságot. Ilyenkor elfogadják teljességüket, és egy másik teljes emberrel egyesülve kiterjesztik azt." A könyv "szent kapcsolatként" emlegeti azokat a kapcsolatokat, amelyekben utóbbi megjelenik, ám ez csak azoknál alakulhat ki, akik nem futottak el a feladataik elől, és követték a belső vezetőjüket.

2.) Keress olyan dolgokat az életben, amelyek segítségével belülről töltekezhetsz!

Azáltal, hogy a számodra fontos személyt "különlegessé" teszed, az egód feljogosítva érzi magát arra, hogy azt a bizonyos személyt jobbnak állítsa be a barátaidnál, a munkádnál, a családodnál, és olykor még önmagadnál is. Ennek fényében már nem is olyan meglepő, ha besokallsz a megfelelési kényszertől, nem igaz?

3.) Ébredj rá, hogy nemcsak a szerelem képes felvillanyozni téged!

Az ego szereti elhitetni velünk, hogy a szerelmet, ami az egyetlen módja annak, hogy felvillanyozva érezd magad, kizárólag egy másik személy közreműködésével élheted át, ez azonban hazugság. Vigyél egy kis szenvedélyt mindenbe, amit csinálsz, és rá fogsz döbbenni arra, hogy szerelmet nemcsak egy konkrét személy iránt lehet érezni!

Én például hajlamos vagyok az írás során olyan lelkesedés átélésére, amit leginkább a szerelem érzéséhez tudnék hasonlítani. Belegondolni abba az alkotó folyamatba, amely során az addig kizárólag bennem létező gondolatok és érzések a papírra kerülnek, mindig lenyűgöz.

Hagyd, hadd bukkanjon elő a szenvedélyes szeretet minden kapcsolatodban, ahogyan engedj teret a barátságnak is a párkapcsolatodban! Azáltal, hogy nem támasztasz elvárásokat a párkapcsolatod felé, és megpróbálod a többi kapcsolatoddal egyenrangúként kezelni, nemcsak magadat, hanem a társadat is felszabadítod.

Felhasznált irodalom:

Gabrielle Bernstein: Édesítsd meg az életed!

N. Kollár Katalin-Szabó Éva: Pszichológia pedagógusoknak