Pages

2016. július 8., péntek

Együtt a múlt nyomában│Gyerkőc

2 megjegyzés:
 
Amióta létezik nyári szünet, az azóta együtt jár a szülők abbéli fejtörésével, hogy a szünidő alatt mihez kezdjenek a csemetéikkel, hiszen nem mindenkinek adott a huzamosabb ideig tartó szabadság, vagy az, hogy egyáltalán magukkal vigyék a gyerkőceiket a munkahelyükre. A nagymamák mozgósítása után, hamar előkerülnek a különböző nyári táborok, amelyek remek alternatívát kínálnak a nyári hetek tartalmas eltöltésére, már amennyiben a családi kassza egyáltalán elbírja a táborozás költségeit, és a gyerek is hajlandóságot mutat egy-egy táborbeli nap eltöltésére, merthogy ez is egy szempont. Vagy mégsem?


Sem a főzeléket, sem a táborozást nem lehet erőszakkal lenyomni a gyerek torkán. A családi asztalnál nálunk mindig is az „annyit eszel, amennyi jól esik” szabály érvényesült, éppen ezért sokakkal ellentétben, nem is tudnék egy olyan ételt sem kiemelni, amelyet azért utáltam volna meg, mert rám kényszerítették.
Ez a bizonyos fokú szabadság nemcsak az étkezési szokásaim kialakításában játszott szerepet, hanem anyukám gyermeknevelést illető elképzeléseiben is. Félreértés ne essék: Nem úgy nőttem fel, mint a gaz, hanem úgy, mint akinek már gyerekként is számított a véleménye. Így amikor egy-egy alkalommal felmerült a táborozás lehetősége, és világosan kifejeztem tiltakozásom – introvertált típusként korántsem meglepő –, anyu nem erőltette tovább. És, azt hiszem, ennél a pontnál rontják el nagyon sokan a táborozással kapcsolatos attitűd kialakítását. Azzal, hogy annak szükségességét a gyermek szociális fejlődésére fogva tovább forszírozzák a dolgot, miközben a szülők még maguknak sem merik bevallani, miszerint az egész mozgatórugója, hogy a tábor, legalább egy hét erejéig, de hatalmas terhet venne le a vállukról, holott ezzel a vallomással sem lenne semmi gond.
Mindannyiunknak szüksége van a komfortzónájából való kilépésre, vagy legalábbis annak kitágítására, ugyanakkor szentül hiszem, hogy ennek külső behatások helyett, saját, belső indíttatásból kell megtörténnie.
Lehet, hogy mind a mai napig nem eszem meg a tökfőzeléket, és nem élek-halok a táborozásért, de egészséges felnőtt lett belőlem. A tanítóképző egyébként is folyamatosan olyan szituációkkal állít szembe, amelyek során kisebb-nagyobb mértékben, de ki kell lépnem a komfortzónámból. Az úszás megtanulása, és egyben a víziszony leküzdése után a nyári táborozási terepgyakorlat volt a következő lépcsőfok, amellyel kapcsolatban még csak nem is sejtettem, hogy a lehető legkellemesebb csalódásban fog részesíteni.


A Wosinsky Mór Megyei Múzeum által, immáron sokadig alkalommal megrendezésre kerülő, történelmi, és tematikus alapon szerveződő, kézműves foglalkozásokkal fűszerezett, Együtt a múlt nyomában elnevezésű táborának célja: egyrészt a szünidő élményszerű, hasznos eltöltése az informális tanulás jegyében, másrészt a múzeumi, gyűjteményi anyaghoz kapcsolódó kulturális örökség tanulmányozása iskolán kívüli helyszíneken. A nyaranta 2x5 napos turnusban megszervezett táborba főként 9-13 éves tanulók jelentkezését várják, amelynek elbírálásában előnyt jelent a tanulmányi eredmény és a pedagógus ajánlása, ugyanis egy-egy alkalommal, legfeljebb 25 gyermek tud részt venni a programon. A 9-15 óráig tartó, napközis tábor a múzeumban kerül megrendezésre, amelyet a gyerekek ezen idő alatt a pincétől a padlásig birtokba vesznek. Míg a reggeli gyülekezőnek, bevezető játéknak a könyvtár ad helyet, addig a kézműveskedés a pincemúzeumi foglalkoztatóban kerül megrendezésre, ahol az „időkapuk”-ban elhelyezett korhű műtárgymásolatok, ruha konstrukciók, interaktív elemek („régészkedés”, gabona őrlése őrlőkövön, szövés, fonás, stb.), majd a tárgyalkotó, kézműves foglalkozások teszik igazán élményszerűvé az ismereteket. Így a gyerekek interaktív módon ismerkedhetnek meg az adott kor történetével, helyi vonatkozásaival, amelynek elmélyítésében a vetítéses előadás, kiállítások megtekintése, és a foglalkoztató füzetek nyújtanak segítséget.

Andrásné Marton Zsuzsa – múzeumpedagógus – az első pillanattól fogva kollégaként kezelt, mentorként segítette a munkámat. A tábor során így rengeteg jóérzéssel gazdagodtam, hiszen már önmagában elégedettséggel töltött el, hogy egy olyan helyen töltöttem a gyakorlatomat, ahol mindvégig azt éreztették velem: szükség van a munkámra, megbecsülik és értékelik azt. Zsuzsa nemcsak a különböző korokkal kapcsolatos játékok előkészítésébe, lebonyolításába vont be, hanem előszeretettel fogadta a különböző ötleteimet is, amelyeket egytől-egyig megvalósíthattam. Arról nem is beszélve, hogy számos ismeretet, kézműves ötletet szereztem, amelyekről úgy gondolom, tökéletes kiegészítői lehetnek egy-egy irodalmi anyag bevezetésének, szemléltetésnek, feldolgozásának, vagy projektek kivitelezésének.


Mamuttól a gabonatároló hombárig. Őskori játszóház.
Az őskorral kapcsolatban a gyerekek háromféle kézműves produktumot készíthettek el. A táborozók az első asztalnál agyagozhattak, amelynek során különböző edényeket és istenszobrocskákat gyártottak. A második asztalnál zsírkővel dolgoztak, és különböző eszközök segítségével, tetszésük szerint vághattak, csiszolhattak, formázhattak többségük papírnehezékké, míg a kreatívabbak egy vékony bőrszalagra fűzve nyakláncot készítettek belőle. A harmadik asztalnál, ahol főként a lányok foglaltak helyet, szintén nyakláncot fűztek, méghozzá az adott kort idéző gyöngyök, kagylók, és kézi készítésű bőrdíszek felhasználásával. Ez utóbbival annyi volt a teendő, hogy fogtunk egy anyagdarabot, amelynek egyik oldalára felrajzoltuk a háromszög alakú sablont, középen beragasztóztuk, majd rátekertük egy hurkapálcikára, végül pedig kihúztuk belőle.


Élet az ókori Pannóniában. Római kori játszóház.
A keddi nap szintén háromféle produktum elkészítésének lehetőségét hordozta magában. Az előző napi gyöngyfűzés helyén megint csak ékszergyártásba fogtak a lányok, azonban ehhez ezúttal domborításos technikát alkalmaztak. A domborítás gyakorlatilag annyiból állt, hogy fogtunk egy arany, vagy akár egy ezüstszínű fémlapot, díszes felével lefelé ráhelyeztük egy puha, szivacsos felületre. Körberajzoltunk egy kör alakú – mérete attól függően változott, hogy medált vagy fülbevalót szerettünk volna alkotni – sablont, majd tetszés szerinti mintát rajzoltunk a lapra, amelynek a másik oldalán meg is jelent a domborminta. A műveletet még egyszer megismételtük, majd kivágtuk mindkét példányt, és összeragasztottuk. Száradást követően kilyukasztottuk az ékszernek valót, és elláttuk különböző kapcsolóelemekkel, megint csak attól függően, hogy mi készült belőle. Előbbi esetén fogtunk egy organzaszalagot, levágtunk belőle egy tetszőleges hosszúságú darabot. Az egyik végét szalagvégzáróval rögzítettük, ráfűztük a kapcsolóelemnél fogva a medált, majd a másik végét is lezártuk. Ezután az egyik szalagvégzáróhoz delfinkapcsot, a másikhoz egy egyszerű karikát illesztettünk, hogy könnyedén össze tudják kapcsolni a nyakláncot.
A középső asztalnál római kori sisakot alkottak a gyerekek, amelyhez az utolsó asztalnál pajzsot és kardot is kreálhattak. A harci eszközöket kartondobozból készítették el. Mind közül a pajzs igényelte a legtöbb előkészületet, amelyet előzőleg megfelelő méretűre vágtunk, így a gyerekeknek csak az volt a dolguk, hogy kiválasszák a számukra szimpatikus példányt, és a kinyomtatott motívumok közül is egyet, amelyet indigó segítségével átmásoltak a meztelen pajzsra, és kifestették azt. Néhány gyerkőc kombinálta a műveleteket, és a domborításos technikával készített „fémérmékkel” díszítette a pajzsukat.


Szintén a római korhoz kapcsolódott az a játék is, amelyet még hétfői napon találtam ki, és készítettem el szerda reggelre, mintegy visszacsatolva az előző napi témára.
Ehhez az előzőleg legyártott „küldöttkártyák” segítségével csoportokra osztottam a gyerekeket. A kártyák egy-egy római isten nevét jelenítették meg. A táborozók véletlenszerűen kihúzták a kártyákat, majd közösen megbeszéltük, mely istenség, milyen ókori hagyományhoz köthető. A kártyák kitűzésével immáron hivatalosan is megalakultak a háromfős csapatok, amelyek Jupiter kegyelméért vetélkedtek, méghozzá oly módon, hogy a múzeum egyes termeiben elrejtett pergameneket kellett megkeresniük. A pergamenek főként aranyérméket ábrázoltak, de akadt némi csalafintaság is a dologban. A papírfecniket ceruzával meghengergettem, feltekertem, vörös cérnával rögzítettem, és még a gyerekek érkezése előtt elrejtettem. A kiindulási pont közelében viszonylag egyértelmű rejtekhelyeket választottam, hogy könnyen ráakadjanak egy-egy példányra, így tudják, mit is kell keresniük. A vízszintes felületek mellett, kétoldalú ragasztóval a székek lábára, ajtófélfára és a különböző, függőleges lehetőségeket is kihasználtam.
A küldötteknek 10 perc állt a rendelkezésükre ahhoz, hogy minél több pergament összegyűjtsenek, azonban egy valamit nem közöltem velük: a pergamenek nemcsak gyarapíthatják a vagyonukat, hanem le is apaszthatják azt. Az idő lejártával visszavonultunk a könyvtárba, ahol minden csapatból kihívtam egy-egy szóvivőt. Először összeszámoltuk, hány papírosra sikerült rábukkanniuk. Minden szóvivő ezután kibonthatott három-három pergament, hogy megnézzük, mit rejtenek. A gyerekek főként aranyérmékre bukkantak, de néhány csoport rátalált azokra a trükkös pergamenekre is, amelyek a „Barbárok” támadását jelölték, és ez bizony a fele vagyon elvesztésével járt.
A csapatokat a bontogatás kellőképpen felcsigázta, azonban a munka oroszlánrésze rám maradt, és mialatt a gyerekek a pincében végighallgatták a vetítéses előadást, összeszámláltam a pontokat. Végül két győztes csapatot hirdettem ki. Az első győztes az volt, amelyik adott idő alatt legtöbb pergament összegyűjtötte, míg a második a legnagyobb vagyont felhalmozó lett. A csapattagoknak Jupiter kegyelméről szóló tanúsítványt is kiosztottunk.


játékhoz tartozó segédanyagot!

A reneszánsz kora Magyarországon.
A gyerekek ezúttal reneszánszkori – többségében legalábbis, mert egyik-másik produktum inkább egy vadnyugati tájat jelenített meg – maketteket készíthettek, amelyhez hatalmas lelkesedéssel fogtak neki. Ezzel kapcsolatban a táborozóknak annyi dolguk volt, hogy kiválasszák, milyen építményt szeretnének rekonstruálni, kivágják papírból a részeit, meghajtsák azokat, majd ragasszák össze őket. Az elkészült házakat ragasztópisztoly segítségével deszkatöredékekre ragasztottuk. A gyerekek ezután ceruzával előrajzolták a tájat. A füves területet bekenték erre a célra szolgáló ragasztóval, és megszórták zöld szóróhomokkal, a felesleget lekocogtatták. A folyók és tavak helyét kék akrilfestékkel pótolták. A homok megszáradását követően ismét ragasztópisztollyal különböző terméseket, növényeket rögzítettünk tájelemek gyanánt.


Bikali kirándulás a Reneszánsz Élménybirtokra.
A bikali kiránduláson ugyan nem kézműveskedtünk, viszont eszméletlen jó programnak tartottam, amelyet bátran ajánlok szülők és pedagógusok figyelmébe egyaránt. Bár a lovagi torna számomra egy kicsit vérszegényre sikerült, azonban a középkori falu és az óváros körbejárása hatalmas élményt jelentett. Minden egyes állomást alaposan szemügyre vettünk, néhány helyen hosszabban is elidőztünk, mint a „Zöld Diófa Csárda”, ahol a gyerekek zsebpénzük függvényében fabatkákat, azaz birtokbeli fizetőeszközt vásárolhattak. A csoportot az Állatudvar, és a Kovácsműhely hozta még izgalomba, utóbbinál a kovács be is avatott bennünket a mestersége rejtelmeibe. A Katonai tábornál szintén állomásoztunk egy ideig, ugyanis itt egy fél órás fegyverbemutatóban részesültünk. A palotáig vezető utat együtt tettük meg, ahol megebédeltünk, ezt követően pedig szabadprogram következett. Ez idő alatt bejártuk az egész birtokot, beszereztünk néhány szuvenírt, és megkóstoltuk, milyen finomságokkal várják a látogatókat a Pék műhelyben. Egyetlen kellemetlenséget az elviselhetetlen hőség okozta, így folyamatosan emlékeztettük a velünk szembejövő gyerekeket arra, hogy lehetőség szerint igyanak minél több vizet, és próbáljanak árnyékban maradni. Kardozni persze nem az árnyékban, hanem a vártoronyban, a tűző napon lehet a legjobban. Megközelítőleg 3-4 órát töltöttünk a birtokon, amely alatt kényelmesen meg lehetett nézni, és ki lehetett próbálni mindent.


A változások évszázada. 1848/49-es forradalom és szabadságharc.
A tábor utolsó napján ismét háromféle kézműves lehetőség várta a gyerekeket. Míg a fiúk huszárcsákót, addig a lányok Biedermeir-kalapot készítettek. Mindkét fejfedőt előre legyártott sablonok és ragasztó segítségével alkottak meg, amelyet különböző zsinegekkel, virágokkal díszítettek, további kreatívkodásra pedig az agyagkokárdák megfestése adott lehetőséget.
A témához kapcsolódóan a „Cowboy” című játékra akadtam, amely kiválóan adaptálható, és akár egy 1848/49-es forradalom és szabadságharc tematikájú naphoz is tökéletesen illeszkedik, matematika vagy akár idegen nyelv órákon szintén bevethető.
A játékosok körben állnak, a játékvezető a kör közepén helyezkedik el, és hirtelen „rálő”  valakire – múzeumi nyári tábor esetében, akár műtárgymásolatokkal is el tudom képzelni a játékot –, az illető leguggol, és a két szomszédja egymásra lő. A két szomszéd közül, aki később lőtt, az kiesik (ezt a játékvezető dönti el, de akár döntetlent is hirdethet). Akire a játékvezető rálőtt az ezután újra feláll. A kiesett játékos viszont nem áll ki a körből, hanem leguggol (úgy is marad a játék végéig). Ha már csak két játékos van életben, akkor a párbaj következik. Egymásnak háttal, kb. 10 méterre állnak egymástól, és a játékvezető tapsára egymásra lőnek. A gyorsabb lövő lesz a bajnok. A játékvezető – gyorsnak és határozottnak kell lennie – választásával ezután új kör kezdődhet. Figyeljünk arra, hogy „töltött fegyverrel” (pisztoly alakra formált előre tartott kéz) ne játsszon senki, a kezek a test mellett lógjanak.
Matematika órán a műveletek gyakorlására is megfelelő, amikor a középen álló játékvezető (tanár), amint rámutat valakire, máris feltesz egy kérdést, és a leghamarabb válaszoló marad játékban. Idegen nyelvek tanulása esetében pedig a szavak gyakorlására is alkalmas.



Remélem, hogy hasznotokra fognak válni a különböző történelmi korokhoz, eseményekhez kapcsolódó játékok és kézműves ötletek. Hálás lennék és megköszönném, ha egy-egy „Tetszik” formájában, vagy akár a Facebook oldalamhoz történő csatlakozással kifejeznétek a témát illető tetszéseteket, azáltal számomra is visszajelzést adva arról, hogy még-még-még kíváncsiak vagytok a pedagógiával kapcsolatos bejegyzéseimre, az általam összegyűjtött tippekre és a letölthető, oktatási segédanyagokra.

2 megjegyzés:

  1. Nagyon köszönöm, nagy élmény volt olvasni! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nóri! De drága vagy! :) Köszönöm szépen a visszajelzést! További szép napot kívánok! Üdv, Dia

      Törlés