Pages

2016. január 14., csütörtök

Immunissá válhatunk a szerelmi csalódásra?│Gondolatébresztés

2 megjegyzés:
 
"Tizennégy éves koromban egy világ omlott össze bennem, amikor a bankettről hazafelé jövet Beni nem engem, hanem Elizát cipelte a hátán, miközben én kénytelen voltam mezítláb megtenni a lakásunkig vezető maradék utat. Alig vártam, hogy átlépjem a lakásunk küszöbét, és elbőghessem magam. A sírógörcsök között elpanaszoltam anyunak a történteket, majd megfogadtam, hogy soha többé nem leszek szerelmes.
Akkoriban kissé teátrális voltam.
Egy évvel később túlestem az első megcsaláson, kibékülésen, veszekedésen, szakításon, kibékülésen, veszekedésen, veszekedésen, veszekedésen, majd végül a tényleges szakításon. Hideg vizet kellett engednem a fejemre, csakhogy lenyugodjak. Azt hittem, bele fogok pusztulni Gergő elvesztésébe. Két és fél év ide vagy oda, a gyászom  nagyjából három napig tartott, minek elteltével csodával határos módon teljesen felszabadultnak éreztem magam. Hogy minek köszönhetően?
– Az évek során megedződtem. Felnőtt nő lettem – gondoltam.
Még mindig teátrális voltam.
Egy hónap elteltével megismerkedtem Ábellal, és újabb három évvel később, a szakításunk napján, csalódottan konstatálnom kellett a büdös nagy igazságot: legyünk akárhány évesek, ha elhagyják az embert, az igenis megviselhet bennünket.
Úgy értem, mocskosul megviselhet!"

/Kapcsolatfüggők Társasága/


Vajon az idő múlásával képesek vagyunk immunissá válni a szerelmi csalódásokra?
Alighanem a válasz megint csak bennünk keresendő és abban, hogy mennyire tudtuk kiismerni magunkat az elmúlt időszak során. Némi önreflexióval ugyanis képesek vagyunk rájönni arra, hogy mit miért csináltunk. Melyek azok a helyzetek, amelyek bizonyos reakciókat kiváltanak belőlünk. Jogosak-e, avagy sem. Be tudjuk-e látni a saját szerepünket, levonni a következtetéseket a történtekből, hogy aztán legközelebb ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, tehát tanuljunk belőlük.

Egy alakulóban lévő személyiség számára, a kevéske tapasztalat, ám annál nagyobb naivitás birtokában a szakítás nyilvánvalóan magát, az összeomlást jelentheti. Egy ilyesfajta kapcsolat megszakadásának köszönhetően az ember hajlamos kétségbe vonni a teljes létjogosultságát. Felnőtt fejjel is hányszor szaladnak ki a szánkon "Nem kellek neki." vagy "Nem vagyok elég jó." típusú mondatok, nemhogy gyerekként.
Később egyre több tapasztalattal és tanulsággal a birtokunkban kezdjük kiismerni magunkat és a "szenvedésünk" lefolyását. Egy-egy kisebb szerelmi csalódás során visszagondolunk azokra, amelyek sokkal mélyebb nyomot hagytak bennünk.  Szépen lassan a "Ha azt túléltem, ezt is túl fogom." típusú mondatok válnak dominánssá, hiszen az idő múlásával egy szakítás sem tudja megsemmisíteni a lényünket. Felnőttként többre vagyunk képesek annál, hogy áldozatként tekintsünk magunkra. Több szempontból is megvizsgáljuk a helyzetet, felismerjük, mit csináltunk másként, vagy éppen ugyanúgy, mint az előző kapcsolatainkban. 


Előfordul, hogy azon kapjuk magunkat, ugyanaz a forgatókönyv játszódik le újra és újra, ez viszont nem függetleníthető a cselekedeteinktől. Ha valaki képtelen tanulni a tapasztalataiból, annak több oka lehet, mint pl.: túl mély sérüléseket szerzett, túl erősek a berögzült sémái vagy éppen a tudattalan indíttatásokból védekezik, hárít. Egyesek hajlamosak arra, hogy a felismerés-kezelés kettőse helyett, mintegy "befagyasztják" az érzelmeiket. Sokszor tudatunk észleli a problémát és meg is akarja haladni, azonban érzelmi szinten képtelenek vagyunk reagálni.
És, hogy mi okozhat ekkora károsodást? Az ígéretek. Azokat a legfájdalmasabb elengedni, hiszen magában hordozzák a "Mi lett volna, ha…" kérdését.

A válasz tehát: nem.
Nem válunk immunissá a szerelmi csalódásra, csupán megtanuljuk kezelni őket.

2 megjegyzés:

  1. Szia Diana!
    Én is így tartom.
    Szavaid rávilágítanak a tényekre. :)
    Nikol

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nikol! :) Szívből örülök, hogy a bejegyzésnek sikerült elnyernie a tetszésed! Köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataid! :)

      Üdv. F. P. Diana

      Törlés